Izajás próféta könyvéből
Magasztalom az Úr
irgalmasságát, és csodálatos tetteit. Dicsőítem mindenért, amit velünk tett, a
sok jóért, amellyel megajándékozott minket mérhetetlen irgalmában és
szeretetében. Azt mondta: „Mégis az én népem, a fiaim, akik nem lesznek
hűtlenek.” És kiszabadította őket minden nyomorúságból. Nem valami követ vagy
angyal, hanem az ő arca szabadította meg őket. Szeretetében és irgalmasságában
maga váltotta meg őket. Karjába vette és hordozta őket az elmúlt idő minden
napján. Ők mégis lázongtak ellene, és megszomorították szent lelkét. Ezért
ellenségük lett, és harcba szállt ellenük. Akkor megemlékeztek a régmúlt
időkről és Mózesről, az ő szolgájáról. Hol van, aki kihozta a tengerből
nyájának pásztorát? Hol van, aki kiárasztotta rá szent lelkét? Aki Mózes jobbja
felől cselekvéshez látott dicsőséges karjával; aki szétválasztotta előttük a
vizeket, hogy örök nevet szerezzen magának; aki átvezette őket a tengeren, oly
könnyen, mint a lovat a pusztában? Nem botladoztak többé, mint a jószág, amely
lemegy a völgybe. Az Úr lelke vezette őket, míg nyugalmat nem leltek; valóban,
úgy vezetted népedet, hogy dicsőséges nevet szerezz magadnak. Tekints le az
égből és figyelj ránk szent és dicsőséges lakóhelyedről! Hol van féltő
szereteted és hatalmad, hol szívednek irgalmassága? Ne tartsd vissza tőlünk
könyörületed, mert te vagy a mi atyánk. Mert Ábrahám nem tud rólunk, és Izrael
nem ismer minket; te, Uram, te magad vagy a mi atyánk, régtől fogva
„Megváltónk” a neved. Miért hagytad, Urunk, hogy letérjünk útjaidról, és hogy
megkeményítsük a szívünk, ahelyett, hogy félve tiszteltünk volna? Fordulj
felénk újra, a te szolgáidért, örökrészed törzseiért. Miért törtek be az
istentelenek szentélyedbe, miért tiporták ellenségeink szent helyedet? Olyanok
vagyunk, mintha nem te uralkodtál volna régtől fogva felettünk; mintha nem a te
nevedről neveztek volna el minket. Ó, bárcsak széttépnéd az egeket és
leszállnál! Színed előtt megolvadnának a hegyek.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése