2014. július 24., csütörtök

Ki a Szentlélek? 1.



Ki a Szentlélek?

elmélkedés első rész

A Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, Isten az Atyával és a Fiúval együtt. Az apostoli hitvallás csak ennyit mond róla: „Hiszek Szentlélekben" A nicei és konstantinápolyi zsinat hitvallása már bőségesebben nyilatkozik: „Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával" Úr = Adonáj. Ezt a héber szót csak Istenre alkalmazták. Jézust is csak azután szólították így, amikor Péter megvallotta, hogy Ő a Krisztus. (Mt 16,16) Jézus hivatkozik is erre a lábmosás után: „Ti úgy hívtok engem: Mester és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok" (Jn 13,13) Ugyanez a cím jár a Harmadik isteni Személynek, hiszen Ő is ugyanazt az isteni természetet birtokolja, az egyetlent a másik két isteni Személlyel együtt. A Szentlélek származik, nem születik. A Fiú származása születés, mert a születésnél élő származik az élőtől a természet hasonlóságára. A Fiú az Atya képmása. A Szentlélek az Atya és a Fiú egymás iránti szeretete. Az isteni akarat síkján származik, ezért maga a Szeretet. Az Atya és a Fiú közösen ajándékozzák neki az isteni természetet, mégpedig a latin Egyház megfogalmazása szerint: „a Patre Filioque procedit." Vagyis az Atya főforrás, hiszen Ő adja, hogy az isteni természet a Fiúé is legyen, és így ketten egyetlen leheléssel származtassák a Szentlelket. A keleti Egyház végeredményben ugyanezt állítja, de más szemlélettel: „a Patre per Filium". Óriási viták folytak erről a kérdésről, és mind a mai napig nincs megegyezés. „Éppúgy imádjuk, mint az Atyát és a Fiút". Az értelmes ember lehetősége és rendeltetése is, hogy ismerje fel és ismerje el, hogy Isten a világ és benne az ember legfőbb Ura: ezt jelenti az imádás. Jézus mondja az apostoloknak: „Ne távozzanak el Jeruzsálemből, hanem várjanak az Atya ígéretére: „Azt hallottátok tőlem, hogy János csak vízzel keresztelt, néhány nap múlva Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni." (Ap Csel 1,4-5) Ezzel elismeri, hogy a jóra, a küldetésre való erőt majd Tőle kapják. Meg is erősíti: „a Szentlélek eljövetele pedig erővel tölt el benneteket" (8) „Ő szólt a próféták szavával." Neki tulajdonítja az Egyház az egész kinyilatkoztatást. Ő ismeri és közli a hit titkait. Vigyázz arra, hogy a nehezen érthető túlvilági titkokat jól értsék, érthetően közöljék, és vigyáz ezek helyes fennmaradására is. Küldetése arra is szól, hogy tovább tanítsa Jézus Egyházát: „Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra, mert nem magától fog szólni, hanem azt fogja mondani, amit hall, és az eljövendő dolgokat hirdeti nektek. Mindaz, ami az Atyáé, az enyém, azért mondtam, hogy az enyémből vesz, és kijelenti azt nektek." (Jn 16,13-15) Az is küldetése, hogy gyűjtse össze Isten szétszóródott gyermekeit. Amikor kiárad az első keresztény pünkösd alkalmával, rögtön ezt a célt szolgálja. Először eltölti az apostolokat a velük együtt ott tartózkodókkal egyetemben, utána arra ösztönzi őket, hogy menjenek ki a térre, mert ott kell folytatódnia a küldetésének. Péter beszéde során felcsillantja a reményt, hogy hallgatói is részesülhetnek a Szentlélekben: „Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, akkor megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek. Körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk"(Ap Csel 2, 38. 41)


Ki a Szentlélek? 2.



Ki a Szentlélek?

elmélkedés második rész

Körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk"

Ez a háromezer ember húsz nyelvet beszélt. Addig egymást sem értették, most azonban egymást is, Pétert is kezdték érteni, és idegenből egyszerre Jézus és egymás testvérei lettek. Isten Lelke tehát egy családdá öleli a különböző fajta embereket. Itt tehát a Szentlélek biztosan kiáradt, s úgy mutatkozott be, mint összegyűjtő. Hogy máshol, máskor, másokra is a Szentlélek áradt-e ki, amikor ezt állították, az már más kérdés. Annyi bizonyos, hogy a Szentlélek az Egyházat szétszórni nem akarta soha, és nem is akarhatja, mert ezzel megtagadná küldőit, az Atyát és a Fiút. Ez pedig lehetetlen. Ezért inti János apostol a híveket: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől vannak-e, mert sok hamis próféta áradt ki a világba. Erről ismerhetjük meg Isten Lelkét: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben eljött, Istentől van. És minden lélek, amely nem vallja Jézust, nem Istentől van. Az Antikrisztusé az, akiről hallottátok, hogy eljön, és már most a világban van" (1 Jn 4,1-3) a Szentlélek ma is tud segíteni. A ma élő hatmilliárd ember egy ötöde katolikus. Mondhatjuk, ugyanannyi a nem katolikus keresztények száma. Ezek is üdvözülhetnek, hiszen Isten mindenkit szeret, Jézus mindenkiért meghalt, de aki üdvözül, csak Jézus érdemeiért üdvözül, bármilyen vallás tagja is. „A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született." A papok vannak arra hivatva, hogy imádkozzanak és beszéljenek bölcsen, igazán az Úrról. Természetesen a hívek is tehetik, sőt tegyék is ugyanezt. Évszázadok óta tart a keresztények szétszórtsága. Sok őszinte útkeresés történt már, kevés eredménnyel (I és II Lyoni zsinat), VI. Pál és Athenagoras konstantinápolyi pátriárka Jeruzsálemben, 1964. Jan. 4-6. „Alig várom a napot, hogy egy oltárnál misézzünk VI. Pállal, õ öntse a bort, és én csöppentsem hozzá a vizet." Vannak jó kezdeményezések a protestánsok felé is. Ők is keresnek utakat, de igazán nagyon messze még az „egy akol és egy pásztor" eszmeisége, főként pedig a gyakorlata. Henry Newman katolizálása elképesztette barátait és ismerőseit.„Becsülettel végig tanulmányoztam a különböző egyházak tanítását, és a teljes igazságot csak a katolikus. Egyházban találtam meg." Mikor jut el idáig a többség? A Szentlélek majd megtalálja a módját. Mit teszünk mi ezért? Türelem, baráti kapcsolatok, sebek gyógyítása. „Szentlélek Isten szállj le ránk, elmét derítő tiszta láng. Öntsd lelkeinkbe, melyeket megszenteltél, kegyelmedet!" Mit mondhatunk a nemzetek sorsáról? Nyilván a világ történelmét is a Szentlélek irányítja. Keserves meggondolni, hogy ahol a krisztusi élet nem a hit szerint alakul, ott nem lehet békéről sem szó, és a gazdaság is az önzés martaléka. A gyűlölet csak gyűlöletet fial. Amíg nem lesz krisztusi élet az állami és államközi alapállás, addig az adok-kapok, a terror és a háború nem old meg semmit. Aki a különböző nyelvű népeket a hit egységébe gyűjtöd, Te könyörülj rajtunk! Családok szétesőben, békétlenségben, a gyerekek gazdátlanul, szeretet nélkül. Az egyének nem tudják, hogy miért is élnek igazán. Nevelés helyett csak okítás, az is egyre gyengébben tervezve, hiszen a természettudomány csak egy szelete az Isten nagy titok-világának. Jöjj, Szentlélek Úristen, áraszd reánk teljesen mennyből fényességedet!"


Zsolozsma 201.



Szent Kinga életéből, amelyet Longinusz János írt meg

A tisztaságos Úr megmutatta, hogy mennyire kedves előtte a tiszta szív imája

Miután a házasságban megegyeztek, magyar nemes urak díszkísérettel Kingát egészen Krakkóig vezették, magukkal vívén annak gazdag hozományát. Az Úr 1239. esztendejében, a város határában a hetedik jelzőkőnél nagy tisztelettel fogadták. Boleszláv herceg anyjával, Grzymislavával és a lengyel nemes urakkal jött köszöntésére; megcsodálta jegyese szépségét és a pompás díszkíséretet. Majd a krakkói várba vezette, ahol Kinga bizonyos ideig anyósa házában lakott, míg a lengyel nyelvet előbb érteni, majd beszélni nem kezdte. A lakodalmi ünnepség nagy fényességgel több napon át tartott. De Kinga nem kívánta a játékokat, a táncot és a nagy lakomákat, hanem könnyek között imádkozva Istennek ajánlotta tisztaságát. A tisztaságos Úr pedig megmutatta, hogy mennyire kedves előtte a tiszta szív imádsága, és mennyire gondja van a szüzességre. Amikor ugyanis a nászházba bevezették őket, Boleszláv megígérte Kingának, hogy iránta való szeretetből minden kérését teljesíteni fogja. Kinga örömmel megragadta az alkalmat, és Szent Cecília példáját követve, így kezdett beszélni jegyeséhez: „Fenség, gyermekkoromtól mind ez ideig a legnagyobb gonddal őriztem szűzi tisztaságomat, és most az a reményem, hogy ennek a nagy kincsnek őrzője, nem pedig elrablója leszel. Előbb lettem ugyanis Krisztus jegyese, mint a tied, és már rége srég tisztaságot fogadtam neki, jóllehet szüleim parancsától késztetve most téged másik jegyesemnek fogadtalak. Csak azt az egyet kérem, és azért könyörgök, hogy fékezd egy kissé vágyaidat, és egy évig tartóztasd meg magadat. Az emberek szemében jegyesem leszel, Isten előtt pedig testvérem.” Ennek hallatára Boleszláv a saját ígéretére és Kinga kérésére való tekintettel, nemkülönben akárcsak Valeriánusz Szent Cecíliától elbűvölve, készséggel megígérte, hogy egy éven át megőrzi a tisztaságot. A szűzi tisztaságban eltöltött év után Kinga az önmegtartóztatásnak egy újabb esztendejét kérte. Amikor ezt Boleszláv kedvetlenül fogadta, ő a Boldogságos Szűz Mária ajándékát és jutalmát helyezte kilátásba. Midőn pedig a harmadik év kezdete is elközelgett, és Boleszláv a már régóta hiányolt ölelésekben reménykedett, Kinga térdre borult ura előtt, és könnyek között kérte, hogy az eddigi két esztendőhöz Keresztelő Szent János tiszteletére egy harmadikat is adjon hozzá, azt mind közügyeinek, mind pedig magánügyeinek javára tisztaságban töltse, és a hároméves tisztaság megtartásával bizonyuljon katolikus fejedelemnek és a Szentháromság igaz tisztelőjének. Boleszláv fejedelem nagy önuralommal fegyelmezte magát, és mivel reményeiben csalatkozott, semmit sem válaszolt az oly alázatosan előadott kérésre, hanem bosszúsan eltávozott a királyi udvarból, fejedelemsége távolabbi részeire költözött, és az év felét ott töltötte. Az ekkora erőfeszítéssel megőrzött szüzességnek és nagy életszentségnek a híre Magyarországra is eljutott, és Béla király Mária királynővel együtt nagyon kívánta már látni leányát. Szüleitől tartóztatva hosszabb ideig maradt Magyarországon, mint ahogy elgondolta. Az országban körüljárva Máramarosba is eljutott, ahol sót bányásznak, és atyjától egy sóbányát kért ajándékba. Földi szüleinek meglátogatása után Lengyelországba visszatérve, szülei bőkezűségéből sok arany holmit vitt magával. Ezeket mennyei Jegyese iránti lángoló szeretetből templomok és kolostorok díszítésére, valamint árvák, özvegyek és szegények megsegítésére fordította. Isteni sugallatra úgy vélte: az lenne a legjobb, ha szerzetesnők számára kolostort alapítana, és megfelelő adományokkal ellátva oda Assisi Szent Ferenc rendjéből (mivel ehhez a rendhez gyermekkora óta szívesen vonzódott) a ferences regula szerint élő szüzeket gyűjtsön. A földi templomot és kolostort megalapítva Kinga egy másik templom építésére is törekedett, amely egyedül az Úré, és amelyet már régóta építeni kívánt, de igyekvésének Boleszláv király ellenszegült, nem érezve indíttatást arra, hogy az örökös tisztaság megőrzésére ünnepélyes fogadalommal kötelezze magát. Nem tett le ugyanis a reményről, hogy gyermekei legyenek, de mégis barátságosan fogadta Kinga elhatározását. Végül is e szent szűz állhatatos imádságára megváltoztatta elhatározását, legyőzte önmagát, és beleegyezett abba, hogy örökös tisztaságot fogadjon. Ennek ünnepélyes kinyilvánítására, a meghatározott napon, Boleszláv király Prandotha püspök kezeibe a krakkói székes egyházban, nagy sokaság jelenlétében letette a tisztasági fogadalmat. Kinga pedig, mivel nem elégedett meg a szüzesség fogadalmának vállalásával, Boleszláv király engedélyével és jelenlétében, Szent Ferenc kisebb testvéreinek templomában, Bertalan testvérnek, a lengyel tartományfőnöknek a kezébe, Isten akarata szerint, először az örökös tisztaság fogadalmát tette le, majd vállalta a ferences regulát, és attól kezdve a szegényes szőrcsuhát felöltve és magát kötéllel felövezve igazi leánya lett Szent Ferencnek, buzgón követvén annak minden szabályát.


2014.07.24. csütörtök



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.24. csütörtök

Az Úr gyakran alkalmazott a maga és Izrael kapcsolatának megvilágítására az emberi életből vett hasonlatokat. Ilyen volt a házassági hűség. A teremtés története hangsúlyozza, hogy Isten elkészített mindent, amire legkedvesebb teremtményének szüksége lesz egyéni sorsukban és a történelem beláthatatlan folyamatában. Előbb létrehozta a földet, azt hosszú ideig alakította, előhívta belőle a növényeket és az állatokat, hogy az ember megteremtésekor érezze: sorsomat a végtelen szeretet készítette elő. Nemcsak létet, de boldog létet szánt nekem. Éreztette velem a Teremtőm azt is, hogy „nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő” (Ter 2,18) Isten a férfi testéből vett élő anyagból alkotta a segítőtársnak a testét, a lelket pedig ugyanúgy szellemi létűnek teremtette, mint Ádámét. Az első találkozás kitörő örömben jött létre: az előbb teremtett férfi tudja igazán felfogni, hogy mekkora ajándék a társ: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony (ísa) a neve, mivel a férfiből (ís) lett. Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test (házaspár) lesz. (23-24) Ezt a felbonthatatlannak szánt „szent” közösséget Isten később sokszor említi úgy, hogy az Ő és Izrael népe között az Ábrahámnak adott áldással és az Ószövetség megkötésével létrejött kapcsolat a házassághoz hasonlóan szent és felbonthatatlan. Isten első rendelkezése ifjú prófétájához ezért érthető: „így szólt hozzám az Úr: Menj és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: Ezt mondja az Úr: Még emlékszem ifjúságod hűségére, és jegyességed idejének szeretetére. Hogy követtél akkor a pusztában, azon a földön, amelyen nem szoktak vetni! Izrael akkor az Úr szent tulajdona volt. az ő aratásának első termése. Azok, akik enni próbáltak belőle, mind megbűnhődtek, bajok szakadtak rájuk, mondja az Úr. Halljátok az Úr szavát, Jákob háza, és Izrael házának minden nemzetsége! Ezt mondja az Úr: Mi kivetni valót találtak bennem atyáitok, hogy elidegenedtek tőlem? Üres semmiségnek szegődtek nyomába, így maguk is semmivé lettek” (Jer2,1-5) a jelentéktelennek tűnő zsidó rabszolgák Isten tíz birodalmat rengető csapás után szabadultak ki az egyiptomi fáraó birodalmából. A makacs nagyúr egész seregéve a hullámsírban lelte halálát. A volt rabszolgák viszont dicsfényben fürödve, eljutottak a Sínai hegyig, ott az Úr minden más nép fölé emelte a szövetség megkötésével. Utána lényegében újra végigjárták a megtett utat, hogy az Ábrahámnak esküvel megígért hatalmas földet, mint jogos birtokosok foglalják el. Egy tucat kikémlelésre küldött fiatalember hamis szája elég volt, hogy Mózes, sőt Ura Istene ellen forduljon a nép lázadozva. S következett az első nagy büntetés: „Megbocsátok, ahogy kérted, Mózes! De valóban, amint igaz, hogy élek, s amint igaz, hogy az Úr dicsősége elárasztja az egész földkerekséget, azok az emberek, akik látták dicsőségemet, s azokat a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában mutattam,s mégis már vagy tízszer próbára tettek, s nem hallgattak szavamra, nem látják meg azt a földet, amelyet atyáiknak esküvel ígértem; senki se látja meg azok közül, akik gyaláztak.” (Szám 14,20-23) „Mondd meg nekik: Amint igaz, hogy élek, az Úr mondja! Amint nyíltan kifejezésre juttattátok előttem, úgy fogok bánni veletek. Testeteket elnyeli a puszta, akiket számba vettetek húsz évtől felfelé, mivel zúgolódtatok ellenem”.(28-29) Igen, Jeremiásnak ezt a hatszáz éves történetet kellett elmondania. Megtértek a jeruzsálemiek? Nem. Ezért pár év múlva Jeruzsálemnek el kellett pusztulnia majd hetven év múlva újra felépítették. Öt és fél évszázad múlva a Messiás ismételte meg a történelmi figyelmeztetéseket:„Jóllehet ennyi csodát tett a szemük láttára, mégsem hittek benne”(Jn 12,37)-A most élők már ezt is tudhatják, és az emberek nagy többsége mégsem hisz benne. A Szűzanya évszázados megjelenései alkalmával folyton ezt kérte a kis látnokoktól:
„Imádkozzatok a bűnösökért!”


2014. július 23., szerda

Szent Brigitta szerzetesnő



Szent Brigitta szerzetesnő, Európa társvédőszentje

„Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem”

Az Anyaszentegyház a mai liturgiában Szent Brigitta szerzetesnőt ünnepli. Nem csak azért, mert megérdemli tiszteletünket és figyelmünket, hanem azért, mert őt Európa társvédőszentjévé kérte Egyházunk. Mint védőszentet arra kérjük, hogy csodálatos életszentségével segítsen a lelkileg elnyomorodott Európát Krisztushoz visszavezetni, hogy töltse el teljesen Krisztus igazsága és szeretete, éljen újra Krisztus Európában. „Élek én” ragyogott fel gyermekarca 1303-ban Svédországban. Akkor még élt a keresztény Európa. A gyermekeket elvitték a krisztusi otthonba, a templomba, ahol Jézus személy szerint, emberi testével jelen volt. Abban az időben Svédország katolikus volt, minden templomában felszentelt papok szolgáltak, napi szentmisével. Akkor még nem ismerte a Galata levélben felujjongó Pál apostol örömét, és nem is merte volna magára vonatkoztatni: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem”. Bizonyosan ott kezdődött az a misztikus élet, amely Isten parancsainak a teljesítésében zajlott hetven éven át. Szülei úgy gondolták, hogy kislányuk a teremtő Isten tervében az emberek többségének hivatását örökölte: már kislányként férjhez adták. Férje boldogítása és gyermekek szülése és nevelése lett a küldetése. A boldogító szeretet szolgálatában telt el élete első szakasza. Nyolc gyermekkel ajándékozta meg Istent, férjét és hazáját. Felnőttként még tudatosabban akarta utánozni Jézus Krisztust az isten- és emberszeretetben, ezért az akkor száz éves ferences mozgalomhoz csatlakozott. Úgy gondolta, hogy Assisi Szent Ferenc alapelgondolása számára nagyon vonzó: megtartani Jézus Krisztus evangéliumát. Belépett tehát a ferences harmadik rendjébe. Férje halála után még inkább akarta átélni Jézussal együtt azt a bensőséges életet, amelyet az Úr szeretteinek elajánl. Ennek a misztikus életnek helyszínéül 1349-ben Rómát választotta. Szerzetesrendet alapított, amelyet róla neveztek el. Leányai ma is Jézust szolgálják közvetlenül és közvetve embertársaikban. A középkor mély hitével hatvankilenc évesen szentföldi zarándoklatot vállalt vezeklésként. A Szentföldre, Jézus hazájába többségében keresztények lakta vidékre gyalog is lehetett jutni, biztonságos volt a zarándoklat, mert a szent helyeket már száz éve ferencesek gondozták. Európa kereszténysége elvesztett valamit a XVI. században: azt a szentháromságos egységet, amelyért Jézus rimánkodva könyörgött Atyjához: „De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk”. (Jn 17,20-22) Hozzá hasonló családanyákat, az evangélium áldását és békéjét sugárzó ferences három rendet, Jézust és Atyját Európa alapjául vállaló modern embereket segítsen kialkalmazni az égben, mielőtt az isten nélküliség teljesen elpusztítaná a krisztusi örökséget.


Zsolozsma 200.



A Szent Brigittának tulajdonított imádságokból

Az üdvözítő Krisztushoz felemelkedett lélek imája

Áldott légy, Uram, Jézus Krisztus, aki előre megjövendölted halálodat, és az utolsó vacsorán a földi kenyeret csodálatosan átváltoztattad drága testeddé, szenvedésed emlékéül szeretetből át is adtad apostolaidnak, és lábukat drága szent kezeddel megmosva példaként mutattad meg nekik mélységes alázatodat. Hódolat neked, Uram, Jézus Krisztus! Ártatlan tested szenvedés és halálfélelmedben vérrel verítékezett, mégis vállaltad és végrehajtottad megváltásunkat, s így mutattad meg kézzelfoghatóan azt a szeretetet, amellyel szereted az embereket. Áldott légy, Uram, Jézus Krisztus, akit Kaifás elé hurcoltak, és alázatosan eltűrted, hogy téged, a mindenség bíráját, Pilátus ítéljen el. Dicsőség neked, Uram, Jézus Krisztus, a kigúnyolásért, amelyet elszenvedtél, amikor ott álltál bíborba öltöztetve, éles tövissel megkoronázva, és mert elviselted végtelen türelemmel, hogy dicsőséges arcodat leköpdössék, hogy szemedet bekössék, és hogy arcodat meg fejedet a gonoszok gyilkos keze súlyos ütésekkel illesse. Dicséret neked, Uram, Jézus Krisztus, aki végtelen türelemmel megengedted, hogy oszlophoz kötözzenek, kegyetlenül megostorozzanak, vérrel borítva Pilátus ítélőszéke elé állítsanak, mint ártatlan Bárányt. Hódolat neked, Uram, Jézus Krisztus, mert amikor szent tested már egészen vértől ázott, kereszthalálra ítéltek, s kínok közt hordoztad szent válladon a keresztet, és elviselted, hogy a tömeg őrjöngése közepette vezessenek a szenvedés helyére, és ott ruháidtól megfosztva szegezzenek a keresztfára. Örök hódolat neked, Uram, Jézus Krisztus, aki ennyi gyötrelmed között is édesanyádra – aki mindig bűn nélkül volt, és a bűn legkisebb foltja sem ért hozzá – szerető szemeddel gyöngéden rátekintettél, és megvigasztalni akarván, tanítványodra bíztad őt, hogy szeretettel gondoskodjék róla. Örök hála legyen neked, Uram, Jézus Krisztus, aki haláltusádban minden bűnösnek reményt nyújtottál a bűnbocsánatra, amikor a hozzád forduló gonosztevőnek irgalmasan megígérted a mennyország dicsőségét. Örök dicséret neked, Uram, Jézus Krisztus, minden egyes óráért, amelyet értünk, bűnösökért oly nagy keserűségben és gyötrelmek között elszenvedtél a kereszten. Hiszen sebeid égő fájdalmai oly kegyetlenül járták át boldog lelkedet, és oly irgalmatlanul hasogatták szentséges szívedet mindaddig, míg csak szíved utolsó dobbanásával ki nem lehelted lelkedet, amikor fejedet lehajtva alázattal ajánlottad magadat Istened és Atyád kezébe, és kihűlt tested ott maradt a kereszten. Áldott légy, Uram, Jézus Krisztus, aki drága véreddel és szent haláloddal megváltottad a lelkeket, és számkivetésükből irgalmasan visszavezetted őket az örök életbe. Áldott légy, Uram, Jézus Krisztus, aki megengedted, hogy oldaladat és szívedet lándzsával döfjék át üdvösségünkért, és hogy minket megválts, átdöfött oldaladból oly bőségesen ontottad vízzel vegyült drága véredet. Dicsőség neked, Uram, Jézus Krisztus, mert azt akartad, hogy barátaid vegyék le áldott testedet a keresztről, fájdalmas édesanyád ölébe fektessék, és megengedted, hogy aztán gyolcsba takarva sírboltba temessenek s katonák vegyenek őrizet alá. Örök hódolat legyen neked, Uram, Jézus Krisztus, aki harmadnapon feltámadtál a halálból, és megjelentél azoknak, akiket erre szeretetből kiválasztottál, majd negyven nap után sokuk szeme láttára az égbe szálltak, és ugyanide vetted magad mellé a dicsőségbe barátaidat is, akiket a holtak országából megszabadítottál. Ujjongó dicséret legyen neked örökké, Uram, Jézus Krisztus, aki elküldötted a Szentlelket tanítványaid szívébe, és megnövelted lelkükben a mérhetetlen isteni szeretetet. Áldott légy, mindörökké dicséretes és dicsőséges Uram, Jézus Krisztus, aki mennyei országodban trónodon ülsz istenséged dicsőségében, és ott élsz megdicsőült szent testedben, amelyet a szent Szűztől vettél magadra, így is jössz majd el az ítélet napján, hogy megítéld minden élő és meghalt ember lelkét. Aki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben mindörökkön-örökké. Ámen. 


2014.07.23. szerda



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.23. szerda

Anyaszentegyházunk a mai naptól két héten keresztül Jeremiás prófétának a könyvéből veszi a mise ószövetségi szentírási olvasmányait. Jeremiás Kr.e. 625-585.hirdette a júdeaiaknak Isten üzeneteit. Küldetése nehéz volt. a megerősödött Babilon ura, Nebukadnezár hűbér ura lett Jeruzsálemnek. Adót szedett be Júdeától, de békén hagyta élni a déli zsidó országot, amíg a királyuk fel nem mondta az adót, bízva az ősi Egyiptom támogatásában. A próféta Istentől tudta, hogy Babilon nagyon erős, Egyiptom elgyengült, ezért Isten nevében állandóan figyelmeztette Júdea királyát és a népét, hogy fizessék az adót továbbra is, mert különben megostromolják a fővárost és elfoglalják, lakóit pedig részint megölik, részint fogságba hajtják. Nem hittek a zsidók az Úrnak sem, de a prófétájának sem. Az Urat bálványimádással bosszantották, és ezt az égbekiáltó bűnt nem tudta semmiféle józan szó, sem Jeremiás, sem három prófétatársa állandó figyelmeztetése sem visszaszorítani. Jeremiás Benjamin törzsének területén, Anatótban született papi családból. Jeruzsálembe ment, de nem papi szolgálatra szánta az Úr, hanem prófétai küldetésre. „Így szólt hozzám az Úr: Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára. Erre azt mondtam: Jaj, Uram Isten! Nézd, nem tudok én beszélni, hiszen még ifjú vagyok. De az Úr így válaszolt: Ne mondd azt, hogy ifjú vagyok, hanem menj el azokhoz, akikhez küldelek, és mondd el nekik mind, amit parancsolok. Ne félj tőlük, mert veled vagyok, és megoltalmazlak, az Úr mondja ezt neked. Akkor az Úr kinyújtotta kezét, megérintette ajkamat, és így szólt hozzám: Nézd, ajkadra adom szavaimat, ma nemzetek és országok fölé állítalak, hogy gyomlálj és rombolj, pusztíts és szétszórj, építs és ültess” (Jer 1,4-10) Országok fölé is nyúlhatott, intézkedhetett: Amikor a babiloniak elfoglalták Jeruzsálemet, neki teljes oltalmat jelentett ez az isteni felavatás.„Aztán az Úr szólt és megkérdezte tőlem: Mit látsz, Jeremiás? Erre így feleltem: Korán virágzó fának ágát látom. Az Úr erre azt mondta: Jól látod, mert jó korán virrasztok szavam fölött, hogy beteljesítsem. Másodszor is szólt hozzám az Úr: Mit látsz még? Ezt feleltem: Forró fazekat látok, amelynek tartalma északról buzog. Erre az Úr így szólt: Észak felől támad a veszedelem ennek a földnek minden lakójára, mert összehívom észak országait, mondja az Úr. El is jönnek, és mindegyikük felállítja trónját Jeruzsálem kapui előtt, sőt a falai mentén körös-körül, és Júda minden városa körül. Akkor majd kimondom ellenük ítéletemet minden gonoszságukért, amiért elhagytak: idegen isteneknek mutattak be illatáldozatot, és a saját kezük műveit imádták. Azért hát övezd föl derekadat: kelj föl és mondd el nekik mind, amit parancsolok neked. Ne ijedj meg tőlük, különben én, ijesztelek meg a szemük előtt”(Jer, 1,11-17) Nekünk nem Jeruzsálemet, hanem a Keresztény Európát kellett védenünk a második keresztény évezredben, mint Krisztus titokzatos testét. Géza fejedelem és Szent István király vállalták. Most János apostol üzen nekünk: Szítsátok fel őseitek hitét és nézzetek az égre: „Nyitva láttam az eget. Egyszerre egy fehér ló jelent meg. Aki rajta ült, azt Hűségesnek és Igaznak hívták. Igazságosan ítél és harcol.(Jel 19,11) „Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura.(16)„Egy angyal megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt és ezer évre láncra verte. Letaszította a mélységbe, bezárta és lepecsételte, hogy ne vezesse félre a népeket, míg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre (újra) szabadon engedik”(20,2-3) Nekünk most ezt hittel kell várnunk. „Krisztusnak szent vérén megváltott hű lelkek, Máriát dicsérni buzgó szívvel jertek. Hisz e tiszta szent Szűz Édes anyánk nékünk, a bajban és vészben menedékünk”(Ho 175,1)
 
 

2014. július 22., kedd

Zsolozsma 199.



Nagy Szent Gergely pápának az evangéliumokról mondott szentbeszédeiből

Lángolóan vágyódott az elvittnek hitt Krisztus után

Miután Mária Magdolna Jézus sírjánál járt, és nem találta ott az Úr testet, úgy vélte, hogy elvitték azt a sírból, és jelentette a tanítványoknak. Ezek elmentek vele a sírhoz, megnézték azt, és ők is arra gondoltak, hogy úgy áll a dolog, amint az asszony mondta. Rögtön hozzáteszi az evangélium: A tanítványok aztán visszatértek övéikhez. És így folytatja: Mária pedig ott állt a sír előtt, és sírt (Jn 20, 10-11). El kell gondolkoznunk azon, hogy ennek az asszonynak a lelkében milyen nagy szeretet lángolt; a tanítványok ugyanis hazamentek, ő azonban el nem mozdult az Úr sírjától. Mivel nem találta, kérdezősködött utána, sírva kereste; izzott benne a szeretet, és lángolóan vágyódott az elvittnek hitt Krisztus után. Ezért volt az, hogy egyedül ő látta meg akkor az Urat, mert ott maradt, hogy keresse. Ebből láthatjuk, hogy az állhatatosság adja meg a jó cselekedetnek az igazi értékét. Az Igazság szava is megerősíti ezt: Aki mindvégig kitart, az üdvözül (Mt 10, 22). Mária tehát előbb kereste Jézust, és nem találta. Állhatatos maradt a keresésben, így végül is elérte, hogy megtalálta. Az történt tehát, hogy sokáig nem teljesedtek vágyai, de ezáltal csak fokozódtak azok, és így érte el, hogy megtalálta az Urat. A szent vágyakat ugyanis a késedelem csak növeli. De ha a késedelemben azok megszűnnek, akkor nem is voltak igazi vágyak. Ilyen szeretet lángolt mindazokban, akik találkozhattak az igazsággal. Ezért énekli Dávid is: Istenre szomjas a lelkem, az élő Istenre: mikor mehetek, hogy lássam az Isten arcát? (Zsolt 41, 3). Ezért vall így a Énekek Énekében az Egyház: Szereteted betege vagyok, és így: Majd elalélt a lelkem (vö. Én 4, 9; 5, 6). Asszony, miért sírsz? Kit keresel? (Jn 20, 15). E kérdés azért kutatja fájdalma okát, hogy még jobban növekedjék a vágyakozása; ha ugyanis megnevezi azt, akit keres, még hevesebb lesz iránta a szeretete. Jézus nevén szólította: Mária! (Jn 20, 16). Az előbb — amikor azt mondta: asszony — csak általános megszólítást használt; ekkor Mária még nem ismerte fel. Most nevén szólítja. Mintha csak ezt mondaná: „Ismerd fel végre azt, aki téged ismer. Nem úgy általánosságban, ahogy a többieket; téged különösképpen is ismerlek.” Mária tehát, minthogy az Úr a nevén szólította, felismeri Teremtőjét, és rögtön így kiált fel:„Rabboni”, azaz: „Mester.” Jézus ugyanis egy személyben volt az, akit Mária a sírnál keresett, és az is, aki a lelkét keresésre indította. 


Lelkigyakorlat a mennyei Atyáról 4.



Lelkigyakorlat a mennyei Atyáról.

Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust."(Jn 17,3)

Istent soha senki sem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, ő nyilatkoztatta ki."(Jn 1,18) Küldd el Szentlelkedet és újjászületik minden. Divat beszélni a Szentlélekről, szentlelkes közösségek működnek mindenütt. Nem tudom egyesek szemében rendes ember az, aki valamilyen Szentlélek-szemináriumon még nem vett részt. Ez azért jutott eszembe, mert egy alkalommal bérmálás előtt kereken utalt erre egy lelkes fiatalember és azt mondta: azért a bérmálás is sokat jelent,„Új pünkösd?" Ez volt a II. Vatikáni zsinat idején az elemi erővel kitört lelkesedés megnyilatkozása. A Szentlélek az életemben, még inkább az Egyház életében mindig nagyon fontos volt. A Szentháromság egységében öröktől fogva él, hisz Isten háromság. A teremtésben egyformán volt része az Atyával és a Fiúval, mivel a Szentháromság cselekvései kifelé, a teremtett világ felé mindhárom Személy közös műve. Habár az Ószövetség nem ismeri a Szentháromság titkát, a kinyilatkoztatást hallgató Mózes megőrzi ezt a kijelentést is: „a föld puszta és üres volt, és sötétség volt a mélység fölött, és Isten Lelke a vizek felett lebegett" (Ter 1,2) a fizikai világ kibontakoztatása elsődlegesen rá volt bízva. Ő ugyanis „mindent kikutat, még az Isten mélységeit is" (1 Kor 2,10) tökéletesen ismeri az Atya terveit. Majd a bűnből való szabadulás, a megváltás első mozzanata is vele kapcsolatos: „Az angyal azt felelte Máriának: „a szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged, azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1, 35) a Szentlélek lesz a krisztusi mű kibontakoztatója az Egyház és az egyének életében. Ezért találom nagyon fontosnak, hogy megszokott liturgikus fohászunkkal kérjük az Atyát: „Küldd el Szentlelkedet és újjászületünk, és megújítod a föld színét"


2014.07.22. kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.22. kedd

Mikeás próféta nagyon féltette népét. Dávid király idejét visszaidézi írása 5.fejezetében. Elsősorban azért, mert Isten általa, Mikeás által akarta az eljövendő Messiás isteni küldetését igazolni az egyik legbiztosabb jellel: a születésének helyét hatszáz évvel korábban rögzíti, mint a várva várt esemény megtörténik. A kinyilatkoztató Isten azt is hangsúlyozni kívánta általa, hogy Dávidot szereti. Híres hőst, kiváló hadvezért és szíve szerinti királyt nevelt belőle, de ennek ellenére nem fogadja el tőle, hogy a templomot építsen számára,hanem majd „az Úr épít házat neked, s ha majd betöltöd napjaidat, és atyáidhoz térsz, megőrzöm ivadékodat; egyik fiad lesz az, s én majd megerősítem királyságát. Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom majd trónját. Atyja leszek, ő pedig fiam lesz,, s nem vonom meg tőle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elődödtől. Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre” (1Krón 17,10c-14) „Nos tehát, Uram, te Isten vagy, s te adtad szolgádnak ezt a dicsőséges ígéretet. Jóságodban megáldottad szolgád házát, hogy örökre megmaradjon előtted. Igen, Uram te áldottad meg, És áldott marad örökre” (26-27) Ebben az áldásban bízhat Izrael és mindazok, akik az Isten küldötte Messiást várják, de ez a remény még nagyon távoli. Megtörténik 587-586-ban Jeruzsálem ostroma. Babilon serege erős, jól táplált, és vad: Mikeás Izrael állam végső pusztulását állítja Jeruzsálem népe elé: „Omri törvényeit követed és Acháb házának tetteit; szándékuk szerint jársz el, hogy intő példává tegyelek, lakóidat meg nevetség tárgyává, hogy viseljék a népek gyalázkodását”(Mik 6,16;Vö Jeremiás siralmaival!) Mikeás látlelete Jeruzsálem pusztulása után: „Jaj nekem! Úgy jártam, mint aki kalászt megy szedegetni aratás után, mint aki böngészni akar szüret után: sehol egy fürt, hogy egyem, sehol egy korai füge, hiába vágyom rá. A hűségesek eltűnnek az országból, nincsen igaz az emberek között. Mindegyikük vérontásra készül, tőrb e csalják testvéreiket. Kezük ügyes tenni a rosszat, a főember követelőzik, a bíró ajándék fejében osztja az igazságot, a vezető kénye-kedve szerint beszél. Ne bízzatok társatokban, ne reménykedjetek barátotokban! Ne nyisd meg a szádat az előtt sem, aki a kebleden pihen! Mert a fiú szidalmazza az apját, a lány anyja ellen támad, az új asszony meg anyósa ellen, ellensége az embernek a saját háza népe. Köztük a legjobb is olyan, mint a tövis, a legigazabb, mint a szúrós sövény. Ma északról megérkezett próbatételük, bekövetkezik megszégyenülésük. De én az Úrra emelem tekintetem,az Istenben bízom,aki megment,az én Istenem meghallgat engem.(7,1-7) Van reményünk: „Ellenségem, ne örülj! Igaz, elestem, de fölkelek, sötétségben éltem, de az Úr a világosságom. Az Úr haragját el, kell viselnem hisz vétkeztem ellene, míg ítéletet nem hoz ügyemben, és igazságot nem szolgáltat nekem. Elvezet a világosságra és megláthatom igaz tetteit. Ha látja ellenségem, elborítja a szégyen azt, aki így szól hozzám: Ugyan, hol az Úr, a te Istened? Szemem örömmel látja majd, amikor eltiporják mint az utca sarát” (8-10) De hát mikor történik? „Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék” (Mik 5,2) „Ott (Betlehemben) tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott nekik hely a szálláson” (Lk 2,6-7) A mai evangéliumban a harminc éves Messiás tanít. „Amíg beszélt a néphez, megálltak kint anyja és rokonai, s beszélni akartak vele. Valaki szólt neki: Anyád és rokonaid kint állnak, és beszélni szeretnének veled. De ő megkérdezte azt, aki szólt neki: Ki az anyám, s kik a rokonaim? Aztán kitárta tanítványai felé kaját, s így szólt: Ezek az anyám és testvéreim! Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az nekem mind testvérem, nővérem és anyám” (Lk 12,46-50) A tizenkét éves elmúlt zsidó fiú utcán, idegenben nem köszönthette anyját. A kitüntetett tanítványok a kereszt alatt mind elvesztették hitüket. Mária ölébe karolta fia holttestét. Az istenséget ölelte benne. Hogy az nem egy holttest, hanem a Fiúisten Teste, ott és akkor csak ő tudta és egyedül imádta.


2014. július 21., hétfő

Zsolozsma 198.



Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a magnésziaiakhoz írt leveléből

Egy legyen az ima, egy a reménység a szeretetben, a szent örömben!

Az előbb említett személyekben megismertem és megszerettem a hitben egész közösségieket. Azért buzdítlak benneteket, iparkodjatok mindent Isten akaratával összhangban cselekedni: tehát a püspök áll az élen, mint Isten helyettese; a presbiterek az apostolok testületét helyettesítik; a nekem kedves diakónusokra pedig Jézus Krisztus szolgálata van bízva, aki öröktől fogva az Atyánál volt, és a végső időkben megjelent közöttünk. Mindnyájan, akik elfogadtátok az Isten akarata szerinti életet, kölcsönös tisztelettel legyetek egymás iránt; ne test szerint tekintsétek embertársaitokat, hanem mindig Jézus Krisztusban szeressétek egymást. Ne legyen semmi köztetek, ami elszakíthatna egymástól, hanem legyetek egységben püspökötökkel és az elöljárókkal, hogy bennetek felragyogjon a halhatatlan élet képe és az meg is mutatkozzék életetekben. Mint ahogy az Úr Krisztus – aki az Atyával egységben van – az Atya nélkül semmit sem cselekedett, sem önmaga, sem apostolai által, ugyanígy ti se tegyetek semmit a püspök és a presbiterek nélkül. Ne is próbáljátok azt helyesnek feltüntetni, amit különváltan tesztek, hanem gyülekezetetekben közös legyen az imádság, közös a könyörgés, egy a lélek, egy a remény a szeretetben, szent örömben, mert egy a Jézus Krisztus, akinél nagyobb senki sincs. Mint Isten egyetlen templomához, mint egyetlen oltárhoz, jöjjetek mindnyájan az egy Jézus Krisztushoz, aki az egy Atyától jött, nála volt, és hozzá tért vissza. Idegen tanok, régi, haszontalan mesék meg ne tévesszenek titeket. Ha még mindig az Ószövetség szerint él valaki, ezzel azt vallaná, hogy a kegyelem még nem jött el. A szent próféták Jézus Krisztus példája szerint éltek, ezért volt üldöztetésben részük. Az Úr kegyelmének ihletésével győzték meg a hitetleneket arról, hogy egy az Isten, aki kinyilatkoztatta magát Fia, Jézus Krisztus által, ő az Atya örök csendjéből kilépő Ige, aki mindenben kedvében járt küldőjének. Azok tehát, akik régi törvény szerint éltek, de megtértek az új reményre, már ne a szombatot üljék meg, hanem az Úr napját, a vasárnapot. Ezen a napon kezdtünk el részesedni Krisztus életében és halálában. Ezt a misztériumot néhányan ugyan tagadják, de mi éppen ezáltal nyertük el a hitet, és ezért vagyunk rajta, hogy egyedüli mesterünknek, Jézus Krisztusnak legyünk tanítványai. Hogy is élhetnénk nélküle, amikor a próféták is akik csak lélekben lehettek az ő tanítványai – őt várták mint tanítómestert? Ezért jött el a világra, és támasztotta fel őket a halálból ő, akire igaz élettel várakoztak. 


Lelkigyakorlat a mennyei Atyáról 3.



Lelkigyakorlat a mennyei Atyáról

Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust"(Jn 17,3) Istent soha senki sem látta, az egyszülött Fiú,aki az Atya keblén van, õ nyilatkoztatta ki"(Jn 1,18) Az ember látja a neki szőtt isteni tervet, és mellette a tényleges művet is, amit életével kialakított. Ha a kettő egyezik, csodálatos boldogság tölti el, és hallja az Úr dicsérő szavát. Aki viszont nem, vagy csak hézagosan tette a jót, megrémül a látványtól: fércmunka vagyok, nem méltó arra, hogy Isten gyönyörű világába, a szentek társaságába bekerüljek. Ha a tisztítótűzben lehet retusálni, az isteni irgalom ezt az utolsó irgalmasságot is elvégzi rajtunk. Rajtunk múlik, hogy az életmű tökéletes legyen. Igaz katolikus szeretettel arra kell törekednünk, hogy ezt a nagy tervet mindenkivel ismertessük, akivel szót lehet érteni a lelki dolgokról. Isten rajtunk keresztül minden embernek üzen, a nagy bűnösöknek is, akik már nem merik remélni, hogy Urunk szóba áll velük:„Jövök, hogy hasonlóvá tegyem magam teremtményeimhez és helyreigazítsam elképzeléseteket az igazságos Istenről. Azt látom, hogy az emberek a nélkül élik végig életüket, hogy bizalommal fordulnának egyetlen Atyjukhoz. Az Atya tudatni akarja velük egyetlen vágyát: megkönnyíteni földi életük útját, hogy a mennyben egy teljes isteni életet adhasson nekik. Ez bizonyítéka annak, hogy a többi lélek sem ismer Engem jobban, mint ti. Rólam alkotott elképzelésük nem haladja meg a tieteket. Most, hogy ezt a világosságot adom nektek, maradjatok a világosságban és vigyétek el mindenkihez. Ez alkalmas eszköz lesz megtérések elérésére, és ha lehetséges, a pokol kapujának lezárására is, mivel megismétlem itt ígéretemet, amely sohasem kevesebb, és amely így hangzik: MINDAZOK, AKIK ATYA NÉVEN SZÓLÍTANAK MEG, MÉG HA EGYETLEN EGYSZER IS, NEM FOGNAK ELVESZNI, HANEM BIZTOSAK LESZNEK ÖRÖK ÉLETÜKBEN A VÁLASZTOTTAK TÁRSASÁGÁBAN. Ez a kép Atyánk végtelen irgalmáról megdöbbenti, megdobogtatja emberi módon érző szívünket,amely magunk és mások üdvösségéért egyaránt aggódik.
„Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: a győztesnek elrejtett mannát adok, és egy kis fehér követ adok neki,
a kis kőre írva pedig új nevet, amelyet senki ismer, csak az, aki kapja" (Jel 2,17)Isten ebben az új névben mondja ki egész lényünket, életünket.


2014.07.21. hétfő



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.21. hétfő

A mai napra rendelt szentírási olvasmányok egy-egy vádbeszédet idéznek. Az első, az ószövetségi vádbeszéd Isten üzenete a Jeruzsálem pusztulása előtti évtizedekben hangzott el. Közvetítője Mikeás próféta volt, akivel ezt megelőzően az Úr megüzente, hogy a Messiásnak Betlehemben kell majd megszületnie.(Mik 5,1-5b) a következő beszéd a bálványimádó, Istenét egyre inkább megtagadó népet vádolja: „Halljátok hát az Úr szavát! Rajta! Szállj perbe a hegyek előtt, a halmok hallják meg szavadat! Halljátok meg az Úr panaszát, hegyek és ti erős alapjai a földnek! Mert perbe száll az Úr népével, vádbeszédet mond Izrael ellen. Népem! Mit vétettem neked? Mi eshetett nehezedre? Felelj nekem! Talán az, hogy kihoztalak Egyiptom földjéről, kiszabadítottalak a szolgaság házából? Hogy Mózest, Áront és Mirjamot küldtem előtted?” (Mik 6,2-4) a zsidó nép a rabszolgaságot nehezen bírta Egyiptomban, mégis több ízben lázadtak Isten követei ellen, amikor a keményszívű fáraót nem törték meg a sorozatos csapások. Még a menekülés öröme is újra szülte a lázadozást, mert féltek a nyomukba rohanó egyiptomi hadsereg bosszújától, és csak akkor hallgatták örömmel Mózes hálaénekét, amikor az Úr az üldözőkre borította a tenger vízfalait (Kiv 15,1-21) Ezt a hatalmas örömöt idézi fel Mikeás hat évszázaddal később.„Mivel állhatok az Úr elé, mivel borulhatok a magasságos Isten elé? Álljak oda égőáldozatokkal, egyesztendős borjakkal? Kosok ezreiben telik-e az Úrnak kedve, vagy áradó olajpatakokban? Feláldozzam-e elsőszülöttemet vétkemért, méhem gyümölcsét saját bűnömért?”(Mik 6,6-7) Ebben a részben a próféta a törvény szerinti áldozatokat említi először, amelyeket az ő korában már erősen keverték a bálványáldozatokkal, különösen az életadó Baál bálványnak adott gyerekáldozatokkal. Erre ad választ prófétáján keresztül Izrael egyetlen igaz Istene:„Megmondták neked,ó ember,mi a jó: és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel” (Mik 6,8) A próféta nyugodtan idézhette volna a Messiás születéséről kapott saját jövendölését is: „De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. Származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ezért elhagyja őket az Úr, míg nem szül, akinek szülnie kell, és testvéréhez, Izrael fiaihoz vissza nem tér a maradék (Babilonból egy sereg fogoly hazatér a hetven éves fogságból). Föllép (a Messiás) és legelteti nyáját az Úr erejében, az Úrnak, az ő Istenének fenséges nevében. Letelepedhetnek, mert hatalmát kiterjeszti egészen a föld határáig. Ő maga a béke lesz” (Mik 5,1-4a) Itt a próféta utal Jézus mennybemenetele alkalmával adott missziós parancsára, és az utolsó kurta mondat a zsidók és muzulmánok napjainkig tartó szörnyű háborúira. Bátran kimondja: Jézus születése nem békét hoz, hanem magából árasztja a békét azokra, akik Őt, a kereszten értünk meghalt Messiást befogadják hittel és a keresztség szentségével.(Mk 16,15-16) Ehhez a ragyogó tanításhoz adja pecsétjét Urunk Jézus: „Ekkor néhány írástudó és farizeus így szólt hozzá: Mester, jelet szeretnénk tőled látni. A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván, válaszolta, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében” (Mt 12,38-40) „Áron vesszeje virágzik, reménységünk kicsírázik, választott Szűzből Isten anyja válik. Ezt szent próféták megjövendölték, szent pátriárkák óhajtva kérték, szentatyák régen szívükbe rejtették. Anna lánya, mivel hittél, az angyalnak, mert engedtél, íme, az Úrnak szolgálója lettél. Üdvösségünknek hajnali pírja, mi sebeinknek orvosló írja, lábad a kígyó erejét lebírja” (Ho 7,1-2)


2014. július 20., vasárnap

Zsolozsma 197.



Antiochiai Szent Ignác püspök és vértanúnak a magnésziaiakhoz írt levele

Úgy illik, hogy ne csak a nevünk legyen keresztény, hanem valóban azok is legyünk.

Ignác, más néven Theoforosz üdvözli az Atyaistenben és Üdvözítőnkben, Jézus Krisztusban áldott Magnészia egyházát a Maiandrosz folyó mellett. Az Atyaistenben és Jézus Krisztusban sokszorosan üdvözöllek benneteket. Megismertem hívő szeretetközösségtek jó rendjét, és örvendezve elhatároztam, hogy Jézus Krisztus hitében szólok hozzátok. A bilincsek, amelyeket viselek, már most tiszteletreméltóvá teszik nevemet, és így dicsérem azokat az egyházakat, amelyeknek kívánom, hogy egységben maradjanak Jézus Krisztus testével és lelkével. Ő a mi örök életünk. Vele legyen egységünk a hit és a szeretet által. Ennek semmit sem szabad elébe helyeznünk. Legfőképpen legyünk egyek Jézussal és az Atyával, akiben e világ fejedelmének minden támadását elviseljük és kivédjük; így Isten birtoklására jutunk el. Abban a szerencsében volt részem, hogy láthattalak titeket Damasz püspökötök, valamint Basszusz és Apolloniosz Istenhez méltó presbiterek személyében, és megismertelek titeket szolgatársam, Dzotinosz diakónus által is. Őt nagyon szeretem, mert úgy engedelmeskedik püspökének, mint a jóságos Isten kegyelmének, a presbiterek testületének pedig, mint Jézus Krisztus törvényének.De nektek sem szabad püspökötökkel fiatal kora miatt bizalmaskodni, hanem az őt püspökké tevő Atyaisten erejére tekintve meg kell adni neki minden tiszteletet. Ezt láttam is, hogy a szent presbiterek nem vetik meg őt szemmel látható fiatal kora miatt, hanem istenes bölcsességgel alávetik magukat neki, nem is neki, hanem Jézus Krisztus Atyjának, aki mindnyájunk püspöke. A minket szerető Isten dicsőségére kell tehát színlelés nélkül engedelmeskednetek. A színlelő nem a látható püspököt téveszti meg, hanem a Láthatatlant akarja megtéveszteni. Nem a test szerint való embernek szól a tisztelet, hanem Istennek, aki a rejtett dolgokat is látja.Ne csak a nevetek legyen keresztény, hanem életetek is. Egyesek hivatkoznak ugyan a püspökre, de mindent nélküle tesznek. Ezekről azt gondolom, hogy nincs bennük jó lelkiismeret, mert nem a törvény szerinti hűségben gyűlnek össze.Mivel minden véget ér, és két dolog: az élet és a halál előttünk áll, mindenki a maga helyére (vö. ApCsel 1, 25) jut, mint ahogyan kétféle érem van: az egyik Istené, a másik a világé, s mindkettőnek megvan a saját vésete. A hitetleneken e világ képe van, a hívőkén pedig, akik szeretetben élnek, az Atyaisten pecsétje Jézus Krisztus által. Ha tehát nem törekszünk erősen arra, hogy halálunkban Krisztus szenvedésével egyesüljünk, akkor az ő élete sincs igazán bennünk. 


Lelkigyakorlat a mennyei Atyáról 2.



Lelkigyakorlat a mennyei Atyáról

Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust"(Jn 17,3) Istent soha senki sem látta,az egyszülött Fiú, aki az Atya keblén van, õ nyilatkoztatta ki"(Jn 1,18)

A szeretet fészkében nem lesz mindenkinek helye, lesznek vezeklő állapotú egyének, és a fészek lakói sem maradéktalanul boldogok, de a mennyország, mint végcél megmarad. Ezt nem az ember éri el, hanem Isten segíti hozzá az embert azzal, hogy Megváltót ígér, aki helyrehozza az ember vétkét, visszaadja a megszentelő kegyelmet, az istengyermekséget, mennyországot. Az Atya újkori megnyilatkozásai adnak igazán teljes értelmet ennek a tervnek: Isten előre jól tudott mindent, azt is, hogy szeretetének ezt az óriási jelét sem értékelik majd kellőképpen. Õ maga jön el Fiában. Tudja ugyan: „Nem vesznek tudomást jelenlétemről, még ha közel is vannak hozzám. Fiamban bántalmazni fognak, minden jó ellenére, amit nekik cselekedni fog. Fiamban megrágalmaznak, keresztre feszítenek, hogy megöljenek." (Az Atya szól gyermekeihez, 26) Megdöbbentő szeretet! A folytatás is meglepő: „Vajon megállok-e ezért? Nem, gyermekeim, az emberek iránti szeretetem sokkal nagyobb. Nem álltam meg itt: felismerhetitek jól, hogy szerettelek benneteket, hogy úgy mondjam, jobban, mint szeretett Fiamat, vagy jobban, mint saját magamat. Amit nektek mondok, az annyira igaz, hogy ha elegendő lett volna teremtményeim egyike, hogy levezekelje a többi ember bűneit Fiaméhoz hasonló élet és halál által, haboztam volna. Miért? Mivel elárultam volna szeretetemet, szenvedést okozva egy másik teremtményemnek, aki szeretek, ahelyett, hogy Én magam szenvedtem volna Fiamban. Sohasem akartam szenvedést okozni gyermekeimnek. Mindent a szeretet vezetett. Igen, a Szeretet az, amit tudtotokra akarok adni. Mostanára ez a szeretet feledésbe merült. Emlékeztetni akarlak benneteket rá, hogy megtanuljatok engem olyannak megismerni, amilyen vagyok. Hogy ne féljetek úgy, mint a rabszolgák, egy olyan Atyától, aki benneteket ennyire szeret. És lássátok, ebben a történetben még csak az első évszázad első lapjánál tartunk, és folytatni szeretném egészen napjainkig, a XX. századig. Mit kíván tőlünk az Atya?„Ti tehát legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48) Lehetetlen kívánság? Olyan tökéletes, mint a végtelen Isten, nem lehet az ember. De Jézus megmagyarázza a lényeget: tökéletes, mint a mennyei Atya, aki „fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, s esőt ad igazaknak és gazembereknek”(45) Gyakorlatilag azt kívánja az Úr, hogy sajátítsuk el az Atya stílusát, tegyük a jót mindenkivel. Így leszünk hozzá hasonlóak, így ismer majd el minket gyermekeinek a halál pillanatban, amikor magához hazahív. Ez az elgondolás egybeesik a fentebb mondottakkal, hogy minden ember egy isteni vonást kell, hogy megvalósítson életével. Érthető hogy Jézus az utolsó ítéletről mondott példázatában csupán arra utal, hogy a jócselekedetekben mennyire voltunk pontosak és serények. Honnan tudjuk, hogy a rengeteg tennivalóból, ami életünkben feladatként jelentkezik, vagy feladatunk lehet, mi a teendőnk? Hisz nem ismerjük a képet, amit az Atya tervezett rólunk, aminek egy-egy részletét kell elkészítenünk napról-napra. Szent Pál is megjegyzi, hogy nem tudja, mihez kell segítséget kérnie, de szerencsénkre a Szentlélek ismeri az Isten mélységes titkait, a mi élettervünket is, így tud rajtunk segíteni. A mi dolgunk tehát az, hogy reggeli imánkban kérjük a segítségét, mutassa meg, mit kell tennünk a cél érdekében kötelességteljesítéssel és egyéni jótéteményekkel, hogy a végső kompozíció mai részlete tökéletes legyen, beleilleszkedjék a nagy műbe. Aki érti Isten akaratát, és egész életében ennek megfelelően igyekszik tenni a jót, a halál pillanatában, amikor a lélek kilép a testből, mindent szellemi szemmel lát. Látja a neki szőtt isteni tervet, és mellette a tényleges művet is, amit életével kialakított.


2014.07.20. vasárnap



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.20. vasárnap

Testvéreim, talán meglep benneteket, hogy az egyházi évnek a közepén járva az evangéliumból azt a részletet olvastatja az Egyház, amely a Magvetőről szól. Nem a gazdasági magvetésről van szó, ami az Úr Jézus magyarázatából azonnal kiderül, hanem rólunk, emberekről beszél az Istenember. Kézenfekvő magyarázatot ad arról, ki az életünk szerzője, mi az életünk értelme, hogy örök sorsunkat Isten dönti el. Az Atyaisten nem személyesen ítél felőlünk, hanem a Fiúistenre bízta az ítéletet: „Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli.Bizony, bizony mondom nektek:Elérkezik az óra,s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak. Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában. s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia. Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra”(Jn 5,22-29) Mit mond az Isten Fia, amit a sírokban fekvő halottak meghallanak? Egyáltalán van fülük azoknak, akik a világ kezdetétől éltek, de már réges-rég elporladt az egész testük? Jézus tevékenységének még messzebbről kell indulnia, mint amit Ezekiel próféta csontmező-látomása elénk tár.(Ez 37,1-10) a világ minden táján éltek és haltak meg emberek. Holttestük ott porladt szét, ahol eltakarta a föld. Jézusnak új testet kell alkotnia minden embernek. Istenben nemcsak az egykori élő emberekről van tudás, hanem tökéletesen ismert az Úr előtt a test, és annak minden atomjának mozgása, annak más testbe való átkerülésekor az ott betöltött minden feladat, mert Isten mindentudó és mindenható. Isten ügyel rá, hogy a lélek ugyanazt a testet kapja vissza, amelyből a halál pillanatában el kellett távoznia. Az azonosíthatóságot garantálja minden molekula, amely valamikor a testnek alkotó eleme volt. Az újjáalkotást Jézus istensége műveli, ezt nem szabad elfelejtenünk. A példabeszéd értelmét így összegezi Jézus:„Aki a jó magot veti, az az Emberfia (Kol 1,9-23) a szántóföld a világ, a jó mag az (Isten) országa fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki ezeket elveti, az ördög. Az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik, és tűzre vetve elégetik a búza aratáskor, úgy lesz a világ végén is. Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjék össze országában mindazt, ami botrányos, és minden törvényszegőt.Ezeket tüzes kemencébe vetik: ott sírás lesz és fogcsikorgatás. Az igazak, pedig mint a nap, ragyogni fognak Atyjuk országában. Akinek füle van, hallja meg!”
(Mt 13,36-43) Mivel többen hallották, hogy Isten Jézus édesanyját, a Boldogságos Szűz Máriát több mint egy évszázadig küldte mennyei követként a magukat a „felvilágosodás kora gyermekeinek” vallókhoz:(La Salette 1846, Lourdes 1858, Fatima 1917, Garabandal 1961-1965) ezzel az üzenettel: Térjenek meg a hitetlenek, különben Istencsapást mér az emberiségre, amelyben, aki nem tér Istenhez, elpusztul. Nem a világ vége következik el, csak a megátalkodott bűnöző emberiség tettei semmisülnek meg és a sátánt ezer évre megkötözik. A sátán szabadon bocsátása után nagy üldözésbe fog kezdeni, ennek vet véget az utolsó ítélet.(Jel 18-21;Jel 22)


Zsolozsma 196.



Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezéséből

Az a Szentség, amelyet magadhoz veszel, Krisztus szavára jön létre
Már beláttuk azt, hogy nagyobb a kegyelem ereje, mint a természeté, és mégis tovább soroljuk a prófétai áldás kegyelmét. Ha ugyanis a próféta emberi áldásának oly nagy volt a hatalma, hogy megváltoztatta a természetet, akkor mit mondjunk az Isten által végbevitt konszekrációról, amelyben Urunknak, Üdvözítőnknek szavai fejtik ki erejüket? Mert az a Szentség, amelyet magadhoz veszel, Krisztus szavára jön létre. Ha ugyanis olyan nagy hatalma volt Illés szavának, hogy tüzet hozott le az égből, akkor ne lenne annyi ereje Krisztus szavának, hogy az elemek mivoltát átváltoztassa? Azt olvastad az egész világ teremtéséről: Csak szólt, és meglettek, parancsolt, és létrejöttek (Zsolt 32, 9). Vajon Krisztus szava, amely a semmiből meg tudta teremteni azt, ami még nem létezett, most ne tudná a már meglévőt átváltoztatni azzá, ami előbb még nem volt? Mert nem kisebb dolog új természetet alkotni, mint a meglévő dolgok természetét átváltoztatni.De miért szaporítsuk a bizonyítékokat? Mutassunk rá magára Krisztusra, és ennek a misztériumnak igazságát az ő megtestesülésének misztériumával igazoljuk. Vajon a természet rendje szerint volt-e az Úr Jézusnak Máriától való születése? Ha a természet rendjét nézzük, a férfi és a nő egyesülése által történik a nemzés. Világos tehát, hogy a természet rendjén kívül történt az, hogy a Szűz fiút szült. Ez a test is, amely a konszekrációval jön létre, a Szűztől származó test. Miért kutatod tehát a természet rendjét Krisztusnak ebben a testében, hiszen a természet rendjén kívül történt az Úr Jézusnak a Szűztől való születése is. Valódi teste volt Krisztusnak, amelyet felfeszítettek és amelyet eltemettek; valódi tehát itt ez a szentségi test is.Maga az Úr hirdeti: Ez az én testem (Mt 26, 26). Az isteni szavakkal történő konszekráció előtt más dolognak, kenyérnek nevezi, az átváltoztatás után testnek hívja. Ő maga mondja, hogy ez a saját vére. A konszekráció előtt másnak, bornak nevezi, az átváltoztatás után vérnek mondja. Te pedig azt mondod: „Ámen”, ami annyit jelent: „Bizony, úgy van.” Amit a szád mond, azt a szíved is vallja; s ami a szavaidban hangzik, az hassa át lelkedet is. Az Egyház pedig, ismerve ezt a nagy kegyelmet, buzdítja fiait, buzdítja barátait, hogy járuljanak a Szentséghez, és így szól: Barátaim, egyetek, igyatok, ittasodjatok meg, kedveseim! (Én 5, 1). Hogy mit együnk, és mit igyunk, a próféta által más helyen így mondja meg neked a Szentlélek: ízleljétek, és lássátok, mily édes az Úr, boldog az az ember, aki benne bízik (Zsolt 33,9).Ebben a szentségben Krisztus van jelen, mert ez Krisztus teste. Tehát ez nem testi, hanem lelki táplálék. Azért mondja az Apostol ennek előképéről, hogy atyáink lelki ételt ettek, és lelki italt ittak (1 Kor 10,3)Mert az Úr teste szellemi test, Krisztus teste isteni szellem teste, mert Krisztus szellem, amint olvassuk: Szellem a mi számunkra az Úr Krisztus (Siral 4, 20 a LXX szerint). És Szent Péter levelében olvassuk: Krisztus meg is halt értetek 1 Pét 3, 18). Röviden összefoglalva: ez a táplálék megerősíti szívünket, és ez az ital az ember szívét megvidámítja (Zsolt 103, 15), amint a Próféta mondja. 


Lelkigyakorlat a mennyei Atyáról 1.



Lelkigyakorlat a mennyei Atyáról

Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust"(Jn 17,3) Istent soha senki sem látta, az egyszülött Fiú,aki az Atya keblén van, õ nyilatkoztatta ki"(Jn 1,18)

Isten Atyánknak nagy terve van velünk.A Szentírás első lapja arról ír, hogy Isten megteremtette az eget és a földet, majd sok évmillión keresztül alakította olyanná, hogy ott életet teremthessen. Amikor elérkezett a nagy pillanat,a teremtés utolsó mozzanata, Isten megalkotta a látható világ csúcspontját, az embert. „Azt mondta Isten: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon és az egész földön, s minden csúszó¬mászón, amely mozog a földön"Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket." (Ter 1,26-27) Elgondolkodtató sorok: alkossunk a mi képünkre. Mit jelentenek ezek a többes számú kifejezések? A Szentháromság titkának ismeretében könnyen válaszolunk. A három Isteni Személy beszéli meg a teremtés mozzanatait, de ezt olyan ember írta le először, akinek lehetett fogalma arról, hogy az egy Istenben nem egy, hanem három személy van. Az angyalokkal nem beszélheti meg tervét, hiszen a teremtés kizárólagos isteni cselekedet, amelyet Isten soha senkire sem ruházhat át. A józan ész oldja meg a problémát: Isten Mózesnek kinyilatkoztatja, ami történt, Mózes pedig leírja úgy, ahogy hallotta, függetlenül attól, hogy érti-e vagy sem. A lényeg az, hogy az Isten lesz valamilyen formában az új teremtmény mintája. Mivel az ember nemcsak lélek, hanem test is, Istenben viszont semmiféle anyagi nincs, azt kell mondanunk, hogy az ember az Isten benső szeretetközösségének a mintájára kapja a létét. Úgy kell erre a belső isteni életre gondolnunk, hogy az Atya öröktöl fogva birtokolja önmagától az egész végtelen isteni természetet. Születő Fiának fenntartás nélkül, egészen átadja isteni természetét. A Fiú végtelenül boldog ettől az ajándéktól, de tudja, hogy az Atyának is szüksége van rá, ezért azonnal vissza is ajándékozza neki. Ketten együtt adják az isteni akarat síkján származó Szentléleknek, ő pedig vissza adja a két első Személynek. Ez az önzetlen, örök ajándékozás Isten belső, szentháromságos élete. Ez az isteni boldogság lényege. Ezt teszi meg az embert teremtő Isten az ember minta okának. Ennek a boldogságnak kell megvalósulnia az ember életében is. Ezért teremti Isten férfinak és nőnek az embert, hogy mindkét nemben legyen valami csodálatos többlet, ami a másik nemből hiányzik, hogy tudjon mindkettő ajándékozni fontos, kívánt, boldogító értékeket. A boldogítás színhelye, fészke, kerete a házasság. Itt egy férfi egy nőt, egy nő egy férfit tökéletesen boldogítani tud. Szerelmük gyümölcseként továbbadják a testi életüket immár közösen. Isten pedig a teremtett lelket, majd az új személyt neki ajándékozza a kis emberkezdeménynek. Így alakul ki emberi síkon a hármasság, valósul meg az isteni terv. Ez a boldog élet a szeretet állandó gyakorlásával alakul itt a földön. Fejlődik, tökéletesedik az ember, s amikor eléri teljes kifejlettségét, Isten akkor átsegíti a mennyországba. Isten nem ismétli soha önmagát, mert végtelenül gazdag, az isteni természet végtelenül tökéletes. Minden ember egyéniség, olyan egyén, amilyen nem volt és nem is lesz soha, remekmű Isten terve szerint. Nem lehet és nem is szabad senkit utánoznia, csak a neki készült isteni mintát kell valóra váltania. Az ősbűnnel az ember megrontotta saját életét. Szánalmas olvasni, hogy a házastárs boldogítására rendelt férfi a bűn után hogy viselkedik: Isten számon kérő szavára rögtön így védekezik: „Az asszony, akit mellém adtál, õ adott nekem a fáról, és ettem”(3,12) Ezzel érzékelhetően megromlott a szeretet-viszony a házastársak között, jött a többi büntetés is, a szenvedés különféle nemei, végül a halál, mint főbüntetés. De a lélek síkján még nagyobb volt a baj. Elvesztették az istengyermekség elvét, a megszentelő kegyelmet, bezárult előttük a mennyország, kinyílt a pokol. Sem földi, sem örök boldogság nem várható ezek után.


2014.07.19. szombat



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.19. szombat

Istenünk embereknek szánt életprogramjában a segítőkész szeretet mindig ott szerepel. Jézus egy alkalommal betért valamelyik zsinagógába.„Éppen ott volt egy bénakezű ember. Hogy vádaskodhassanak ellene, megkérdezték: Szabad-e szombaton gyógyítani? Így felelt:Ha valakinek közületek csak egy juha van, s az szombaton gödörbe esik, vajon nem markolja meg és nem húzza ki? Mennyivel többet ér az ember, mint a juh! Szabad tehát szombaton jót tenni. Azzal az emberhez fordult:Nyújtsd ki a kezed! Kinyújtotta és az éppen olyan egészséges lett, mint a másik. Erre a farizeusok kimentek, és tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét Amikor Jézus ezt megtudta, elment onnét. Sokan utánamentek, s ő mindnyájukat meggyógyította, de szigorúan megtiltotta, hogy terjesszék a hírét” (Mt 12,10-16) Jézus messiási küldetését komolyan vette. Tudta, hogy az ószövetségi választott nép nehezen kezelhető. Vezérük,Mózes, akit Isten azért küldött vissza hozzájuk az önkéntes száműzetése negyvenedik évében, hogy meggyőzze őket arról,Isten nem feledkezett meg róluk. de csak akkor érett meg az Ábrahámnak adott ígéret ideje, amikor Isten Mózesnek szólt. Harcolt a fáraóval. Neki kellett bejelenteni az Úr igényeit, majd a fáraó gőgjét megtörni képes tíz félelmetes csapást. Az életével játszott, és csak akkor lett igazán tekintélye saját népe előtt, amikor a tengert Isten erejével ketté választotta, a zsidók szárazon átkeltek a túlsó partra, az utánuk nyomuló egyiptomi hadsereget pedig az Úr ereje a víz visszaömlesztésével mindegy szálig megfullasztotta. A Sínai hegy alatt az Úr minden más nép fölé emelte a milliós népet azzal, hogy vele kötött szövetséget. Utána az Ígéret földje határánál kitört majdnem vezérgyilkos lázadást Isten így zárta le: „Negyven évig viszolyogtam e nemzedéktől. Így szóltam:Tévelygő szívű nép ez, nem ismeri útjaimat. Ezért esküdtem meg haragomban: Nem mennek be nyugalmam országába” (Zsolt 95,10-11) Szent Máté apostol evangéliumában ezért mutatja be úgy Jézust, hogy benne teljesedik be, amit Izajás az Úr Szolgájáról jövendölt hétszáz évvel korábban: „Ez az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett Fiam, akiben tetszésemet találom. Kiárasztom rá Lelkemet, és ítéletet hirdet a népeknek. Nem vitatkozik, nem kiabál, szavát sem hallják a tereken. A megroppant nádat nem töri le, a pislákoló mécsbelet nem oltja el, míg győzelemre nem viszi az igazságot. Az ő nevében bíznak a pogány népek”(Mt 12,18-21, Iz 42,1-9) Hivatkozhatnánk arra a tényre is, hogy a zsidók rengeteget vitáztak Mózessel, amikor vándoroltak. Amikor a Sínai hegyen negyven napos ismétlésekkel szólt hozzájuk az Úr, remegő szájjal kérték Mózest:„Te beszélj hozzánk és meghallgatunk, Isten ne szóljon hozzánk, nehogy meghaljunk”(Kiv 20,19) A mai napra rendelt olvasmányban még Mikeás próféta hangját hallatja az Egyház a kapzsi emberek felé: „Jaj azoknak, akik gonoszat forralnak, a fekvőhelyükön rosszat forgatnak a fejükben; virradatkor végbe is viszik, mert kezüknek hatalmában van. Ha megkívánják a földeket, meg is szerzik, és a házakat hatalmukba kerítik. Kezet emelnek a másik emberre és a házára, mind az emberre, mind örökségére. Azért mondja az Úr: Nos, nagy csapást mérek erre a nemzedékre, melyből nem vonhatjátok ki nyakatokat, és nem járhattok többé emelt fővel, mert gonosz idő lesz ez. Azon a napon gúnydalt költenek rólatok, és siratóéneket mondanak. Így szólnak:Ki vagyunk fosztva teljesen; népem földjét felmérték zsinórral, senki nem adja vissza, földjeink a fosztogatók kezére jutottak. Bizony, ezért senki sem fogja osztályrészedet zsinórral kimérni az Úr közösségében”(Mik 2,1-5)„Szeretlek, szép Jézus, mert fölötte jó vagy, minden szeretetre, bizony, te méltó vagy.Jó voltod s irgalmad a bűnöshöz oly nagy, Gyarló kis szolgádat, engemet, el ne hagyj”(Ho 157,1)