2014. október 18., szombat

Zsolozsma 287.



Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből

Igehirdetőit kíséri az Úr

Szeretett Testvéreim! Urunk és Üdvözítőnk olykor beszédeivel, olykor pedig cselekedeteivel tanít bennünket. Minden egyes tette ugyanis valóságos parancs. Ha ő minden külön oktatás nélkül is cselekszik valamit, már ezzel is megmutatja, hogy mit kell tennünk, így például kettesével küldi tanítványait az ige hirdetésére, mert két parancsa van a szeretetnek, mégpedig Isten és az embertestvér szeretete. Amikor így kettesével küldi az Úr prédikálni a tanítványokat, szavak nélkül még azt is értésünkre adja ezzel, hogy akiben nincs szeretet embertársa iránt, az semmiképpen se vállalkozzék igehirdetői tisztségre. Találóan írja ezután az Evangélista: Elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült (Lk 10, 1). Igehirdetőit ugyanis kíséri az Úr, mert először elhangzik a prédikáció, a buzdítás szavai pedig, mint hírnökök, utat egyengetnek. A lélek befogadja az igazságot, és akkor érkezik az Úr a szívünk hajlékába. Ezért mondja az igehirdetőknek Izajás: Készítsetek utat az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét (Iz 40, 3). Ezért szólítja fel őket a Zsoltáros: Készítsetek utat az Úrnak, aki a napnyugta fölé emelkedik (vö. Zsolt 67, 5). Igen, a napnyugta fölé emelkedik az Úr, mert a szenvedésben lenyugodott ugyan, de feltámadása után éppen ezért meg jobban felragyogtathatta dicsőségét. Napnyugta fölé emelkedett tehát, mert a halált elszenvedte, de feltámadva széttiporta a halál erejét. Az Úrnak készítünk tehát utat, a napnyugta fölé emelkedőnek, amikor az ő dicsőségét hirdetjük nektek; hogy amikor majd utánunk ő is megérkezik hozzátok, szerető jelenlétével beragyogja lelketeket. Hallgassuk meg azonban, mit mondott az Úr akkor, amikor igéje hirdetőit útnak indította: Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába (Lk 10,2) a sok aratnivalóhoz képest kevés a munkás, és ezt csak szomorúan állapíthatjuk meg. Vannak még ugyanis, akik meghallgatnák a jó hírt, de nincsenek, akik hirdessék. Pedig tele van a világ papokkal, csakhogy az Úr aratásában már nagyon kevés munkást találunk, mert a papi szolgálatot elvállaltuk ugyan, de a szolgálatunkkal járó kötelességünket már nem teljesítjük. Fontoljátok meg azonban, kedves testvéreim, fontoljátok meg, mit mondott az Úr: Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába. Tinektek kell tehát értünk imádkoznotok, hogy munkálni tudjuk azt, ami kijár nektek, nehogy lusta legyen a nyelvünk a buzdításra, és ha már elfoglaltuk az igehirdetői állást, nehogy némaságunk vádoljon minket az igazságos Bíró előtt. 


A szinódus végső üzenete: A házastársi szeretet a legszebb csoda



A szinódus végső üzenete: A házastársi szeretet a legszebb csoda


A rendkívüli családszinódus nagy többséggel jóváhagyta a munkákat lezáró végső üzenetet október 18-án délelőtt. A dokumentum, amely a világ összes családjához szól, különös tekintettel a keresztény családokra, felhívást intéz az intézményekhez: mozdítsák elő a családok jogait.


Az egyedüli és felbonthatatlan házastársi szeretet, amely az emberi korlátok számos nehézsége ellenére fennáll, az egyik legszebb és leggyakoribb csoda – állapítja meg a reményt sugárzó szinódusi záróüzenet, amelyet Gianfranco Ravasi bíboros, az Üzenetet megfogalmazó Bizottság elnöke és Raymundo Damasceno Assis bíboros, delegált elnök olvasott fel Bruno Forte érsek, különleges szinódusi titkárral együtt.
Köszönetet mondanak a családoknak, amelyek hűséget, hitet, reményt és szeretetet kínálnak fel a világnak, olvasható a dokumentum első részében, amely bemutatja azt az összetett valóságot, amelyben a családok élnek – a fényeket és árnyakat, a lelkesítő kihívásokat, valamint a drámai megpróbáltatásokat, amikor a gonosz és a bűn beférkőznek az otthonokba.
Az Üzenet a kihívások között első helyen emlékeztet a házastársi hűségre, amelyet kemény próbára tett az individualizmus, a hit meggyengülése és a mindennapok rohanása. Ezek mind válságot idézhetnek elő a házasságokban, amelyekkel türelem, megbocsátás, kölcsönös kiengesztelődés, áldozathozatal nélkül néznek szembe. A tönkrement házasságokból új kapcsolatok, új párok, együttélések, házasságok születnek, összetett és problematikus helyzeteket teremtve a keresztény élet választása számára.
További kihívások: fogyatékkal élő gyermekek, betegségek, öregség, egy családtag halála, gazdasági nehézségek, amelyek igazságtalan gazdasági rendszerek következményei, abból a pénzimádatból fakadnak, amely megalázza a személy méltóságát. A munkanélküli szülők nem tudják kielégíteni a család elsődleges szükségleteit, a fiatalok pedig könnyen a kábítószer és a bűnözés áldozataivá válhatnak. Árnyék borítja be a szegény, a menekült, a hitük miatt üldözött családokat is, azokat a családokat, amelyeket háborúk és kegyetlen elnyomások sújtanak, a nőket, akikkel szemben erőszakot alkalmaznak, akikkel kereskednek, a kiskorúakat, akikkel visszaélnek még azok is, akiknek vigyázniuk kellene rájuk.
Az Üzenet erőteljes felhívást intéz a kormányokhoz és a nemzetközi szervezetekhez, hogy mozdítsák elő a családok jogait a közjó érdekében. Az egyház, amely mindig a befogadás nyitott otthona, senkit sem zár ki. Hála illeti meg tehát azokat a lelkipásztorokat, világi híveket és közösségek tagjait, akik részt vesznek a család lelkipásztori ellátásában.
A szinódusi dokumentum nem feledkezik meg arról a fényről sem, amely olyan sok családot beragyog, arról a világosságról, amely azokból a házaspárokból árad, akik megnyílnak egymásnak, miközben megőrzik saját önazonosságukat.
Az útvonal ahhoz, hogy a találkozás hiteles legyen, a jegyességgel, a várakozás és a felkészülés idejével kezdődik, és a szentségben teljesedik ki, amelyre Isten ráhelyezi pecsétjét, jelenlétét és kegyelmét. Ez az előrehaladás ismeri azt a szexualitást, gyöngédséget és szépséget, amely túlmutat az ifjúkori életerőn és frissességen. A szeretet ugyanis, természeténél fogva az örökkévalóságra törekszik, egészen odáig menően, hogy aki szeret, az az életét adja a másik személynek (vö. Jn 15,13). Ezen az úton, amely olykor magas ösvény, olykor lefelé vezet, mindig jelen van Isten.
A házastársi szeretet a termékenység és a nemzés révén növekszik. Nem pusztán az élet átadásával, hanem úgy is mint az isteni élet átadása a keresztségben, a gyermekek nevelésében és hitoktatásában, abban a képességben, amely szeretetet és értékeket kínál fel annak is, aki nem tudott új életet nemzeni.
Az Üzenet hangsúlyozza „a lélek kis oázisának”, a család közös imájának fontosságát, vagyis a hitre és az életszentségre való nevelést. Ezt a feladatot gyakran szeretettel és odaadással végzik a nagyszülők. Így a valódi „családegyház” ki tudja fejezni a szeretetet, a közelséget a legutolsók, a kirekesztettek, a szegények, a magányosok, a betegek, az idegenek számára.
A vasárnapi szentmisét illetően, amikor a család az Úr asztalához ül, a dokumentum a szinódusi útnak ezen az első állomásán sokat foglalkozik az újraházasodott elváltak lelkipásztori elkísérésének és a szentségekhez való járulásuk témájával.
Végül a szinódusi atyák Üzenete a názáreti Szent Családra tekint, és imával fordul az Atyához, a 2015-ös rendes szinódus távlatában is, amely szintén a család témájával foglalkozik majd.
Azért fohászkodnak, hogy az Úr adjon erős és bölcs házaspárokat, bátor fiatalokat, akik szilárdak és hűségesek elkötelezettségükben. Imádkoznak egy hűségesebb és hihetőbb egyházért, egy olyan világért, amely képes szeretni az igazságot, az igazságosságot és az irgalmasságot.
Délután a szinódusi aulában tovább folytatódott az utolsó, tizenötödik munkaülés, amelyen megszavazták a „Relatio Synodi” jelentést, a záródokumentumot, amely a gyakorlat szerint csak a pápának van fenntartva. A pápa dönti el, hogy közzéteszi-e vagy sem.


2014.10.16. Szombat



2014.10.16. Szombat

A
zóta, hogy értesültem Urunk Jézusba vetett hitetekről és minden szent iránt tanúsított szeretetetekről, mindig hálát adok értetek és imádságomban újra meg újra megemlékezem rólatok.” (Ef 1,15-16) Az apostol mennyire másként kezdheti ennek a közösségnek címzett levelét, mint ahogy a Galatákhoz írt levelében tette. Az efezusi híveket bátran dicséri, hiszen felismerték, hogy Jézussal elérkezett az idők teljessége, és benne, mint főben újra egyesít az Úr mindent. Olybá tűnik, hogy az efezusiak mind a tiszta hitben, mind pedig a más vidékről átutazóban hozzájuk érkező keresztényekben helyesen látták meg az igazi testvéreket, ezért megérdemlik a hálaadó imádságot. Az igazi szeretetet a Gondviselés erős alapokra helyezte, hiszen Pál apostol korábban járhatott ott, mint a „szeretett tanítvány”, vagyis Szent János apostol. Még fiatal teológus koromban hallottam vele kapcsolatban, hogy Jézus Édesanyját, a Boldogságos Szűz Máriát teljes tisztelettel fogadta gyermeki gondviselésébe, amikor halála előtt pár perccel rábízta az Úr. „Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány” (Jn 19,27b) Ez tehát evangéliumi mondat. Amit az előadó utána mondott, nekem újdonság erejével hatott:Amikor az apostol Efezusba költözött, magával vitte Máriát, és nagy szeretettel gondoskodott róla. Igaz, azóta ebben a formában nem emlegették ezt a tényt, de első levelében János igen sokat ír a szeretetről. „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. És mindenki megszentelődik, ahogyan szent ő is”. (1Jn 3,1-4) Apostoli hagyományként emlegetik, hogy amikor Jézus Édesanyjának elérkezett a megdicsőülése, és élő testét az apostolok szeme láttára Isten ereje a mennybe emelte. Azt a testet, amelyben a Második Isteni Személy megtestesült, és kilenc hónapig élvezte a boldog emberi szeretetet. Ezt az áldott és élő Szűzanyai testet látta meg gyötrő álmában a magyarok első keresztény fejedelme, Géza, mennyei udvarával együtt, és hallotta a boldogító jövendölést: „És most tudd meg, ami rejtve van előtted: fiút szül neked a feleséged, ő királyi rangban uralkodik a magyarokon, és az igaz Istennek kiváló tisztelője lesz…Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, amelyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges pátrónája leszek”. (Schwandtner, Scriptores rerum Hungaricarum, Tomus I., 583 – 584 idézett leleőhely:Kovács Bánk, Magyarok Nagyasszonya,II.kiad.,14-15) „Urunknak,Jézusnak Istene, a dicsőség Atyja, adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek. Gyújtson lelketekben világosságot, hogy megértsétek, milyen reményre hívott meg benneteket, milyen gazdag az a felséges örökség, amely övé a szentek között, és milyen mérhetetlenül nagy a hatalma rajtunk, hívőkön. Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette. minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is. Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz”.(Ef 1,17-23) Az apostol bölcsnek nevezi azokat, akik tudják, hogy a feltámadt Jézus Krisztus az Atya erejéből minden más hatalom fölé emelkedett, de a benne hívőket titokzatos testébe emeli. Az Ő titokzatos teste,vagyis élő szervezete mi vagyunk,. Amikor népünk keresztény lett, EURÓPÁT tekintették Krisztus titokzatos Testének. Ennek védelmét bízta ránk Urunk. Ezer évig mi belerokkantunk védelmébe. XII. Pius pápa így értékelte: „Európa missziós (pogány) terület.” Meg kell újulnunk, mert Isten kipusztítja a megtérni nem tudó vagy nem akaró bűnösöket. Isten és Nagyasszonyunk most is számít ránk.



2014. október 17., péntek

Zsolozsma 286.



Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a rómaiakhoz írt leveléből


Isten gabonája vagyok: a vadállatok fogai őrölnek megMinden egyháznak írok, és mindnyájatoknak meghagyom, hogy szívesen meghalok Istenért, ha ti meg nem akadályozzátok. Kérlek benneteket, hogy ne gyakoroljatok velem alkalmatlan jótéteményt. Engedjétek, hadd legyek vadállatok prédája, mert ezáltal juthatok Istenhez. Isten búzája vagyok én, és kell, hogy megőröljenek a vadállatok fogai, és így Krisztus tiszta kenyerének bizonyuljak. Esedezzetek Krisztushoz értem, hogy e vadállatok révén áldozattá legyek Isten számára. Mit használna nekem e világ gyönyöre vagy e világ minden országa? Jobb nekem meghalnom Jézus Krisztusban, mint uralkodni a föld határain, őt keresem, aki értünk meghalt; őt akarom, aki értünk feltámadt. Születés vár reám. Hagyjatok engem, testvérek! Ne akadályozzátok meg, hogy éljek, ne akarjátok, hogy meghaljak! Vágyva vágyom Istené lenni, ne adjatok hát vissza a világnak, el ne tereljetek ajándékotokkal! Hagyjatok, hadd jussak be a tiszta fény honába; ha oda eljutok, akkor leszek igazi ember. Engedjétek, hogy Istenem szenvedését kövessem! Akiben ő lakik, az értse meg, hogy mit akarok, és legyen részvéttel irántam, tudva, mi aggaszt engem. E világ fejedelme magának akar engem megszerezni, és Istenre vágyó akaratomat meg akarja rontani. Akik jelen lesztek, közületek senki se őt támogassa, hanem inkább legyetek az én pártomon, azaz Istenén. Ne emlegessétek Jézus Krisztust, ha még a világot kívánja a szívetek. Ne legyen bennetek féltékenység! Még ha majd jelen is leszek köztetek, és úgy kérnélek valami másra, akkor se higgyétek el; csak azt higgyétek, amit most írok. Élve írok nektek, de a halált kívánva. Az én szeretetem keresztre van feszítve, és nincs bennem semmi, ami a föld szeretetére tüzelne, hanem élő víz szólal meg bennem, és ezt mondja bensőmben: „Jöjj az Atyához!” Nem telik élvezetem romlandó eledelben, sem e világ gyönyörűségeiben. Isten kenyerét akarom, vagyis Jézus Krisztus testét, aki Dávid nemzetségéből származik; italul pedig az ő vérét kívánom, aki a romolhatatlan szeretet. Nem akarok tovább földi emberként élni. És ez meg is lesz, ha ti is úgy akarjátok. Legyetek rajta, kérlek, hogy ti is irgalmat nyerjetek! E rövid levélben azt kérem tőletek, hogy higgyetek nekem. Jézus Krisztus nyilvánvalóvá teszi majd előttetek, hogy igazat mondok; ő az az igazmondó ajak, amelyből igazán az Atya szólt. Könyörögjetek értem, hogy ezt elérjem! Nem a test szerint, hanem Isten szándéka szerint írtam ezeket nektek. Ha eljutok a szenvedéshez, akkor jóakaróim voltatok; de ha felmentenének a szenvedéstől, akkor rosszakaróim. 


Ferenc pápa: A mennyország a kezünkben van



Ferenc pápa: A mennyország a kezünkben van


A Szentlélek az a pecsét, amellyel Isten a mennyországot a keresztények kezébe adta, akik viszont gyakran hátat fordítanak ennek a fénynek egy félhomályban vagy csalfa fényben és a képmutatás csillogásában élt életért – mondta Ferenc pápa október 17-én, pénteken reggel a Szent Márta-házban.


Ahogy Szent Pál írja (Ef 1,11–14), a keresztények megkapták a Szentlélek pecsétjét, mert hittek az evangéliumban. Az Úr ez által az ajándék által kiválasztott minket, és olyan életmódot adott nekünk, amely nem szokások listája, hanem valódi önazonosság – fogalmazott prédikációja elején a Szentatya.
A Szentlélek megpecsételte szívünket, és elkísér minket utunkon – hangsúlyozta a pápa. – Ez a Jézus által megígért Lélek nemcsak identitást ad, hanem örökségünk záloga is. És a Szentlélek e pecsétje által kezünkben van a mennyország.
Mindennek ellenére nem vagyunk védve a kísértések ellen, nem vagyunk védve az ellen, hogy olykor el ne csússzunk. Például akkor, amikor ki ugyan nem akarjuk törölni a Szentlélektől kapott identitásunkat, de homályossá tesszük azt. A langyos keresztényekről van szó. Keresztény, persze, vasárnaponként elmegy misére, csak éppen az életén nem látszik ez az identitás. Úgy él, mint egy pogány, de kereszténynek tartja magát – mutatott rá a Szentatya.
A másik bűn az, amire Jézus így figyelmeztette tanítványait: „Óvakodjatok a farizeusok kovászától, vagyis a képmutatástól!” (Lk 12,1b). Úgy tenni, mintha… Úgy teszek, mintha keresztény volnék, de nem vagyok az. Nem vagyok őszinte és egyenes. Azt mondom: „Igen, igen, keresztény vagyok”, de olyan dolgokat teszek, amelyek nem keresztényiek – emelte ki a pápa.
Pál apostol írja, hogy a Szentlélek által teremtett identitás szerint élt keresztény élet egészen másféle ajándékokkal jár, ezek: a szeretet, az öröm, a béke, a nagylelkűség, a jóság, a jóakarat, a hűség, a szelídség, az önmegtartóztatás. Kérjük az Úr kegyelmét, hogy figyelmesek legyünk a Szentlélek pecsétjére, a mi keresztény identitásunkra, amely nem csupán ígéret! Nem, hiszen már zálogként a kezünkben tartjuk azt – zárta péntek reggeli homíliáját Ferenc pápa.


2014.10.16. Péntek



Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.10.16. Péntek

T
udtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idő teljessége, és Krisztusban, mint Főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van. Igen mi is őbenne nyertük el az örökséget annak végzéséből, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz”(Ef 1,9-11) Pál apostol ezzel a gondolattal megint csak erősíteni kívánja a galatáknak írt levél kemény állítását: Nem Ábrahám érdeméből, nem a körülmetélés erejéből történik az emberek megigazulása, hanem Jézus által. Bátran következtethetnénk erre az Ábrahámnak adott áldás utolsó mondatából is:Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. (Ter 12,3) Az áldás minden jót ígérő első része azt a hatást látszik megerősíteni, hogy ez az áldás majd a hatalmassá duzzadt leszármazottak közösségéből tud csak nekilátni a „föld minden nemzetségének áldottá tételéhez”, de az eredeti áldás betetőzése is az egy erejéből buggyan elő:Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” Az apostol véglegesen azt akarja igazságként előadni, hogy „Isten tudtunkra adta akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van” A mennyben van az örök Atya: benne változatlanul él örök terve: Az ember lesz a legfontosabb teremtmény.Az Atya viszont öröktől fogva teremteni is akar. Ez azt jelenti, hogy nem ajándékozhatja tovább az immár három Személy közös istenségét, annak erejével viszont tud mérhetetlenül nagy, anyagból álló csillagvilágot teremteni. Sőt teremteni (=létet tud adni ) csak szellemi létű angyalokat is. De tud még ezek után testből és lélekből egy közös fajta élőlényt is teremteni: ez az ember. Az angyalokat egyszer teremtette Isten szolgálatára, de minden ember mellé is rendelt belőlük őr-angyalként egyet-egyet.Az emberek testét földből, anyagból alkotta csodálatos, komplikált szervezetté (testté) és szellemi létű lelket teremtett bele. Isten egy férfi és egy nő testét alkotta meg, és lelket teremtett mindkettőbe. Aztán elmondta nekik, hogy az egymás iránti szeretet fűzze őket össze boldog családi egységbe. Aztán kettejük szerelmének kell elindítani gyermekeik testi létét és mindegyik új testkezdeménybe teremti meg a lelket, aztán a személyiséget, és így adják közösen az új embert a földi közösségnek. Isten viszont a lélek teremtésével együtt akarta megteremteni a legnagyobb isteni ajándékot, a megszentelő kegyelmet a kis magzat számára. Így egyszerre lehetett az új emberi lény két ember szerelmének gyümölcse és Isten fogadott gyermeke. Ezt az Úr ismertette Ádámmal és Évával még a bűnbeesés előtt. Így tudhatták meg, hogy ők is Isten fogadott gyermekei, akik elindítják az Úr nagy és egyre növekvő családját a földön. Arról is tudniuk kellett, hogy egy nagy szeretettel boldoggá tett földi élet végén Isten átsétáltatja vagy viteti fel mindegyik embert az örök boldogság országába, a mennyországba. Mivel az ősszülők ezt a lehetőséget elvesztették a bűnbeesésükkel, a Mennyei Atya életbe léptetett egy új tervet: A Fiúistent nemcsak a teremtés csodálatos ősmintájaként küldi a földre, hogy a két természetű ember testét és emberlelkét vegye fel isteni természete mellé a teremtés koronája gyanánt, de Megváltóként hozzon új életet.„Igen, mi is őbenne nyertük el az örökséget annak végzéséből, aki mindent szabad elhatározása szerint tesz. Szolgáljunk hát felsége dicsőségére, mi, akik már korábban is Krisztusba vetettük reményünket. Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét,miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek is benne. Ő a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére”(Ef 1,11-14)



2014. október 16., csütörtök

Zsolozsma 285.



Szent Ágoston püspöknek Szent János evangéliumáról szóló fejtegetéseiből


Íme, én üdvözítem, népemet Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya nem vonzza (Jn 6, 44). Ne gondold, hogy az Atya akaratod ellenére vonz, hiszen szeretetével vonzza lelkedet. Ne féljünk azoktól az emberektől, akik nagyon is távol vannak az isteni dolgok ismeretétől, és csak szavakon nyargalnak, és a Szentírásnak evangéliumi igéjével esetleg cáfolnának bennünket, és azt mondanák: „Hogyan hihetek szabad akarattal, ha már vonzanak engem?” Erre én így felelek: „Kevés az, hogy akaratod révén vonz; még az örömöd által is.” Mit jelent öröm által vonzani? Örömödet az Úrban keresd, ő majd teljesíti szíved vágyait (Zsolt 36, 4). Van egy bizonyos vágya a szívnek, amelynek édes tápláléka az a mennyei kenyér. Továbbá azt merte mondani a költő is: „Mindenkit a vágya vezérel”, vagyis nem a kényszer, hanem a vágy, nem a kötelezettség, hanem a gyönyörködés. Nemde mondanunk kell tehát, hogy az Atya Krisztushoz azt az embert vonzza, aki örül az igazságnak, aki gyönyörködik a boldogságban, aki örvendezik az igazságosságnak, aki gyönyörűségét találja az örök életben, és mindez éppen maga Krisztus? Márpedig ha a testi érzékeinknek is megvannak a maguk gyönyörűségei, akkor a lélek sem lehet meg örömök nélkül. Ha a léleknek nem lennének gyönyörűségei, akkor mi jogon mondaná a Szentírás, hogy szárnyad árnyékában lelnek oltalmat az emberek, házad gazdagságától megittasodnak, gyönyörűséged patakját adod italul nekik, mert tenálad van az élet forrása, és a te fényedben látjuk az igazi fényt. (Zsolt 35, 8). Mutass nekem egy olyan embert, aki szeret, mert az megérti, amit mondok. Mutass egy reménykedő embert, egy éhezőt, mutass egy földi elhagyatottságban vándorló, szomjazó embert, aki az örök haza forrásai után áhítozik, mutass nekem egy ilyen embert, mert az megérti, amit mondok. De ha egy érzéketlen emberhez szólok, az nem érti meg, amit mondok. Ha zöld gallyat nyújtasz a birkának, már vonzod is; ha diókat mutatsz a gyereknek, azzal már vonzod is; odasiet ahhoz, ami vonzza; minthogy szereti, azért az vonzza, minden egyéni kényszerítés nélkül vonzza, hiszen a szeretet köteléke vonzza őt. Ha tehát mindaz vonzza az embert, ami földi gyönyörben és vágyban mutatkozik meg azok előtt, akik azt szeretik – mert igaz az, hogy „mindenkit a vágya vezérel” –, akkor kérdem, nem vonzza-e az embert az Atya által kinyilvánított Krisztus is? Hiszen mire vágyódik jobban az ember lelke, mint az igazságra? Mire kell mohón éheznie, mitől várja, hogy jó ízéről tudja megítélni az igazságot, ha nem eszi és issza a bölcsességet, az igazságosságot, az igazságot és az örökkévalóságot? Azt mondja ugyanis a Szentírás: Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot még itt a földön, mert majd eltelnek vele, de csak a másvilágon (Mt 5, 6). Megajándékozom azzal, amit szeret; megajándékozom azzal, amire reménykedve vágyakozott. Látni fogja majd, amit még nem látva hitt. Az lesz a tápláléka, amire éhezett, azzal telik el majd, amire szomjazott. Mikor lesz mindez? A holtak feltámadásakor, mert én feltámasztom az utolsó napon (Jn 6, 44).


A dicsérő ima nehéz, de örömöt ad – Ferenc pápa csütörtök reggeli szentbeszéde



A dicsérő ima nehéz, de örömöt ad – Ferenc pápa csütörtök reggeli szentbeszéde


A Szentatya csütörtökön, a szokásos reggeli szentmiséje homíliájában a dicsérő imáról beszélt, amely bár kicsit nehéz, de Isten atyai közelségének örömét adja számunkra.

„Nagyon jól tudunk imádkozni, amikor kérni akarunk dolgokat, még akkor is, amikor megköszönünk valamit az Úrnak, de a dicsérő ima kicsit nehezünkre esik: nem igazán szokás Istent dicsőíteni.” A dicsérő ima akkor könnyebb, ha végiggondoljuk, amit az Úr tett velünk: Krisztusban kiválasztott minket a világ teremtése előtt. „Áldott légy Uram, mert kiválasztottál! Az atyai közelség és gyengédség öröme ez.” A dicsérő ima által részünk lesz ebben az örömben – csak fel kell idéznünk magunkban azt, hogy az Úr kiválasztott minket.

„Az Úr ismert engem a világ teremtése előtt és nevem szívébe volt írva. Ez a valóság! Ez a kinyilatkoztatás! Ha ezt nem hisszük, nem vagyunk keresztények. Örömet ad szívünkbe, ha arra gondolunk: kiválasztott vagyok. Biztonságot ad.”

Kiválasztottságunk olyan dolog, amit nem érthetünk meg pusztán az eszünkkel. Még pusztán szívünkkel sem. Ennek megértéséhez be kell lépnünk Krisztus misztériumába: „Őbenne nyertük el a megváltást a vére árán, és bűneink bocsánatát bőséges kegyelme folytán, amelyet végtelen bölcsességében és megértésében gazdagon árasztott ránk. Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát.” (Ef 1,7-9a)

„Amikor Eucharisztiát ünnepelünk, akkor belépünk ebbe a misztériumba, amelyet teljesen nem lehet megérteni: az Úr él, velünk van, itt, dicsőségében, teljességében és egy újabb alkalommal életét adja értünk. A keresztény olyan ember, aki megpróbál belépni a misztériumba.”
A dicsérő ima tehát mindenekfölött az öröm imádsága, az emlékezés imádsága: mennyi mindent tett értem az Úr, lehajolt hozzám, mint egy apuka, amikor a kisgyerekének segít járni – mondta homíliájában Ferenc pápa.



2014.10.16. csütörtök



Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.10.16.Csütörtök

Az
Ószövetség ideje lényegében a bálványok világában telt. Isten rámutat Pál apostol által arra, hogy ebben az időben kiválasztott egy Ábrahám nevű férfit, felfedte kilétét, elhívta a bálványok imádói közül, hogy térjen vissza az eredeti hitre, az igaz Istenhez, az emberiség Teremtőjéhez és egyetlen jó Atyjához. Majd betelt az Ábrahámnak ígért előkészület ideje. Eljött a megígért Megváltó. Igazolta magát csodáival és az előre megadott konkrét jelek beteljesülésével. Ábrahám népének elöljárói azonban nem akarták elfogadni. Bár közérthetően bizonyította, hogy Ő a Messiás, de éles vitákat gerjesztettek ellene. Megértették, hogy nem az Ószövetséget akarja örökkévalónak kihirdetni, hanem teljesíteni a Mennyei Atya döntését: mint Isten megtestesült Fia megváltja a világot a bűntől és a büntetésektől és ezzel kiengeszteli az Atyát, megnyitja a mennyországot mindazoknak, akik hisznek az Isten Fiában és megkeresztelkednek. Jézus ezt nyilvános működésének közepe táján tisztázta: „Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Így válaszoltak: Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának. Jézus most hozzájuk fordult: Hát ti, mit mondotok, ki vagyok? Simon Péter válaszolt: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva. (Mt 16,13-19) Jézus tisztázza, hogy az Atya ezzel nyilvánossá tette Péter által, hogy Jézus az Isten megtestesült Fia. Ábrahám népének személy szerint Ő adja a megváltást és a világ minden nemzetségének is.(Ter 12,3) Rettenetes árat fizet ezért: „Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. (21) Jézus az Isten Fia, a Második Isteni Személy, az Atyától küldött Megváltó. Ő adja ki a nagy parancsot mennybemenetele előtt az apostoloknak:„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (Mk 16,15-16) Ezért írja Pál: „Én, Pál mondom nektek: Ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. Azt is kijelentem a körülmetélkedőnek, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Ha a törvényben keresitek az igazzá válást, elszakadtatok Krisztustól, és elvesztettétek kegyelmét. Mi a hit által a Lélek közvetítésével várjuk a megigazulásból fakadó reményt. Krisztus Jézusban ugyanis nem az számít, hogy valaki körülmetélt vagy körülmetéletlen, hanem csak a hit, amely a szeretetben teljesedik ki”. (Gal 5,2-6) „Vezessen benneteket a Lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek. A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően. Ne törtessünk kihívóan egymásra irigykedve hiú dicsőség után” (18-26)



2014. október 15., szerda

Zsolozsma 284.



A Jézusról nevezett (Avilai) Szent Teréz szűz műveiből 

Mindig emlékezzünk Krisztus szeretetére!

Ha Jézus Krisztus mint jó barát és jóságos vezető ott van mellettünk, akkor mindent el tudunk viselni. Ő mindig kész rajtunk segíteni, és bennünket támogatni, senkit el nem hagy: egyszóval igazi és őszinte barátunk. Az is világos előttem, s azóta teljesen beláttam, hogy ha az Úristennek kedvében akarunk járni, és azt óhajtjuk, hogy nagy kegyelmekben részesítsen bennünket, akkor úgy akarja, hogy mindezt Jézus Krisztus szentséges emberi természetének révén kapjuk meg, amelyben ő szent Felségének – saját szavai szerint – gyönyörűsége telik. Ezt számtalan esetben tapasztaltam, sőt maga az Úr is megmondta nekem. Világosan megértettem, hogy ezen a kapun kell belépnünk, ha azt akarjuk, hogy ő szent Felsége, az ég uralkodója nagy titkokat közöljön velünk. Nem kell keresnünk más utat, még ha föl is értünk volna már a szemlélődés csúcsára; mert ezen az úton biztonságosan és bátran járhatunk. A mi Urunk az, akitől és aki által minden jót megkapunk, ő majd személyesen fog minket oktatni. Ha az ő életéről elmélkedünk, ennél jobb és tökéletesebb mintaképet nem találunk. Kívánhatunk-e többet annál, hogy ilyen hűséges barát legyen mellettünk, aki nem hagy bennünket cserben, mint evilági barátaink szokták, ha bajba és nehéz helyzetekbe kerülünk. Boldog az az ember, aki őt őszintén és igazán szereti, és állandóan kitart mellette. Nézzük például a dicső Szent Pál apostolt, aki – mondhatnánk – állandóan ajkán hordta Jézus nevét, annyira bele volt vésve és írva a szívébe. Amióta ezt megértettem, gondosan megfigyeltem néhány más nagy szemlélődő szentnek az életét is, és azt láttam, hogy ők is csak ezen az úton jártak, így Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, Szent Bernát és Sienai Szent Katalin. Kitárt szívvel kell tehát haladnunk ezen az úton, teljesen az Úristen kezére hagyatkozva. Ha ő szent Felsége fel akar bennünket emelni kamarásainak és titkos tanácsosainak a rangjára, fogadjuk szívesen ezt a kitüntetést. Valahányszor pedig rágondolunk Krisztusra, mindig jusson eszünkbe a szeretete is, amellyel annyi kegyelmet ajándékozott nekünk, és hogy mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Úristen, amikor szent Fiában ennek az irántunk való szeretetének a zálogát adta nekünk. A szeretet ugyanis szeretetet szül. Ezért igyekezzünk is, hogy mindig figyelemmel legyünk rá, és ezzel is élesszük magunkban a viszont szeretetet. Mert ha egyszer – az Úr kegyelméből – az ő szeretete mélyen belevésődik szívünkbe, akkor majd minden könnyűvé lesz számunkra. Hamarosan és kevés fáradsággal igen sokat tudunk majd elérni.


Ferenc pápa: „Örökké az Úrral leszünk!”



Ferenc pápa: „Örökké az Úrral leszünk!” 


Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatás során tartott katekézisében a Krisztussal való találkozásról beszélt a Szent Péter téren összegyűlt zarándokoknak.


A Szentatya beszéde kezdetén Szent Pál thesszalonikiekhez írt első levelére hivatkozott, aki a halottak sorsával kapcsolatban ezt fogalmazta meg: „Örökké az Úrral leszünk” (2Thessz 4,17). „Hiszitek-e ezt?” – fordult a Szent Péter térre összesereglett zarándokokhoz. „Nos? Úgy tűnik, hogy nem. Hiszitek? Ismételjük együtt háromszor: És örökké az Úrral leszünk! Örökké az Úrral leszünk! Örökké az Úrral leszünk!”

Ezután Ferenc pápa János jelenéseiből idézett: „Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített mennyasszony.” (Jel 21,2) A pápa a misztikusok nyelvezetét alkalmazva magyarázta, hogy ez vár Isten Krisztust követő népére, az egyházra, amikor majd találkozik isteni jegyesével. „Ez nem csak képletes beszéd – hangsúlyozta –, mert valóságos menyegző lesz. Mert Krisztus, amikor hozzánk hasonló ember lett, mindannyiunkat egyesített önmagával halála és feltámadása által. Valóban eljegyzett bennünket, a jegyesei lettünk. Ez az Isten népe történetére és a mi egyéni történetünkre vonatkozó isteni terv, a szeretetszövetség beteljesedése.

János a Jelenések könyvében azt írja, hogy az egyház – Krisztus jegyese – megjeleníti a mennyei Jeruzsálemet. Ez ezt jelenti, hogy az egyház hivatása az is, hogy várossá váljon, vagyis az emberi együttélés és kapcsolatrendszer különleges jelképe legyen. Milyen szép, hogy már most szemlélhetjük – a Jelenések könyve másik képe szerint –, hogy minden nemzet, minden nép összegyűlik ebben a városban, amely Isten hajléka lesz az emberek között (vö. Jel 21, 3). Ott már nem lesz elszigetelődés, nem lesznek viszályok, társadalmi, etnikai és vallási ellentétek, hanem mindannyian egyek leszünk Krisztusban.

A látomás megerősít bennünket a reménységben. A keresztény reménység nem puszta vágyakozás, nem optimizmus. A keresztény ember számára a reménység erős, szenvedélyes várakozás: várjuk Isten szeretete misztériumának végső és végleges beteljesedését. Várakozás arra, aki eljövendő: az Úr Krisztusra, aki mindig közel van hozzánk, aki végül majd bevezet bennünket szeretetközösségébe és békéjébe. Az egyház feladata égve tartani a reménység lámpását, hogy folyamatosan ragyogjon, mint az üdvösség biztos jele, és megvilágítsa az egész emberiség előtt azt az ösvényt, amely az Isten irgalmas arcával való találkozáshoz vezet.


Ferenc pápa végül feltette hallgatóinak a kérdést: Vajon valóban várjuk-e Krisztust? Az egyház várja a jegyesét? Vajon a reménység világító és hiteles tanúi vagyunk? Közösségeink Krisztus jelenlétének és eljövetelének eleven várakozásában élnek, vagy pedig fáradtak, kimerültek a nehézségek súlya alatt? Megvan annak a veszélye, hogy a hit és az öröm lámpása kialszik! Legyünk figyelmesek! Kérjük Szűz Mária, a reménység édesanyja és az ég királynője közbenjárását, hogy a figyelem és a várakozás állapotában éljünk, már most átjárjon bennünket Krisztus szeretete, és egy napon eljussunk az Istennel való teljes szeretetközösségre.

Ferenc pápa szokása szerint a különböző zarándokcsoportokat köszöntve olaszul összefoglalta katekézisét, amelyet az illetők nyelvére fordítottak. Az arab nyelvűekhez, különösen a Közel-Keletről érkezett zarándokokhoz fordulva ezt mondta: „Kedves testvéreim! Éljetek mindig az Úr Jézus jelenlétének és eleven várásának jelében, és legyetek a reménység világító és hiteles tanúi! Az Úr áldjon meg benneteket!”



2014.10.15. Szerda



Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.10.15. Szerda

Az
Ószövetség ideje lényegében a bálványok világában telt. Isten rámutat Pál apostol által arra, hogy ebben az időben kiválasztott egy Ábrahám nevű férfit, felfedte kilétét, elhívta a bálványok imádói közül, hogy térjen vissza az eredeti hitre, az igaz Istenhez, az emberiség Teremtőjéhez és egyetlen jó Atyjához. Majd betelt az Ábrahámnak ígért előkészület ideje. Eljött a megígért Megváltó. Igazolta magát csodáival és az előre megadott konkrét jelek beteljesülésével. Ábrahám népének elöljárói azonban nem akarták elfogadni. Bár közérthetően bizonyította, hogy Ő a Messiás, de éles vitákat gerjesztettek ellene. Megértették, hogy nem az Ószövetséget akarja örökkévalónak kihirdetni, hanem teljesíteni a Mennyei Atya döntését: mint Isten megtestesült Fia megváltja a világot a bűntől és a büntetésektől és ezzel kiengeszteli az Atyát, megnyitja a mennyországot mindazoknak, akik hisznek az Isten Fiában és megkeresztelkednek. Jézus ezt nyilvános működésének közepe táján tisztázta: „Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: Kinek tartják az emberek az Emberfiát? Így válaszoltak: Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának. Jézus most hozzájuk fordult: Hát ti, mit mondotok, ki vagyok? Simon Péter válaszolt: Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia. Erre Jézus azt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva. (Mt 16,13-19) Jézus tisztázza, hogy az Atya ezzel nyilvánossá tette Péter által, hogy Jézus az Isten megtestesült Fia. Ábrahám népének személy szerint Ő adja a megváltást és a világ minden nemzetségének is.(Ter 12,3) Rettenetes árat fizet ezért: „Ettől kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad. (21) Jézus az Isten Fia, a Második Isteni Személy, az Atyától küldött Megváltó. Ő adja ki a nagy parancsot mennybemenetele előtt az apostoloknak:„Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik” (Mk 16,15-16) Ezért írja Pál: „Én, Pál mondom nektek: Ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. Azt is kijelentem a körülmetélkedőnek, hogy köteles az egész törvényt megtartani. Ha a törvényben keresitek az igazzá válást, elszakadtatok Krisztustól, és elvesztettétek kegyelmét. Mi a hit által a Lélek közvetítésével várjuk a megigazulásból fakadó reményt. Krisztus Jézusban ugyanis nem az számít, hogy valaki körülmetélt vagy körülmetéletlen, hanem csak a hit, amely a szeretetben teljesedik ki”. (Gal 5,2-6) „Vezessen benneteket a Lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek. A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően. Ne törtessünk kihívóan egymásra irigykedve hiú dicsőség után” (18-26)



2014. október 14., kedd

Zsolozsma 283.



Szent Kolumbán apát Utasításaiból 


Örökmécs az örök Főpap templomában Milyen boldogok és milyen szerencsések azok a szolgák, akiket Uruk megérkezésekor ébren talál (Lk 12, 37). Boldog az a virrasztás, amellyel Istent, a mindenség alkotóját várják, aki betölt mindent, és felülmúl mindent. Bárcsak engem is, jóllehet haszontalan szolgát, de mégis mint az ő szolgáját arra méltatna, hogy felébresztene tunyaságom álmából, és isteni szeretetének tüzével – amelynek lángja a csillagoknál is magasabbra lobog – bárcsak felgyújtaná bennem az iránta való hatalmas szeretet vágyat, és szüntelenül égne bennem is ez az isteni tűz! Bárcsak méltó volnék arra, hogy mécsesem éjszaka mindig égne Uram templomában, hogy világítana mindazoknak, akik belépnek Istenem hazába! Uram, könyörgök Fiadnak, Jézus Krisztusnak, az én Istenemnek nevében, add nekem azt a fogyhatatlan szeretetet, hogy fel tudjon gyulladni mécsesem, és képtelen legyen kialudni. Engem melegítsen, másoknak pedig világítson. Krisztus, édes Üdvözítőnk, te gyújtsd meg jóságosan mécseseinket, hogy szüntelenül világítsanak templomodban, és örök fényt kapjanak belőled, az örök világosságból; hogy megvilágítsák a mi sötétségünket, és távol tartsák tőlünk a világ éjszakáját. Kérlek, Jézusom, úgy áraszd mécsesembe fényedet, hogy világosságánál feltáruljon előttem az a legszentebb szentély, amely téged, mint a jövendő javak örök Főpapját annak a templomnak csarnokaiba fogadott be, csak hogy téged örökre lássalak, szemléljelek és kívánjalak; hogy reád szeretettel tekintsek, és színed előtt szüntelen égjen és lobogjon mécsesem. Szeretett Üdvözítőnk, mutasd meg magadat előttünk, akik nálad zörgetünk, hogy téged megismerve csak téged szeressünk, senki mást; csak utánad vágyódjunk, rólad elmélkedjünk nappal és éjszaka, mindig rólad gondolkodjunk. Szíts fel bennünk oly nagy szeretetet, hogy téged, Istenünket méltó módon szeressünk, hogy egész bensőnket betöltse az irántad való szeretet, és ez a szereteted foglaljon le minket egészen. Minden érzékünket ez a szereteted elégítse ki, hogy rajtad kívül, aki örökkévaló vagy, mást már képtelenek is legyünk szeretni. Add, hogy ezt a nagy szeretetet sem az ég, sem a föld, sem a tenger vize ne tudja bennünk kioltani a Szentírás szava szerint: Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet (Én 8, 7). Ez valósuljon meg bennünk is, amennyire lehetséges, a te ajándékodból Urunk, Jézus Krisztus, akinek dicsőség legyen mindörökkön-örökké! Ámen. 


Ferenc pápa: A hitből fakadó tevékeny szeretet számít



Ferenc pápa: A hitből fakadó tevékeny szeretet számít


A hitnek nem külsőségekre van szüksége, hanem olyan szívre, amely képes hitelesen szeretni – hangsúlyozta a Szentatya kedd reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén, utalva a napi evangéliumra (Lk 11,37–41).


„Jézus elítéli a »kozmetikai« lelkiséget: jónak és szépnek tűnni, de ami belül van, az más. Elítéli a jó modorú, de rossz beidegződésekkel élő embereket. Olyan rossz megszokások ezek, amelyek nem tűnnek fel, amelyeket az ember akkor gyakorol, amikor senki sem látja.”

„Adjátok oda inkább, ami benne van [a poharatokban és a tálatokban] a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen” (Lk 11,40) – idézte a pápa a keddi evangéliumot, és emlékeztetett, hogy az alamizsna a Szentírás hagyományában mindig az igazságosság próbaköve.

Ferenc pápa hangsúlyozta továbbá, hogy a törvény önmagában nem üdvözít. „A hit a lényeges. Melyik hit? A szeretet által tevékeny hit. Olyan hit ez, amely nem csak annyiból áll, hogy elmondjuk a hiszekegyet: persze mindannyian hiszünk az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben, az örök életben... De ez egy mozdulatlan hit, nem tevékeny. Ami számít, az a hitből fakadó tevékeny szeretet, amely elvezet a tágabb értelemben vett alamizsnaadáshoz: elszakadni a pénz diktatúrájától és a haszon bálványként való imádásától.”

Szentbeszédében a pápa elmesélt egy történetet, amely P. Arrupéval, a jezsuita rend egyik generálisával esett meg. Egyszer egy gazdag nő pénzt akart neki adományozni a japán misszió javára. Az újságírók és fotósok jelenlétében megszervezett átadást Arrupe atya nagyon megalázónak tartotta, de ennek ellenére elfogadta a pénzt a japán szegények érdekében. Ám amikor belenézett a pénzeszsákba, mindössze tíz dollár volt benne…

Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy a mi keresztény életünk látszatkereszténység-e, vagy tevékeny szeretettel átitatott hit. „Jézus azt mondja: ne verd nagydobra, és ne csak a fölöslegedből adj! Elénk tárja a szegény özvegyasszony példáját, aki mindenét odaadta, amije csak volt – és dicséri ezt az asszonyt” – emlékeztetett Ferenc pápa kedd reggeli szentbeszédében.



2014.10.14. Kedd



Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.10.14.Kedd

Az
Ószövetség,mint fogalom a ma élő hívőknek elsődlegesen a Szentírásnak első, negyvenöt könyvből álló ősi részét jelenti.
Azt a népet állítja figyelmünk központjába a kinyilatkoztató Isten, akit szeretetből teremtett, gyermekévé fogadott, mert újra Atya akart lenni, Atyja egy emberi közösségnek, egy nagy emberi családnak. Az ősszülők bűne miatt megszakadt az eleven kapcsolat, a meghitt alkonyati beszélgetés az atyai jóságot sugárzó Teremtő és kiváltságos teremtményei, az első emberpár között. Sokat kellett tanulniuk,hiszen kimondta akaratát Ádámnak az Úr: Íme, a gyönyörű kert, amelyet évezredek óta készítettem,hogy hasznos talaj jöjjön létre az életlehetőségtek előkészítésére. Ezt és más fontos tudnivalót magyarázott el nekik, hogy megértsék a folyamatokat. Az alkonyat idején beleéreztek abba a hangulatba, amit sokszor megénekelt alföldi élményei közül egyszer így vetett papírra Petőfi Sándor „Késő éjjel értem a tanyára Friss gyümölcsből készült vacsorára. Társaimmal hosszan beszélgettünk, Lobogott a rőzseláng mellettünk”(A Tisza) Isten, a jó Atya azokon a meghitt esti beszélgetéseken az emberi élet boldog jövője előízeként ezt akarta megéreztetni. „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet! Vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog” (Ter 1,28) Arany János is megérezte és énekelte meg a sok tízezer esztendő távlatából merítve: „Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek, Egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek” (Családi kör) Ez az Istenatyával megszokott boldog beszélgetés maradt el a bűnbeesés napján. Sok ember kárára mindörökre. Az ősszülők remegve féltek. Isten viszont hiányolta ezt az esti, vidám beszélgetést,mai nevén:az esti imát. Az emberek életéből ezzel kiesett valami pótolhatatlan. Megszürkült a naplemente,elszállt sok családi körből a gyerekkacaj,az öröm.Istent aggasztotta, hogy az átmenetileg győztes sátán diadalmasan építette rabszolga-uralmát az egész földön. A fenséges tanítás, amelyet Isten adott önmagáról, a végtelen fenségében is közvetlen Atyáról, aki az átmeneti, földi élet után „a világ kezdetétől nekik, az embereknek készített országot” (Mt 25,34) a mennyországot:ezek után csak poklot kaphattak az új uruktól a hűtlenül elpártolt és vissza nem tért emberek. Ezek közé tartozott Ábrahám is életének hat évtizedén. Neki ígérte meg a fölséges Isten, hogy minden áldást visszakap, ha elhagyja eddigi életét, és elvándorol egy távolabbi vidékre. Ott majd fiút szül neki a felesége, Sára, és két évezred múlva a család komoly néppé növekszik. Később idegeneket is befogadott családjába, és ezt egy közös jellel, a körülmetéléssel igazolta Isten parancsára. De ezt a közösséget a testükön viselt jel nem tudta üdvözíteni. Sok-sok parancsot is adott az Úr Ábrahám népének, hogy Istennek tetsző lehessen az életük, de mind, az összes parancsot senki sem tudta megtartani. Az ősbűn miatt bezárt mennyországot lehetetlen volt embernek kinyitni. Erre vállalkozott isteni szeretettel a Fiúisten. Az Atya egy szűz leányt, Máriát, választott ki számára édesanyának, hogy tőle születve igazi ember legyen. Emberségét nem szokott módon kapta, hanem amint Isten Ádám testéből vett ki egy bordát, és abból alkotta Éva testét, majd lelket lehelt bele,addig ebben az isteni megtestesülésben megalkotta a Fiúisten emberi testét, teremtette emberi lelkét mint minden embernek,és a megalkotott új embertestbe lehelte. Tökéletes, isteni megoldás. A mi megváltásunk is ilyen tökéletes: a Második isteni Személy szenved végtelenül tökéletes kereszthalált emberségében. Ez a megváltásunk isteni ára. Csak ez üdvözít mindenkit. (Gal 5,6)



2014. október 13., hétfő

Zsolozsma 282.



Szent Fulgentius ruspei püspöknek Fabianus ellen írt értekezéséből

A Krisztus testéből és véréből való részesedés megszentel minket

Az áldozat bemutatásában megvalósul az, amit maga Üdvözítőnk parancsolt, így ír erről a szent Apostol: Urunk, Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem, értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet, és így szólt: „Ez a kehely az Újszövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre.” Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön (1 Kor 11, 24-26). Tehát azért mutatjuk be az áldozatot, hogy az Úr halálát hirdessük, és megemlékezzünk róla, aki értünk adta életét. Ő maga mondja: Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért (Jn 15, 13). Mivel pedig Krisztus szeretetből halt meg értünk, a szent áldozat bemutatásakor haláláról megemlékezve azért könyörgünk, hogy a Szentlélek eljövetele által növekedjek bennünk a szeretet. Azért is esedezünk, hogy az a szeretet – amellyel Krisztus oly jóságosan vállalta, hogy értünk keresztre feszítsék – minket is késztessen a Szentlélek kegyelmével, hogy számunkra keresztre szegeztessék ez a világ, és mi is keresztre szegeztessünk e világ számára. Utánozzuk a mi Urunk halálát mi is, hogy miként Krisztus a halálával egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, élve azonban az Istennek él (Róm 6, 10), ugyanúgy mi is új életre keljünk (Róm 6, 4); és miután megkaptuk a szeretet ajándékát, mi is meghaljunk a bűnnek, és éljünk az Istennek. A nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete (Róm 5, 5). Mert az Úr testéből és véréből való részesedés – vagyis amikor az ő kenyerét esszük és az ő kelyhéből iszunk – arra indít minket, hogy haljunk meg e világ számára és életünk Krisztussal el legyen rejtve az Istenben; testünket pedig szegezzük keresztre szenvedélyeivel és bűnös kívánságaival együtt. Így lehetséges az, hogy mindazok a hívek, akik szeretik Istent és embertársukat, ha nem is isznak a testi szenvedés kelyhéből, isznak az Úr szeretetének kelyhéből. Ettől megittasodva, féken tartják testüket, és az Úr Jézus Krisztusba öltözötten nem követik a testi vágyakat, s nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra fordítják figyelmüket, így tehát az iszik az Úr kelyhéből, aki megőrzi a szent szeretetet: enélkül semmi sem használ az embernek, még az sem, ha valaki a testét is odaadná égőáldozatul. A szeretet ajándéka megadja nekünk, hogy valóban azzá is legyünk, amit a szent áldozatban titokzatosan megünnepelünk. 


Ferenc pápa: Isten a törvény és a meglepetések Istene



Ferenc pápa: Isten a törvény és a meglepetések Istene


„Megnyílni a meglepetéseket nyújtó Istennek, az idők jeleinek, és nem bezárkózni saját világunkba” – ez volt az alapgondolata Ferenc pápa október 13-i, hétfő reggeli homíliájának a Szent Márta-házban.

Jézus, amikor a törvénytudókhoz, a „gonosz nemzedékhez” beszél, akik jeleket kérnek, korholja őket, hogy nem figyelnek az idők jeleire. „Miért nem értették e törvénytudók az idők jeleit, és miért kértek valami rendkívüli jelet?” – tette fel a kérdést Ferenc pápa reggeli szentbeszédében. Majd így folytatta: „Először is azért, mert be voltak zárkózva a saját rendszerükbe, a mesterműként rendszerezett törvényeik közé. Mindenki tudta, mit szabad tenni, és mit nem – minden rendszerezve volt. És ők biztonságban érezték magukat így” – magyarázta a Szentatya.

„A törvénytudóknak ezért furcsa dolognak tűnt, amit Jézus tett: szóba állt a bűnösökkel, együtt evett a vámszedőkkel. Számukra ez veszélyes volt, szemükben a tanítás került ezáltal veszélybe, az a tanítás, amelyet ők, a teológusok évszázadok munkájával építettek fel. Bár szeretettel alkották meg ezt a törvényrendszert, azért, hogy hűségesek legyenek Istenhez, de be voltak zárkózva” – tette hozzá a pápa. „Megfeledkeztek a történelemről: hogy Isten, bár a törvény Istene, de a meglepetéseké is. Nem értették Jézus jeleit, amelyek arra utaltak, hogy az idő megérett. Bezárkóztak! Arról is megfeledkeztek továbbá, hogy ők úton levő nép, úton lenni pedig azt jelenti, hogy újra és újra olyan dolgokkal találkozunk, amelyeket nem ismerünk. Az élet út Jézus Krisztus második eljövetelének teljessége felé.”

„Ez a generáció – folytatta Ferenc pápa Jézus szavaira hivatkozva – jeleket kér, de az Úr azt mondja: nem kap mást, mint Jónás jelét, azaz a feltámadás és a dicsőség jelét, annak az eszkatológiának a jelét, amely felé utunk vezet.”

A törvény halott, ha nem vezet minket Jézus Krisztushoz. A Szentatya felhívta a figyelmet: „Ez el kell gondolkoztasson minket: mennyire ragaszkodom én a saját dolgaimhoz, gondolataimhoz, be vagyok-e zárkózva? Úton lévő személy vagyok-e, vagy megálltam? Hiszem-e, hogy az út a beteljesedés felé vezet, az Úr dicsőségének megnyilvánulása felé? Képes vagyok-e megérteni az idők jeleit, és hűségesnek lenni az Úr szavához?” „Kérjük az Urat, hogy adjon nekünk törvényszerető szívet, hiszen a törvény Istené, illetve olyan szívet, amely szereti Isten meglepetéseit is, mert tudja, hogy a szent törvény nem öncélú” – zárta hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.



2014.10.13. Hétfő



Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.10.13. Hétfő

S
zent Pál a köznapi olvasmányokkal igyekszik mély ismeretekkel gazdagítani egykori tanítványait, a galatákat. Mivel a levele írásakor zsidó tanítók már megzavarták őket, akik a mózesi törvény egyik jelét akarták rájuk kényszeríteni, mondván: a keresztség csak akkor érvényes, ha előbb a megtérő körülmetélteti magát. Ezzel a szertartással előbb zsidó vallásúvá akarták tenni. Az apostol nagy felháborodással magyarázza a megtévesztés veszélyét: „Némelyek nem jó szándékkal buzgólkodnak köztetek, el akarnak fordítani benneteket tőlem, hogy velük tartsatok. Szép dolog, ha a jó ügyért lelkesedtek, nemcsak akkor, amikor körötökben vagyok. Fiaim, újra a szülés fájdalmait szenvedem értetek, amíg Krisztus ki nem alakul bennetek. Szeretném, ha ott lehetnék, és más hangon beszélhetnék, mert aggódom értetek”(Gal 4,17-20) Az apostol arra utal, hogy a pogány vagy a zsidó vallású embereknek újjá kell születniük a szent keresztségben. Ez az alakítás az előkészítő oktatás ideje, hiszen minden Jézus által rendelt szentség kegyelmi jel, amely isteni életet, kegyelmet ajándékoz a felvevőnek. A hasonlatot nyilván jól értették a hallgatók, hiszen mindenki tudta akkor, hogy a foganás után az anyai méhben kilenc hónapig kell fejlődnie a magzatnak, csak akkor lesz érett a megszületésre és az egyéni életre.„Mondjátok csak ti, akik a törvény igájába kívánkoztok, nem ismeritek a törvényt? Az Írásban ugyanis az áll, hogy Ábrahámnak két fia volt, az egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól. A szolgálótól való a test szerint született, a szabad asszonytól való pedig az ígéret által. A szolgálótól való a test szerint született, a szabad asszonytól való ellenben az ígéret által. Ennek jelképes értelme van: A két asszony a két szövetséget jelenti. Az egyik a Sínai hegyről való és szolgaságra szül: ez Hágár. Hágár ugyanis az Arábiában fekvő Sínai hegyet jelenti, s a mai Jeruzsálemnek felel meg, amely gyermekeivel együtt szolgaságban él. A szabad asszony azonban a fenti Jeruzsálemet jelenti: ez a mi anyánk. Hiszen írva van: Örülj, te magtalan, aki nem szülsz, fejezd ki örömöd és ujjongj, aki nem vajúdol. Mert több a gyermeke a magányosnak, mint annak, akinek férje van. Ti tehát, testvéreim, az ígéret fiai vagytok, mint Izsák. De ahogy akkor a test szerint született üldözte a lélek szerint valót, úgy van most is” (21-29) Az apostol itt arra gondolhat, hogy Izmael, Hágár fia, több mint tizenhárom évvel idősebb volt, mint Izsák. Amikor a kisebb önállóan kezdett járni, a „vadszamár” természetű Izmael (Ter 16,12) nyaggatta őt, ezért Sára követelte Ábrahámtól, hogy üldözze el anyjával együtt (21,8-21) Sem Ábrahám, sem Sára nem sejtette, hogy a két fiútestvér négyezer év múlva hogyan öli egymást késői utódaikban. Mi ezt szomorúan figyeljük, de segíteni nem tudunk rajtuk. Európa népei nagyon elszakadtak Istentől. Már XII.Pius pápa (1939-1958) megállapította: „Európa missziósterület”. Érzik, tudják, hogy valami igen fontosat elvesztettek. Rólunk viszont tudják, hogy népünk vándor korában is őszinte imádója volt az Ég Istenének, majd kereszténnyé nevelte népét Géza fejedelem fia, István. Őt a Szűzanya ígérte meg Gézának, egy éjszakai álomlátásban közölte vele, hogy fia „királyi rangban uralkodik a magyarokon, és az igaz Istennek kiváló tisztelője lesz. Én pedig megígérem neked, hogy érdemeiért, melyeket Fiam előtt szerez, a te országodnak védője és különleges pátrónája leszek. Géza álmából felocsúdva, hihetetlen örömre és vidámságra hangolódik, és lelkében elhatározza, hogy minden részletében el akarja nyerni, amit a Boldogságos Szűz álmában előadott”. (Schwandtner, Scriptores rerum Hungaricarum, Tomus I. 583-584) így is történt: a hét szabad törzsből egyetlen nemzetet formált, letelepítette népét városokba, falvakba, kemény törvényeket írt, de kegyes király volt. Fiának, Imrének írt Intelmeiben figyelmezteti őt arra, hogy a magyarokat csak magyar törvényekkel szabad kormányozni, és országunkat soha senkinek nem szabad alávetni. Viszont a keresztény európai országokat nekünk kell megvédeni a keletről jövő vándoroktól. Ezer éves véres, hősi szolgálat. A nyugatiak ezer évig nyugodtan éltek.



2014. október 12., vasárnap

Zsolozsma 281.



Alexandriai Szent Cirill püspöknek Aggeus próféta könyvéhez írt magyarázatából

 
Nevem megdicsőült a nemzetek között Üdvözítőnk eljövetelével fönséges templom jelent meg, amely összehasonlíthatatlanul csodálatosabb minden eddiginél. Mindenki beláthatja, hogy ez az új templom a réginél annyival kiválóbb és magasztosabb, amennyivel felülmúlja a mózesi törvény istentiszteletét az Istennek Krisztus evangéliuma szerinti imádása, vagyis amint felülmúlja az árnyékot az igaz valóság. Egyébként úgy vélem, hogy erről még többet is lehetne mondani. A múltban csak egyetlen templom volt, mégpedig Jeruzsálemben, és ott is egyetlen nép, az izraeliták népe mutatta be az áldozatokat. Miután Isten Egyszülöttje hozzánk hasonlóvá, emberré lett, aki a Szentírás szava szerint Isten és Úr, ő ragyog felettünk (Zsolt 117, 26), megszámlálhatatlan sok templommal és imádkozóval telt meg a földkerekség. Ezek az imádók jó illatú lelki áldozatokkal imádják a mindenség Istenét. Azt hiszem, ez az, amit Malakiás jövendölt Isten nevében: Én vagyok a Nagy Király, mondja az Úr, és nevem megdicsőült a nemzetek között. Jó illatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek (Mal 1, 11. 14). Igaz tehát az a jövendölés, hogy nagyobb lesz az új templomnak, vagyis az Egyháznak a dicsősége. Üdvözítő Istenünk kijelenti, hogy a templomért fáradozóknak, a templom építőinek ünnepi ajándékul és mennyei jótéteményként elküldi majd Krisztust, mindnyájunk békéjét, aki által szabad utunk van az egy Lélekben az Atyához (Ef 2, 18). Így szól ugyanis: Békét adok ezen a helyen, a lélek békéjét jutalmul mindenkinek, aki dolgozik a templom felépítésén (Agg 2, 9). Maga Krisztus is azt mondja az evangéliumban: Az én békémet adom nektek (Jn 14, 27). Pál magyarázza meg, miként válik ez az Istent szeretők javára: Krisztus békéje, mondja, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket (Fil 4, 7). Így imádkozott bölcsen Izajás: Urunk, Istenünk, add meg nekünk a békét, és akkor mindent megadtál nekünk (Iz 26, 12). Mert akik egyszer szerencsések lehettek Krisztus békéjében részesülni, azok könnyen megmenthetik lelküket, és az erényes élet feladatainak tökéletes teljesítésére összpontosíthatják figyelmüket. Megígérte tehát Isten, hogy minden templomépítőnek megadja majd a békét. Lehet, hogy az egyik az Egyház építésén dolgozik papi szolgálatot végezve, a másik meg a szent isteni titkok magyarázójaként elöljáró lesz Isten házában. Ismét más pedig a saját lelke megszentelésén fáradozik, hogy mint élő lelki kő épüljön be a szent templomba, Isten hajlékába a Lélek közreműködésével (Ef 2, 22), az ilyen feltétlenül élvezi azt a nagy előnyt, hogy könnyen elnyeri lelke üdvösségét. 


Ferenc pápa: Isten jósága határtalan, és senkit sem rekeszt ki



Ferenc pápa: Isten jósága határtalan, és senkit sem rekeszt ki


Kedves testvérek, jó napot kívánok! – mondta a Szentatya október 12-én, délben, az Apostoli Palotában lévő dolgozószobája ablakából köszöntve a Szent Péter teret megtöltő nemzetközi hívősereget.


Beszédében a vasárnapi evangéliumi szakaszt magyarázta: Jézus ezen a vasárnapon az Isten hívására adott válaszról szól nekünk. Isten – akit egy király személyesít meg – menyegzői lakomára hívja meg az embereket (vö. Mt 22,1-14). A meghívásnak három jellemzője van: ingyenesség, széleskörűség és egyetemesség.

Sokan vannak a meghívottak, de valami meglepő történik: a kiválasztottak közül senki nem fogadja el a meghívást, más dolguk van; vannak, akik közömbösek, mások nem törődnek a meghívással, sőt, egyenesen bosszantja őket. Isten jó hozzánk, ingyenesen kínálja fel barátságát, ingyenesen kínálja fel örömét, az üdvösséget, de olyan sokszor nem fogadjuk el adományait, saját anyagi gondjainkat, érdekeinket helyezzük előtérbe, és akkor is, amikor az Úr szívünkben hív minket, sokszor úgy tűnik, hogy zavar bennünket.

Egyes meghívottak egészen odáig mennek, hogy megverik, sőt, meg is ölik a király szolgáit, akik a meghívást viszik. Azonban a meghívottak nemleges válasza ellenére Isten terve nem szakad félbe. Az első meghívottak visszautasító magatartásával szemben Isten nem függeszti fel az ünnepséget, hanem megújítja meghívását, kiszélesítve azt minden ésszerű határon túlra.

Szolgáit a terekre, az útkereszteződésekre küldi, hogy gyűjtsenek össze mindenkit, akit ott találnak. Átlagemberekről van szó, szegényekről, magukra hagyottakról, kisemmizettekről, jókról és rosszakról, megkülönböztetés nélkül. A rosszak is meghívást kapnak – hangsúlyozta a pápa. A terem megtelik „kirekesztettekkel”. Az evangélium, amelyet egyesek visszautasítottak, váratlan befogadásra talál sok szívben.

Isten jósága határtalan és senkit sem rekeszt ki, ezért az Úr adományainak lakomája egyetemes, mindenkinek szól. Mindenkinek megadatott a lehetőség, hogy válaszoljon meghívására, senkinek sincs joga hozzá, hogy kiváltságosnak érezze magát, vagy exkluzív jogokat követeljen magának. Mindez arra késztet bennünket, hogy legyőzzük azt a szokásunkat, hogy kényelmesen a középpontba helyezzük magunkat, mint ahogy a papok vezetői és a farizeusok tették. Ezt nem szabad megtennünk: nekünk meg kell nyílnunk a perifériák felé, elismerve, hogy a társadalom peremén élők, azok is, akiket a társadalom kivetett magából és megvet, ők is Isten nagylelkűségének tárgyai. Mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy ne szorítsuk Isten Országát a „templomocskák” korlátai közé, hanem tágítsuk ki az egyházat Isten Országa dimenzióira.

Azonban van egy feltétele annak, hogy a menyegzői lakomán maradhassunk: „menyegzős ruhát” kell felvennünk. Ajánljuk Szűz Mária közbenjárásába számos fivérünk és nővérünk drámáját és reményeit, akik kirekesztettek, akik gyengék, akik kivetettek, akiket megvetnek, akiket hitük miatt üldöznek. Fohászkodjunk, hogy Mária oltalmazza a püspöki szinódus munkáját, amely ezekben a napokban folyik a Vatikánban – kérte Ferenc pápa a vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtt mondott beszédében.
Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa a genovai Őrködő Szűzanyához fohászkodott. „Ebben a pillanatban Genova városára gondolunk, amelyet ismét árvíz sújtott. Imádkozom az árvíz áldozatáért és mindazokért, akik súlyos károkat szenvedtek.

Az Őrködő Szűzanya nyújtson támaszt a kedves genovai lakosoknak, hogy elkötelezett szolidaritással küzdjék le a nehéz megpróbáltatást. Mindnyájan imádkozzunk az Őrködő Szűzanyához” – hangzott a pápa kérése, majd a hívekkel együtt elimádkozott egy Üdvözlégy Máriát. Őrködő Szűz Mária, óvd meg Genova városát! – fohászkodott Ferenc pápa.

A pápa köszöntötte a Szent Péter téren megjelent zarándokokat, a családokat és a plébániai csoportokat, közöttük azt a 450 hívőből álló küldöttséget, amely Kanadából érkezett, hogy részt vegyen a két új szentért bemutatott hálaadó szentmisén. Az új szentek ébresszék fel a fiatal kanadaiak szívében az apostoli buzgóságot – mondta Ferenc pápa.

Köszöntötte többek között a lengyel hívőket is, akik a „Pápa Napja” alkalmából különféle karitatív akciókat kezdeményeztek.

Végül Ferenc pápa mindenkinek szép vasárnapot, jó ebédet kívánt, megismételve szokásos kérését: imádkozzatok értem!



2014.10.12.Vasárnap



Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.10.12.Vasárnap
 
H
a figyelmesen olvassuk az Ószövetség Teremtés könyvét, fel kell figyelnünk arra a tényre, hogy Isten boldogságra teremtette az embert. Mindenek előtt megteremtette a mérhetetlen nagy csillagvilágot, hogy amikor elérkezik az ember teremtésének az ideje, egy csodálatos kék palást boruljon fölé és áradjon rá egy szikrázó, jóleső meleget sugárzó fényforrás. Amikor ez a forrás elvonul az égboltról, milliárd apróbb fényforrás ragyogjon a helyén. A Szentírás Istenteremtő tevékenységét így vezeti be: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: Legyen világosság, és lett világosság. Isten látta, hogy a világosság jó” (Ter1,1-4) Isten ezt a világosságot jövendő legkedvesebb teremtményeinek, az embereknek teremtette. Nem teremtett világosságot az angyaloknak, mert maga mellé vette őket, s amint az örökre szóló próbát kiállták, attól kezdve rögtön látják Isten saját fényét, amit a Biblia kebód Jahveh-nak nevez. A fény-forrás ragyogása a javát, örömét szolgálta a földre tervezett embereknek. A megteremtett emberek testének öt érzékszerve között igen rangos helyet kapott a szem. Ennek a boldog rendeltetése, hogy látni tudja Isten teremtett fényében a többi anyagból álló lényt. Isten, amit a mérhetetlen csillagvilágból az embereknek adott közös birtokul, ez a fény teszi láthatóvá. Mindenki élvezheti a színek pazar pompáját, akinek a szeme ép. Az embernek napról-napra táplálkoznia kell, hogy a teste fennmaradjon, élete hosszú legyen. Isten évezredeken, át hűtötte, szerelte fel a föld felszínét növényekkel és állatokkal, amelyeknek a célja ellátni a folyton szaporodó embereket friss eledellel. Ezt időnként bőséges lakomaként adja az ünnepelni szerető embereknek az Úr. A mai vasárnap erre a gondos szeretetre hívja fel a figyelmünket a szentmise három olvasmánya. Az evangélium Istenatyánkat vendéglátó nagyúrként mutatja be. A természetes táplálkozás ünnepi formája ritka, de fontos esemény. Különösen a menyegzői lakoma boldog biztatás. A vőlegény, a jövendő boldog családapa ne féljen. Az élet Ura, a mi Atyánk, végtelen nagy Úr. A neve kifejezi, hogy olyan Atya, aki részt adott a felnőtté érett gyermekeinek teremtő erejéből. Megparancsolta, hogy egy férfi és egy nő házasságot kössön, örökre szóló szeretetközösséget hozzon létre egymás tökéletes boldogítására, és szerelmük gyümölcseként szülessenek gyermekeik. Ezeket az Úristen is gyermekévé fogadja. Eredeti formában az Úr az ős-szülők éltető lelkébe teremtette a megszentelő kegyelmet, és felhatalmazta őket, hogy Istentől olyan lelket örökölhet fogantatása pillanatában minden gyermekük, amelybe az Istenatya beleteremtette a megszentelő kegyelmet, így minden magzat Isten fogadott gyermekeként kezdhette volna életét. Ez az isteni terv soha nem valósult meg, mert Éva is, Ádám is elvesztette a maga megszentelő kegyelmét, nem volt lehetősége erre az örökéletet biztosító örökségre. Jézus megváltói halála segít ezen a nagy hiányon: születése után minden szülő bármikor megkereszteltetheti nagy kincsét, és ezzel megadhatja neki az örök életre szóló belépőt is. Az ószövetségi olvasmány Jeruzsálemet jelöli meg, ahol az Úr bőséges lakomát biztosít gyermekeinek. Itt rendelte el Jézus az Eukarisztiát, itt nyerte meg számunkra bűneink és büntetéseink elengedését a kereszthalálával.