2014. december 13., szombat

A Megszentelt Élet Éve 12.



A Megszentelt Élet Éve

VITA CONSECRATA 
 
A kegyelem Assisi Szent Ferenc életében

A Lateráni bazilika valóságosan is, az Egyház tekintélyének elismertségében is biztosan állt még, amikor a kegyelem Francescoban új formákat alakított. A pápa álmában látott ismeretlen embernek alaposan erősödnie kellett az Isten Országa alaperényeiben, az igazságban és a szeretetben. Olvasgatta szorgalmasan az evangéliumokat, amelyekben maga Isten Fia, a megtestesült Isten tanította az embereket. A szeretet gyakorlásában pedig nagy változás állt be. Ő maga ír erről a kegyelemről. Amikor még világi módra éltem, rettenetesen irtóztam a betegektől, különösen a leprásoktól. A kegyelem első érintése után nemcsak, hogy nem futottam el a leprás láttán, de odamentem hozzá, kezet fogtam vele és meg is öleltem. Aztán vállaltam, hogy rendszeresen ápolom ezeket a szerencsétleneket. Kiválasztottam egy igen nehéz természetű leprást. Nemcsak beteg volt, de türelmetlen és goromba is. Fél évig ápoltam türelmesen. Az öröm kegyelme töltött el. Aztán gyarapodott a kegyelem Francesco-ban. Arra irányította figyelmét, hogy Isten őt magát akarja a szeretet áldozatává tenni. Igent mondott, de nehéz volt eldönteni, hogyan szentelje magát Isten állandó szolgálatára?A legmegszokottabb mód volt a papi szolgálat vállalása káplánként, majd idővel önálló plébánosként. Aztán mégis úgy vélte, jobb, ha nem akar „Don Francesco” lenni. Szóba kerülhetett a monachális szerzetesség. Szent Benedek és Szent Bernát fiai igen fontos küldetést teljesítettek abban az időben. Ezeknek a szerzeteseknek sem volt semmi egyéni birtokuk, tehát krisztusi szegénységben éltek, de közösségük, a monostor hatalmas földdel rendelkezett, amit szorgalmasan műveltek, ebből éltek, aztán jótékonykodtak is bőkezűen. Francescot a kegyelem többre szánta. Az evangéliumi élet kellékeként Jézus azt parancsolta az apostoloknak: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két köntösötök se legyen”. (Lk 9,3) Ez az, amire vágyom! – kiáltott fel Francesco. A mennyei Atya majd rólam is gondoskodik. Amikor látták jóakaratú férfiak régi barátjuk lelki fejlődését, az ő lelküket is megérintette a kegyelem. Elmentek hozzá, majd csatlakoztak is melléje. Francesco eddig erre nem is gondolt. Ő nem hívott senkit, hiszen elkezdett útja szokatlan volt és nehéz. Később rögzítette is meglepetését: Az Úr küldött mellém társakat. A kis közösség nőttön nőtt. Már mozgalomnak minősült. Ehhez már a pápa úr jóváhagyását kellett kérni. 1209-et írtak a naptárak. A pápai fogadások, tanácskozások helye a Laterán volt. Ide vonult a furcsa kis csapat, hogy bemutatkozzék és bemutassa alapszabályát, amelyet Francesco evangéliumi idézetekből állított össze. Zsák ruhájuk, kötél-övük, csuklyájuk nagy feltűnést keltett a pompás öltözékű előkelőségek körében. Ráadásul mezítláb jártak. Láttukra az a félelem ébredt az egybegyűltekben, hogy valami albi csoportulás lehet a dél francia manicheusok világából, akik az anyagot az ördög teremtéséből származtatják. Lázadtak a tehetősek ellen, az államot anarchiával akarták megdönteni. De gyanús színben látták az Egyházat is komoly birtokai és jó módja miatt. Amikor bemutatkoztak mint Assisibeli bűnbánók, akik teljesen nincstelenül kívánják szolgálni Istent és az Egyházat, tiltakozni kezdtek többen is. Óvták a pápát: Jóvá ne hagyja ezt a kezdeményezést, mert ebből semmi jó nem származhat. Így nem lehet élni, előbb vagy utóbb ráfizet ezekre az Egyház. A többség bölcsen bólogatott hozzá. III. Ince, kora legelismertebb ura is döbbenten szemlélte őket. Néma csöndben várták a döntését mindkét oldalról. És ekkor a pápa lelkében dolgozni kezdett a kegyelem. A nem régen átélt gond, hogy a hatalom mennyiben szolgálja Jézus céljait? Aztán felvillant lelkében minapi álma, a rémületet keltő lateráni omlás, aztán a rogyadozó oszlopok mellé odalépő apró termetű férfi, akinek érintésétől helyre áll a rend. Igen, ezt a Francescot láttam. Jóváhagyom kéréseteket. Különben azt mondanám: az evangéliumot ma már nem lehet megtartani.


Zsolozsma XIV.



Izajás próféta könyvéből 
29, 1-8
Isten ítéletet tart Jeruzsálem felett


Jaj Árielnek, Árielnek, a városnak, ahol Dávid lakott. Ha az esztendőhöz esztendő járul, és az ünnepek köre újra megfordul, úgy megszorongatom Árielt, hogy sírás és jajgatás hallik benne. Olyan leszel nekem, mint Áriel: Tábort ütök körülötted, mint Dávid, körülzárlak tornyokkal, és sáncot emelek ellened. A földre sújtva, onnan fogsz beszélni, szavad a porból hangzik majd fel. Hangod a földből jön, mint egy szellemé, a porból hallatszik suttogó szavad. De hirtelenül és váratlanul az történik, hogy a Seregek Ura meglátogat mennydörgéssel, földrengéssel, zúgó szélvésszel, fergeteggel, viharral és emésztő tűzzel. Akkor ellenségeid serege szétszóródik, mint a finom por, és mint az elszálló pelyva, olyan lesz zsarnokaid hada. A számtalan nemzet, amely Áriel ellen harcolt, úgy eltűnik, mint az álom, mint az éjszakai látomás. Azok, akik harcoltak ellene, és sáncot emelve megostromolták, mind úgy járnak, mint az éhes ember, aki azt álmodja, hogy eszik, ám, ha fölébred, kielégítetlen a vágya. Mint a szomjazó, aki azt álmodja, hogy iszik, de ha fölébred, továbbra is bágyadt és szomjas: így jár majd mind az a számtalan nemzet, amely a Sion hegye ellen harcol. 


Ferenc pápa homíliája a Guadalupei Szűzanya emléknapján



Ferenc pápa homíliája a Guadalupei Szűzanya emléknapján bemutatott péntek esti szentmisén


December 12-én pénteken este hat órakor mutatott be Ferenc pápa szentmisét a vatikáni Szent Péter bazilikában a Guadalupei Miasszonyunk emléknapján. A Guadalupei Szent Szűz elsősorban Mexikó nemzeti védőszentje, de egyúttal az egész amerikai kontinens patrónája, ahol főként Latin-Amerika tiszteli. A Mexikóváros melletti guadalupei Mária-szentély a világ leglátogatottabb búcsújáró helye, évente több mint 20 millió zarándok keresi fel. Tekintettel a latin-amerikai népek első közös nyelvére, Ferenc pápa ezúttal spanyol nyelven mutatta be a szentmisét és homíliáját is anyanyelvén, spanyolul tartotta.

„A nagy latin-amerikai hazának a nemzetei és népei emlékeznek ma hálával a Szűzanya látogatására és közelségére, vele együtt énekeljük a Magnificatot és rábízzuk a népeink életét. Amikor a Szűzanya megjelent Szent Juan Diegonak a tepeyac-i dombon, akkor úgy mutatkozott be, mint a „mindig tökéletes Szűz Mária, az igaz Isten Anyja” és egy „új vizitációjának” adott helyet. Készéggel sietett, hogy átölelje az új amerikai népeket, létrejöttük drámai időszakában. Olyan volt, mint „a nagy égi jel, a napba öltözött asszony”, aki magára vette az őslakos népek kulturális és vallási jelképrendszerét, meghirdette és odaadta a Fiát a gyötrelmes sorsú meszticek új népeinek”.

Ferenc pápa az aparecidai dokumentumot idézte, miszerint „a Szűzanya, a népeknek a Fiát adó tökéletes Tanítványként lett az első hithirdetője az evangéliumnak Amerikában”. „Az áldott állapotú Szeplőtelen Szűz a kezdetektől fogva felfedte az új népeknek az élő, igaz Istent és most már mindnyájan ugyanazon Atya gyermekei vagyunk, testvérek egymás közt és szolgák a Szolgában. Isten szent Anyja meglátogatta ezeket a népeket és velük is maradt. Itt hagyta titokzatos módon arcképének a lenyomatát küldöttének a tilmáján, mint Máriának ezekkel a népekkel kötött szövetsége jelképét.

Közbenjárása révén a keresztény hit lett az amerikai népek leggazdagabb lelki kincse, melynek ékköve maga Jézus Krisztus. Ezt az örökséget mind a mai napig továbbadják és kifejezésre juttatják a keresztségben, a hitben, reményben és szeretetben, a népi vallásosság nagyszerűségében, valamint abban az amerikai ethoszban is, mely megmutatkozik az emberi személy méltóságának a tudatosságában, az igazságosság iránti szenvedélyben, a legszegényebbek és szenvedők iránti szolidaritásban”.

„Azért tehát napjainkban továbbra is dicsérhetjük az Istent a csodáiért – folytatta homíliáját a pápa – melyeket Isten a latin-amerikai népek életében művelt, az ő sajátos stílusa szerint, amikor elrejtette ezeket a dolgokat a bölcsek és okosak elől, mikor felforgatta a világ hatalmasait, mert Istennek tetszik, hogy feldúlja az ideológiákat és az evilági hatalmasságokat, de közben felemeli az alázatosakat és megsegíti a szegényeket. Mária Magnificat-éneke bevezet minket a nyolc boldogságba, ami az evangéliumi üzenet elsődleges foglalata és törvénye.

Ennek a fényében – fordult a pápa a hívekhez – kérjük azt a keresztény kegyelmet, hogy Latin-Amerika jövőjét a szegények, a szenvedők, az alázatosak, az éhezők, az igazságot szomjazók, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békességszerzők, az igazszívűek és az üldözöttek alakítsák… és így Latin-Amerika a remény kontinense legyen. Ma tőle várják a fejlődés új modelljeit, melyek összekötik a keresztény hagyományt és a polgári haladást, az igazságosságot és méltányosságot a kiengesztelődéssel, a tudományos és műszaki fejlődést az emberi bölcsességgel, a szenvedést a reményteli örömmel”.

Ferenc pápa homíliáját a Szűzanyához intézett fohásszal fejezte be: „A látnok Szent Juan Diego bizalommal teli, egyszerű szavaival, mint a „lelkecském, kedveském”, merjünk mi is bátran Máriához fordulni és kérjük, hogy kísérjen és támogasson, kézen fogva vezessen bennünket és védelmezze népeinket!”.



Advent 2. hete szombat



Advent 2. hete szombat
 
Sir 48,1-4.9-11; Mt 17,10-13

Illés, „aki felvitettél tüzes forgószélben, tüzes ló húzta kocsin” 

Izajás próféta könyve alapján arról elmélkedtünk tegnap, hogy Isten milyen szeretettel vezetgette választottját, Ábrahámot. El kellett ugyan hagynia a gyerekkorában már ismert földrajzi tájakat, de az Úr előre biztosította őt arról, hogy mind a föld zarándokútjain, mind a lélek helyes istenszolgálatában Ő fogja vezetni. Azt is hozzáfűzte, hogy a tőle születő nagy népből származik a Megváltó, aki az egész világ számára megmutatja az üdvösség útját. A mai olvasmányban Egyházunk a bölcsességi irodalomból villantja elénk Illés próféta küldetését. Ő kegyetlen pogány világban képviselte az egy igaz Isten ügyét. A földi élete végén pedig tanítványa, Elizeus. végig nézte, hogy az Úr tüzes kocsin, mint ragadja el halál nélkül a túlvilágra, ahová majd a megváltás megtörténte után Istenatyánk mindnyájunkat hazahív. Ez a mai szentírási szakasz élőképben mutatja meg a hívőknek a kinyilatkoztatás igazságát. De a Jelenések könyvében még egyszer bemutatja a Szentírás Illés és a másik elragadott tanú, Hénok (Ter 5,21-24) visszatérését a földre (Jel 11,3-13) Ők, miután Isten létéről, végtelen hatalmáról személyes tapasztalatuk alapján tanúságot tesznek, elszenvedik a vértanúhalált, aztán három és fél nap múlva hirtelen feltámadnak, felemelkedve az égbe szállnak. Így még egyszer és utoljára megmutatja Isten, amit Izajásnál (48,17) csaknem háromezer éve kezdett magyarázni. Mivel a hit az üdvösség alapja, maga Jézus is foglalkozik Illés eljövetelével. „Ezután a tanítványok megkérdezték tőle: Miért mondják az írástudók, hogy Illésnek előbb el kell jönnie? Ő azt felelte: Illés valóban eljön és helyreállít mindent, sőt, mondom nektek: Illés már eljött, s nem ismerték fel őt, hanem azt tették vele, amit csak akartak. Éppígy az Emberfia is szenvedni fog általuk”. (Mt 17,10-12) Itt Jézus megerősíti Illés világ végi tanúságtételét, és azt is, hogy Illés lélekben már eljött Keresztelő Jánosban (12).  Az ő édesapja fia körülmetélése alkalmával így jövendölt erről: „Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni. mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy előkészítsd az ő útját (Mal 3,1), és népét az Úr ismeretére tanítsd bűneik bocsánatára. Istennek mélységes irgalmából, amellyel meglátogatott minket a magasságból felkelő.” (Lk 1,76-78) Köszönjük Urunk sokoldalú tanítását, kimondhatatlanul nagy szeretetét! Hittel járjunk az Ő útjain templomba, hittanra, az igazság és szeretet útján. Ezt most már teljes bátorsággal és felelősséggel tegyük, mert Istennek most mi vagyunk a tanúságtevői.


2014. december 12., péntek

A Megszentelt Élet Éve 11.




A Megszentelt Élet Éve

VITA CONSECRATA 
 
Assisi Szent Ferenc stigmatizációja

La Verna (Alverna) Assisi Szent Ferenc kedvelt elmélkedő hegye volt Toscánában. Hatalmas, meredek hegy, alkalmas szimbóluma a krisztus követésnek. Amikor Urunk, Jézus istenségét Péter apostol megvallotta, Ő megjövendölte kínszenvedését, mint jövendő dicsőségének és a világ megváltásának feltétlenül szükséges eszközét. Ehhez hozzátette: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye fel a keresztjét és kövessen engem”. (Mt16,24)  Az 1224 –es esztendőben Ferenc őszi negyvennapos böjtjét La Verna kies hegyoldalában kívánta megtartani, a folytonos önsanyargatásban már nagyon elnyűtte testét és érezte egészsége erősen romlik. A hegyoldal magányában, a mindennapi élet fölé emelkedve, nyugodtan tud majd elmélkedni. Jobban át tudja érezni, milyen jelentéktelen, kicsi az óriás sziklák között. Alatta a mélyben zajlik a mindennapi élet, fölötte végtelenségnek tűnő magasságban kéklik a mennybolt. Innen elkészül, oda viszont szeretne feljutni. Vajon Jézus elegendőnek látja-e önmegtagadásait, hűségesen hordta-e (Mt 16,25-26) A szíve Isten iránti szeretettől lángol már két évtizede,az Úr hogyan ítéli meg a lelkét? A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepét követően még nagyobb vágyakozással figyelte az eget. Egyszer csak a kora reggeli fényözönt túlragyogó jelenséget vesz észre az égboltozaton. Nagy sebességgel száguld a bámuló Ferenc felé. A Szent Kereszt alakját látja kirajzolódni, de hat szeráf-szárnnyal takarva. És benne a mi Urunk, Jézus Krisztus felfeszített drága Szent Teste bontakozik ki. Ferenc elragadtatva néz, figyel. Karjait széttárva szerzetesruhája takarásában maga is szürke keresztnek tűnik. Amint a látomás egészen közelbe ér, a végtelen krisztusi szeretet és a forró ferenci vágy villámként köti össze a két embertestet: Jézus két kezéből, két lábából és oldalából a szent sebekből előtörő sugarak Ferenc tagjait úgy döfik át, hogy be nem gyógyuló sebek, stigmák keletkeznek általuk. Boldog Ferenc! Felizzik lelkében a Szent Pál-i boldogság: „Krisztussal keresztre vagyok feszítve. Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem”. (Gal 2,19-20) „Most megdicsőül Krisztus az én testemben, akár élet, akár halál által. Mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség”(Fil 1,20-21) Szent Ferenc csodálatos élményét és a szent sebeket alázatosan rejtegette. Elrejteni azonban teljesen nem tudta, hiszen habitusa ujjából és szegélye alól csak kilátszottak és gyakran véreztek is. Tudtunkkal ő volt az első stigmatizált. Urunk, Jézus Krisztus figyelmeztetése a történelmi és a most élő magyaroknak is szól: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét és kövessen”. Ha pedig majd újra elmondhatja legalább nemzetünk zöme, „Krisztussal vagyok keresztre feszítve. Élek ugyan, de nem én, hanem Krisztus él bennem”Elmondhatjuk: „Szívem tele volt gonddal és bánattal, de te, Uram, vigasztalásoddal megörvendeztetted lelkemet”. (Zsolozsma harmadik óra)


Zsolozsma XIII.



Izajás próféta könyvéből
 27, 1-13
Az Úr kertje újra teremni fog


Azon a napon az Úr meglátogatja kemény, nagy és erős kardjával a Leviatánt, a gyors kígyót, a Leviatánt, a tekergő kígyót, és megöli a tengeri sárkányt. Azon a napon ez az ének hangzik a színbort termő szőlőről: „Én, az Úr vagyok az őrzője, folyton-folyvást öntözöm, nehogy lehulljon a lombja. Éjjel-nappal őrködöm felette. Harag már nincs bennem. De ha bogáncsot és bojtorjánt találnék benne, harcba szállnék ellene, és felgyújtanám. Igen, csak hogy oltalmamat keressétek, s hogy békét kössetek velem, békét énvelem.” Az eljövendő napokban gyökeret ver Jákob, Izrael kihajt, és virágba borul, és betölti gyümölcsével az egész földet. Vajon úgy verte őt is az Úr, mint azokat, akik őt verték? Vagy úgy fenyítette tán meg, mint ahogy fenyítőit megfenyítette? Bosszút állt rajtuk: elvetette s száműzte, heves viharával elfújta őket a keleti szél napján. Úgy nyer bocsánatot Jákob gonoszsága, és úgy lesz teljes a kiengesztelődés, hogy minden oltárkövét, mint a mészkövet, porrá zúzza, és bálványok meg Nap-oszlopok sehol sem állnak többé. Mert az erős város pusztasággá lett, és elhagyatott, akár a sivatag. Borjú legelészik benne, s olykor elhever, majd lerágja gyér hajtásait. Ha elszáradnak a gallyai, letörik őket, aztán jönnek az asszonyok, s tűzre vetik. Mert érteni nem tudó nép ez, ezért Teremtője nem is kegyelmez neki, és aki alkotta, nem lesz hozzá irgalmas. Azon a napon majd cséplést tart az Úr a Folyam medrétől Egyiptom patakjáig. Aztán összegyűjt benneteket egyenként, Izrael fiai. Azon a napon megfújják majd a nagy harsonát, erre eljönnek, akik Asszíria földjén vesztek el, és azok is, akiket Egyiptomba száműztek, és imádják az Urat a szent hegyen, Jeruzsálemben. 


Ferenc pápa a szír katolikusoknak:



Ferenc pápa a szír katolikusoknak: Legyetek bátrak az embertelenséggel szemben


A pápa december 12-én a szír-antióchiai katolikus közösséget fogadta a Vatikánban, amely szinódusát a háborús helyzet miatt a patriarchátus területén kívül, Rómában tartja. A küldöttséget III. Ignác Juszuf Junan pátriárka vezette.


A pápa beszédének középpontjában a közel-keleti keresztény közösségek drámai helyzete állt. Üdvözletét küldte a világon szétszóródott közösségeiknek, és buzdítását fejezte ki különösen azoknak, akik Irakban és Szíriában az erőszak miatt szenvedésben és félelemben élnek.

A szír katolikus szinódus igyekezett választ adni az egyház sürgető szükségleteire és a hívek lelki igényeire. Megvitatták az isteni liturgia reformját, hogy új lendületet adjanak a hitbuzgóságnak. Ehhez a munkához el kellett mélyíteni a hagyományt, és fontos volt a megkülönböztetés annak tudatában, hogy a hívek gyülekezete nyitott Isten Szava és az Eucharisztia ajándékára.

A Közel-Kelet nehéz helyzete miatt a szír katolikus egyházban számos hívő a diaszpórában levő eparchiákhoz csatlakozott, és ez új lelkipásztori kihívások elé állítja az egyházat – magyarázta Ferenc pápa. Kettős kihívás ez. Egyrészt hűségesnek kell maradni az eredethez, másrészt be kell illeszkedni a különböző kulturális környezetekbe, ahol a lelkek üdvösségéért és a közjóért folytatnak szolgálatot. A hívek elvándorlása biztonságosabb országokba szegényebbé teszi a keresztény jelenlétet a Közel-Keleten, a próféták, az Evangélium első hirdetői, a vértanúk, a szentek földjén, a remeték és a monachizmus bölcsőjében. Ez a helyzet megkívánja, hogy bátor pásztorok és hívek legyenek jelen, akik képesek tanúságot tenni az Evangéliumról, amikor gyakran nehéz helyzetekben kerülnek szembe különböző etnikai és vallási csoportokhoz tartozó emberekkel.

A pápa felidézte, hogy sokan máshol kerestek menedéket az embertelenség elől, amely egész népeket kényszerít útnak indulni a létfenntartáshoz szükséges eszközök nélkül. Arra kérte a szír katolikusokat, egyesítsék erőfeszítéseiket, hogy humanitárius segítséget tudjanak biztosítani azoknak, akik hazájukban maradtak, és azoknak, akik más országokba menekültek. Végül Ferenc pápa arra buzdította a szír katolikus egyházat, hogy továbbra is folytassa a remény szolgálatát az ősi keresztény közösség érdekében.



Advent 2. hete péntek



Advent 2. hete péntek
      
Iz 48,17-19;Mt 11,16-19

„Én vagyok az Úr, a te Istened, aki tanítalak téged, aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell”Amikor Isten elkezdte a Megváltó eljövetelének közvetlenebb előkészítését, így szólt a kiválasztott ősapához: „Menj ki földedről, a rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok majd neked! Nagy nemzetté teszlek és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel”. (Ter 12,1-2) Kegyelmet is adott az addig bálványimádó családfőnek, hogy értse meg, az élő Isten vissza akarja ölelni a szívére az elveszett emberiséget, és ezt örök tervei szerint viszi végbe. Annak kell alkalmazkodni hozzá, akit kiválasztott. Unokája útját visszafordította az ősi hazába, hogy ott nősüljön. szülessenek meg a jövendő nép törzsalapítói. A szeretet Istenének családja gyűlölködik, bajt kever, végül azonban Egyiptomba kerül és ott fejlődik néppé. Amikor elérkezik a szabadulás órája, az Úr kivezeti népét egy kiiskolázott férfi mögött. Mózes  mindenben követi Isten útmutatását. Egy-két nap alatt a végső haza határához érnének, ha északkeletre indulnak. A parancs déli irányt jelöl ki. Ott kell egy ősi szent helyen szövetséget kötni. Út közben népéé kell válnia a rabszolgákból álló tömegnek. Aztán lázadoznak. A megváltás nagy művéről van szó, Isten bünteti népét negyven éves pusztai kóborlással. A büntetés lejártával elfoglalhatják az Ábrahámnak nyolc évszázaddal korábban felajánlott új hazát. Helyben vannak a választottak. Ez a fizikai világban megtett út csak egyik síkja az előkészületnek: a Megváltó születésére lélekben kell felkészülni igazán. Ahogy a világtörténelemnek legfontosabb ténye közeledik, egyre hűtlenebb lesz a választott nép. Az egyetlen Isten helyett bálványokat imád. Próféták hoznak újabb parancsokat. Aztán kevély pogányok hetven évre rabságba viszik a szentségét megcsúfoló népet. Olvasgatják Izajás próféta akkor már kétszáz éves figyelmeztetését: „Én vagyok az Úr, a te Istened, aki tanítalak téged, hogy hasznodra váljék. aki vezetlek az úton, amelyen járnod kell. Ha figyeltél volna parancsaimra, olyan volna békességed, mint a folyam, és igazságod mint a tenger hullámai. Ivadékod annyi volna, mint a föveny, és méhed sarja annyi, mint homok szemei; nem veszne ki, és nem tűnne el neve színem elől” (Iz 48,17-19) Mire elérkezett a Megváltó, nemzete nem fogadta be egységesen. A kereszténységet más népek örökölték. Európa lett Isten új népe. Magyar őseinket csodálatos történelemmel áldott meg az egyetlen Úr, akit imádtak. A Megváltó Édesanyja vállalta irányításunkat, amikor keresztények, Fia népe lettünk. Nem lennénk népességi gondok szorításában, nem lennénk szellemileg és anyagilag megtépázott nép, ha nem tértünk volna le Isten útjairól.


2014. december 11., csütörtök

A Megszentelt Élet Éve 10.




A Megszentelt Élet Éve



VITA CONSECRATA  

Olvastuk az előző elmélkedésben Urunk, Jézus állásfoglalását abban a témakörben:  hogy lesz jó vége annak a tulajdon nélküli életnek, amit Francesco a Rendjei egyik alapjának szánt. Az evangéliumok bemutatják nekünk, hogy ez a teljes Istenre, az Ő gondviselésére való hagyatkozás mennyire kedves az Úrnak. Ma is ez a helyzet? Saját tapasztalataimat szeretném megosztani a most induló fiataljainkkal és felhívni a vallásos hívek figyelmét is, hogy kemény sorsfordulók idején mennyire jó, ha tudjuk, az isteni Gondviselésre mindig nyugodtan rábízhatjuk az életünket.1945.június elején tudtunk visszaköltözni az esztergomi kolostorba. Lehel öcsémmel gyalog  vágtunk neki a belegi útnak. Onnan keletre is, északra is lehetett vasúton közlekedni Budapest – Esztergom felé. A Segesd-Balatonszentgyörgy-i vasútvonal több hónapon át volt a magyar-német és a szovjet hadsereg között a front. Elérkeztünk Fonyódig. Ott vártuk a Nagykanizsáról Budapestre közlekedő vonatot. Amikor a szerelvény befutott, meglepődtünk: csupa marhavagonból  állt a vonat. Azaz szinte meg sem állt, indult is tovább. Egy vagon fékezőfülkéjének a lépcsőjére ugrott  fel  az öcsém, én meg az alsó lépcsőre tudtam utána felkapaszkodni,de a fülkéből kiugrott a fék kezelő, és kiabált: azonnal szálljanak le, ide nem jöhet fel senki. Közben a vonat gyorsult. Lehelt a bakter lelökte a nyakamba, én fél kézzel  fogtam a bőröndömet, a másik kezemmel  szorítottam a kapaszkodó vasat.  A palliumomat lobogtatta a szél. A töltés magas volt: ha elengedem a kapaszkodót, hanyatt esem a 4-5 méteres kavicságyba. Gyakorlatilag az életem forgott kockán.  Az egyszerű fogadalmammal  Istenhez kötöttem semmi kis létemet. Milyen jó volt abba a gondolatba kapaszkodnom: Ha bírom a kétségbeejtő  küzdelmet és a rám nehezedő  súlyokat, a vad szelet, az csak isteni segítséggel  fog sikerülni. Áldottam a fiatalon  végzett kemény munkákat is, meg a hitemet: nem engedtem el a vasat! A következő állomás nem volt közel, de a vonat oldaláról élve léptem a földre. Istenem is ragaszkodott hozzám. Aztán föl tudtam még mászni a marhavagonba,ahol a padlón még jutott egy hely nekem is. Kelenföldre érkezve leszálltunk vonatról. Az utcára kilépve hasztalan kerestük a villamost: nem közlekedett a romos utcákon semmi jármű. Be kellett jutnunk a Ferenciek terére, persze, gyalog és cipekedve. És be is jutottunk. Szent Pál is így gondolkodott:  „Tudok nélkülözni, de tudok bőségben is élni. Mindig mindenhez hozzászoktam,mindent elviselek abban, aki  erőt ad”. (Fil 4,12-13) Az utcák romosak voltak. A Pesti ferences rendházban szálltunk meg,másnap utaztunk tovább Esztergomba. A szuterénben méter magasan tároltak ismeretlenek búzát. Azt hetekig raktuk zsákba és cipeltük fel a toronyba. Közben iskolába jártunk és egy hónap alatt befejeztük rövidített hatodik osztályunkat. Az őszi öt héttel együtt is rövid iskolaév volt. Az ország keleti része gyorsan esett túl a megszálláson, nem rabolták ki úgy,mint a Dunántúlt. Oda jártak testvéreink kukoricát, babot, burgonyát beszerezni. A bevásárlás eredményére rá kellett ülni és megóvni a rablóktól. Az egyik  alkalommal a megvett nyírségi burgonya csomagolására nem volt semmi alkalmas göngyöleg, mint üres petróleumos hordók. Mosták, sütötték, főzték, fűszerezték szegény szakács testvéreink, mindhiába: a szaga és az íze ma is visszaidézhető. A következő iskolaévre sem lehetett élelmiszert beszerezni, hiszen az előző őszi szántás-vetés országszerte lehetetlen volt. Bab, borsó, kukorica akadt, csak zsír és hús meg a kenyér volt egy esztendőre teljes hiánycikk, de ősztől tavaszig esténként a tányérunk mellé jó gvardiánunk, P. Pethő Lénárd saját kezével tett egy közepes vagy két kisebb almát. A vitamint…


Zsolozsma XII.



Izajás próféta könyvéből 
26, 7-21
Az igazak hálaéneke. 

A feltámadás ígérete Az igaz ember útja egyenes, az igaz ember útján egyenes a járás, ítéleteid ösvényén járva vártunk rád, Urunk, neved s dicsőséged után sóvárgott a lelkünk. Utánad vágyódik a szívem éjjelente, téged kereslek lelkem mélyén már kora reggel. Majd ha ítéleted végrehajtod a földön, igazságot tanulnak a föld lakói. Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem törődik az Úr fölségével. Uram, magasra emeled a kezed, de ők nem látják meg. Majd egyszer meglátják, mennyire szereted ezt a népet, és megszégyenülnek; az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket. Urunk, te adod meg nekünk a békét, mert a te műved mindaz, ami velünk történt. Urunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, nem te, de mi csak a te nevedet dicsérjük. A holtak nem kelnek életre, s az árnyak nem támadnak fel, mert megbüntetted s megsemmisítetted őket, még az emléküket is eltörölted. Gyarapítsd, Uram, népedet, gyarapítsd! Adj dicsőséget népednek, s terjeszd ki országa határait!A szorongattatásban téged keresünk, Urunk, az elnyomatás nyomorával te fenyítettél meg minket. Amint a vajúdó asszony, aki közel van a szüléshez, felkiált gyötrő fájdalmában, úgy voltunk mi is, Uram, színed előtt. Terhesek voltunk, s vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulást nem szereztünk az országnak, s nem születtek új lakói a földnek. Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek föl, és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok! Mert világosság harmata a te harmatod, és az árnyak országa szülni fog. Menj be a kamrádba, én népem, s zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid időre, míg el nem múlik a harag. Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából, és megbünteti a föld lakóit gonoszságukért. A föld felfedi a vért, és nem rejti tovább a megölteket. 


Ferenc pápa: Isten kegyelme nem árucikk



Ferenc pápa: Isten kegyelme nem árucikk


Isten szeretete ingyenes, de mi gyakran ellenőrzésünk alá akarjuk vonni ezt a kegyelmet egyfajta spirituális könyvelés részeként – fogalmazott Ferenc pápa december 11-én reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmiséjén.


Isten üdvözíti népét, de nem távolról, hanem közel lépve hozzá, gyengédséggel – mondta a Szentatya, aki Izajás próféta szavaiból (Iz 41,13–20) indult ki homíliájában.
Isten közelsége ahhoz hasonló, mint amikor egy édesanya, aki párbeszédet folytat gyermekével, aki bölcsődalt énekel gyermekének gyermekhangon, lehajol hozzá. Ez nevetségesnek is tűnhet akár, ha valaki nem érti, hogy milyen nagyszerű dologról van szó: „Ne félj, te férgecske, Jákob!” (Iz 41,13) Egy édesanya is hányszor mondja ezt gyermekének, miközben megsimogatja őt! Isten is így tesz, ez az ő gyengédsége. Olyan közel van hozzánk, hogy ezt anyai gyengédséggel fejezi ki – hangsúlyozta a pápa.
Isten szeretete ingyenes, ahogy az édesanyáé is az gyermeke iránt. A gyermek pedig hagyja szeretni magát, ez Isten kegyelme. Mi azonban, azért hogy biztosak legyünk benne, gyakran ellenőrzésünk alá akarjuk vonni a kegyelmet. A történelemben és saját életünkben is fennáll a kísértés, hogy áruba bocsássuk a kegyelmet mint egy ellenőrizhető dolgot – mutatott rá Ferenc pápa. – Magunknak meg talán ezt mondjuk: „én sok kegyelmet kaptam” vagy ezt: „tiszta a lelkem, kegyelemben élek”.
Így aztán Isten közelségének ez a szép igazsága ún. spirituális könyvelés részévé válhat, amikor így gondolkodunk: „Ezt azért teszem, mert háromszáz nap kegyelemhez jutok általa… Azt meg azért teszem, mert ennyi meg ennyi kegyelmet nyerek, és így sok kegyelmet összegyűjtök.” De ez lenne a kegyelem? Egy árucikk? – tette fel a kérdést a pápa. – Úgy tűnik. Istennek népéhez való közelségét elárultuk önző magatartásunkkal, azzal, hogy ellenőrzésünk alá akartuk vonni és áruba akartuk bocsátani a kegyelmet.
A Szentatya emlékeztetett azokra a csoportokra, amelyek Jézus idejében tették ugyanezt: a farizeusok a számos törvény rabjaivá válva ráterhelték ezeket a nép vállára; a szadduceusok politikai ígéreteiket tettek; az esszéneusok nagyon jók voltak, de annyira féltek, hogy nem mertek kockáztatni, és végül kolostoraikban elszigetelték magukat; a zelóták számára Isten kegyelme felszabadítási háború volt, amely egy másik módja a kegyelem áruba bocsátásának.
Isten kegyelme viszont másféle: közelség és gyengédség – szögezte le Ferenc pápa. – Mindig erre a szabályra van szükség. Ha te az Úrral való kapcsolatodban nem érzed, hogy gyengéden szeret, akkor még valami hiányzik, nem értetted még meg, hogy mi a kegyelem, nem kaptad még meg a kegyelmet, amely ez a közelség.
A Szentatya ezután felidézett egy sok évvel ezelőtti gyónást, amikor egy asszony azzal gyötörte magát, hogy érvényes volt-e a szabályok betartása szempontjából az a szentmise, amelyen szombaton este részt vett egy esküvőn, de ahol nem a másnapi, vasárnapi olvasmányok hangzottak el. A pápa, az egykori gyóntató válasza így hangzott: „Asszonyom, az Úr nagyon szereti magát. Elment a szentmisére, áldozott, Jézussal volt együtt… Legyen nyugodt, az Úr nem egy kereskedő, az Úr szeret és közel van hozzánk.”
Szent Pál erőteljesen fellép a törvény ilyenfajta szellemisége ellen, vagyis az ellen, amikor ezt mondom: „én igaz vagyok, ha ezt és ezt teszem, ha pedig nem, akkor nem vagyok igaz”. Ehelyett azért vagy igaz, mert Isten közel lépett hozzád, megsimogatott, mert gyengéden szól hozzád, és szép dolgokat mond neked – állapította meg Ferenc pápa. – Ez a mi igazságunk, ez Isten közelsége, ez a gyengédség és szeretet. Még akkor is, ha nevetségesnek tűnhet, Isten nagyon jó!
Mennyi, de mennyi lelki szabadsággal rendelkeznénk, ha lenne bátorságunk megnyitni szívünket Isten gyengédsége előtt! Ha van ma egy kis időtök otthon, vegyétek kezetekbe a Bibliát, és olvassátok el Izajás 41. fejezetének 13-20. versét! Ez Isten gyengédsége, aki mindannyiunknak bölcsődalt énekel, mint egy édesanya! – zárta csütörtök reggeli homíliáját a pápa.


Advent 2. hete csütörtök



Advent 2. hete csütörtök
 
Iz 41,13-20; Mt 11,11-15

„asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál”

Keresztelő János küldetésének első fejezete azzal ért véget, hogy Galilea római tartomány királyi rangú helytartója, Heródes Antipas, elfogatta katonáival és börtönbe záratta. Mindez azért történt, mert a király feleségül vette bátyjának elbocsátott, mai szóval elvált feleségét. Ezt kifogásolta a próféta, mert Mózes törvénye szerint elbocsátott asszonyt bárki feleségül vehetett, kivéve a volt férj testvérét. Heródiás, akinek a férj-csere nagyon ínyére volt, hiszen királyné lett belőle, próbálta rávenni új férjét, hogy Jánost végeztesse ki merészsége miatt. Heródes ezt egyelőre nem tette meg, mert tisztelte a neves prófétát. János tanítványait ingerli a féltékenység Jézus sikerei miatt. János nyugtatta őket, hogy ez a dolgok rendje, hiszen Jézus a Messiás, ő meg csupán előfutára. Aztán elküldte a tanítványokat, hogy kérdezzék meg magát Jézust. Jézus nem magyarázkodott, hanem rámutatott aznapi csodáira, amiket megfigyelhettek János tanítványai is: „a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, a süketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot”. (Mt 11,5) Mindezt egy korábbi próféta, Izajás mondta nyolcszáz ével előbb, mint a Messiást igazoló jeleket. A követek visszamentek Jánoshoz. Jézus pedig nem kifogásolta a követjárást, hanem nagyon megdicsérte Keresztelő Jánost: „Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb nála. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt” (11,11-12) Ez igen nagy dicséret Jézus tanítványai előtt. Az Ószövetség idején általános tekintélynek  bizonyultak a pátriárkák: Ábrahám, Izsák, Jákob, aztán Mózes, Dávid. Jézus szava azonban végleges döntést jelent a rangsorban. Most azonban lezárul a megváltás előkészületeinek ideje. Jézust igazolta Keresztelő János, a Szentháromság megjelenése a Jordán partján. Igazolják a folyamatosan végzett csodái. Az természetes már János tanítványai szemében is, hogy Jézus nagyobb az ő mesterüknél. De hogy Jánosnál az akkor kezdődött újszövetségi korszak legkisebb híve is nagyobb, ez akkor is megdöbbentő tény volt, de még most is az maradt a pápák. püspökök, szentek mögött elképzelt legjelentéktelenebb keresztényre gondolva. Mi az, ami miatt Jézus ezt a megkülönböztetést kimondta és le is íratta az evangéliumban? Az új és örök szövetségnek jézusi rangja minket is felértékel. És ne feledjük: a legkisebb keresztény is Jézus Krisztus testvére. Köszönjük, Urunk! Igyekszünk rangunkhoz méltóan élni igazságban és szeretetben.


2014. december 10., szerda

Zsolozsma XI.



Izajás próféta könyvéből
 25, 6 – 26, 6

A messiási lakoma. 

A megváltottak győzelmi énekeA Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat és erős színbor. És leveszi e hegyről a gyászleplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt. Azon a napon majd így beszélnek: „Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén! Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat eltapossák a trágyalében. És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét. Magasba nyúló, erős falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja.” Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: „Erős városunk minekünk Sion, kőfalak és sáncok védelmezik. Tárjatok kaput, hadd vonuljon be az igaz nép, amely őrzi a hűséget. Szíve állhatatos, és megőrzi a békét, hiszen tebenned remél. Örökkön-örökké az Úrban bízzatok, mert mindenkor erős Isten az Úr. Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta, úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szűkölködők talpa.” 


Ferenc pápa katekézise a szerdai általános kihallgatáson:



Ferenc pápa katekézise a szerdai általános kihallgatáson: a püspöki szinódus személyes hangvételű kiértékelése


„Tízfokos római hidegben”, szikrázó napfényben tartotta meg Ferenc pápa szerda délelőtt a szokásos általános kihallgatást a Szent Péter téren. „Lezártuk az egyházról tartott katekézis ciklusát – kezdte beszédét a pápa – és most egy újat nyitunk a családról, mely jól illeszkedik az ilyen fontos témával foglalkozó, két szinódus közti időszakba. De mielőtt belépnék a családi élet különféle szempontjait tárgyaló témába, most a múlt októberi szinódusból szeretnék kiindulni. Fontos visszaemlékezni arra, hogyan is zajlott le és milyen eredményt hozott”.
A szinódus során a média tette a maga dolgát, köszönet érte! Mindez a Szentszék Sajtótermének köszönhető, mely minden nap tartott tájékoztatót. De sokszor a média látásmódja egy kicsit a sport vagy a politikai rovatok stílusához hasonlított: ahol két egymással szemben álló csapatról beszélnek, konzervatívakról és haladókról. Most szeretném elmesélni nektek, milyen is volt a szinódus”.

Mindenekelőtt azt kértem a szinódusi atyáktól, hogy őszintén és bátran beszéljenek, és alázattal hallgassanak. Vagyis mondják ki bátran, ami a szívükben van. A szinóduson nem volt előzetes cenzúra, nem volt. Mindenki elmondhatta, sőt el kellett mondania mindazt, ami a szívében volt, amit őszintén gondolt. „De atya, ez vitát fog szülni”. Igen, de hallottuk, amint az apostolok is vitatkoztak. Ahogy az írás mondja: „erős vita támadt köztük”. Az apostolok kiabáltak egymással, igen! Mert keresték az Isten akaratát a pogányokról, vajon beléphetnek-e az egyházba vagy nem. Ez egy új dolog volt. Amikor az Isten akaratát keressük, mindig, egy szinódusi összejövetelen is, különféle nézőpontok léteznek és van vita is, de ez nem egy csúnya dolog! Csak mindig alázattal és a szolgálat szellemében tegyük, a testvéri gyülekezet javára. Nagyon rossz dolog lett volna az előzetes cenzúra! Nem, nem, mindenkinek azt kellett mondania, amit gondolt.

Erdő bíboros nyitó relációja után volt egy olyan alapvető időszak, amikor az összes szinódusi atya megszólalhatott és mindenki meghallgatta a másikat. Nagyon építő volt az atyáknak ez a meghallgató magatartása. Nagy szabadság pillanata volt ez, melyben mindenki parrésziával, bátorsággal és bizalommal fejthette ki a gondolatait. A hozzászólások alapjául szolgált a munkadokumentum, ami az egész egyház tanácskozásának a munkadokumentuma. És itt meg kell köszönni a szinódus titkárságának azt a nagy munkát, amit végzett akár az összejövetel előtt, akár utána.

Egyetlen hozzászólás sem vitatta a házasság szentségének alapvető igazságát, egyetlen hozzászólás sem – nyomatékosította Ferenc pápa – vagyis a házasság felbonthatatlanságát, az egységét, a hűségét, az életre nyitottságát. Ezeket senki nem érintette. Minden hozzászólást összegyűjtöttek és így érkezett el a szinódus a második állomásához, a megvitatás utáni relációhoz. Ezt is Erdő bíboros fejtette ki, három pontban összefoglalva: a családi környezet és kihívásainak a meghallgatása, a Krisztusra szegezett tekintet és a család evangéliuma, szembesülés a lelkipásztori kihívásokkal.

Az összefoglalásnak erről az első javaslatáról folytak a kiscsoportos megbeszélések és ez volt a szinódus harmadik mozzanata. A csoportok nyelvi csoportok voltak, mert így könnyebb egymást érteni: olasz, angol, spanyol és francia nyelveken. Minden csoport a munkája végén jelentést készített, melyeket aztán közzétették. Minden átlátható volt, hogy mindenki tudhassa, mi történt.

A szinódus negyedik mozzanataként egy bizottság megvizsgálta a nyelvi csoportok javaslatait és így született meg a záródokumentum, mely megtartotta az előző felosztást: a valóság meghallgatása, figyelem az evangéliumra és a lelkipásztori elkötelezettség. A dokumentum figyelembe vette a csoportos megbeszélések eredményeit is. Miként eddig is, a szinódus jóváhagyott egy rövid és egyszerű záróüzenetet.

Így zajlott le a szinódus. Néhányan közületek megkérdezhetik: „Tényleg veszekedtek a szinódusi atyák? Na nem, nem veszekedtek, de erősen beszéltek, azt igen! Ez a szabadság, valóban ez az a szabadság, mely él az egyházban. Mindez „cum Petro et sub Petro”, vagyis a pápa jelenlétében történt, aki a kezese a teljes szabadságnak, a bizalomnak és az igazhitnek. Végül a hozzászólásom révén összefoglaltam a szinódusi tapasztalatot.

Három hivatalos szinódusi dokumentum született: a záróüzenet, a záródokumentum és a pápa záróbeszéde. És nincs más!

A záródokumentumot – mely az egyházmegyékből kiindulva az egész megfontolás zárókövét jelentette – tegnap hozták nyilvánosságra és küldték el a püspöki konferenciáknak, melyek megvitatják azt, tekintettel a 2015-ös rendes püspöki szinódusra. Pontosabban a kérdésekkel bővített záródokumentumot hozták nyilvánosságra kedden, amelyik így a következő szinódus Lineamentája.

Tudnunk kell – folytatta a pápa – hogy a szinódus nem egy parlament, ahová az egyes egyházak képviselői érkeznek. Nem, nem ez a szinódus. Jönnek képviselők, igen, de a struktúra az nem parlamentáris. Teljesen más. A szinódus egy védett terület, azért hogy működhessen a Szentlélek. Nem ütközés volt a frakciók között, mint a parlamentben, ami ott megengedett, hanem a püspökök között a vélemények ütköztetésére került sor, amire hosszú előkészület vezetett, és ami tovább folytatódik majd egy másik munkában is, a családok, az egyház és a társadalom javára. Ez egy folyamat, ez a normális menete a szinódusnak.

Most az említett záródokumentum jut el a részegyházakhoz, ahol tovább folytatódik az imádság, a megfontolás és a testvéri vita munkája azzal a céllal, hogy előkészítse a következő püspöki szinódust, melyet a Szűzanya oltalmába ajánlunk. Segítsen minket abban, hogy kövessük az Isten akaratát olyan lelkipásztori döntések meghozatalában, melyek mindjobban segítik a családot. Kérlek benneteket, hogy imádságotokkal kísérjétek ezt a folyamatot, egészen a következő szinódusig. Az Úr világosítson meg bennünket, hogy a szinódus olyan érett döntést hozzon, amit megoszthat a részegyházakkal. Ezért kérem az imádságotokat. Köszönöm! – zárta katekézisét Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás során.



Ősi advent 4.



Ősi advent 

 
Amikor megtalálták a Megváltó születésének megünneplésére legalkalmasabbnak vélt napot, örömmel szerkesztették meg a liturgiáját. A legmegfelelőbb időszak egy nagyon régi pogány hit hűlt helyének felfedezése lett. A hatalmas Római Birodalom első keresztény császára, hivatalosan még mint pogány ifjú, váratlanul esélyt kapott arra, hogy a birodalom legfőbb ura legyen. A legutolsó keresztényüldöző császár, Diocletianus ugyanis hiába döbbent rá kiváló jogászként, hogy a birodalmat függetleníteni kellene a felkent személytől, aki nagy méltósága ellenére előbb-utóbb meghalni kényszerül, mint a legegyszerűbb rabszolga. A császárok halála után pedig rendszerint nagy lesz a bizonytalanság: ki és miért éppen ő lesz a birodalom új és jó irányítója? Diocletianus hatalma teljében úgy rendelkezett, hogy az ősi latin világ helyén legyen a főcsászárság Róma székhellyel, és egy majdnem egyenrangú társcsászár éljen az ősi görögök helyén. Ők lesznek az Augustusok, a felségek. Az ő fél birodalmukból kiszakítottak egy-egy részt, azokat Augustus első római császár atyai jó barátjának, a méltatlanul megölt Julius Caesar nevéről cézároknak tisztelték (Ebből a személynévből keletkezett a legfelsőbb vezetők címe: Kaiser, császár) A Gallia provinciát kormányzó caesar, Constans, nem hajtotta végre igazán a keresztények üldözését. Titokban megismerte egyik alattvalóját, Helénát, egy kocsmáros lányát, aki Jézuslángoló szívű tisztelője volt. Caesar, a Birodalom negyedik legfőbb ura benne megtalálta szíve szerelmét, a hozzá egyedül illő párt, akit hivatalosan nem, de titokban feleségének ismert el. Saját nevéről kicsinyítő képzővel Constantínusnak nevezett el. Fiuk nevelését az édesanya vállalta. Egyáltalán nem csoda, hogy ismerte és szerette édesanyja Messiását, az Isten Második Személyét, aki érettünk emberré lett, és szenvedésével, halálával és feltámadásával megváltotta a világot. Az Ő megváltó keresztjét látta megjelenni a császári cím sorsát eldöntő csata elő estéjén, az égen ezzel a körirattal: „In hoc signo vinces!” (E jelben győzni fogsz) Parancsára az összes pogány jel eltűnt a fegyverekről, és az addig halált hozó jézusi kereszt ragyogott Konstantin minden katonáján. Iszonyú küzdelem volt, de legyőzték a keleti caesar fiát, Maxentius-t. Ezután a keresztények teljes jogú állampolgárként éltek-haltak. (Róma, Milvius-híd, 312) 313-ban pedig Milánóban kiadta császári rendeletét (Edictum Mediolanense), amely a kereszténységnek minden jogot biztosított. A szó szoros értelmében élni kezdett a Katolikus Egyház. Nem csodálom, hogy a megújult történelmi körülmények között az ősi advent szerkesztői is az egész Szentírást akarták felvonultatni, és annak fontos üzeneteit a Szűzanya ajkára adták. Szent Lukács ezt a gyönyörű éneket magától Máriától hallhatta. Lehet, hogy benne is felmerült a csodálkozás, mint az egyik beszélgető társamban: Mária énekében miért nincs egyetlen saját sora sem? Én úgy gondolom, hogy az idézett személyek és gondolataik ismerete és elfogadása azért történt, hogy az egész üdvtörténet benne zengjen a Magnificat-ban, és az Újszövetség imádkozóiban zengjenek a gyönyörű gondolatok a világ végéig.„Mária erre így szólt: Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben” (Hab 3,18) „mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát” (1Sám 1,11). „Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék” (Ter 30,13), „mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas,” (MTörv 10,21), „és szent az ő Neve” (Zsolt 111,9). „Irgalma nemzedékről nemzedékre azokra száll, akik őt félik” (Zsolt 103,13.17). „Hatalmas dolgokat művelt karja erejével, szétszórta a gondolataiban kevélykedőket” (Zsolt 89,11). „Hatalmasokat levetett a trónról, és kicsinyeket felemelt” (Zsolt 147,6). „Éhezőket betöltött jókkal, és üresen bocsátott el gazdagokat” (Zsolt 107,9) Felkarolta Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezve irgalmasságáról” (Iz 41,8-9); (Zsolt 98,3), amint megmondta atyáinknak, Ábrahámnak és utódainak mindörökre” (Ter 17,7) 


Advent 2. hete szerda



Advent 2. hete szerda
 
Iz 40,25-31, Mt 11,28-30 

„Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én, felüdítelek titeket”

Ez az evangéliumi részlet, amelyet Egyházunk a mai napon olvastat a szentmisén, egy rövid fejezet záradéka. Ez a fejezet rámutat arra, hogy az emberek a napi gondok, a fizikai és a szellemi munka fáradalmai mellett még gyötrelmet is jelentenek Isten gyermekeinek, de Jézus figyelmes szeme meglátja, és segíteni tudó Szíve azonnal hív is bennünket, hogy nála keressünk megnyugvást. „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én, felüdítlek titeket”Nézzünk egy-két különleges fájdalmat, hátha felfedezzük bennük a magunk nehézségeit. Keresztelő Jánost börtönbe vetették, mert prófétaként beleszólt a királyi család belső ügyeibe. Közhírré vált, hogy Galilea tartomány királyi rangú császári helytartója, Heródes Agrippa feleségül vette bátyja, Fülöp elvált feleségét. A közhírt János is meghallotta, figyelmeztette a királyt, hogy ezt az Isten törvénye tiltja. Az új királyné éktelen haragra lobbant, tiltakozott Heródesnél, aki elfogatta Jánost és börtönbe záratta. Ez önmagában is elkeserítette a jóakaratú embereket. Az őt látogató tanítványok még tetézték gondjait, amikor faggatni kezdték, hogy valóban a Názáreti Jézus-e a Messiás. János ünnepélyes nyilatkozatára hivatkozott, amelyben kinyilvánította, hogy Jézus az Isten küldötte Messiás, de azért ajánlja a személyes meggyőződést is. Jézushoz küldi őket, kérdezzék meg őt magát. Jézus pedig egész napos gyógyítását említi. Hivatkozik prófétai jövendölésre is, hogy „Igen, ő Illés, aki eljön” (Mt 11,14) Ezután mondja el biztató üzenetét: „Jöjjetek hozzám, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én, felüdítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat találtok lelketeknek.”


2014. december 9., kedd

Az egyház anya, nincs szüksége szervezeti ábrára



Ferenc pápa kedd reggeli homíliája: Az egyház anya, nincs szüksége szervezeti ábrára


Több napos szünet után kedd reggel Ferenc pápa ismét misézett és homíliát mondott a Szent Márta Ház kápolnájában. A szentleckében (Iz 40,1-11) Izajás próféta a babiloni fogság utáni gyötrelmek idején vigasztaló üzenettel fordul a népéhez. Ferenc pápa ehhez fűzte felszólítását: „nyissuk meg az ajtót az Úr vigasztalása előtt! Az embereknek szüksége van a vigasztalásra. Az Úr jelenléte már maga vigasztalás. De van vigasztalás a gyötrelmek idején is! Sajnos mi sokszor elmenekülünk a vigasz elől, bizalmatlanok vagyunk, kényelmesek a dolgainkban, hiányosságainkban és még a bűneinkben is. Ez a mi saját területünk! Ellenben amikor eljön a Szentlélek és eljön a vigasztalás, ez egy olyan állapotba visz bennünket, amit mi már nem tudunk ellenőrizni: ez valóban ráhagyatkozás az Úr vigasztalására. A legerősebb vigasztalás az irgalmasság és a megbocsátás vigasztalása”.
A pápa Ezekiel próféta könyvének 16. fejezetére utalt, melyben Isten a nép bűneinek a felsorolása után megígéri: „De én nem hagylak el, még többet adok neked, ez lesz az én „bosszúállásom”: a vigasztalás és a megbocsátás bosszúja”. „Jó dolog ezt megismételni: hagyjuk, hogy az Úr megvigasztaljon minket, mert ő az egyetlen, aki vigasztalni tud” – állapította meg a pápa. „Hozzászoktunk ahhoz, hogy saját készítésű apró kis vigasztalásokat veszünk bérbe, melyek persze nem használnak semmit”.

Az olvasmány után Ferenc pápa az eltévedt bárány jól ismert evangéliumi példázatát (Mt 18,12-14) értelmezte a prófétai vigasztalás tükrében. „Fölteszem magamnak a kérdést – kezdte – milyen az egyház vigasztalása. Amikor valaki vigaszra lel és megérzi az Úr bocsánatát, az egyház ünnepel, boldog. Miként az evangélium pásztora, aki kimegy megkeresni az eltévedt bárányt. De megtehette volna azt is, hogy jó gazdagént számadást készít: 99 bárány megvan, s hogy egy elveszett, az nem baj, a mérleg a fontos, a nyereség és veszteség összevetése. Na jól van, mehetünk így tovább!

De nem, mert pásztor-szíve van, kimegy tehát megkeresni azt az egyet, míg meg nem találja és aztán ünnepet rendez, örömteli ünnepet”.

„Kimenni és megkeresni a távoli fivéreket és nővéreket, ez az egyház öröme. Így az egyház anyává lesz, termékennyé válik” – mondta a pápa. De amikor nem teszi ezt, amikor bezárkózik önmagába, talán mert szépen megszervezte önmagát, akkor ez egy szép organigram, egy szép szervezeti ábra. Látszólag minden a helyén van, minden rendes és tiszta, csak éppen hiányzik az öröm, hiányzik a béke, és így az egyház bizalmatlan, szorongó lesz. Az ilyen egyházban több a vénkisasszony, mint az anya, ez az egyház nem szolgál, ez egy muzeális egyház. Az egyház öröme a szülés öröme, hogy életet adjon. Az egyház öröme az, hogy elmegy megkeresni az eltévedtet, az egyház öröme a pásztor, egy anya gyengédségének az öröme”.

Izajás próféta szövegének a vége – magyarázta a pápa – ezt a képet idézi: mint pásztor legelteti a nyájat és karjával összetereli őket. Ez az egyház öröme: kilép és termékennyé lesz. Az Úr adja meg a munka örömét nekünk, az anya-egyház termékenysége fölött örvendező keresztényeknek és őrizzen meg bennünket attól, nehogy a szomorú, türelmetlen, bizalmatlan és szorongó keresztények állapotába zuhanjunk, akiknek mindenük tökéletesen megvan az egyházban, csak éppen nincs „gyermekük”. Az Úr vigasztaljon meg bennünket az anyaegyház vigaszával, vigasztaljon bennünket az Úr gyengédségével” – zárta kedd reggeli szentmiséjének homíliáját Ferenc pápa.



Zsolozsma X.



Izajás próféta könyvéből 
24, 19 – 25, 5

Isten országa. Hálaadó imádság

Azon a napon recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld. Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl. Azon a napon majd meglátogatja az Úr az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön. Összegyűjti őket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idő múltán megbünteti őket. Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsősége véneinek színe előtt. Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak, és áldom nevedet. Mert csodálatos dolgokat vittél végbe, rég eltervezett, hitelt érdemlő és igaz dolgokat. Mert romhalmazzá tetted a várost, rommá a megerősített várat. A kevélyek palotája nem város többé, föl sem építik többé soha. Ezért erős népek áldanak, s a hatalmas nemzetek városai félik a neved. Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szűkölködőnek; menedéke a viharban, árnyéka a forróságban; mert az erőszakosak úgy tomboltak, mint a vihar. Mint a forróságot a sivatagos földön, úgy törted le a kevélyek tombolását; és mint a hőséget az árnyékos felhő, elnémítottad az elnyomók diadalénekét.


Ősi Advent 3.



Ősi Advent
 
Hogy kerül az Énekek éneke abba a sorozatba, amely az ősi advent gondolataival keresi a válaszokat, amelyek az Üdvözítő megtestesülését, annak örömeit hirdetik. Egyáltalán lehet-e helye az életszolgálat örömeinek, sőt gyönyöreinek a bűn által kikezdett, megrontott szerelemnek, a férfi és a nő Isten irányította párkereső időszakának. Annak idején példának említették nevelőink, hogy amikor elérkezik a párválasztás ideje, magának az Isten ujjának kell kölcsönösen rámutatnia, hogy tiszta és szent legyen az az egymásra találás. Vegyünk néhány gyors idézetet a Teremtő Isten szájából: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (Ter 1,26) Ez a közös uralkodás alapelve, amellyel közösen uralják a náluk alacsonyabb rendű dolgokat közös javukra, örömükre. „megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!”.(27-28) „Fogta tehát Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze meg”. (2,15) „Azt mondta továbbá az Úr Isten: Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is”. (2,18) „Az ember akkor azt mondta: Ez végre csont az én csontomból és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség (ísa), mert a férfiból (Ís) vétetett. Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik és egy testté (szervezetté) lesznek” (23-24) tehát minden közös, de a férj és feleség nem mindent csinál egy formán: amit egyik végez, a másikért is teszi, vagyis a szeretet az indíték. A mezei munka után a férjet finoman készített ebéd várja. Az Énekek éneke milyen gyönyörűen írja le az udvarlás korában megőrzött tiszta, szép szerelmet: „Amilyen a liliom a tövisek között, olyan a kedvesem a leányok között”.(2,2) a szerelmes leány pedig így várja a hozzá érkező, önmagát és kedvesét türelemmel feldíszítő, Törvény védte látogatásra: „csitt! A kedvesem, íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül. Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át. Íme, a kedvesem szól nekem: Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem!  Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult, földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban. A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj le, szépségem! Te, galambom, a sziklaüregben, a kőszál rejtekében hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes és oly bájos az orcád!” (2,2-14) Ha a szép szerelmet lehet ennyi örömmel így megélni, miért ne lehetne Szűzanyánknak csak a szépet, tisztát teljes fénnyel átérezni? Nemde ezt érezteti meg velünk az evangélium? „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülembe felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked”


Advent 2. hete kedd



Advent 2. hete kedd      

Iz 40,25-31;Mt 18,12-14 P

Példabeszéd az elveszett juhról.

Urunk Jézus egy egészen különleges témával kapcsolatban igazítja el tanítványait. Tudjuk, hogy Isten abszolút igazságos, megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat, amint megérdemlik. Ezt egyöntetűen örömmel veszi tudomásul minden tisztességes ember. Jézus is ezt tanítja, amikor arról beszél, hogy Isten minden embernek öröktől fogva kijelöli az egész életre szóló terve alapján a tervek megvalósításához szükséges testi képességeket. Ezekhez méretezi a lélek teremtésekor a szellemi erőket. Megteremti az új ember személyiségét, mert hiszen a személyé a test és a lélek is, az övé a tervek felismerése és végrehajtása is. Az elszámoltatáskor ezek alapján ítéli meg az Úr, hogy mit érdemel az illető személy a külön ítéleten, és majd a végítéletkor Egyik ítéleten sem áll majd senki mellett védőügyvéd, aki a földi bírók ítéletét igyekszik befolyásolni, vég nélkül fokozni az enyhítő körülményeket, és bagatellizálni a felelősséget. Az ítélőbíró maga Krisztus: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig” (Mt 28,18-20) Jézusnak sok példabeszéde szól arról, hogy Isten, mint egy gazdag ember, kioszt sok pénzt (minát, talentumot) szolgáinak,ami a testünk-lelkünk rengeteg képességét jelenti,majd idő múlva elszámolást tart: aki jó munkát  végzett, búsás jutalmat kap, a hanyag pedig örök tüzet. Ezek után meglepetésnek tűnik, hogy egy pásztornak a nyájából egy juh elbitangol, azt nem bünteti, hanem aggódva keresi, ha megtalálja, becézhetve vállára veszi: „Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek, jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett. Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül” (Mt 18,13-14) Örülünk annak, hogy Atyánk másokhoz és hozzánk is ilyen irgalmas. Jézus itt nem ejt szót a nagy kártevőkről, akik nem elkóboroltak, hanem ellenségeinkhez, és a főellenséghez, a sátánhoz szegődtek. Jézushoz hasonlóan őket sem ítéljük el, de félő, hogy nem akarnak Jézus vállára kerülve hazajönni.


2014. december 8., hétfő

Úrangyala a szeplőtelen fogantatás ünnepén



Úrangyala a szeplőtelen fogantatás ünnepén 


Hagyjuk, hogy a Szentlélek ajándékká tegyen minket mások számára – buzdította a híveket Ferenc pápa a szeplőtelen fogantatás ünnepén, december 8-án, hétfőn délben az Úrangyala elimádkozása előtt a Szent Péter téren.


A Szentatya ezzel a felhívással fordult a hívekhez: Máriához hasonlóan minden keresztény válaszoljon igennel Isten akaratára, és ajándékozza oda magát másoknak a befogadás, a kiengesztelődés és a megbocsátás eszközeként.
Isten hírnöke megjelenik a názáreti Máriánál, és az emberi fül számára rendkívüli hírt hoz neki, mondván: Isten Fiának anyja leszel. Mária reakciója minden keresztény előtt megvilágítja az utat: Történjék velem Isten akarata szerint. Ferenc pápa az angyali üdvözlet jelenetéről elmélkedett a szeplőtelen fogantatás ünnepén, kiemelve, hogy Mária befogadó volt, de nem passzív. Hozzáállása azt mutatja nekünk, hogy a létezés előbbre való a cselekvésnél. Istenre kell bíznunk a cselekvést, hogy valóban olyanok legyünk, amilyenné ő akar tenni bennünket.
Ahogy Mária fizikai szinten befogadja a Szentlélek erejét, aztán testet ölt méhében Isten Fia, úgy lelki szinten befogadja a kegyelmet, és hittel válaszol rá. Ezért mondja Szent Ágoston, hogy Mária előbb fogan meg a szívében, aztán a méhében. A kegyelem befogadásának misztériuma – amely Máriában egyedüli kiváltságként a bűn akadálya nélkül való volt – nyitva áll mindannyiunk előtt. Isten tehát ajándékot ad Máriának, amit ő azonnal tovább ajándékoz, amikor fölkeresi a szintén áldott állapotban lévő Erzsébetet. A szívünket elöntő isteni szeretet, irgalmasság és kegyelem ingyenességet követel tőlünk.
Egyikünk sem vásárolhatja meg az üdvösséget! Az üdvösség az Úr ingyenes ajándéka, azé az Istené, aki eljön közénk és bennünk lakozik. Ahogy mi is ingyen kaptuk, nekünk is ingyen kell tovább ajándékoznunk. Hogyan? Hagyjuk, hogy a Szentlélek ajándékká tegyen bennünket mások számára. A Szentlélek által váljunk a befogadás, a kiengesztelődés és a bocsánat eszközévé.
Az Úrangyala elimádkozása után a Szentatya bejelentette, hogy hétfőn délután elmegy a Santa Maria Maggiore-bazilikába, hogy imádkozzék a Salus Populi Romanum kegykép előtt, majd ellátogat a piazza di Spagnára (Spanyol tér), ahol lerója tiszteletét a Szeplőtelen Szűz szobránál.

A szeplőtelen fogantatás ünnepe munkaszüneti nap Olaszországban, ezért a Vatikán környékén sok kisgyermekes család sétált, és meghallgatta a pápa beszédét.