2015. január 14., szerda

Évközi 1. hét szerda



Évközi 1. hét szerda


A tegnapi evangélium azzal zárult, hogy Jézus tetteinek híre Galilea egész vidékén gyorsan elterjedt (vö. Mk 1,28). Nem tanításának, hanem csodás gyógyításainak híre járta be a vidéket. Ennek köszönhetően újabb betegeket hoznak Jézushoz, most már egyre nagyobb számban. A mai evangéliumi jelenet Kafarnaum városában játszódik. Ebben a Genezáreti-tó melletti városban élt Péter a családjával. Az ő házába tér be Jézus, s amikor tudomást szerez arról, hogy Péter anyósa beteg, meggyógyítja őt, majd pedig mindazokat, akiket hozzá visznek.
A történet meglepő fordulatot vesz. Jézus visszavonul, egy kis időre szeretne eltűnni a tömeg elől. Nem akarja kihasználni a nagy népszerűséget, nem akarja fokozni a hirtelen támadt érdeklődést, nem szeretne a figyelem középpontjában állni, hanem elvonul, hogy az emberektől távol egyedül legyen és imádkozzon. Pontosabban nem is egyedül, hanem együtt legyen az Atyával és a Szentlélekkel. A másik két isteni személyt külön nem említi a szöveg, de tudjuk, hogy ha Jézus, a Fiúisten imádkozik, akkor ez azt jelenti, hogy az Atyával s a Lélekkel van, ők erősítik meg küldetésében. Az Atyával, akitől küldetését kapta, s aki megerősíti tanítását a csodákkal, és a Lélekkel, aki folyamatosan eltölti őt. Itt értjük meg Jézus titkát, itt ismerjük meg igazi erőforrását.
Jézus küldetésének hátterében a szüntelen imádkozás rejlik. Mindennapi feladataim teljesítéséhez az imádságot tekintem-e legfőbb erőforrásnak?
© Horváth István Sándor
Imádság:

Fölséges és dicsőséges Isten, ragyogd be szívem sötétségét, és adj nekem igaz hitet, biztos reményt és tökéletes szeretetet, érzéket és értelmet, Uram, hogy megtegyem a te szent és igaz parancsodat.
Assisi Szent Ferenc



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése