2015. február 8., vasárnap

A Megszentelt Élet Éve 40.




A Megszentelt Élet Éve

VITA CONSECRATA
elmélkedés ötödik rész

Isten országa és az izraelita királyság kapcsolata. Izrael országa annyira egyedi volt a honfoglalás utáni időkben, hogy a komolyan hívő és gondolkodó zsidók kizárólag Isten közvetlen irányítását keresték. Lassan alakult ki az a vágy, hogy ők se legyenek mások, mint a többi nép: legyen nekik is földi királyuk. „Összegyűlt tehát Izrael minden vénje és elment Sámuelhez Rama tába és azt mondta neki: Íme, te megöregedtél, s fiaid nem járnak útjaidon: rendelj királyt fölénk, hogy az bíráskodjon felettünk, mint ahogy minden nemzetnél van”. (1Sám 8,4-5) Sámuel megütközött ezen a követelésen. Panaszt tett Istennél. Az Úr azonban utasította „Nos tehát hallgass csak szavukra,de figyelmeztesd őket, s fejtsd ki előttük, mihez lesz joga a királynak, aki uralkodni fog rajtuk”.(9) Ám Sámuel hasztalan ecsetelte nekik, hogy a király emberben, adóban hogyan zsarolja ki őket, a vének ragaszkodtak követelésükhöz: „Nem, legyen csak király felettünk, s legyünk mi is olyanok, mint minden nemzet: királyunk bíráskodjon felettünk, ő járjon élünkön, s ő vívja harcainkat értünk”. (19-20) Isten maga ad tehát parancsot Sámuelnek, hogy rendeljen népének királyt, sőt arra is utasítja, hogy kit kell királlyá felkennie. „Holnap, ugyanabban az órában, amely most van, hozzád küldök egy Benjamin földjéről való embert. Kend fel őt népem, Izrael fejedelmévé, s ő majd megszabadítja népemet a filiszteusok kezéből. Megtekintettem ugyanis népemet, mivel eljutott hozzám kiáltása. Amikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr: Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked, ez uralkodjon népemen”. (9,15-17) Később aztán maga Isten vetette el Sault engedetlensége miatt. (16,1) Ekkor Isten Betlehembe küldte prófétáját, mert ott választott ki egy fiatalembert Izáj családjából új királynak. Az apa egymás után vitte fiait Sámuel elé. Az Úr azt mondta Sámuelnek: Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert é elvetettem őt! Én nem a szerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti”.(7) Ugyanígy nyilatkozott Isten mind a hét fiúról. De a próféta megtudta, hogy van még egy fia Izájnak, aki nyáját legelteti. „Érte küldött tehát és elhozatta. Ő vörös volt, szép szemű és csinos külsejű. Azt mondta ekkor az Úr: Kelj fel, kend fel, mert ő az! Erre Sámuel vette az olajos szarut, s felkente őt testvérei közepette, s ettől a naptól az Úr Lelke Dávidra szállt”. (12-13) Később Dávid házát is kiválasztotta az Úr: „Amikor ugyanis letelnek napjaid, s aludni térsz atyáidhoz, felemelem utánad ivadékodat, aki ágyékodból származik, s megszilárdítom királyságát”. (2Sám 7,12) Úgy tűnt tehát, hogy Isten megtalálta a megfelelő embert és családját, akikkel együtt tud uralkodni Izrael országán. Ez Dávid esetében –gyengeségei ellenére is igaz lett-, de családja tekintetében, sajnos, nem. Ezek a Dávid-házi királyok Jahveh királyságát kapták, de egyre inkább földi királyságot alakítottak ki belőle. Amikor Salamon halála után kettészakadt az ország, előbb az északi királyság: Izrael, később a déli, Júda is bálványimádó lett. Isten maga ajánlott fel Ácház júdeai királynak rendkívüli jelet, hogy védelméről gondoskodik, álszent módon mellébeszél, mert nem akarja Jahveh-t „kísérteni”. A próféta keményen szemére is veti képmutatását. (vö.Iz 7,1-17) Sokkal rosszabb az északi ország helyzete: ott nyílt bálványimádás és szegények szorongatása dívott. Nem az Úr utasításai szerint politizáltak a szomszéd népekkel sem. Lelkületükre fényt vet Ákáb északi és Jozafát déli király magatartása egy Szíriával szemben indítandó háború esetében. Jozafát ragaszkodik Jahveh utasításához. Kérjünk tőle üzenetet próféta által. Ákáb viszont Baál hódolója, prófétái hozzá fohászkodnak. Pompás győzelmet ígérnek. Jozafátnak mindez gyanús. Jahveh prófétáját, Mikeást kérdezi, aki biztatásra ki meri mondani, hogy Jahveh szörnyű vereséget és Ákáb halálát üzeni. Ákáb mégsem neki hisz. Harcba kezdenek, és minden úgy alakul, ahogyan az Úr üzente Mikeás szavával.(vö. 1Kir 22,1-38)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése