2015. december 31., csütörtök

A Megszentelt Élet Éve 359.



december 31.


Nagy Szent Bazil ünnepe (01.01.)

Imádkozzunk a bazilita nővérekért!

  • Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek

Alapítójuk: Nagy Szent Bazil (329-379)

A Nagy Szent Bazil szabályai szerint élő szerzetesnővérek Szent Bazil nővére, Szent Makrina vezetésével éltek a IV. században. Szent Hierotheosz bizánci püspökkel jöttek nővéreink Magyarországra a X. században, és a veszprémvölgyi monostorban telepedtek le. A tatárjárással a monostorok megszűntek. A XIX. században a felvidéken voltak monostoraink. Trianon után Magyarországon nem voltunk, 1935-ben települtünk vissza. Végezzük a teljes keleti zsolozsmát, és két szociális otthont tartunk fenn.

Lelkiségünkből:
„Tökéletesedni a szeretetben, és a szeretet tüzét másokban is lángra lobbantani.” Nagy Szent Bazil


Himnusz XXXIII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.


HIMNUSZ

Most jöjj, Szentlélek, szállj közénk,
Atyát s Fiút ki egybekötsz,
szívünket, kérünk, töltse be
kegyelmed égi ereje.
Száj, nyelv, ész, érzék és erő
zengjen hitvalló éneket,
a lánggal égő szeretet
gyújtson tüzével szíveket.
Hadd ismerjük meg az Atyát,
és értsük általad Fiát,
s ki mindkettőjük Lelke vagy,
higgyünk örök időkön át. Ámen.


Márfi Gyula érsek karácsonyi üzenete



Márfi Gyula érsek karácsonyi üzenete


Márfi Gyula veszprémi érsek karácsonykor közzétett üzenetét közöljük az alábbiakban.


Főtisztelendő Paptestvéreim, Szeretett Hívő Testvéreim!

Anyaszentegyházunk igyekszik eloszlatni gyermekeinek azt a téves illúzióját, hogy a keresztény ember élete csupa csillagfényes ragyogás, evilági értelemben vett béke és öröm. Ezért helyezi Jézus születésnapjának közvetlen közelébe azoknak a szenteknek a mennyei születésnapját, akik sokat szenvedtek, sőt életüket is adták Krisztusért. Szent István diakónust, Szent János apostolt és az aprószenteket valamikor így hívták: comites Christi, azaz Krisztus kísérői.
Mi a közös Krisztus kísérőiben?
1. Elsőnek említhetjük a tisztaságot, egy olyan erényt, amely napjainkban már-már ismeretlen az átlagember számára. Pedig az Úr Jézus nem hiába mondta: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent” (Mt 5,8). A tiszta szív nem csak a szüzek ajándéka, hanem az egymáshoz és gyermekeikhez hűséges hitveseké is.
Szent István diakónusról nem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy szűz volt-e vagy házas ember, hiszen az apostolok közt is voltak házas emberek is (vö. 1Kor 9,5). De az biztos, hogy tiszta lelkű volt, ennek is köszönhette, hogy még életében megnyílt számára az ég, és látta az Emberfiát az Isten jobbján. (Vö. ApCsel 7,56.) Szent Jánossal kapcsolatban egységes a hagyomány arra vonatkozóan, hogy ő szüzességét egész életében megőrizte. Az aprószentek gyermeki ártatlansága pedig magától értetődik.

Napjainkra, sajnos, kialakult egy olyan közfelfogás, amely nemcsak a szüzességet utasítja el, hanem az állapotbeli tisztaságot is. A régi elv így szólt: Szüzen a házasságig, és hűségesen a sírig.
Az emberek többsége ma már ezt az elvet is idejétmúltnak, sőt megtarthatatlannak tekinti. Pedig ez az elv tökéletes összhangban van a természettörvénnyel, a szép és boldog családi élettel, azon belül a nevelésre szoruló gyermekek javával. A mai átlagember természetellenesnek tartja azt, ami természetfölötti (például a szüzességre képesítő sajátos isteni karizmát), ugyanakkor természetesnek tekinti azt, ami természetellenes. A tisztaságot durván sértő magatartásformákat a „tiszteletre méltó másság” kategóriájába sorolja. Ezt a fajta másságot aztán azonosítja a modern ember erkölcsi felfogásával.
Ám ha elolvassuk Szent Pál apostol rómaiakhoz írt levelének első fejezetét, vagy a Teremtés könyvének 18-19. fejezetét, akkor jól láthatjuk, hogy a sokak által modernnek hazudott erkölcs már kétezer, sőt négyezer évvel ezelőtt is elavult volt. Nemcsak Szodoma és Gomorra pusztulása, hanem a büszke és hatalmas Római Birodalom bukása is a természetes emberi erkölcsök megromlásának volt a következménye. Igen: a Római Birodalom elsősorban nem a csatákat veszítette el, hanem a békét. Amikor az Úr Jézus megszületett, a görög-római birodalomban élt szülők és hitvesek már nem gyermekeikkel dicsekedtek, hanem az úgynevezett „partnereikkel”, a színházak pedig már nem katarzist (lelki megtisztulást) nyújtottak, hanem az emberek alantas ösztöneinek kielégítését szolgálták.

Ennek a birodalomnak a romjain építette fel aztán a kereszténység a maga csodálatos kultúráját – megőrizve az antik kultúra értékeit is. – Most viszont az a veszély fenyeget bennünket, hogy a mi szeretett Európánk is – keresztény ihletésű alkotásaival: fantasztikus épületeivel, lenyűgöző képzőművészeti és iparművészeti remekléseivel, páratlanul szép zenei és irodalmi örökségével együtt – romhalmazzá válik.
„Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” – olvassuk Jónás intelmét az ószövetségi Szentírás egyik legszebb könyvében (Jón 3,4). Egy új Jónás próféta vajon mit hirdetne most nekünk, európaiaknak? Nem akarok vészmadár lenni, de nem merem kizárni, hogy ezt mondaná: „Még negyven év, és Európa elpusztul!” – Jónás könyve azonban azzal folytatódik, hogy a niniveiek megtérnek és megmenekülnek. Íme, itt a mi nagy lehetőségünk: nekünk is meg kell térnünk, és akkor megmenthetjük Európát.

Mindenekelőtt vissza kell térnünk a tízparancsolathoz, ezen belül a hatodik és a kilencedik parancsolathoz is. – Szent komolysággal kell közelítenünk a szentségekhez, így a házasság szentségéhez is. El kell felejtenünk azt, hogy „kicsit szeretlek is, meg nem is, tudod: így van ez”, és újra meg kell tanulnunk kimondani e mázsás súlyú szavakat: „holtomiglan-holtodiglan…”

2. De el kell felejtenünk a keresztséggel és a bérmálással kapcsolatos eddigi felfogásunkat is: „legyen csak ez is megkeresztelve, ne mondja majd nekem, hogy még meg se kereszteltettem…”, „bérmálkozzunk egy kicsit, aztán ne legyen gondunk rá…” De el kell felejtenünk azt is, hogy: „Veled, Uram, de nélküled” (István, a király). Nem követhetjük Koppányt is, meg Istvánt is, a bálványokat is, meg Istent is. Hitünket mindig és mindenütt – alakoskodás, köntörfalazás és félelem nélkül – meg kell vallanunk.
Ezzel elérkeztünk elmélkedésünk második pontjához, a hitvalláshoz. Ez az, amiben Krisztus kísérői ugyancsak egyek voltak. Az aprószentek szavak nélkül, egyszerűen vérük ontásával lettek Krisztus tanúi, István és János életével és szavával is megvallotta hitét, Szent János apostol és evangélista: írásaival is.
Nekünk is tudomásul kell vennünk, hogy amikor életünket, mint valami épületet, megtervezzük, Jézust, a szegletkövet nem dobhatjuk félre. Mert „nincs üdvösség senki másban. Nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk” (ApCsel 4,12). – Európában ma még Jézus születésétől számoljuk az éveket. Ha nem akarjuk, hogy negyven év múlva 622 évvel „fiatalabbak” legyünk, azaz Mohamed próféta nevezetes futásától számolják éveinket, akkor meg kell ragadnunk Krisztus Urunk kezét, elfogadva Szent János tanúságtételét: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek” (1 Jn 1,1).
És meg kell fognunk egymás kezét is, erősítenünk kell egyháztagságunk tudatát, buzgón kell látogatnunk a közös istentiszteleteket, mert ahogy az egyik ifjúsági ének mondja: „fogjuk meg kezünket, – a közös hit erősebb…”
Segítsen mindannyiunkat az István diakónust eltöltő Szentlélek, hogy megértsük az idők jeleit, meglássuk talán minden eddiginél nagyobb felelősségünket, és nem csak a magunk számára, hanem az utánunk jövő generációk számára is: mentsük meg közös otthonunkat, Európát!
Ezzel az üzenettel kívánok Paptestvéreimnek, Krisztushívő Testvéreimnek és minden magyar Testvéremnek békés és áldásos új esztendőt.

Veszprém, 2015 karácsonyán

Márfi Gyula érsek
 


Karácsony nyolcadának 7. napja



Karácsony nyolcadának 7. napja


A frissen kivágott fán gyerekek számolják az évgyűrűket, hogy megtudják milyen idős lehetett a fa. Érdekes számukra, mert most látnak életükben először ilyet. Minden gyűrű egy év. A szüntelenül múló idő minden évben otthagyta nyomát a fán, amelyet a korábbi években alig lehetett észrevenni, de most, a kivágás után láthatóvá vált. Az idő rajtunk is nyomot hagy. Az elmúlt esztendő során is növekedtünk, s a közvetlenül előttünk álló, majd a következő években is növekednünk kell, amíg életünk fáját egyszer ki nem vágják, s Isten fogja szemlélni növekedésünk nyomait.
Ha visszatekintünk az időben, annak múlását gyorsnak érezzük: milyen hamar eltelt ez az év, milyen gyorsan múlnak az évek - mondogatják sokan. Ha időben előretekintünk, már nem érezzük ezt a gyorsaságot, néha inkább siettetnénk az idő múlását, hogy egy-egy várva várt esemény mielőbb bekövetkezzen. Ha a jelen pillanatra gondolunk, néha szeretnénk megállítani az időt, természetesen olyankor, amikor nagy öröm és boldogság részesei vagyunk.
De hiába is támadnak ilyen érzéseink, gondolataink, az idő előrehaladtát nem tudjuk befolyásolni. Mert az idő és az örökkévalóság Isten kezében van. Miként időbeli létezésünket, a születéstől a halálig tartó életünket Istennek köszönhetjük, ugyanúgy az örökkévalóságba való megérkezésünk is Isten ajándéka lesz.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Ó örök Ige, Isten és Mária Fia, újítsd meg a lelkek rejtekében születésed csodáját! Megváltott fiaidat öltöztesd halhatatlanságba, gyújts bennük szeretetet, egyesítsd valamennyit titokzatos tested kötelékeivel, hogy eljöveteled meghozza a biztos békét, az egyesek és a népek közötti testvéri összefogást! Ámen.
Szent XXIII. János pápa



2015. december 30., szerda

A Megszentelt Élet Éve 358.



december 30.

Nagy Szent Bazil ünnepe (01.01.)
Imádkozzunk a bazilitákért!
  • Nagy Szent Bazil Rend
Alapítójuk: Szent Bazil reguláját követő keleti szerzetesekből alakult pápai jogú rend
Rendünk eredete Nagy Szent Bazil személyéhez nyúlik vissza, aki Nazianzi Szent Gergellyel olyan, a szerzetesi élet alapelveit kifejtő Regulát szerkesztett, amely mindmáig alapja a keleti szerzetességnek. A bazilita szerzetesek legfőbb feladata az életszentségre, vagyis az Isten és emberszeretetre való kitartó törekvés. A magyar közösség elsődleges célja és feladata a máriapócsi búcsújáróhely és a kegytemplom sokrétű ellátása, lelkipásztori szolgálata. Mindemellett a bazilita hagyományt folytatva a nevelő-oktató munkába is bekapcsolódunk. Rendünk sajátos karizmája a katolikus egyházban a bizánci rítus szerinti imaélet és szemlélődő közösségi lét, s a lelkipásztori, apostoli tevékenység a görög szertartás szellemisége alapján.
Lelkiségünkből:
Ugyan ki ne tudná, hogy az ember szelíd és társas lény, nem pedig magányos vad? Hiszen semmi sem jellemzi jobban természetünket, mint az, hogy egymással kapcsolatban állunk, rászorulunk egymás segítségére, és szeretjük a velünk közös fajhoz tartozókat. Mivel pedig eleve maga az Úr ültette el ennek magvát belénk, így ő ennek termését is megköveteli, amikor azt mondja: „Új parancsot adok nektek: szeressétek egymást.” Nagy Szent Bazil bővebben kifejtett szabályai - III. A felebaráti szeretet (részlet)


Himnusz XXXII.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.


HIMNUSZ

Világ váltsága, Krisztusunk,
Atyának egyszülött Fia,
szent születésed mily csoda,
megelőz minden kezdetet.
Atyádnak fényessége vagy,
e földön egyetlen remény:
a nagyvilág hozzád kiált,
hallgasd meg szolgáid szavát.
Ó, Üdvözítő, ne feledd,
hogy szűz Anyától testedet
magadra öltve közülünk,
egy lettél egykor mivelünk.
Így tanúsítja ez a nap,
mely minden évben visszatér:
az Atya küldött el közénk,
a világ üdvösségeként.
Őt áldja ég, föld, tengerek,
mindaz, mi bennük létezik,
jöttöd szerzőjét áldva most
dicsérő dalban zengenek.
Mi is, kiknek kicsorduló
szent véred adott életet,
ma születésed ünnepén
új dallal hódolunk neked.
Jézus, magasztal énekünk,
ki Szűztől születtél nekünk:
Atyádat és Szentlelkedet
örökre dicsérjük veled. Ámen.


Ferenc pápa: Sokat tanulhatunk a gyermek Jézustól, ha a gyermekek életére nézünk!




Ferenc pápa: Sokat tanulhatunk a gyermek Jézustól, ha a gyermekek életére nézünk!


December 30-án, a 2015-ös év utolsó általános kihallgatásán a Szentatya a gyermek Jézusról elmélkedett. Tőle is sokat tanulhatunk, mert Jézusnak nemcsak a halála és feltámadása, hanem egész élete kinyilatkoztatás. Ferenc pápa katekézisét teljes egészében közöljük.


Kedves testvéreim, jó napot kívánok!
Egy kicsit hideg van, ugye!?
A karácsony napjai a gyermek Jézust állítják szemünk elé. Biztos vagyok abban, hogy még sok család elkészítette a betlehemet otthonában, folytatva ezt a szép hagyományt, amely Szent Ferencig nyúlik vissza, és amely elevenen tartja szívünkben az emberré lett Isten misztériumát.
A gyermek Jézus tisztelete nagyon elterjedt. Sok szent ápolta ezt a tiszteletet mindennapi imájában, és vágyott arra, hogy életét a gyermek Jézus élete szerint alakítsa. Különösképpen Lisieux-i Szent Terézre gondolok, aki kármelita nővérként a Gyermek Jézusról és Szent Arcról nevezett Teréz nevet hordta. Ő – aki egyháztanító is – meg tudta élni azt a „lelki gyermekséget” – és tanúságot tudott tenni róla –, amely éppen elmélkedéssel, Szűz Mária iskolájában, Isten alázatát teszi magávévá, azét az Istenét, aki kicsinnyé lett értünk. Ez nagy titok! Isten alázatos! Mi, akik önteltek vagyunk, tele hiúsággal, és nagyra tartjuk magunkat, semmik vagyunk, ő nagy, ő alázatos, ő gyermekké válik. Ez az igazi titok! Isten alázatos! Ugye szép!?
Volt egy korszak tehát, Krisztus istenemberi személyében, amikor Isten gyermek volt, és ennek különleges jelentőségűnek kell lennie hitünk számára. Igaz, hogy kereszthalála és feltámadása az ő megváltó szeretetének legnagyobb kifejeződése, de ne felejtsük el, hogy az ő egész földi élete kinyilatkoztatás és tanítás. A karácsonyi időszakban az ő gyermekkorára emlékezünk. Hogy fejlődni tudjunk a hitben, gyakrabban kellene szemlélnünk a gyermek Jézust! Nyilván semmit sem ismerünk ebből az időszakból. A rendelkezésünkre álló néhány adat arról szól, hogy születése után nyolc nappal nevet adtak neki, bemutatták a templomban (vö. Lk 2,21–28); azután szó van a bölcsek látogatásáról, majd a menekülésről Egyiptomba (vö. Mt 2,1–23). Aztán jön egy nagy ugrás, tizenkét éves koráig, amikor Máriával és Józseffel Jézus Jeruzsálembe zarándokol húsvét ünnepére, és ahelyett, hogy szüleivel hazatérne, a templomban marad, hogy az írástudókkal beszélgessen.
Láthatjátok, keveset tudunk a gyermek Jézusról, de sokat tanulhatunk tőle, ha a gyermekek életére nézünk. Nagyon szép magatartás, ahogyan a szülők és a nagyszülők figyelemmel követik, mit csinálnak a gyermekek.
Mindenekelőtt felfedezzük, hogy a gyermekek a figyelmünkre szomjaznak. A középpontban kell lenniük, mert – nem azért, mert önteltek, hanem – szükségük van arra, hogy oltalmazva érezzék magukat. Nekünk is szükségünk van arra, hogy életünk középpontjába helyezzük Jézust, és arra is, hogy – bár paradoxnak tetszhet – felelősen védelmezzük őt. Karunkban akar lenni, azt akarja, hogy gondját viseljük, és hogy tekintetét ránk szegezhesse. Aztán mosolyra kell késztetnünk a gyermek Jézust, hogy kimutassuk iránta érzett szeretetünket, valamint örömünket amiatt, hogy közöttünk van. Mosolya annak a szeretetnek a jele, amely bizonyosságot ad nekünk arról, hogy szeretettek vagyunk.
Végül a gyermekek szeretnek játszani. Engedni játszani a gyermeket azt jelenti, hogy felhagyunk saját logikánkkal, hogy belépjünk az övébe. Ha azt akarjuk, hogy örüljön, akkor meg kell értenünk, mi tetszik neki. És ne legyünk önzők, ne olyasmit csináljunk, ami nekünk tetszik! Ez tanítás számunkra! Jézussal szemközt fel kell hagynunk igényünkkel az autonómiára – itt van a kutya elásva! –, autonómiaigényünk helyett befogadjuk a szabadság igazi formáját, mely abban áll, hogy felismerjük, ki van előttünk, és hogy szolgáljuk őt. Ő Isten Fia, aki jön, hogy üdvözítsen minket. Közénk jött, hogy megmutassa nekünk a szeretetben és irgalomban gazdag Atya arcát. Öleljük hát magunkhoz a gyermek Jézust, és kezdjük el szolgálni őt! Ő a szeretet és a derű forrása.
Milyen szép lesz, ha ma, amikor hazaérünk, odamegyünk a betlehemhez! Csókoljuk meg a gyermek Jézust! És mondjuk neki: „Jézus, szeretnék alázatos lenni, amilyen te vagy, alázatos, amilyen Isten!” Kérjük tőle ezt a kegyelmet!
 


Karácsony nyolcadának 6. napja



Karácsony nyolcadának 6. napja


Jézus templomi bemutatásának jelenete azzal folytatódik, hogy Simeon után egy Anna nevű prófétanő is megjelenik a templomban. Képzeljük magunk elé a jelenetet! Nem a templom legbelsőbb részében, a szertartások helyén, hanem annak előcsarnokában vagy a templomon kívül, annak kapujában vagyunk. Itt fogadja az érkező Józsefet és Máriát Anna asszony, s veszi karjába a gyermeket, Jézust. Anna tekintete irányulhatna a templom szentélye felé, hiszen annak ad hálát a Szabadító érkezéséért, akinek a háza, lakóhelye ez az épület. Nézhetne akár az ellenkező irányba is, tekinthetne azokra az emberekre, akik körülállják őket, s akik hallgatják szavait arról, hogy e gyermek az, akit a választott nép évszázadok óta Isten ígérete alapján várt, s akiben beteljesedtek a prófétai jövendölések.
Anna azonban nem a külső világra és nem is az emberekre néz, hanem a karjában lévő Gyermekre. Tekintete az újszülött arcán nyugszik meg. Annak arcán, akinek szeme minden emberi tekintetet magához vonz. Mert mindegy, hogy mikor és hol találkozunk Jézussal, e találkozáskor nem érdemes másra néznünk, csak egyedül őrá. Arca békességet sugároz, megnyugtatja szívünket, reménnyel tölt el minket. Ahová ő néz, abba az irányba érdemes nekem is néznem. Amerre ő halad, nekem is abba az irányba érdemes indulnom.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Krisztus, aki ugyanaz „tegnap, ma és mindörökké,” legyen velünk, amikor térdet hajtunk az Atya előtt, akitől minden atyaság és anyaság, és minden emberi család származik. Ajánljuk fel Krisztussal együtt a szeretet tanúságtételét, amellyel Krisztus mindvégig szeretett minket. Az Atya áldása és a Szentlélek kegyelme áradjon családjainkra Krisztusban és az ő szeretete által.
 


2015. december 29., kedd

A Megszentelt Élet Éve 357.



december 29.

Mária Istenanyaságának ünnepe (01.01.)
Imádkozzunk a Mária Keresztes Közössége tagjaiért!
  • Mária Keresztes Közössége
1998. júliusában mi, Pius és Márk testvérek, közös életet kezdtünk Nemesvámoson, hogy Szent Benedek Regulája szerint imádkozó és dolgozó közösséget hozzunk létre. Dr. Márfi Gyula érsek két évvel később egyházjogilag is megalapította a Mária Keresztes Közösséget. Először hitoktatóként és lelkipásztori kisegítőként dolgoztunk, majd pappá szentelésünk után tizenhárom kisközség ellátását bízták ránk. Apostoli életünknek is Szent Benedek Regulája az alapja. Lelkipásztorkodásunk legfontosabb célkitűzése a szentségek kiszolgáltatásán túl a közösségek szervezése. Idősek számára zarándoklatokat, közös ünnepeket szervezünk; a fiataloknak táborokat, kirándulásokat, lelkinapokat és cserkészcsapatot. Saját alapítványunk segít ebben, a Tündöklő Csillag Alapítvány.


Himnusz XXXI.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.


HIMNUSZ

Világ váltsága, Krisztusunk,
Atyának egyszülött Fia,
szent születésed mily csoda,
megelőz minden kezdetet.
Atyádnak fényessége vagy,
e földön egyetlen remény:
a nagyvilág hozzád kiált,
hallgasd meg szolgáid szavát.
Ó, Üdvözítő, ne feledd,
hogy szűz Anyától testedet
magadra öltve közülünk,
egy lettél egykor mivelünk.
Így tanúsítja ez a nap,
mely minden évben visszatér:
az Atya küldött el közénk,
a világ üdvösségeként.
Őt áldja ég, föld, tengerek,
mindaz, mi bennük létezik,
jöttöd szerzőjét áldva most
dicsérő dalban zengenek.
Mi is, kiknek kicsorduló
szent véred adott életet,
ma születésed ünnepén
új dallal hódolunk neked.
Jézus, magasztal énekünk,
ki Szűztől születtél nekünk:
Atyádat és Szentlelkedet
örökre dicsérjük veled. Ámen.
 


Ferenc pápa 2015-ös éve az irgalmasság jegyében. Interjú Becciu érsekkel



Ferenc pápa 2015-ös éve az irgalmasság jegyében. Interjú Becciu érsekkel


Ferenc pápa megnyitja Banguiban a szentkaput - ANSA


Az Irgalmasság Szentéve, a nemzetközi apostoli utazások, a családszinódus és a római kúria reformja: néhány kiemelkedő téma Ferenc pápa 2015-ös évéből. A végéhez érő esztendő igen sűrű volt a Szentatya számára, erről kérdezte a Vatikáni Rádió olasz szerkesztősége Angelo Becciu érseket, vatikáni helyettes államtitkárt.
A pápa boldog volt, hogy meghirdetheti a szentévet
Nagy hatással volt rám és élénken él az emlékezetemben a pillanat, amikor a pápa megosztotta velem a szentév meghirdetésének gondolatát. Nagy örömöt láttam az arcán tükröződni, mert tisztában volt vele, hogy egyedülálló lehetőséget kínál a világnak: azt, hogy megtapasztalja Isten irgalmasságát – mondta az interjúban Becciu érsek. A pápa számos szentkaput választott éppen azért, hogy valóban mindenki részesüljön a szentév jótéteményeiből. Nem a Rómába érkező tömegek érdekelték, hanem az, hogy mindenki könnyedén megtapasztalhassa Isten jóságát, irgalmas szeretetét.
Központosított egyház helyett szeretetközösség
A családszinódus is mérföldkő volt Ferenc pápa idei évében. Vajon sikerül-e neki átvinni a szinodális jelleget az egyház egészébe? Becciu érsek szerint nem könnyű vállalkozásról van szó, bár nem hiányzik a jóakarat. A központosított egyházi mentalitásról a kommúnióra épülő egyházi gondolkodásra kell áttérnünk, vagyis a hierarchiát össze kell egyeztetnünk a szeretetközösséggel. Ez azt jelenti, hogy a közösségi szemléletet el kell vinnünk az egyházi struktúrákba; a plébániákra, a lelkipásztori tanácsba, az egyházmegyékbe, a papi tanácsba, a püspöki konferenciákba – éppúgy, ahogy a pápa gyakorolja és segíti megélni a közösségi gondolkodást, amikor összehívja a szinódust. A pápa azt szeretné, ha minden hívő felelősnek érezné magát a dokumentumok kidolgozásában és a döntésekben. A szinodális út, ezeknek a pillanatoknak a közösségi megélése azt jelenti, hogy mindenki szabadon kifejezheti véleményét, ugyanakkor pedig kész befogadni mások véleményét. Nem szabad, hogy legyenek köztünk uralkodó eszmeáramlatok, amelyeket rákényszerítünk másokra: fontos, hogy helyet adjunk a Szentléleknek, hogy ő vezesse gondolatainkat, döntéseinket. A szeretetközösség azonban nem a tekintély kizárását jelenti, amely a különböző gondolatok összehangolásakor lép színre. Szóval nem könnyű dolog, de próbálkozunk – magyarázta a Vatikáni Rádiónak Angelo Becciu érsek.
A római kúria reformja. A világ evangelizálása, keresztényüldözés
Az egyházi megújulás, ezen belül a római kúria reformjának terve is haladt tovább a 2015-ös évben. Vajon hogy látja mindezt a pápa egyik legközvetlenebb munkatársa, a vatikáni helyettes államtitkár? A Szentatya eltökélten és lendületesen viszi előre a római kúria reformját. Nem volna igaz azonban az sem, ha azt állítanánk, hogy a pápát csak ez érdekli. Ő az egész világot szemléli és sok más probléma is nyomasztja. Észre kell vennünk, hogy a világnak milyen nagy szüksége van az evangelizálásra: az elkereszténytelenedés feltartóztathatatlanul tör előre, az egyház értékeit sutba dobják és beszélni sem akarnak róla. Mindez aggodalommal tölti el a pápát. Nem utolsó sorban a keresztények világszintű üldözése is aggasztja a Szentatyát. Tehát rendben van a kúria megújítása, de ne zárkózzunk önmagunkba, hanem tekintsünk távolabbra is és érezzük Isten szava hirdetésének sürgető szükségét.
Vatileaks: szólásszabadság kontra korrektség
Az idei esztendőben belső feszültségek is megzavarták a Vatikán nyugalmát. A pápa azonban nem vesztette el lelki nyugalmát és megnyugtatta a híveket is, akik valóban atyjukként tekintenek rá. Becciu érsek erre vonatkozóan elmondta, hogy a Vatileaks-botrány nagy szenvedést okozott Ferenc pápának, ugyanakkor nem törte meg, sőt: példát mutatott lelki nyugalomból, bátorságból. Munkatársaival pedig közölte, hogy tovább akar menni és nem hagyja magát befolyásolni a negatív történésektől. A Vatileaks-botránnyal kapcsolatban a helyettes államtitkár fontosnak tartotta pontosítani, hogy a két személy, akiket a dokumentumok terjesztésével gyanúsítanak egyrészt visszaélta pápa bizalmával, másrészt pedig megszegte hivatali esküjét is, miszerint bizalmasan kezeli a kezébe kerülő iratokat. Ott van aztán a két újságíró, akiket azzal vádolnak, hogy nem korrekt módon terjesztették ezeket az információkat. Becciu érsek leszögezte: az újságíróknak minden joguk megvan a kapott hírek közzétételéhez… ugyanis az utóbbi időben gyakran az a vád érte a Vatikánt, hogy obskúrus és hogy inkvizíciós módszereket használ. Nem arról van szó, hogy kétségbe vonjuk a hírek terjesztésének jogát, hanem arról, hogy aggályos az a mód, ahogyan hozzájutottak a hírekhez! A most folyó per eloszlatja majd a kétségeket – magyarázta a vatikáni főpásztor.
A pápa szeretete a szenvedő Közép-afrikai nép iránt
Végezetül arra a kérdésre, hogy Ferenc pápáról melyik kép ragadta meg legjobban, amely mintegy foglalata lehet a 2015-ös évnek, Becciu érsek így felelt: Nagyon sok kép van… talán mert friss, bennem az a kép maradt meg, ahogy a Szentatya Banguiban megnyitotta a szentkaput a Közép-afrikai Köztársaságban. Azért, mert arról tanúskodik, hogy a pápa nagyon szereti azt a népet, amelyik évek óta szenved a testvérgyilkos háborúktól. Emellett pedig azért tett az érsekre nagy benyomást ez a kép, mert egy egyszerű székesegyház egyszerű kapujáról van szó, amely mintegy kiáltás akart lenni, fohász az Atyaistenhez: adjon békét ennek a népnek, hogy ne legyen kiszolgáltatva a nagyhatalmak játszmáinak. A szentmise, amit a pápával mutattak be, örömkiáltás volt, megszólalt benne a közép-afrikaiak vágya egy szebb jövőért önmaguk és gyermekeik számára – mondta még a Vatikáni Rádiónak adott évértékelőjében Angelo Becciu érsek, vatikáni helyettes államtitkár.


Karácsony nyolcadának 5. napja



Karácsony nyolcadának 5. napja


Szent Lukács csupán néhány eseményt jegyez le evangéliumában Jézus gyermekkoráról, ezek közé tartozik a templomi bemutatás is, amiről ma olvasunk. Az evangélista nem az esemény történeti leírását adja, hanem jelképes elemeket mutat be. Ezek közül elsőként az „elsőszülött fiú” említését érdemes kiemelnünk. Az újszülött gyermek, Jézus nem csupán Mária elsőszülött gyermeke, hanem a mennyei Atya elsőszülött és egyszülött Fia is. A mózesi törvény ugyan előírta az elsőszülöttek megváltását, kiváltását, de ezt nem kellett feltétlenül a jeruzsálemi templomban megtenni. Az evangélista az esemény helyszínéül a szent helyet, a jeruzsálemi templomot jelöli meg, s ezzel hangsúlyozza, hogy ez a kiváltás Jézus esetében az ő Atyjának házában történt. A templomban megjelenő Simeon és Anna azokat jelképezik, akik a korábbi korokban a Messiás jövetelére vártak, illetve akik a későbbi időkben Jézusban felismerik a Megváltót.
A kis Jézust édesanyja, Mária, és nevelőapja, József viszik a templomba. Ők a kezdeményezők, ők cselekszenek, Jézus pedig kisdedként elviseli ezt. Ám a templomi bemutatáskor Mária és József szerepe megváltozik, a mindenható Istennek ajánlják a gyermeket, ők maguk pedig a gyermek szolgálóivá válnak. Milyen jó volna, ha minden szülő így ajánlaná Istennek és ilyen alázattal nevelné gyermekét.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Betlehemi Gyermek, a béke prófétája, bátorítsd a párbeszéd és a kiengesztelődés kezdeményezéseit, támogasd a béketörekvéseket, amelyek félénkek, de mégis telve vannak reménységgel, s már a megvalósulás útjára léptek a világban élő oly sok fivérünk és nővérünk békésebb jelenéért és jövőjéért. És hogyan is ne fordítanánk résztvevő szorongással, de egyszersmind kiolthatatlan bizalommal teli tekintetünket arra a Földre, amelynek a Fia vagy?
Szent II. János Pál pápa



2015. december 28., hétfő

A Megszentelt Élet Éve 356.



december 28.

Szent János apostol, az Egri Főegyházmegye védőszentje
Imádkozzunk az Egri Főegyházmegyében élő szerzetesekért!
  • Ancillae Christi Regis
  • Annunciáta Nővérek Kongregációja
  • Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregáció
  • Congregatio Jesu
  • Don Bosco Szalézi Társasága
  • Első Remete Szent Pál Monasztikus Nővérei
  • Ferences Szegénygondozó Nővérek Kongregációja
  • Isteni Ige Társasága
  • Jézus Szíve Társasága
  • Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya
  • Jó Pásztor Nővérek Kongregációja
  • Konventuális Ferences Minorita Rend
  • Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány
  • Mária Iskolatestvérek
  • Római Unióhoz Tartozó Szent Orsolya Rend Magyar Tartománya
  • Sarutlan Kármelita Rendtartomány
  • Segítő Szűz Mária Leányai Don Bosco Nővérek
  • Szent Erzsébet Nővérek Kongregációja
  • Szent Ferenc Kisnővérei
  • Szent Ferenc Kistestvérei
  • Szeretet Leányai Társulata
  • Szeretet Misszionáriusai
  • Szervita Nővérek, a Fájdalmas Anya Szolgálói
  • Szervita Rend, Szűz Mária Szolgái
  • Szociális Missziótársulat
  • Szociális Testvérek Társasága
  • Vinculum Caritatis Közösség
Idézet az imaszándékhoz:
„Tegyük magunkévá az evangéliumi mustármaghoz hasonló kicsiny és alázatos intézmények és jelenlétek stílusát, amelyekben határtalanul tündököl a jel intenzitása: a bátor szó, az örvendező testvériség, a gyenge hang meghallgatása, Isten emberek közötti otthonának emlékezete.” Részlet a Fürkésszétek! című levélből


Himnusz XXX.



Istenem, jöjj segítségemre!
Uram, segíts meg engem!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek.
Miképpen kezdetben, most és mindörökké. Ámen. Alleluja.


HIMNUSZ

A zsarnok hallja és remeg:
Királyoknak Királya jön,
ő lesz úr Izrael fölött,
és ül majd Dávid trónusán.
A hírtói őrjöng és üvölt:
„Utódom itt van, és elűz!
Csatlós, eredj, acélt ragadj,
a bölcsőket vérrel füröszd!”
Mi haszna ennyi szörnyűség,
Heródes, mit segít a bűn?
Kitér a pusztulás elől
az egy Krisztus sértetlenül.
Ó kis virágok, vértanúk,
kiket már fénynek hajnalán
a Krisztus-üldöző letört,
mint feslő rózsát vad szelek,
ti vagytok első áldozat
a Krisztus báránykáiból;
oltár alatt, ártatlanok,
pálmafüzérrel játszotok.
Világra kit szült tiszta Szűz,
dicsérünk téged, Jézusunk,
Atya s Szentlélek, áldva légy
most és örökre szüntelen. Ámen.


Ferenc pápa homíliája Szent Család vasárnapján: Ne veszítsük el a családba vetett bizalmunkat!



Ferenc pápa homíliája Szent Család vasárnapján: Ne veszítsük el a családba vetett bizalmunkat!


Pápai szentmise Szent Család vasárnapján - RV

Ferenc pápa december 27-én, Szent Család vasárnapján a Szent Péter bazilikában délelőtt tíz órakor kezdte az ünnepi szentmisét. Homíliájában a bibliai példák és az éppen csak elkezdődött  szentév nyomán a családok valós és lelki zarándokútjairól beszélt.
A család élete kisebb-nagyobb zarándoklatok egésze
„A bibliai olvasmányok két család képét mutatták nekünk, melyek az Úr házába vezető zarándoklatukat töltötték be – kezdte beszédét a pápa. Elkána és Hanna  felviszik a kis Sámuelt az Úr templomába Silóban, és ott az Úrnak ajánlják. Hasonlóképpen József és Mária Húsvét ünnepe alkalmából elzarándokolnak Jeruzsálembe Jézussal együtt.
Gyakran szemünk láttára kerekednek fel mostanában zarándokok, akik kegyhelyekre és a népi vallásosság kedves helyeire zarándokolnak. Ezekben a napokban sokan útnak indultak, hogy eljussanak a Szentkapukhoz, melyek megnyíltak a székesegyházakban és a kegyhelyeken. De ma  a legszebb dolog, ami Isten Igéjéből szembe ötlik, az, hogy egész család zarándokol – emelte ki a pápa. Apa, anya és a gyerekek, együtt mennek az Úr házába, hogy megszenteljék az ünnepet imádsággal. Ez egy fontos tanítás, ami egy ajánlat a mi családjaink felé is. Sőt, mondhatjuk, hogy a család élete kisebb és nagyobb zarándoklatok egésze.
Ez is egy zarándoklat, az imádságra nevelés zarándokútja
Ez a példa eszünkbe juttatja, hogy Mária és József megtanították Jézust az imádkozásra. Ez is egy zarándoklat, az imádságra nevelés zarándokútja. Jó azt tudni, hogy a nap során együtt imádkoztak és hogy szombatonként a zsinagógában együtt hallgatták a Törvényt és a prófétákat és az egész néppel együtt dicsérték az Urat. Bizonyára Jeruzsálem felé zarándokolva is imádkoztak, a zsoltár szavait énekelve: Milyen nagy öröm, amikor azt mondták nekem, hogy felmegyünk az Úr házába! Itt állnak már a lábaink a kapuidnál, Jeruzsálem! (Zsolt 122,1-2).
Milyen fontos az egész család számára együtt menni és együtt elérni a közös célt! Tudjuk, hogy egy közös betöltendő utunk van, egy út, amelyen nehézségekkel, de az öröm és a vigasztalás pillanataival is találkozunk. Az életnek ezen a zarándokútján osztozunk a közös imádság pillanataiban is – magyarázta Ferenc pápa.
Fontos a család számára, hogy együtt legyenek az imádságban
Mi lehet szebb egy  anya és apa számára, mint megáldani a gyermekeiket a nap kezdetén és annak a befejezésekor! Keresztet rajzolni a homlokukra, mint a keresztségük napján! Nemde ez a szülők legegyszerűbb imádsága gyermekeik számára? Megáldani őket, vagyis az Úrra bízni őket, ahogy Elkána és Hanna, valamint József és Mária tette, mert ő a védelmük és támaszuk a nap különféle mozzanataiban. Milyen fontos a család számára, hogy együtt legyenek az étkezés előtti és utáni imádságban, hogy hálát adjanak az Úrnak az adományokért, hogy megtanulják megosztani mindazt, amit kaptak azokkal, akiknek erre nagyobb szükségük van! Ezek kis gesztusok, mindazonáltal kifejezik azt a nagy formáló erőt, amivel minden család rendelkezik a hétköznapok zarándokútján.
Hazatérve, a hétköznapok világába kell átültetni a zarándoklat megélt tapasztalait
A zarándoklat végén Jézus visszatér Názáretbe és engedelmeskedik a szüleinek. Ez a kép is szép tanítást tartalmaz a családjainkról. A zarándoklat ugyanis nem ér véget, amikor megérkezünk a kegyhelyre, hanem amikor hazatérünk onnan és újrakezdődnek a hétköznapok, és a gyakorlatba átültetjük a megélt tapasztalatok lelki gyümölcsét. Ismerjük, mit tett Jézus a maga részéről. Ahelyett, hogy hazatért volna az övéivel, Jeruzsálemben a templomban maradt és ezzel nagy szenvedést okozott  Máriának és Józsefnek, akik nem találták őt. Ezért a kis kilengéséért Jézusnak valószínű bocsánatot kellett kérnie a szüleitől. Az evangélium ezt nem mondja, de azt hiszem, hogy nyugodtan feltételezhetjük azt. Mária kérdése másfelől egy bizonyos szemrehányásra utal, amikor felfedi a Józseffel közös aggodalmát és félelmét. Hazatérve persze Jézus a legszorosabban velük van, hogy kimutassa szeretetét és engedelmességét irántuk. A család zarándoklatának a részét alkotják ezek a pillanatok is, melyek az Úrral átalakulnak a gyarapodás lehetőségévé, olyan alkalmak ezek, melyek megbocsátást és elfogadást igényelnek, a szeretet és az engedelmesség kimutatását – hangsúlyozta a pápa.
Szegények lennénk, ha Isten nem bocsátana meg nekünk!
Az Irgalmasság Évében minden család legyen ennek a zarándokútnak a kiváltságos helye, melyben megtapasztalja a megbocsátás örömét. A megbocsátás a szeretet lényege, mely meg tudja érteni a tévedést és jóvá tudja tenni azt. Szegények lennénk, ha Isten nem bocsátana meg nekünk! Egy családon belül történik a megbocsátásra nevelés, hogy bizonyosságot szerezzenek arról, hogy megértették és elfogadják őket, mindazon hibák ellenére, amit képesek elkövetni.
Ne veszítsük el a családba vetett bizalmunkat! Szép dolog megnyitni a szívünket egymás előtt, anélkül, hogy bármit is elrejtenénk. Ahol szeretet van, ott van megértés és megbocsátás is. Kedves családok, rátok bízom a mindennapok ezen házi zarándokútját, ezt az oly fontos küldetést, amire  az egyháznak és a világnak is nagy szüksége van ma – zárta a homíliáját Ferenc pápa a Szent Család vasárnapján tartott szentmise során.


Aprószentek



Aprószentek


Miként Szent István első vértanú esete, ugyanúgy az aprószenteknek nevezett gyermekek esete is az Istennel szembeforduló világot és az Istent elutasító embereket mutatja be. A Messiás születése nem maradt titokban. Betlehemből indulva híre elterjedt, hamar eljutott a közeli fővárosba, Jeruzsálembe. Így értesült róla az uralkodó, Heródes király, akinek szívében mégsem öröm, hanem gyűlölet ébredt. Hatalmát féltette az újszülöttől, amely arra utal, hogy ő is úgy gondolta, hogy az eljövendő Messiás evilági hatalommal rendelkező uralkodó, király lesz. Elküldi katonáit a születés helyére, Betlehembe, hogy felkeressék és megöljék azt, aki elvakult elképzelése szerint veszélyezteti a hatalmát. Heródes biztosra akar menni, amikor minden két évnél fiatalabb fiúgyermek megölését parancsba adja, nem törődik azzal, hogy kegyetlen rendelkezésének ártatlanok is áldozatai lesznek.
Jézus életét isteni közbeavatkozás menti meg. A Szent Család őrzője, József álmában kap Istentől figyelmeztetést a veszélyre és felszólítást, hogy a gyilkos harag elől a gyermekkel és édesanyjával együtt meneküljön egy távoli országba, a biztonságosnak számító Egyiptom földjére.
Az előttem álló hét során átgondolom, hogy mi minden okoz félelmet az életemben, s mit tekintek veszélynek. Mi az, amitől meg kellene szabadulnom, s amitől Isten valóban meg tud szabadítani. Félelmek nélkül szeretném lezárni ezt az évet és megkezdeni az új esztendőt.
© Horváth István Sándor
Imádság:

Uram, gyújtsd föl bennem a lelkek üdvözítésének szenvedélyes lángját! Hadd legyek kész arra, hogy ezért mindent megtegyek, hadd tudjam a lelkek javát minden elé helyezni, hadd használjak fel minden lehetséges eszközt a hitetlenek megtéréséért és üdvözítéséért!
Boldog Charles de Foucauld