2015. február 5., csütörtök

Évközi 4. hét csütörtökje



Évközi 4. hét csütörtökje


Jézus küldetése az volt, hogy szavaival és cselekedeteivel (csodáival) hirdesse Isten országát. Márk evangélista úgy mutatja be a tanítványok missziós útra küldését, hogy ez Jézus küldetésének folytatása. Jézus szavaiban és tetteiben egyaránt észrevehető az ő isteni ereje, amelyből most átruház a tanítványokra. Az ő nevében, az ő erejével képesek lesznek hasonló csodákra. Indulásuk előtt Jézus nevelő szándékú buzdítást mond nekik. Arra kéri őket, hogy bízzanak abban az erőben és hatalomban, amely tőle származik. Ne támaszkodjanak a különféle eszközök vagy a pénz nyújtotta evilági biztonságra, hanem bízzanak őbenne. Azt, hogy a tanítványok valóban megbíztak Mesterük szavában, tevékenységük eredménye bizonyítja: képesek kiűzni a gonosz lelkeket és meggyógyulnak a betegek.
Isten országának egy újabb titkával találkozunk itt, tudniillik azzal, hogy Isten emberekre bízza, hogy jeleket tegyenek, Jézus embereket bíz meg, hogy tanítsanak és gyógyítsanak. Érdemes észrevennünk Jézus megbízó szavának parancs jellegét. A tanítványok nem választhatnak, hogy indulnak vagy sem, hanem örömmel engedelmeskednek az Úr felszólításának. A kor más tanítóinál, a rabbiknál a tanítvány egy hagyományt ad tovább, azt, amit megtanul mesterétől. Jézus és tanítványai esetében többről van szó, hiszen az Isten országa hirdetésében és megvalósításában vállalnak részt a megbízottak.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Ó, élet Ura, add meg, hogy életünk minden szakaszát ajándékként értékeljük, mert telve van további ígéretekkel! Szeretettel valósítsd meg ránk vonatkozó akaratodat azáltal, hogy mindennap irgalmas karjaidba veszel minket.
És ha eljön a végső „átmenet” pillanata, add, hogy derűs szívvel induljunk, nem sajnálva azt, amit magunk mögött hagyunk, hiszen ha a hosszú keresés után Veled találkozhatunk, újra megtalálunk minden igazi értéket, amit itt a földön megismerhettünk. Akkor újra találkozhatunk mindazokkal, akik előttünk távoztak el a hit és a remény jelében.
II. János Pál pápa



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése