Évközi 1. hetének péntekje

Évközi 1. hetének péntekje

Jézus csodáival kapcsolatban többször említettük már, hogy azok az irgalmasság megnyilvánulásai, az irgalmas Isten különleges jelei. A csoda és az irgalom összekapcsolódásának egyik legszebb példája a béna meggyógyítása, amelynél egyaránt találkozunk a testi bajtól való megszabadulással és a lelki újjászületéssel, a bűntől való szabadulással. A kettőt Jézus szándékosan köti össze, hogy ezzel megmutassa isteni hatalmát. Egyedül Isten képes ugyanis visszaadni például egy bénának a képességet, hogy újra járni tudjon, és egyedül Istennek van hatalma ahhoz, hogy a bűnöket megbocsássa. Aki tehát az elsőre képes, s ezzel igazolja isteni hatalmát, annak elhisszük, hogy az utóbbihoz is van hatalma, azaz a bűnök megbocsátásához.
E csodájával Jézus összeütközésbe kerül az írástudókkal, a vallási vezetőkkel. Ők saját szemükkel látják a gyógyulás tényét, de nem értik, miféle hatalom, erő birtokában teszi ezt Jézus, tehát nem ismerik el az ő istenségét. Éppen emiatt háborodnak fel Jézus azon kijelentésén, miszerint a béna ember bűnei bocsánatot nyertek. Jézust csak embernek gondolták, s egyetlen ember sem tarthatja magát Istennek, nem mondhat olyat, hogy eltörli a bűnöket.
Elismerem-e lelki bénaságom, azt, hogy a bűn megbénít? Kérem-e Istentől a bűntől való szabadulás kegyelmét?
© Horváth István Sándor

Imádság:

Ó Krisztus Jézus, hiszem, hogy igaz Isten és igaz ember vagy. Te vagy az isteni út, mely végtelen biztonsággal hidalja át azt a szakadékot, amely elválaszt engem az Istenségtől.
Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim ellenére el tud vezetni oda, ahol te magad vagy: az Atya keblére.
Add, hogy hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.