2014. július 18., péntek

Zsolozsma 195.



Jan Dlugosz krakkói kanonok „A lengyel királyság évkönyvei” című művéből

Nagyszerű erényei miatt hírnévnek és tiszteletnek örvend

A mai napon, azaz 1399. július 17-én meghalt Hedvig királyné. Nagyon bájos arcú volt, de szokásait és erényeit tekintve még kedvesebb; a katolikus hit elterjesztője Litvániában. Ő állította fel a zsoltározók kollégiumát a krakkói székesegyházban, és két oltárt ugyanott. Ő alapította a piaszki Szűz Mária-kolostort Krakkó mellett. Ő kezdte el a szláv testvérek kolostorának felépítését. Nagyböjt és Ádvent idején vezeklőövvel és rendkívüli önmegtagadásokkal fegyelmezte testét. Bőkezű volt a szegények, özvegyek, jövevények, zarándokok, mindenféle nyomorgók és szükséget szenvedők iránt.Nem volt benne könnyelműség, nem volt harag, nem lehetett benne gőgöt, irigységet vagy dühöt találni. Isten iránti nagy áhítatával és mérhetetlen szeretetével tűnt ki; minden világi hiúságot elutasítva magától, lelkét és gondolatvilágát egyedül az imádságra és szent könyvek, nevezetesen az Ó- és Újszövetség, a négy egyháztanító homíliái, az atyák életrajzai, prédikációk, szentek élete, Boldog Bernát, Szent Ambrus elmélkedései és prédikációi, Szent Brigitta jelenései és más, latinról lengyelre fordított könyvek olvasására fordította. Sok tehetséges, magát a tudománynak szentelő ifjú ellátásáról gondoskodott. Prágában kollégiumot alapított a litvánok számára, és fáradozott a krakkói Hittudományi Kar felállításán. Végrendeletében minden ékszerét, ruháját, pénzét és minden királyi öltözetét a szegények megsegítésére és a krakkói egyetem megújítására hagyta. Ugyancsak a krakkói székesegyházra hagyott egy gyöngyökkel kirakott főpapi melldíszt. Olyan híres volt, és annyira megbecsültek az egész katolikus világban nagyszerű erkölcsi magatartása miatt, hogy életében a szentség példaképeként tisztelte mindenki. 


2014.07.18. péntek



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.18. péntek

A szombati kalász-szedés mély értelmű tanítása Jézusnál, Izajás prófétánál és napjainkban.

„Abban az időben Jézusnak egy szombati napon vetések között vezetett az útja. Tanítványai megéheztek, ezért tépdesni kezdték a kalászt, és eszegették. Ezt látva a farizeusok szóvá tették: Nézd, a tanítványaid olyat tesznek, amilyet szombaton nem szabad tenni Erre így felelt: Nem olvastátok, mit tett Dávid is, amikor társaival megéhezett? Bement az Isten házába, és megette a szent kenyereket, amelyeket sem neki, sem társainak nem volt szabad megennie, csak a papoknak. Vagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombatonként a papok a templomban megszegik a szombati tilalmat, mégsem követnek el vele bűnt? Mondom nektek, itt nagyobb dologról van szó, mint a templom. Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat. Az Emberfia ura a szombatnak is” (Mt 12,1-8) „Azt mondta Isten: Nektek (az emberek- nek) adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot termő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak és mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok” (Ter 1,29-30) a tehát nem abban a farizeusi vádban volt, hogy az apostolok idegen gazdák búzájából kimorzsoltak néhány búzaszemet. Ezt természetesnek vették a fentebbi isteni rendelkezés alapján. Urunk Jézus viszont többször tiltakozott az ellen a visszaélés ellen, hogy a korabeli és korábbi rabbik nagyobb tekintélynek örvendtek, mint maga a Biblia. Az ősök hagyományait tartották fontosnak, nem a szentírási alapigét. Ezt Jézus többször elítélte. Egyenesen azt kifogásolta, hogy van módjuk a tanítását meghallgatni, ellenőrizni, de nem az ősök hagyományai, hanem az örökérvényű kinyilatkoztatás alapján: „Az Emberfia ura a szombatnak is”, de a legfontosabb a szeretet. Jézus előtt 7-800 évvel korábban élt és működött prófétai küldetésben Izajás próféta. Az ő idejében Közel-Keleten már átrendeződtek a politikai viszonyok. Kr.e.722-ben nagyhatalommá nőtt Asszíria. Ők hajtották végre Isten ítéletét a bálványimádásba süllyedt északi zsidó országon, Izraelen. Izajás próféta természetesen az Úr akarata szerint informálta a déli zsidó ország, Júdea népét. Az volt a józan állásfoglalás, amit hangsúlyozott: az ország kizárólag az atyák Istenében bízzék, csak neki hódoljon, neki engedelmeskedjék. Ő látja a jövőt, Ő tudja, hogy melyik keleti nép élére áll a közeljövőben egy ügyes, tehetséges király, aki az előző évtizedek győzteseit felülmúlja. Júdea királyai viszont kezdtek behódolni a bálványoknak, nem hallgattak az Úrra, sem az Ő prófétájára, Izajásra. A bálványokat imádó Egyiptomban bíztak. Már erős volt Babilon új királya, aki egyelőre megelégedett azzal, hogy Júdea adót fizet neki, és nem rontott rá, csak 587-ben. Izajás egy jó évszázaddal előbb írta: „Jaj azoknak, akik lemennek Egyiptomba, hogy ott keressenek segítséget. Akik a lovakban bizakodnak, a töméntelen harci szekérben, meg a számtalan lovasban, nem Izrael Szentjére figyelnek, és nem az Urat keresik. Egyiptom ember és nem Isten, lova csak test és nem lélek” (Iz 31,1.3a) Júdea fölmondta az adót, Nebukadnezár 587-586-ban megostromolta, majd teljesen rommá tette Jeruzsálemet, széthordta Babilonban Júdát. Magyar népünk 1000-től Jézus Krisztus népe, a keresztény Európa védőbástyája a pogányok ellen. Az országunk 1038 óta Mária országa.
A Magyarok Nagyasszonya százhúsz éven át járta Európát és könyörgött, hogy térjen vissza bűnbánattal a világ Istenhez, mert ha nem, Istenbüntetéssel vet véget az istentagadásnak. Mária nem próféta, hanem Üdvözítőnk Édesanyja, nekünk Nagyasszonyunk.


„A szeretet, amellyel engem szerettél 4.



„A szeretet, amellyel engem szerettél, legyen, és én őbennük”

elmélkedés negyedik rész

Jézus az utolsó vacsorán a sorozatunk címül szolgáló fohásszal fohászkodott az Atyához. Egyik apostola, Pál, aki nagyon megharcolt jézusi hitéért, és megértette, hogy ez a hit kizárólag Isten ajándéka, a korintusiakhoz írt első levelében a hit fontos példáit felsorolva megállapítja: „Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, ez a három, de ezek közül legnagyobb a szeretet” (1Kor 13,13)Érthető, hogy Jézus keserves szenvedéseit és kínhalálát vállalva, ezt a fohászt mondja Atyjának szeretetének maximumát nyújtva:„De nem csupán értük (az apostolokért) könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Azt a dicsőséget, amelyet te adtál nekem, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk. Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél” (Jn 17,20-23) Jézus nemcsak megváltott bennünket, nem csak belekapcsolt az Atya végtelen szeretetébe, hanem ezzel a küldetését is igazolta. Elevenen meg akarja mutatni rajtunk keresztül, hogy megváltó szeretete olyan hatékony, hogy még az emberekben uralkodó önzést is le tudja győzni. Hazánk mostani állapotát látva felébred bennem a félelem, hogy mi nem lettünk megfelelő szeretetközösség, elfogadható bizonyíték más népek számára, kereszténységünk nem eléggé példázza, hogy Jézus szeretete átjárva minket követendő példává vált bennünk. Európa keresztény közösségét egy évezreden át megvédtük, de nem tudtuk összekovácsolni az isteni szeretetben a Mennyei Atya és Jézus megingathatatlan szeretetközösségévé. Még szomorúbb, hogy magunk sem tudtunk azzá válni. Európa lakosságának nem igazán kell a kereszténység. Krisztus él bennünk és mi őbenne élünk? Egy vagyunk egymással, Krisztussal és az Atyával? A család a legősibb és legfontosabb emberi közösség a Teremtő akarata szerint. Szent István megtalálta ezt a szeretetközösséget. Családjában, nemzetében, Európában és az Egyházban valóra váltotta azt. Szent Istvánban élt a Szentháromság szeretete, de a felebaráti szeretet is. Az ő élete mintakép.


2014. július 17., csütörtök

Zsolozsma 194.



Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezéséből

A keresztség utáni szertartások magyarázata.

Miután a keresztvízben újjászülettél, odaléptél a pap elé. Fontold meg, mi következett ezután. Nemde az, amiről Dávid így beszél: Mint fejen a drága kenet, amely végigcsordul a szakállon, Áron szakállán (Zsolt 132, 2). Ez az az olaj, amelyről Salamon is azt mondja: Mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok (Én 1, 3). Hány újjászületett lélek kedvelt meg ma téged, Urunk, Jézus, és így szól hozzád: Vigyél magaddal, ruhád jó illata után sietünk (Én 1, 4), hogy a feltámadás illatából meríthessenek. Értsd meg, hogy miért van ez, hiszen a bölcs maga elé néz (Préd 2, 14). Azért csordult végig arcodon az olaj, hogy jelezze újjászületésed örömét; azért mondja: Áron szakállán, hogy te is a kiválasztott nemzetség (1 Pét 2, 9), a papi és szent nép tagja légy. Hiszen ez a lelki kegyelem mindannyiunkat az Isten országa számára és papságára ken fel. Ezután fehér ruhát kaptál annak jeléül, hogy levetetted a bűn öltözetét, és magadra öltötted az ártatlanság tiszta ruházatát; erről mondja a Próféta: Hints meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg, és fehérebb leszek, mint a hó (Zsolt 50, 9). Mert akit alámerítenek akár a törvény, akár az evangélium szerint, az megtisztultan lép ki onnan: a törvény szerint, mivel Mózes izsóppal hintette szét a népre a bárány vérét, az evangélium szerint pedig, mivel Krisztusnak fehér volt a ruhája, mint a hó, hiszen feltámadásának dicsőségét mutatta be. Hónál fehérebb lesz az, aki bűnbocsánatot nyer. Azért mondja Izajás által az Úr: Ha olyanok volnának is bűneitek, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó (Iz 1, 18). Az Egyház ezt a ruhát a megújulás fürdőjében (Tit 3, 5) vette magára. Az Énekek énekében azt mondja: Sötét bőrű vagyok, de azért szép, Jeruzsálem leányai (Én 1, 4). Feketének mondja magát az emberi természet gyarlósága miatt, ékesnek a kegyelem miatt. Fekete, mivel a bűnösök közül való, de ékes a hit szentsége által. Amikor azonban Jeruzsálem leányai meglátták őt fehér ruhában, álmélkodva kérdezgették: Kicsoda ő, aki fehér ruhában lép elő? (Vö. Jel 7, 14). Előbb fekete volt, mitől lett most hirtelen fehérré? Zakariás prófétánál olvasod, hogy Jézus az Egyházáért a bűnök szennyes ruházatát (Zak 3, 3) vette magára. Most viszont látva az Egyházat hófehér ruhában, és ugyanígy látva a megújulás fürdőjében a most megtisztult és fehérre mosott lelket is, Krisztus így szólítja meg: De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy, szemeid, mint a galambok (Én 4, 1); a Szentlélek is galamb képében szállt le az égből. Emlékezz csak vissza, hogy lelkedbe kaptad pecsétként a bölcsesség és értelem, a tanács és erősség, a tudás és jámborság és az Úr félelmének lelkét (Iz 11, 2). Őrizd meg azt, amit megkaptál. Megjelölt téged az Atyaisten, megerősített az Úr Jézus Krisztus, és szívedbe árasztotta foglalóul (2 Kor 1, 22) a Szentlelket, mint azt az Apostol leveléből is hallottad.


„A szeretet, amellyel engem szerettél 3.



„A szeretet, amellyel engem szerettél, legyen, és én őbennük”

elmélkedés harmadik rész

Az Atya Jézust, a legkedvesebbjét, egyszülöttjét adta ősmintának a teremtendő világ számára. Amikor a látható világ koronája, az ember Isten elleni súlyos vétkével tönkretette az embernek Istenhez való viszonyát, Jézus volt az, aki azonnal jelentkezett: „íme, eljövök! Hogy teljesítsem akaratodat” (Zsolt 40,8-9) Kétezer éve váltotta valóra ígéretét Urunk, Jézus Krisztus. Eljött kijavítani, amit elrontottak az ősszülők, majd tovább romboltak a következő évezredek. Nem vádolni jött, hanem újjászülni a világot. Azon az éjszakán megmutatta, hogy gondolta a megváltást, a világ újjászületését. Semmi zajos propaganda, semmi elégtételnyújtás a sátántól és csatlósaitól, akik tönkretették a világot. Nem kért és tudatosan nem fogadott el semmit az emberektől, még egy gyékényszőnyeget sem, amin édesanyja valamelyik jószívű család tiszta szobájában megszülhette volna. Csak az édesanyát kérte a világból. Aztán a mennyei seregek öröménekét daloltatta el az angyalokkal a tavaszi réten a betlehemi éjszakában virrasztó pásztoroknak: „Ne féljetek! Nagy örömet hirdetek nektek, amelyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve” (Lk 2,1-12) Azóta is ez az egyetlen jele Isten mindent jóvá alakító szeretetének. A megtestesülés után ezer évre nekünk, magyaroknak is üzent a Megváltó. Most nem angyalokat küldött a pusztán virrasztó pásztorokhoz, hanem édesanyját, akit már régen a mennyországba vitt testével együtt, és ott a menny és a világmindenség Királynőjévé koronázott. Őt küldte el a magyarok akkori nagyfejedelméhez, Gézához. Mennyei udvartartásától körülvéve mondta el a ránk vonatkozó isteni üzenetet: Fiad születik, aki az én fiamnak, Jézusnak kedvéért igen sok jót tesz. Ezért a sok jóért, amelyet fiad a fiam kedvéért tesz, megígérem, hogy népedet örökre oltalmamba fogadom. Géza nagyfejedelem királlyá koronázott fia, István halála előtti este egész országát, élén az ősi törvények szerinti vezetőkkel, a keresztény főpapokkal, a hazát védő fegyveresekkel és a néppel, a Kárpát-medence földjével, vízével végrendeletileg mindörökké átadta a Mennybevitt Szűzanyának, a Világ Királynőjének, a Magyarok Nagyasszonyának. A végrendelet él, érvényes. Mária elfogadott minket, Magyarország Mária országa. Népünk ennek tudatában élt évszázadokon keresztül. Az ország népe tudatosan sorakozott fel Nagyasszonya, azaz Királynéja előtt minden esztendőben a Szűzanya mennybevételének, Királynővé koronázásának ősi ünnepén, augusztus 15-én Székesfehérvár lélegzetelállítóan gyönyörű templomában. Sokáig Szent István példájára a királyok is részt vettek ezen. A búcsú ünnepi szertartásai után a következő köznapokon a király törvénylátó napokat tartott. Mindenkit meghallgatott és azonnal ítélkezett. Mária országa nem mentesült Jézus életének szenvedéseitől. Az a sok jó, amit Szent István vállalt Jézusért, folytatódott nemzetünk sorsában, életében. Nagyon sok sorscsapás sújtott bennünket, de mindig talpra tudtunk állni. Volt hitünk, volt kiben hinni, és éreztük segítő szeretetét. Ha csak a családi életet nézzük, mint a társadalom Isten rendelte alapsejtjét, azt mondhatjuk, hogy az egy férfi egy nő életre szóló szövetsége volt a magyar emberek házassági alapeszméje. A gyermeket pedig Isten áldásaként fogadták. Ezért volt lehetséges, hogy olyan nemzeti katasztrófákat is túl tudtunk élni, mint a tatárjárás. Batu kán felajánlotta IV. Béla királynak, hogy egyesítse csapatait a tatár sereggel, együtt le tudják győzni egész Európát. Magyarország is nagyhatalom lesz. Mivel Mária országa nem vállalt ilyen istentelen felfogást, kegyetlenül tönkretették hazánkat. A király Isten segítségében bízott. Csak csecsemő kislányát tudta Isten szolgálatára felajánlani.


2014.07.17. csütörtök



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.17. csütörtök

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok,én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű”

Szent Máté evangéliuma ebben a fejezetben mintha összegyűjtötte volna magyar népünk sorsáról az alapvető isteni eligazításokat. Ennek a 11. fejezetnek a legújabb szentírásfordítók és magyarázók ezt az alcímet adták: Az Isten országának titka. Az előző fejezetek így sorakoznak egymás után: Az 5-6-7. fejezet az úgynevezett „Hegyi beszéd”, az Isten országának földi arculatát rajzolják meg, ami a földön kialakított, nemzeteket összeölelő emberi közösség, amely a közös Mennyei Atya örökbe fogadott gyermekeit öleli egységbe. Alaptörvénye az Igazság és a Szeretet. Célja itt a földön helyes, magától Istentől kinyilatkoztatott igazságok tudatos megvallása és a tagok közös törekvése arra, hogy a melléjük rendelt emberek boldogságát szolgálják családjukban, hazájukban, és higgyék el, hogy rájuk Istennek van gondja, és az igazság és a szeretet önzetlen szolgálatáért a mennyországban jár gazdag és örökös boldogság.-A 8-9-10. fejezet alcíme: Beszédek Isten országáról. A 8. fejezet témái Jézus az egyetlen Gyógyító, aki vizsgálat nélkül is ismer mindent, azonnal, ingyen és gyökeresen meggyógyít. Az ország Ura Jézus Krisztus szegényen él, de Ura a viharnak, Ura a sátánnak is! A 9. fejezet: a testi betegség (bénaság) és a lelki lebénultság (bűn) gyógyítója: magához hívja a bűnök rabjait, csodákkal gyógyít. A 10. fejezet: munkatársakat választ, hatalmát,munkáját is rájuk hagyja és segíti őket.A 11. fejezet:vége az ószövetségi előkészítésnek, az Isten országa itt van. Keresztelő János az Ószövetség legnagyobb embere, de aki az Újszövetség legkisebb jelentőségű földi tagja lesz, a Keresztelőt méltóságban az is felülmúlja. Aki viszont nem él a lehetőséggel, nem lép be ebbe az új, krisztusi közösségbe, vagy kilép belőle, az az Ószövetség legbűnösebb közösségeit is alulmúlja a bűne büntetésében. A gonddal felépített krisztusi művet Jézus mindenkinek szóló hívása várja: „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok s akik terhet hordoztok, én megkönnyítlek titeket” (28) Jézus tehát nem azt mondja, hogy elveszem az érdemszerző lehetőségeiteket, hanem a kegyelmem segítségével állok mellétek, így az érdemeitek sokasodnak, mennyei jutalmatok naponta gazdagodik. Amikor ezt Jézus kimondja, még nem volt teljesen érthető igéje, hiszen Máté csak a 14. fejezetében írja le az első csodálatos kenyérszaporítást, amelyhez hozzáfűzi fontos kijelentését a csoda helyén. A csodának nem az az értelme, hogy a pusztai manna-hullás nem negyven évre, hanem örökre megkezdődött, hanem Jézus maga lesz a mennyei Kenyér, aki naponta akarta önmagát nyújtani Eukarisztiában. Ez majd csak az utolsó vacsorán válik világossá az apostolok és a világ történelme számára. Amikor majd papjai a búzakenyeret átváltoztatják elsődlegesen az Ő Testévé, másodlagosan az Ő Vérévé, és ezt magukhoz veszik és kiosztják a hívek szent eledeleként is, hogy így tudjon minden hívének olyan isteni energiákat biztosítani, hogy az isten- és az emberszolgálat szent terheit hősi fokon tudják gyakorolni maguk és a rájuk bízottak megerősítésére, állandó örömére.Így beteljesülhet a záró buzdítás is: „Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű”. (29-30) Az igavonók igája kemény, kegyetlen. Jézusé a szeretet áldozata, ezért könnyű és ezért még könnyebb, ha erre Ő maga ad erőt. Figyeljük meg Európa sorsát: a XVI. században eldobták az Oltáriszentség hitét. Mára elvetették magát Jézust, a szeretetet felváltotta a közöny, sőt a gyűlölet világa.„Égből szállott szent kenyér, értünk ontott drága vér: hittel áldunk és imádunk, bár az elme föl nem ér” (Ho 114,1)


2014. július 16., szerda

„A szeretet, amellyel engem szerettél 2.



„A szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük”

második elmélkedés

Mindenki tudja, hogy szeretem hazámat, és komolyan aggódom népünk jövőjéért. Életem nagy küldetésének tartom, hogy ifjú koromtól rádöbbentett az Úr, hogy Jézus édesanyjának, a Boldogságos Szűz Máriának választott népe vagyunk, és hogy ezt nem más közölte velünk, mint Mária, aki mennyei Királynőként kereste fel őseink sorsáért aggódó nagyfejedelmünket, Gézát. Géza álmában is azzal a gonddal küszködött, hogy nem született fia, aki a törzsi törvények szerint a fejedelmi trónt örökölhetné. De nem a trónnal volt csupán gondja, hanem úgy érezte, száz nemzetközileg sikeres esztendő után Európa össze fog ellenünk, az idegen fajú, nyelvű, társadalmi berendezkedésű nép ellen. Száz év alatt száz nyugati hadjáratunk volt, legtöbbször valamelyik külföldi uralkodó segélykiáltására. Katonailag ezek közül mintegy öt-hat mondható sikertelennek. Annyira féltek tőlünk, harci erényeink miatt, az európai keresztény népek, hogy a bűnbánati szertartás un. Mindenszentek litániájába belevették ezt a fohászt: „a magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket! Ennek a dicsőséges száz esztendőnek, úgy tűnt, vége szakad. Európa népei összefogtak ellenünk. Géza belátta, hogy háborús készenlétre nem lehet örökös állami létet alapozni. Megvizsgálta, hogy ha Európában már majdnem minden nép keresztény, nekünk, magyaroknak, van-e elvi akadályunk, hogy ezt a vallást mi is elfogadjuk. Végül is Európa minden népe valamely bálványt imádott, és ezt a törzsi vélekedést szüntette meg a keresztény misszionáriusok igehirdetésére. A magyarok soha nem imádtak bálványt, csak az egy igaz, mindent teremtő Istent, ami a kereszténységben is alaptanítás. A Szentháromság kissé nehezebb hittétel, de elfogadható, hiszen azt tanítja, hogy Isten a maga végtelen gazdagságát isteni szüléssel Fiának ajándékozza, majd a Fiúval teljes egyetértésben tovább ajándékozzák az isteni akarat működése során származó Szentléleknek. A keresztény tanítás harmadik tétele, a Fiúisten megtestesülése pedig egészen magyarnak tűnt. Mi ősvallásunkban úgy tanultuk, hogy Istennek van egy lánya, akit Boldogasszonynak neveztek őseink. A világot kormányzó Istennek szüksége volt az őshit szerint egy személyre, aki a nép mindennapi gondjaival törődik, valahogy úgy, mint a törzsi szervezetünkben: az állami feladatokkal, harccal, politikával a törzsfőnök foglalkozik, a mindennapok gondjával, enni- és innivalóval, ruházattal, gyerekek születésével, nevelésével pedig a pogány Nagyasszony. Ezek nem utólag belemagyarázott vonatkozások. Mai népszokásaink millió vonását őrzik híven őseink Nagyboldogasszony-hitének. (Két hatalmas műre hivatkozom csupán: Balogh Ágost de Nemcsicz: Beatissima Maria qua Regina et Patrona Hungariarum, Agriae, 1873; - és Kandra Kabos: Magyar Mythologia, II.kiadás 1978) Géza nagyfejedelem álmában gondjával viaskodott Európai nemzetté, állammá kezdte szervezni az addig önálló törzsként élő honfoglalókat, kezdte hirdettetni a keresztény tanítást is. Ha fiú utód nélkül hal meg, akkor a törzsi törvények szerint más valaki, aki a fejedelemséget örökli, nem biztos, hogy a két reformot folytatja. Mi lesz a magyar jövővel? Ekkor jelent meg neki mennyei fényességben, égi udvartartással egy gyönyörű asszony. Úgy mutatkozott be, hogy ő annak a Jézusnak, a világ Megváltójának az Édesanyja, akiről sokat beszélnek a keresztény hittérítők. Megnyugtatta Gézát, hogy hamarosan fia születik. Az a fiú királyként fogja kormányozni Magyarországot. Rengeteg jót tesz Jézusért, Mária Fiáért, ezért a sok jóért Mária megígéri, hogy anyai pártfogásába veszi Géza népét. Azóta azt is tudjuk történelmi tényekből, hogy hazánk egészen a XX. századig az európai kereszténység védője volt. Mint 2013. éve karácsonykor Betlehemben Mária megszülte a világ Megváltóját, úgy akarja Mária Kisdedét újra nekünk nyújtani, mint Gézának ígérte: Tegyetek meg mindent a Fiamért. Legyetek hű népe. Én pedig kezembe veszem sorsotokat örökre. 


Zsolozsma 193.



Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezéséből

A víz nem ad megtisztulást a Szentlélek nélkül

Azért mondtuk az előbb: Ne csak azt hidd el, amit látsz, nehogy te is így beszélj: hát ez az a nagy misztérium, amelyről a Szentírás mondja: Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta? (1 Kor 2, 9). Olyan vizet látok, mint amilyent máskor is láthatok. Hát ebben nyerhetnék megtisztulást, amikor annyiszor megfürödtem már benne, és még sohasem tisztult meg a lelkem? Értsd meg ebből, hogy maga a víz nem ad megtisztulást a Szentlélek nélkül. Olvastad, hogy a keresztségben hárman tanúskodnak: a víz, a vér és a Szentlélek, és ez a három egy (1 Jn 5, 7), mert ha bármelyik hiányzik, már nem érvényes a keresztség szentsége. Mert mit ér a víz Krisztus keresztje nélkül? Közönséges elem marad, a szentség minden hatása nélkül. Viszont víz nélkül sem történik meg az újjászületés misztériuma, mert aki nem vízből és Szentlélekből születik, az nem megy be az Isten országába (Jn 3, 5). A keresztségre készülő is hisz az Úr Jézus keresztjében, és meg is jelölik őt azzal, de ha nem keresztelkedik meg az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, nem nyerheti el bűnei bocsánatát, és a lelki kegyelem adományát sem kapja meg. Az a szír ember hétszer merült alá az Ószövetség idején, te pedig a Szentháromság nevében merültél alá. Emlékezzél csak: megvallottad az Atyát, megvallottad a Fiút, és megvallottad a Szentlelket. Figyeld a sorrendet! Ebben a hitvallásban meghaltál a világnak és feltámadtál Isten számára. Mintegy eltemetkeztél abban a vízben, meghaltál a bűnnek, és feltámadtál az örök életre. Hidd el hát, hogy ez nem közönséges víz. Aztán meg az a béna (a jeruzsálemi Juh-kapunál lévő fürdőben) a maga emberére várt. Kire várt volna, ha nem az Úr Jézusra, aki a Szűztől született? Az ő eljövetele óta már nem az előkép gyógyít meg egy-egy embert, hanem a beteljesült valóság gyógyít meg mindenkit. Tehát ő az, akinek az eljövetelére vártak, hogy rászálljon a Lélek. Az Atyaisten róla mondta Keresztelő Jánosnak: Akire látod, hogy leszáll a Lélek, s rajta is marad, az majd Szentlélekkel fog keresztelni (Jn 1, 33). Erről tett tanúságot János, amikor ezt mondta: Láttam a Lelket, amint galamb alakjában leszállt rá (az égből), és rajta is maradt (Jn 1, 32). S miért szállott volna alá a Szentlélek galamb alakjában, ha nem azért, hogy te is belásd és megértsd: az a galamb, amelyet az igaz Noé bocsátott ki a bárkából, előképe volt ennek a galambnak, hogy felismerd ennek a szentségnek az előképét. Van-e még valami, amiben kételkedhetnél, hiszen oly világosan tanítja az Atya, aki az evangéliumban mondja: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik (Mt 3, 17); ezt tanítja a Fiú is, aki fölött a Szentlélek mint galamb nyilvánult meg; ezt tanítja a Szentlélek is, aki galamb alakjában szállt alá, amit Dávid is hirdet: Az Úr szava zúg a vizek árján, a fönséges Isten mennydörög, az Úr lebeg a nagy vizek fölött (Zsolt 28, 3). Nem kételkedhetsz, amikor maga a Szentírás tanúsítja, hogy Jerubbaal kérésére tűz szállt le az égből (Bír 6, 21), és hogy azután Illés kérésére az égből tűz szállt alá, amely megszenteltté tette az áldozatot (1 Kir 18, 38). Ne a személyek érdemét nézd, hanem a papok szolgálatát. De ha mégis érdemeiket vizsgálnád, akkor ahogyan Illésre tekintesz, úgy tekints Péter és Pál érdemeire is. Ők az Úrtól kapták ezt a szentséget, és hagyományozták ránk. Azoknak látható tűzláng szállt le, hogy higgyenek, mibennünk pedig, akik hiszünk, láthatatlanul működik. Azoknak előkép volt, nekünk pedig jelenlétének figyelmeztető jele. Hidd el tehát, hogy jelen van az Úr Jézus, akihez a papok imádkoznak, hiszen ő mondta: Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek, ott vagyok közöttük (Mt 18, 20). Mennyivel inkább jelen van ott, ahol az Egyház van, ahol a misztériumokat ünneplik, mert ott ajándékoz meg bennünket jelenlétével. Leszálltál tehát a keresztvízbe. Gondolj vissza, miről tettél bizonyságot akkor, amikor azt mondtad: Hiszek az Atyában, hiszek a Fiúban, hiszek a Szentlélekben. Nem azt mondtad akkor, hogy hiszek a nagyobban, a kisebben és az utolsóban, hanem a te saját szavad arra kötelez téged, hogy éppen úgy higgy a Fiúban, mint ahogy hiszel az Atyában, és éppen úgy higgy a Szentlélekben, mint ahogy hiszel a Fiúban; azzal az egy különbséggel, hogy a Fiú a megfeszített Úr Jézus, akiben hinned kell. 


2014.07.16. szerda



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.16. szerda

Izajás próféta Júdeában működött. Az egyik leghosszabb prófétai küldetés volt az övé. Sok gondja akadt a Dávid házából származó júdeai királyokkal, mert egyre engedékenyebbek voltak a bálványimádó alattvalóikkal szemben. Az olvasásra előírt szöveg Izajás prófétának az északi testvér-ország, Izrael sorsa feletti aggodalmait tárják elénk. Salamon rengeteg feleséget vett maga mellé, és azok között akadt bőven bálványimádó királylány. Kikönyörögték, hogy bálványaik kapjanak kisebb-nagyobb templomot, az Úr templomát körül vevő hegyeken. Isten ezért megüzente Salamonnak, hogy halála után trónörökös fiától elvesz tíz törzset, és csak Júda meg Benjamin királya marad a déli zsidó országban az ő hűségén, a többi tíz törzs Salamon egyik munkavezetőjének uralma alá kerül Izrael királysága néven. Enne ellenére az új állam lakóit kezdettől fogva a két újonnan épített bálványtemplomba terelte az aranyborjút imádni. Ozeás ezek elpusztításáról szól a VIII. század közepén: „Dús szőlő volt (az egész 12 törzsből álló) Izrael, bőséges termést hozott, de minél több volt a gyümölcse, annál több oltárt emelt; minél gazdagabb lett földje, annál több bálványoszlopot állított benne. Kétszínű a szívük, de most megbűnhődnek, az Úr feldúlja oltáraikat, elpusztítja oszlopaikat. Akkor azt mondják majd: Nincs királyunk, mert nem tiszteltük az Urat. Vajon a király mit tehetne értünk? Szószaporítás, hamis esküvések és szövetségkötések, burjánzik a törvény, mint a gyom a mező barázdáiban.„Remegnek Szamária lakói Bet-Aven borja (bálványa) miatt; bizony gyászol majd miatta népe! Pogány papjai siránkoznak dicsősége miatt, amely messze tűnik tőle. Még azt is elviszik Asszíriába, áldozatul a nagy királynak. Megszégyenül Efraim, Izrael pirul majd bálványa miatt. Szamária elpusztul, Királya, mint a hab a víz színén (olyan lesz). Szétzúzzák a bűn magaslatait, Izrael vétkét; tövis és bogáncs terem oltáraikon. Akkor így szólnak a hegyekhez: Temessetek el! És a dombokhoz: Omoljatok ránk!” (Oz 10,1—8) Izajás próféta figyelmeztetése most is érvényes:„Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, akik csak elnyomó rendeleteket írnak. Akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottnak, s megfosztják jogaitól népem szegényeit. Akik kizsákmányolják az özvegyet, és megrabolják az árvát. Mitévők lesztek majd a látogatás napján, s a vihar idején, amely távolról közeleg? Kihez menekültök majd segítségért és hol hagyjátok gazdagságtokat? Nem marad más, csak a foglyok közé esni és a megöltek közé hullani. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva”(Iz 10,1-4) „Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a föveny, csak a maradék tér meg belőle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör. Igen, a pusztulás, amit elhatározott, végbeviszi a Seregek Ura az egész földön”(23-24) Izrael államnak Kr.e. 722-ben végleg elpusztult, maradék népét pedig szétszórták az asszír birodalomban. Mivel az Isten által kifogásolt bálvány (pénz) imádás a szegény népek elnyomása tovább él ma is, és az Úr a Boldogságos Szűz Máriával La Salette-ben (1856), Lourdes-ban (1858), Fatimában (1917) és Garabandálban (1961-1965) küldött atyai figyelmeztetéseket véglegesen lezárta azzal: Az emberiség nem tért meg, egyre több teret nyer az ateizmus, azért minden gonosztól megszabadítja hűséges gyermekeit egy általános büntetéssel. Jézus Krisztus, mint a sátánon győztes hadvezér jelenik meg: „Az égi seregek fehér lovon kísérik, tiszta fehér patyolatba öltözve. Szájából éles kard tör elő, hogy lesújtson a nemzetekre. Öltözetén a csípő körül ez a név volt felírva: Királyok Királya és Urak Ura” (Jel 19,14-16) Ezt követi Jézus ezer éves boldog békéje, amíg a sátán és csatlósai kemény fogságban lesznek.


2014. július 15., kedd

Zsolozsma 192.



Szent Bonaventura püspöknek „A lélek útikönyve Istenhez” című könyvecskéjéből

A Szentlélek által kinyilatkoztatott misztikus bölcsesség

Krisztus az út és az ajtó. Krisztus a lépcső és a segítség az Istenhez jutásban, mivel ő a szövetség ládájára helyezett kiengesztelési tábla (Kiv 26, 34), és ő a kezdettől elrejtett titok (Ef 3, 6). Aki erre az engesztelő táblára teljesen odafordított arccal néz, nézi a keresztre feszített Krisztust hittel, reménnyel, szeretettel, áhítattal, csodálattal, örvendezéssel, megbecsüléssel, dicsérettel és ujjongással, az ilyen ember pászkát, azaz átvonulást vállal vele, hogy a kereszt vesszejével átmenjen a Vörös-tengeren, Egyiptomból kivonul a pusztába, ahol titokzatos mannát ízlel, és Krisztussal együtt nyugszik a sírban, külsőleg mintegy meghalva, de lélekben megérezve mégis azt — már amennyire e földi életben lehetséges —, amit a hozzá forduló gonosztevőnek mondott Krisztus a kereszten: Még ma velem leszel a paradicsomban (Lk 23, 43). Ebben az átvonulásban, ha ez tökéletes, minden értelmi tevékenységet el kell hagyni, és a szeretet minden hevének Isten felé és Istenbe kell átfordulnia. Ez azonban misztikus és titokzatos dolog, amit senki más nem ismer, csak aki megkapja; senki más nem kapja meg, csak aki vágyódik utána; de vágyódni sem tud utána senki más, csak akinek szívét a Szentlélek felgyújtotta, az a Szentlélek, akit Krisztus küldött a földre. Ezért is mondja az Apostol, hogy ezt a misztikus bölcsességet a Szentlélek nyilatkoztatta ki. Ha azt kutatod, hogyan történik mindez, a kegyelmet kérdezd, ne a tanítást; a vágyat kérdezd, ne az értelmet; az imádság sóhajtásait, ne a tanulmányokat; a jegyest, ne a tanítót; Istent, ne az embert; a felhőt, ne a ragyogást; ne a fényt, hanem a mindenestől lángra gyújtó tüzet, amely elragadó illatával és lángoló szeretetével visz Istenhez. Ez a tűz pedig az Isten, ez a tüzes kemence Jeruzsálemben van, és Krisztus gyújtotta meg izzó szenvedésének lobogásában, amit egyedül csak az fog fel igazán, aki ezt mondja: A megfulladást áhította a lelkem, s csontjaim a halált (vö. Jób 7, 15). Aki a halált szereti, az megláthatja Istent, mert kétségtelenül igaz: Nem láthat meg engem élő ember (Kiv 33, 20). Haljunk meg tehát, és lépjünk be a felhőbe, parancsoljunk csendet gondjainknak, vágyainknak és képzeletünknek; vonuljunk át a megfeszített Krisztussal ebből a világból az Atyához, hogy miután megmutatta nekünk az Atyát, mondhassuk Fülöppel: Ez elég nekünk (Jn 14, 8), és hallhassuk Pállal: Elég neked az én kegyelmem (2 Kor 12, 9), és Dáviddal is ujjongva mondhassuk: Érje bár testemet és szívemet enyészet, szívem Istene és örökrésze mindig az Isten (vö. Zsolt 72, 26). Áldott legyen az Úr öröktől fogva mindörökké. Az egész nép mondja: Úgy legyen! Úgy legyen! (Zsolt 105, 48). 


„A szeretet, amellyel engem szerettél 1.



„A szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük”

A világtörténelem legfontosabb eseménye Jézus születése volt: „Amikor ott (Betlehemben a barlangistállóban voltak), eljött az ideje (Máriának), hogy szüljön, és megszülte elsőszülött Fiát. Pólyába takarta őt és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson” (Lk 2,6) Isten a világot gyönyörűnek teremtette. Nem is tehetett mást, hisz Ő maga végtelen szép, tökéletes, ugyanilyen Fia is, a Második Isteni Személy, akinek az embersége lett a teremtendő világ anyagi és szellemi formájának ősmintája. Jézusjövendő emberteste az anyagvilág, emberlelke pedig a szellemvilág (angyalok és emberlelkek) örök mintája lett. Amikor Isten Ádámot és Évát megalkotta, testük és lelkük gyönyörű volt, nem volt szükségük anyagból készült ruhára: szépségük lett ragyogó köntösük. A sátáni kísértésre hallgatva elvesztették ugyan ezt a csodálatos fényruhát, de nem örökre. Az Úr azonnal megígérte nekik a bűnbocsánatot: a becsapott asszony megszüli majd Isten Fiát emberalakban, és Ő visszaállítja a boldog világot, amelyik Istennek szentelve újra szép lesz. Ez az isteni ígéret valósult meg azon az éjszakán Betlehemben. Azért kellett a városvégi barlangistállóba menni Szűz Máriának és Szent Józsefnek, mert Isten Fiát nem fogadta be senki a házába. Engesztelő lélekkel járták régen jámbor asszonyok a hívek házait, hogy a szállást kereső Szentcsaládnak pótlólag minden magyar házat felajánljanak. A szöveg viszont csak arról tudósít, hogy a szálláson, ma így mondjuk: a szállodában, már telt ház volt. A világ Ura nem fogadott el egyetlen családtól sem külön gondot, amivel együtt jár a vendéglátás, különösen egy várható gyermekszülés gondjai. Jézus nem kérni-elfogadni, hanem adni, mindent adni, boldogságunkat visszaadni érkezett közénk. „Amikor ott voltak, eljött az ideje, hogy szüljön, és (Mária) megszülte elsőszülött fiát. Pólyába takarta őt és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson” (2,6) Az első órák boldogsága csak a kegyelemmel teljes Édesanyáé volt, és azé az „igaz emberé”, akit Isten kiválasztott öröktől fogva, hogy a szent családnak feje legyen, kenyérkeresője és menedéke minden gonosz nyelv ellen. (Mt 1,18-24) Csodálatos a Gondviselés működése. Nem fut senki a közeli házakba az örömhírrel: Megszületett a világ Megváltója! Gyerünk, gyerünk, köszöntsük Őt! „Azon a vidéken pásztorok tanyáztak és őrizték nyájukat az éjszakában. Egyszer csak ott termett mellettük az Úr angyala, és az Isten fényessége körülragyogta őket. Félni kezdtek nagy félelemmel. Az angyal azt mondta nekik: Ne féljetek! Íme, nagy örömet hirdetek nektek, melyben része lesz az egész népnek. Ma született nektek az Üdvözítő, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz a jel számotokra: Találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve” (8-12) Egy kis csoporthoz küld követet az Ég. Angyalt látnak, sok ezer éves várakozás beteljesülését hallják meg elsőként. Mikeás próféta hatszáz éves jövendölése zeng a pusztai éjszakában: „De te; Efrata Betlehemje, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő Uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza” (Mik 5,1) Elámul a szegény pásztorcsoport szeme-szája. Beteljesült az ősi ígéret? És ennek váratlanul mi vagyunk első tanúi? Nem valami édes álom ez? Ebben a pillanatban felragyog az angyalok hatalmas csapata: úgy érzik, az egész mennyország ott sorakozik kimondhatatlan boldogságban és énekelnek: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek”(14) Kétezer éve, hogy Betlehemben megszületett a világ Megváltója. Testvérünk lett az Isten Fia. Meghalt értünk, hogy szabad utunk nyíljék a mennyországba. Mit tapasztalunk idelent? A karácsonyi születéstörténet sokak számára szép idill. Jézus szerénysége nem feltétlenül vonzó. Az emberiség nagy része nyomorog. 


2014.07.15. kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.15. kedd

Szent Bonaventura ferences püspök, egyháztanító
Rendalapító Szent Atyánk a teljes szegénység és egyszerűség alapján akarta megélni az evangéliumot. A rendje alapokmánya a Regula ezzel a mondattal kezdődik: „a Kisebb Testvérek szabályzata és élete ez: Tartsák meg a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliumát élvén engedelmességben, tulajdon nélkül és tisztaságban”. Amikor III. Ince pápa elé terjesztette kérelmét, tanácsadói azt súgták neki: Kolostor nélkül, vagyon nélkül nem lehet biztonságos szerzetesi életet élni. A Szentatya azonban így válaszolt: „Ha ezzel utasítom el a kérésüket, akkor azt jelentem ki, hogy a XIII. században nem lehet megtartani az evangéliumot.” Ferenc teljes szigorral élte az evangéliumi szegénységet, amelyet 1210-ben a pápa szóban engedélyezett. Ebben az időben született egy fiú Bagnoregioban, Viterbo közelében. Apja után János névre keresztelték. Súlyosan megbetegedett. Az édesanya Francescohoz vitte, hogy imádkozzék felgyógyulásáért. Miután tökéletesen meggyógyult, Bonaventura-nak, jó szerencsének kezdték szólítani. Így utaltak arra, hogy milyen szerencsés beteg volt, amikor Isten Assisinek és az Egyháznak ajándékozta Ferencet. Édesanyja, fogadalmához híven, odaajándékozta kisfiát a Rendnek. Korán kiderült, hogy nagyon értelmes, az újoncév (noviciát) után a rend első hittudományi főiskolájára, Orvieto-ba vitték, de már év múltával a tudományok leghíresebb egyetemére küldték, ahol az első ferences egyetemi tanárnak, Hales-i Sándornak három évig volt a tanítványa. Ártatlan buzgósággal készült a papszentelésére. Csodálatos módon tudta átélni a Megváltó parancsát, amit tanítványainak és rajtuk keresztül a katolikus papságnak adott, az első átváltoztatás után az utolsó vacsorán:„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” (Lk 22,19) Bonaventura segít nekem is minden szentmise után elgondolkodnom azon, hogy amikor a Golgotán a három órás sötétség elmúltával Jézus ellenségei elrohantak, kísérői hitüket vesztetten eloldalogtak és Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet” (Lk 23,46), abban a pillanatban Jézus emberi lelkét a mindvégig különleges jelenléttel ott álló Mennyei Atya hogy karolta, Ölelte át. Mindezt Isten gondolta ki, tervezte el egyszülötte együttes akaratával. Végigszenvedte fiával együtt a megváltás áldozatát, érezte borzalmas kínjait. Édesanyának csak a teste jutott szörnyű sebeivel, elnémult kínjaival. Örömmel olvasom Bonaventúra atya életrajzában, hogy jó barátja a szobájában járva megkérdezte: „Hol van a könyvtárad? Ő pedig a feszületre mutatott: ez az én könyvtáram! Örülök sok könyvének, a hit, remény és szeretet gyümölcseire. Örülök, hogy püspökké majd bíborossá nevezték ki, hogy az Egyház bajait orvosolni hivatott két lyoni zsinaton (1245 és 1274) fontos volt a tudása, bölcsessége, hogy a nagy rendi vitákban bölcsen tudott rendet teremteni: a fegyelem könnyítőknek azt mondta: „Az egész Regulát meg kell tartani!” A túlzóknak pedig: „Csak a Regulát kell megtartani” Ez a bölcsesség elkelne az egész világon ma is, még az Egyház életében is. Ő igazi Bonaventura.


2014. július 14., hétfő

A papi hivatás 5.



A papi hivatás

elmélkedés ötödik rész

Az ige szószólója

Amikor Jézus elkezdte nyilvános működését, így hirdette meg küldetését: „Betelt az idő, és elközelgetett az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban!” Az Isten országa az az állapot, az a lelkület, amely elfogadja és teljesíti Isten akaratát. Ádám és Éva elfogadták igaznak Isten miden szavát, és a nekik adott parancsokat odaadó engedelmességgel teljesítették. A kísértő ezt akarta megzavarni. Arra csábította a földi dolgokban még tapasztalatlan embert, hogy ne nyugodjék bele az Istennek alávetett szerep teljesítésébe, hanem legyen Istennel egyenlő. Ezt a jogot a tiltott fa gyümölcsének élvezetével szerezheti meg. A sátán átmenetileg győzött, mert az ember hitt neki. Az emberi történelem ettől kezdve telve volt istenbántással, mert az emberek folyton ellene mondtak parancsainak. Amikor Jézus belépett a történelembe, kizárólag az Atya akaratát kereste és teljesítette. Ezért mondhatjuk, hogy benne megvalósult az Isten országa. Betelt az idő, mondta első hallgatóinak, és elközelgetett az Isten országa. Én azért jöttem a földre, hogy megmutassam nektek: egyedül Isten akarata jó, mert az mindig az igazságot és a szeretetet szolgálja. Az én tanításom is mindig erre irányul. Forduljatok ehhez az életmódhoz, higgyétek el, hogy ez hozza meg az egész világnak a békét és a boldogságot. Ez a jó hír, ez az evangélium. Jézus ezt az összes embernek hozta. Ezért nem akarta a megengedett természetes örömöket élvezni, ezért nem engedte tanítványainak sem a családi kör örömeiben maradni, vagyont gyűjteni, előkelően öltözködni. Van nektek Atyátok az égben, aki gondoskodik rólatok, és megfizet a mennyben. Ezt kívánja ma is papjaitól. Ez az elzüllött világ orvossága.


Zsolozsma 191.



Szent Ambrus püspök „A misztériumok” című értekezéséből

Újjászülettünk vízből és Szentlélekből

Mit láttál a keresztelő kápolnában? Láttál ott vizet, de nemcsak ezt, láttál ott levitákat, akik szolgáltak, és láttad a püspököt, aki kérdéseket tett fel, és végezte a beavatást. Mindenkinél előbb maga az Apostol tanít arra, hogy ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket, mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök (2 Kor 4, 18). Másutt meg ezt olvashatod: Ami Istenben láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk (Róm 1, 20). Ezért mondja maga az Úr is: Ha nekem nem hisztek, higgyetek a tetteknek! (Jn 10, 38). Hidd el tehát, hogy az Istenség van ott jelen. Hiszel abban, hogy ott működik, és nem hiszed azt, hogy jelen van? Honnan is származnék a működése, ha meg nem előzné a jelenléte? Fontold meg, mily ősrégi ez a misztérium, hiszen már a világ kezdetén megvan az előképe. Kezdetben, amikor Isten az eget és a földet teremtette – úgymond a Szentírás – Isten lelke lebegett a vizek fölött (Ter 1, 2). Vajon az, aki ott lebegett a vizek fölött, nem volt tevékeny? Vedd tudomásul, hogy működött már magában a világ teremtésében is, hiszen azt mondja a Próféta: Az egek az Úr szavára lettek, csillagseregüket az ő ajka lehelte (Zsolt 32, 6). Mindkét tény a Szentírás bizonyságán nyugszik: az is, hogy lebegett, az is, hogy működött. Hogy ott lebegett, azt Mózes mondja; hogy ott működött, azt Dávid bizonyítja. Halld a másik bizonyítékot is. Minden test megromlott a gonoszságtól. Nem marad éltető Lelkem az emberben örökké, mivel test (Ter 6, 3) – mondja az Úr. Ezzel Isten arra mutat rá, hogy a test tisztátalansága és a súlyosabb bűn szennye a lelki kegyelmet elfordítja tőlünk. Azért, hogy az Úristen helyrehozza, ami megromlott, vízözönt bocsátott a földre, és az igaz Noénak megparancsolta, hogy szálljon a bárkába. Noé pedig a víz apadtával először hollót bocsátott ki, majd azután galambot, ez – mint olvassuk – olajággal tért vissza a bárkába. Látod, itt szó van vízről, fáról, galambról, és kétségbe vonod, hogy mindez titokzatos előkép? A vízbe merül az ember teste, hogy megtisztuljon minden testi bűntől. Ez a víz minden gonosztettnek a temetője. A fa pedig annak a fának az előképe, amelyre az Úr Jézust szegezték fel, amikor értünk kínhalált szenvedett. A galamb azt a galambot jelzi, amelynek képében a Szentlélek szállt le, mint ahogy tanultad az Újszövetségben. A Szentlélek leheli szívedbe a békét és lelkedbe a megnyugvást.


2014.07.14. hétfő



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.14. hétfő

„Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége, Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám” (Mt 10,34-37)

Mielőtt ezeket a jézusi ítéleteket magyarázni kezdeném, szeretnék rámutatni a szavak pontos jelentésére.Isten végtelen szellemi létű, mindentudó, mindenható és örök isteni természetet öröktől fogva saját erejéből birtokolja. Isten legnagyobb titka, amelyet csak Jézus Krisztus ismertetett meg az emberekkel: a Szentháromság titka. Erre rájönni senki nem tudott, senki soha meg nem érthet igazán, csak mindig tisztábban látjuk a titkot, de tisztán megérteni semmiféle teremtett ész nem képes. Jézus a jánosi, csak vízkeresztséget jó példaként felvette, hogy a Messiás várásában jeleskedőknek buzdítást adjon. Amit közvetlen ez után tett, az volt a Szentháromság titkának első bejelentése: a Messiás az Isten Fia, a második Isteni Személy, aki érettünk emberré is lett. Amint a folyóból kilépett, kiért a partra, János – és vele az évezredek óta várt Megváltót elragadtatottan bámuló embertömeg azt veszi észre, hogy föléje egy galamb száll és közvetlen felette lebeg. Ilyen lebegő galambot ember még nem látott,miközben az egész környéket mennydörgés szerű hang szózata zengte be: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik”. (Mt 3,16-17) A Fiúisten fölött tehát a Szentlélek jelképe látható és a mennyből az Atya szól. Jézus bemutatkozása csodálatos.Az Atya azért küldte Szent Fiát a földre, hogy az ős szülők bűnét és minden más emberi bűnt jóvátegyen. Ádám és Éva bűne az Atyaistent nagyon megbántotta. Isten az ősszülők lelkébe a lélekteremtés pillanatában beleteremtette a megszentelő kegyelmet is, azt a természetünket messze felülmúló isteni ajándékot, amely nemcsak megszenteli, tehát a Szent Isten valamilyen fokú rokonává teszi a vele megajándékozott embert, hanem Isten fogadott gyermekévé, a Fiúisten fogadott testvérévé és társörökösévé avatja. Az Atya nagylelkűségében az ősszülőknek azt is megígérte, hogy születendő gyerekeik és összes leszármazottjuk örökségként megkapja a fogamzás pillanatában, amikor az anyaméh titokzatos mélyén a szülőktől kapja örökségként a testkezdeményt, Isten abban a pillanatban megteremti a hozzá tervezett lelket, és benne lesz mennyei jussként az istengyermekség ajándéka, a megszentelő kegyelem. A Jordán-parti álmélkodó tömegnek minderről akkor még fogalma sem volt, de az Isten hármassága nagy kinyilatkoztatás után következő üzenet köztudottá érett. Az emberiség akkor ismerte fel igazán a Messiás-küldés igazi örömét: nem földi országot épít, hanem a föld minden nemzetének visszaszerzi elvesztett drága örökségét. Hol van ehhez a néhány hold falusi „Juss” vagy akár királyi palota? Érezzük, miért használ Urunk Jézus kemény üzeneteket? Józanul nem jelenthet ellenértéket szülő-gyermek, anyós - após, vő - meny összetartozása akkor,ha valaki a földi és isteni kapcsolatok kenyértörésével a családi kapcsolatot válassza a Szentháromság elvesztése árán. Szerencsés és okos megoldás, ha mindegyik családtag megérti a jó választás fontosságát, és a földi viszonyok örökké tartó boldogságban folytatódnak.


2014. július 13., vasárnap

A papi hivatás 4.



A papi hivatás

elmélkedés negyedik rész

Isten és az emberek között.

Ősrégi megfogalmazás volt: a pap közvetítő Isten és az emberek között. Amikor még nem voltak emberi közösségek és az Isten teremtette családi közösség az ősszülőkből állt, ennek a közösségnek is kellett tartania a kapcsolatot Istennel. Megnövekedett az emberek létszáma, Isten magához kapcsolt szövetséggel egy népet, a zsidóságot. A vele való érintkezésre, kapcsolattartásra megszervezte a közösségi áldozatokat, és ezek végzésére és az Isten és a zsidó nép hivatalos kapcsolattartására rendelte el a papságot. Amikor elérkezett az idő, hogy Isten kiengesztelődjék a bűnös világgal, elküldte Fiát emberalakban. Az Ő küldetéséhez hozzátartozott, hogy legyen Megváltó, főpap, az összes nép királya és Bírája. Jézus Krisztus mindenkiért meghalt, mindenkinek megszerezte a jogot és lehetőséget, hogy általa kiengesztelődjék Istennel, higgyen a Szentháromságban, keresztelődjék meg Jézus parancsa szerint, tartsa meg a parancsokat:éljen egyénileg és közösségben is Isten előírása szerint. Ehhez föltétlenül szükség van a krisztusi papságra, hogy megtanítsa az embereket hitből élni. Kellettek a papok arra is, az embereknek lehetőségük legyen gyarlóságaikat ellensúlyozni, az elkövetett bűneiktől megtisztulni. A bölcsőtől a sírig, sőt azon túl a mennyországig a papság dolga, joga és kötelessége közvetíteni Isten és emberek között. Mivel ez a közvetítés a legnagyobb méltóság, Isten és az emberek között rendezi a kapcsolatot, szükséges, hogy fogadjuk el közvetítőnek azt, akit Isten kijelölt. Azt sem szabad elfelednünk, hogy egyénileg,közösségileg is el kell fogadnunk, hogy rászorulunk a törvényes közvetítőre, ahogy azt az Úr rendelte.

Ahogy az Atya küldött engem

Csodálatos mondat Jézus ajakán: „Ahogyan az Atya küldött engem, úgy küldelek én is titeket”Jézus szavaiból kettős öröm árad: az Ő küldetése az Atya által elsősorban arra utal, hogy az Atya a legnagyobb kincsét, egyetlen Fiát is odaadta,hogy az Ő szeretetéről szóljon eltévedt ember gyerekeinek. Amikor iszonyú szenvedéseivel megváltotta a világot, tehát igazolta szeretetét, Ő is erre hivatkozik az apostolok, nyomukban a többi pap küldésének pillanatában. Miért hangsúlyozta ezeket a nagy tényeket a küldötteknek? Nyilván azért, hogy az ő szívük is ezzel az isteni szeretettel legyen tele, amikor a felszentelésben, majd a püspöki első vagy sokadik áthelyezésben részesülnek. Milyen kiváló öröm töltheti be azoknak a híveknek szívét, akik papjuk szentbeszédeiből érzik, hogy kiválóan képzett, az isteni tanítást nagyszerűen ismerő lelkipásztoruk van. Az is öröm, ha a pap türelmes a gyónókhoz, szívesen tanítja a hittant az iskolában. Akkor a legboldogabb az a közösség, amelyik minden téren érzi, hogy a papunk szíve, egész lénye tele van szeretettel. A papnak arra kell törekednie, hogy soha el ne tévessze, mi a legnagyobb erény, mire van szüksége elsődlegesen ennek az eltorzult, beteg világnak. Amennyiben a pap ezt a krisztusi szeretetet nem tudja sugározni, ne csodálkozzék, hogy szeretet híján üres beszédje nyomán lassan-lassan a templom is ürülni kezd. Urunk Jézus szavai mindig tele voltak felemelő szeretettel. Ha a pap élete is szeretettel teljes, ha érdekli a fiatalok élete, megérti problémáikat, ha a családok benne békéltető jó barátot lelnek, az öreg emberek panaszát is meghallgatja szívesen, akkor szeretete igaznak bizonyul. Papjuk nyomán a templomot, Istent és egymás kezét is megtalálják a hívek.


Zsolozsma 190.



Szent Ambrus püspök „a misztériumok” című értekezése

Oktatás a keresztség előtti szertartásokról

Naponként szóltam azelőtt hozzátok erkölcsi kérdésekről, amikor a pátriárkák történetét vagy a Példabeszédek könyvének parancsait olvastuk. Az volt a célom, hogy ezek ismeretével és elsajátításával hozzászokjatok az ősatyák példáján való járáshoz; hogy az ő útjukat követve szót fogadjatok az isteni kinyilatkoztatásnak; hogy újjászületve a keresztség által olyan legyen életetek, amilyen a megkereszteltekhez méltó. Most az idő arra int, hogy a misztériumokról beszéljek, és a szent jeleknek magyarázatát adjam. Ha ezt a keresztség előtt szándékoztam volna közölni olyanokkal, akik még nem voltak beavatva, inkább árulónak, mint magyarázónak tűntem volna fel. Aztán meg így – előkészítés nélkül – jobban belétek hatol a misztériumok fénye, mintha már valami tanítás megelőzte volna. Nyissátok meg hát fületeket, és élvezzétek az örök életnek a szentségek által rátok lehelt jó illatát. Ezt mutattuk be nektek jelképesen, midőn a fül megnyitásának szent szertartását végeztük és mondottuk: Effeta, azaz nyílj meg (Mk 7, 34), hogy akik a kegyelem forrásához jöttetek, megértsétek a feladott kérdéseket és emlékezetben tartsátok a feleleteket. Ezt a misztériumot maga Krisztus jelezte az evangéliumban, amikor a süketnémát meggyógyította. Ezután megnyílt számodra a legszentebb szentély, beléptél az újjászületés szentélyébe. Most idézd emlékezetedbe, mit kérdeztek tőled, és tartsd emlékezetedben, hogy mit feleltél. Ellene mondottál a sátánnak és cselekedeteinek, a világnak, a világi gyönyöröknek és élvezeteknek, ígéretedet nem a holtak sírja őrzi, hanem az élet könyve. Láttál ott levitát, láttál áldozópapot és láttad a püspököt is. Ne tekintsd testük alakját, hanem szolgálatuk kegyelmét. Angyalok színe előtt szóltál, miként írva van: A pap ajkának kell a tudást őriznie, és az ő szájából várják a tanítást, mert ő a Seregek Urának követe (Mal 2, 7). Nincs helye a tévedésnek, nincs helye a tagadásnak: Isten követe az, aki Krisztus országát és az örök életet hirdeti. Ne külseje szerint értékeld, hanem küldetése szerint. Azt nézd, amit neked juttatott; mérlegeld, mit tett, és ismerd fel méltóságát. Beléptél tehát, hogy ellenséged elé állj; elhatároztad, hogy nyíltan ellene mondasz neki; kelet felé fordulsz: aki ugyanis ellene fordult az ördögnek, az Krisztushoz fordul, ránéz bizakodó tekintettel. 


2014.07.13. vasárnap



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.07.13. vasárnap

Szakemberek sokszor emlegetik, hogy teljesen megváltozott földünk időjárása. Életem nyolc évtizedes időtartama alatt évtizedekig az időjárás télen hóval, viharokkal, sokszor csikorgó hideggel köszöntött ránk. Tavasszal elolvadt a hó, zöldült a rét, kezdett nyílni a hóvirág és az ibolya, pattantak a gyümölcsfák rügyei, virágba borultak a gyümölcsösök. Érni kezdett a májusi cseresznye, a meggy, megnőtt a gabona, fejlődött a kalász, éledt a remény, lesz friss kenyerünk és kalácsunk. Elérkezett az aratás, cséplés ideje és az első hálaadó ima Istennek: padláson nyugszik a kenyérgabona. A közeledő ősz a többi termény tető alá mentésének és a szüretnek az ideje volt. A gazdák értették,mit jelent a kétezer hétszáz éves izajási üzenet: „Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi, hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, éppen úgy lesz az én szavammal is, amely ajkamról fakad: Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem” (Iz 55,10-11) Isten tudta, hogy a kora reggel ébredő család minden tagja őszinte szívvel köszönti Őt: Adjon Isten jó reggelt! Váljék egészségedre az éjszakai nyugodalom! A hajnali harangszóra csendben mondta minden felnőtt az Úrangyala imát. A munkába induló kocsin előbb imaszó hallatszott: Jézus segíts! Aztán pattant az ostor sudara a levegőbe, és indult a mezőre, szőlőbe az örök-új Ádám és Éva, amint a teremtés elején megparancsolta az Úr: „Az Úristen vette az embert, és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze” (Ter 2,15) Lehetett bizalma Isten áldásában, mert a vasárnapja Istennek szentelt nap volt. A templomban mindenki a szokott helyén állt, zengett az orgona, szárnyalt az ének, és őszintén térdelt Megváltója áldozata jelenvalóvá tételekor. Ha hosszabb ideig tartó szárazság volt, nemcsak a föld művelője aggódott és fohászkodott újabb jótékony esőért„Perzsel a nap, száraz a föld: ez, ha így lesz, elveszünk. Gyászruhát ölt minden ember: Isten, adj esőt nekünk!”A földkerekségen sok-minden nagyon megváltozott.Talán a hatvanas években falusi plébános koromban a termelőszövetkezet elnöke kéréssel fordult hozz hozzám: Plébános úr! Elszárad minden növény! Imádkozzon az esőért. Együtt érző szívvel, de lelkipásztori szóval válaszoltam. Szívesen imádkozom esőért, de ha a fölséges Isten megkérdezi tőlem: fiam, honnan tudod, hogy a szövetkezetnek esőre van szüksége? Az elnök még nem szólt nekem. Ez igaz, felelte. Ez bizony nagy kár, fejeztem be a beszélgetésünket.