Karácsony utáni 2. vasárnap

Karácsony utáni 2. vasárnap

2015. január 4.
„Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt”

Előző nap a két tanítvány ott állt már mesterük mellett. Hallották tanúságtételét: „íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét”(1,29) János ezt megelőzően a zsidók vallási elöljáróinak küldötteivel beszélt: hivatalosan kérdezték:„Ki vagy te? Megvallotta és nem tagadta: Nem én vagyok a Krisztus” (19c-20) Elmondta, ő nem Illés nem a próféta, hanem „a pusztában kiáltó szava”(23) Hallották azt is, hogy a tanúskodásnak lényege: „ Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét, aki utánam jön, de nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én (30) „Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: „íme, az Isten Báránya. A két tanítvány hallotta, amit mondott, és követték Jézust” (35-36) Csalódás lehetett Keresztelő Szent Jánosnak, hogy az addig érte lelkesült két tanítványa a másodszori tanúságtételére faképnél hagyta. Ez azonban csak látszat-igazság: János születésének hírül adásakor Gábriel arkangyal nyíltan beszélt apjának, Zakariás zsidó papnak: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni. Örömed és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén- Mert nagy lesz az Úr előtt: bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni”. (Lk 1,13-16) A két tanítvány is ezt a jövendölést igazolja. János maga is becsülettel megvallja tanítványainak, amikor aggódva figyelték, hogy Jézus híre egyre nő, Jánosé pedig fogyatkozik: „Ti magatok vagytok tanúim, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem az, akit előtte küldtek. Akié a menyasszony, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, aki ott áll és hallja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az örömöm most beteljesedett. Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem”. (Jn 3,28-30) A tanítványok megérezték Jézus hívó szavát, és habozás nélkül Jézus után siettek. „Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük: Mit kerestek? Azt felelték neki: Rabbi – ami Mestert jelent --, hol laksz? Ő azt mondta nekik: Gyertek, és nézzétek meg. Elmentek tehát és megnézték, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt. (délután négy óra)  A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére .Ő elsőként testvérével, Simonnal találkozott, s azt mondta neki: Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet. És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett és így szólt: Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved. Ez azt jelenti, hogy Péter, vagyis Szikla”(Jn 1,38-42) Akinek a hatalmasabb új nevet ad, azt lefoglalja magának. Péter tehát örökre első lett.