2014. június 19., csütörtök

Zsolozsma 166.



Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsága” című értekezéséből

Az éltető kenyér után a bűnök bocsánatát is kérjük

Tovább mondjuk kéréseinket, és így folytatjuk imádságunkat: Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma (Mt 6, 11). Vehetjük ezt a kérést mind lelki, mind pedig szó szerinti értelemben, mert ez Isten jóvoltából – mind a két jelentése szerint – üdvösségünkre szolgál. Tudjuk, hogy a lelki életünk kenyere Krisztus; és ez a kenyér már nem mindenkié, csak a mienk. És amint azt mondjuk, hogy: Mi Atyánk, mert ő csak azoknak Atyja, akik tanulnak tőle, és hisznek benne, ugyanúgy mondjuk: a mi kenyerünket is, mert Krisztus csak azok számára kenyér, akik azt az ő testeként veszik magukhoz. Azt kérjük, hogy ezt a kenyeret mindennap adja meg nekünk, nehogy minket – akik Krisztusban vagyunk, és az ő Eukarisztiáját mint az üdvösség eledelét mindennap magunkhoz vesszük – valamilyen súlyosabb bűn elkövetése távol tartson, és a mennyei kenyér élvezetétől a közösségből kizárva eltiltson, hiszen akkor Krisztus testétől szakadnánk el. Ő maga hirdette ugyanis: Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki eszik az én kenyeremből, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért (Jn 6, 51).Amikor tehát azt mondja az Úr, hogy örökké él az, aki eszik az ő kenyeréből, akkor ez nyilvánvalóan azokra áll, akik testének tagjai, és az Eukarisztiát a közösséghez való tartozás jogán veszik magukhoz; ezért viszont óvatosnak is kell lennünk: kérnünk kell imádságunkban, nehogy kizárva a közösségből Krisztus testétől is elszakadjunk, és így hosszú időre az üdvösséget is elveszítsük. Erre figyelmeztet Urunk fenyegető szava: Ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek (Jn 6, 53). Kérjük tehát, hogy mindennapi kenyerünket, azaz Krisztust adja meg nekünk, hogy akik Krisztusban maradunk és élünk, el ne szakadjunk az ő szentté tevő kegyelmétől és testétől. Ezek után bűneinket is előhozzuk imádságunkban, és ezt kérjük: Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek (Mt 6, 12). Miután kértük az éltető kenyeret, bűneink bocsánatáért is esdeklünk. Mennyire szükséges, hogy bűneink bocsánatáért imádkozzunk: hiszen Urunk gondviselésszerűen és üdvösségünk érdekében figyelmeztet arra bennünket, hogy bűnösök vagyunk, és hogy, amikor vétkeink bocsánatát kérjük, lelkiismeretünk visszatekintsen a múltra! Amikor az Úr parancsára mindennap imádkozunk vétkeink bocsánatáért, akkor ezzel egyben üdvös figyelmeztetést is kapunk arra, hogy mindennap vétkezünk. Mindez azért van, nehogy bárki is abban tetszelegjen, hogy ő ártatlan, és így elbizakodva nehogy még nagyobb legyen a pusztulása. Éppen erre figyelmeztet levelében János is: Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, saját magunkat vezetjük félre, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor, mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket (1 Jn 1, 8-9). János tehát levelében összekapcsolja mind a kettőt: egyrészt sürget, hogy imádkozzunk bűneink bocsánatáért, másrészt pedig biztat, hogy el is nyerjük azt a bocsánatot, amelyért imádkozunk. Azt tanította tehát, hogy jó az Isten: bűnbocsánatot ígért, és meg is tartja ígéretét. Mert aki arra tanított, hogy imádkozzunk vétkeink és bűneink bocsánatáért, az meg is ígérte atyai irgalmas szeretetét, és meg is fog bocsátani.


Jézus Szíve, Isten háza és a mennyország kapuja



Jézus Szíve, Isten háza és a mennyország kapuja, irgalmazz nekünk!

A régi városok mindig fallal voltak körülvéve. Védekezni kellett az ellenséges támadások ellen. Ostrom idején kívül viszont ki-bejárást kellett biztosítani, ezért az építkezéskor a falakban nyílásokat hagytak. Ezeket viszont vastag faanyagból készült lemezekkel töltötték ki, erős vaspántokkal látták el, hogy a támadók bárdjaival szemben ellenálljanak. Magának a mennyországnak tulajdonképpen nincs szüksége sem várfalra, sem őrségre, kapukra sem, hiszen oda a másvilágra semmiféle ellenség el nem talál. Annak a csodálatos városnak viszont falai és kapui is voltak, „amely a mennyből szállt alá Istentől, ahol Isten fényessége volt, Nagy és magas fala volt tizenkét kapuval és a kapuk fölött tizenkét angyal. A kapukra nevek voltak írva,”Izrael fiainak tizenkét törzse nevei.” (Jel 21,10-12) Ezek a szimbolikus tények talán azt jelzik, hogy az ószövetségi választott nép vezeti el az emberiséget az új Jeruzsálemig, amelyben már Jézus Krisztus az egyetlen közvetítő, a nagykapu az üdvösségre a mennyországba csak az Ő kereszten átszúrt Szívén át lehet bejutni, ha itt a földi életben az Ő szeretetével éltünk. Irgalmazz a későn megtérő haldoklóknak is!


2014.06.19. csütörtök



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.19. csütörtök

Az Egyház alaptörvénye

A zsidók negyven éven át vándoroltak a sivatagban, mielőtt bemehettek abba a hazába, amelyet Isten nyolcszáz évvel korábban ígért Ábrahámnak és utódainak. Ezt a végcélt elérhették volna néhány nap alatt, hiszen Egyiptom és Palesztina szomszédos országok. De az Úr úgy látta jónak, ha a sivatagot megjáratja velük a Földközi- tenger vidékétől a Síni- hegyig, ami a Sinai-félsziget déli csücskén található. Ott kötött velük szövetséget, ott avatta őket népévé az összes nemzetek közül. Onnan visszavándoroltatta őket az ígéret földje déli határáig. Ott fellázadtak az ellen az Isten ellen, aki őket úgy kitüntette, mint soha egyetlen más népet sem. Vissza kellett térniük a félsziget sivatagjába. Negyven évet kaptak arra, hogy majd annak lejártával képesek legyenek felfogni, hogy mi az az erő, ami őket néppé gyúrja a sok száz év alatt felduzzadt tömegből, amely szervezetileg legpraktikusabban rabszolga népnek volt tekinthető. Visszaérve a nevelőtáborból Mózes heteken át összefoglalta Isten kinyilatkoztatott igazságait Moáb síkságán. Itt hangzott el először kodifikálva az alaptörvény, amely minden mást összefoglal: „Halld Izrael: Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és minden erődből"(MTörv 6,4-5) Egy vita után Jézushoz fordult egy zsidó törvénytudó azzal:„Melyik a legelső az összes parancs közül? Jézus így felelt neki: Az összes parancs közül a legelső ez: Halld Izrael! A mi Urunk, Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és miden erődből. Ez az első parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat" (Mk 12,28-31) Az emberek nagy része ma sem érti. Az Isten országa, a katolikus Egyház az igazság és a szeretet közössége. Ezért támadja a sátán, a hazugság és gyűlölet ura.


2014. június 18., szerda

Zsolozsma 165.



Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsága” című értekezéséből

Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod

Így folytatjuk imádságunkat: Jöjjön el a te országod (Mt 6, 10). Azt kérjük, hogy bennünk jelenjék meg az Isten országa, amint előbb is úgy kértük, hogy bennünk szenteltessék meg az ő neve. Mert ugyan mikor nem uralkodik Isten, és nála ugyan mikor kezdődnék el az, ami mindig volt, és meg nem szűnt soha? Annak az országunknak eljövetelét kérjük, amelyet Isten nekünk megígért, és Krisztus Urunk vérével és szenvedésével megszerzett, hogy mi, akik azelőtt e világnak szolgáltunk, ezután Krisztus fősége alatt uralkodjunk, amint ő maga ígérte meg nekünk: Gyertek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! (Mt 25, 34). Úgy is érthetjük ezt a kérést, szeretett testvéreim, hogy maga Krisztus az Isten országa, és mi mindennap az ő érkezése után vágyakozunk, és azt óhajtjuk, hogy bennünk valósuljon meg minél előbb az ő eljövetele. Minthogy ő maga a feltámadás, hiszen mi is őbenne támadunk fel, ezért őt tekinthetjük az Isten országának, mivel őbenne fogunk uralkodni. Helyesen tesszük, hogy kérjük az Isten országát, vagyis a mennyek országát, mert van földi ország is. Ámde, aki már lemondott erről a világról, az máris felülemelkedett az e világ dicsőségén és országán. Majd így folytatjuk kéréseink sorát: Legyen meg a te akaratod a mennyben és a földön (Mt 6, 10); azaz nem azt kérjük, hogy Isten tegye azt, amit ő akar, hanem azt kérjük, hogy mi meg tudjuk tenni azt, amit Isten tőlünk kíván. Mert ugyan ki akadályozhatná meg Istent, hogy meg ne tegye azt, amit akar? Viszont minket a sátán megakadályoz abban, hogy Isten akarata szerint legyen minden szándékunk és cselekedetünk. Ezért kérjük imádságunkban, hogy bennünk legyen meg Isten akarata. Ahhoz pedig, hogy ez meglegyen bennünk, feltétlenül szükségünk van Isten segítségére és oltalmára. Senki sem erős ugyanis a maga erejéből: csak Isten irgalmas szeretete ad biztonságot. Hiszen az Úr Jézus is feltárta a világnak a magára vállalt emberi gyengeséget, amikor így imádkozott: Atyám, ha lehetséges, kerüljön el ez a kehely. Mégis így folytatta: De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te (Mt 26, 39), és ezzel példát adott tanítványainak, hogy Isten akaratát tegyek, ne pedig a magukét. Isten akarata pedig az, amit Krisztus végbevitt, és amire tanított is: legyünk alázatosak a viselkedésünkben, álljunk szilárdan a hitben; legyen tartózkodó a beszédünk, igazodjék az isteni akarathoz a cselekvésünk, gyakoroljuk az irgalmasságot, és magatartásunk legyen fegyelmezett; jogtalanságot elkövetni se tudjunk, de annál inkább tudjuk azt elviselni; éljünk testvéreinkkel békében; szeressük teljes szívünkből az Urat, szeressük mint Atyánkat, és féljük mint Istenünket; Krisztus elébe senkit és semmit se tegyünk, mint ahogy ő is mindennél többre becsült minket; elszakíthatatlanul ragaszkodjunk az ő szeretetéhez, bátran és nagy bizalommal tartsunk ki keresztjénél, amikor neve becsületéért folyik a harc; legyünk állhatatosak a beszédben, amikor megvalljuk öt; legyünk bátrak, ha érte vallatnak minket; legyünk türelmesek, ha miatta halállal koszorúznak meg bennünket. Mindez azt jelenti, hogy Krisztus társörökösei akarunk lenni, és meg akarjuk tartani Isten parancsát, azaz teljesíteni akarjuk Atyánk akaratát. 


Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye



Jézus Szíve, a szeretet lángoló tűzhelye, irgalmazz nekünk!

A tűzhely minden család életében igen fontos eszköz. Az étkezéshez elkészített nyersanyag ezen sül, fő, és válik a közösség étkezésénél jó ízű, tápláló, erőt és boldogságot osztó energiává. Régen a tűzhely mellett ült le a család beszélgetni zimankós teleken, ott nótázgattak a nyitott tűzhelyajtó fényénél. Ott rózsafüzéreztek a család és a nemzet jólétéért. A szeretet itt melengetett emberszíveket.
Jézus Szívének első önként vállalt feladata, hogy az emberiség nagy családjának jólétéről gondoskodjék a kegyelmek árasztásával. Aztán sajátmagát adja lelki eledelnek. A bajokban, szenvedésekben szívsebén keresztül engedjen bepillantani a maga borzalmas kínjaiba. Az „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem” (Mt 27,46) keserű fohász belőle most forró bizalmat sugároz. Szent Szív, kihűlt sok szívből a szeretet. Magad mutattad meg lángoló Szívedet Alacoque Szent Margitnak: Íme, én ennyire szeretlek benneteket. Legalább te szeress engem! Irgalmazz a szép szóra, jó példára meg nem nyíló emberszíveknek!


2014.06.18. szerda



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.18. szerda

Urunk, Jézus Krisztus tegnap arra tanított minket, hogy az Ő követői nem elégedhetnek meg azzal, ha az életet, a környezetünket jelentő embertestvéreink ünnepeit és köznapjait nem tesszük tönkre, nem zavarjuk meg embertestvéreink csendes boldogságát, de igyekszünk példát meríteni mindennap a mennyei Atyától: boldogságot sugárzunk életünkkel mi is. Jézus első figyelmeztetése egyedül is elég: „Én pedig mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket (is), és imádkozzatok üldözőitekért (is)! Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki felkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is” (Mt 5,44-45)

A mennyei Atya szeretete az egyetlen valóban tündöklő példa. Amikor még semmi nem volt, úgy teremtette az Isten a világot, hogy évmilliókig nem lesznek emberek, akik várják a hajnalhasadást. Ha pedig majd lesznek, hányan köszönik meg Atyjuknak ez óriási fény- és melegítő központot, amely eljuttatja a kellő mennyiségű fényt és meleget embernek, állatnak, növénynek egyaránt. Több ezer éve megteremtette Atyánk legkedvesebb teremtményét az embert, akinek van szeme, hogy észrevegye ezt a mindennapi ingyenes jótéteményt, esze is van, hogy megfogalmazhatná a hálaimát. Valóban megteszi-e minden ébredő a hála hangoztatását? Nem tesznek-e túl rajtunk a csicsergő madarak? Atyánk szeretettel vár erre a percre. Jézus szerint azt szereti a köszönetmondásban, ha az neki szól. Neki, egyedül. „Ügyeljetek arra, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Így semmi jutalom nem vár rátok mennyei Atyátoknál. Amikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcán, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb. Így alamizsnád titokban marad, és Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.” (6,1-4) Ha valakiben netán emberi gyanakvás ébredne, miért kifogásolja az Úr ezt az önmagában kicsinyes sikerélményt a teremtményétől, röviden azt válaszolom: könnyen elindulhat egy gőg fejlődése. Íme, mily hatalmas vagyok és a farizeusi gőg igen sok kárt okozott már Isten szolgái táborába. Sokan elfeledték, hogy hiába fejtenek ki bámulatos teljesítményt az izmok, minden mozdulathoz isteni együttműködés szükséges.„a felvilágosulás rabszolgasága” a most élő emberiség egyes képviselői túltesznek a Mózes-korabeli egyiptomi fáraón, akinek megátalkodottsága kiprovokálta az Úr végzését. Pillanatok alatt meghalt birodalmának minden családjában az elsőszülött férfi, a családfő várományosok, sőt pár nappal később maga a fáraó és egész hadserege belefulladt a Vörös-tengerbe. A Boldogságos Szűz Mária, la Salette-i (1846), a Lourdes-i (1858), Fatima-i (1917) és Garabandal-i (1961-1965) mennyei diplomáciai küldetései az egész világ gőgös ateistáit próbálták megmenteni. Az ítélet kimondatott, a megtérés még lehetséges, mert az Atya szeretete még kivár. Az imádság a kegyelmek, vagyis a természetfeletti isteni adományok elnyerésének az egyetlen eszköze. Jézus kétezer éve adta tudtunkra ezt is. Így írja elő körülményeit: „Amikor imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik az emberek szeme láttára szeretnek imádkozni a zsinagógában meg az utcasarkon, hogy mutogassák magukat! Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj ebbe az a szobába, zárd be az ajtót, és imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz. S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.(Mt 6,5-6) Ugyanígy szól a rejtett böjtről. (16-18) Szobám csendjében Atyám, arra kérlek: aki még menthető, mentsd meg a mennynek!


2014. június 17., kedd

Zsolozsma 164.



Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsága” című értekezéséből

Szenteltessék meg a te neved!

Milyen nagylelkű az Úr! Milyen gazdag az ő kegyes jósága irántunk! Hiszen ő akarta: úgy imádkozzunk hozzá, hogy az Ég Urát Atyánknak szólítsuk, és amint Krisztus az Isten Fia, úgy minket Isten gyermekeinek hívjanak. Melyikünk merte volna még imádságban is Atyának szólítani őt, ezt a szót csak kimondani is, ha ő maga nem engedte volna meg, hogy így imádkozzunk? Jól jegyezzük meg tehát, szeretett testvéreim, és tartsuk is mindig szem előtt, hogy ha Istent Atyának szólítjuk, akkor Isten gyermekei módjára kell viselkednünk. Mert ahogyan mi kedvünket találjuk abban, hogy Isten az Atyánk, úgy ő is lelje kedvét bennünk. Úgy éljünk tehát, mint Isten templomai, hogy biztosan bennünk lakjék az Úr. Ne legyen a cselekvésünk elütő attól, amik lélek szerint vagyunk: lelki és mennyei embernek indultunk, ezért csak lelki és mennyei módra gondolkodjunk és cselekedjünk; maga Urunk, Istenünk mondotta ugyanis: Aki tisztel, azt én is megtiszteltetésben részesítem, aki azonban megvet, azt megszégyenülés éri (1 Sám 2, 30). A szent Apostol is hangsúlyozza levelében: Nem vagytok a magatokéi. Nagy volt a váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg, és hordozzátok tehát Istent a testetekben! (1 Kor 6, 20). Majd így folytatjuk imádságunkat: Szenteltessék meg a te neved (Mt 6, 9). Nem azt kívánjuk Istennek, hogy a mi imádságaink szenteljék meg őt, hanem azt kérjük az Úrtól, hogy szenteltessék meg az ő neve mibennünk. Mert ugyan ki által is szentelődnék meg Isten, hiszen ő maga szentel meg minket? Viszont ő maga mondta: Szentté legyetek, mivel én szent vagyok (Lev 11, 45), azért kérjük könyörögve, hogy akik a keresztségben szentek lettünk, meg is maradjunk ebben a szentségben, amelyben már élni kezdtünk. És ezt mindennap esdve kérjük! Szükségünk is van mindennap a megszentelődésre, hiszen mindennap vétkezünk; akkor pedig kell, hogy szüntelen megszentelődés által újra megtisztuljunk bűneinktől. Az Apostol azt is megmondja, hogy miben áll ez a megszentelődés, amelyet Isten kegyes jósága ad nekünk, így tanítja: Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörő, sem kéjenc, sem kicsapongó, sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem részesül Isten országában. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, megigazultatok, és szentek lettetek Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által (1 Kor 6, 9-11). Azt írja tehát az Apostol, hogy szentek lettünk Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által. Mi tehát azt kérjük, hogy ez a megszentelődés maradjon meg bennünk. Urunk és Bíránk szigorúan meghagyta, hogy akit ő egyszer meggyógyított, és életre keltett, az többé már ne vétkezzék, nehogy valami még nagyobb bajba essék. Kérjük tehát imádságunkban szüntelenül, esdekeljünk éjjel és nappal azért, hogy őrizze meg Isten ezt a megszentelődésünket és ezt az új életünket, amelyet Istentől kaptunk ajándékba.


Jézus Szíve, az igazságosság és szeretet tárháza



Jézus Szíve, az igazságosság és szeretet tárháza, irgalmazz nekünk!

Igazságos az, aki mindenkinek megadja, ami megjár neki. Megadja a munka tisztességes bérét, visszaadja az illetéktelenül elvett holmit utolsó fillérig, nem követel többet, mint ami megjár. A szeretet arra késztet, hogy mindig mások javát szolgáljam önzetlenül, ne várjam a megajándékozottól a viszonzást, a magam boldogságát bízzam Istenre. Mindkét erény egyre mostohább lesz a modern, azaz pénzközpontú emberek szemében. Jézus már földi életében is azzal tűnt ki, hogy Istenember létére becsületesen dolgozott megfelelőbérért, isteni erővel végzett gyógyításaiért fillért sem kért, bár templomadóra nem kötelezett Isten- Fia volt, a vízből kihorgászott hal szájából vetette ki Péterrel az adópénzt (Mt 17.25-26)A szeretetét pedig maga jellemzi: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért” (Jn 15,13)Jézus Szíve, Te az igazságosság és szeretet tárháza maradtál korunkban is. Kérünk, emelj fel minket is magadhoz. A pénzimádóknak pedig adj mielőbbi megtérést!


2014.06.17. kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.17. kedd

Isten felkereste a poklot

Van egy pokolnak nevezett helye és állapota a világmindenségnek, amely a bűneit megbánni nem akaró, Istennel a halál pillanatáig ki nem engesztelődött lelkek örökös tartózkodási helye. Ide követi majd az utolsó ítélet után az elkárhozott lelket a vele örökre egyesített feltámasztott test is. Jézus így nyilatkozott erről a szörnyű helyről:„Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik” (Íz 66,24; Mk 9,43.47-48) A büntetésnek ezt a szörnyű helyét Jézus emberi lelke a vele örökre egyesült istenséggel együtt azonnal felkereste a kereszthalál beállta után. Hitünk igazságai közt valljuk: „Alászállt a poklokra” Itt kellett az összes gonosz léleknek földig görnyedve meghódolnia a kereszten győztes Megváltó előtt (Fil 2, 10) Ennek a területéhez tartozott a jól elkülönített pokol tornáca, ahol az Ószövetség idején üdvözült lelkek várták Jézus megváltó halálát és látogatását. Isten felkereste a poklot, az az ember csinálta földi gonoszság büntetőhelye. Ott együtt szenved az üldözött igaz ember és a gonosz ember által üldözött másik gonosz. Az itt szereplő poklot a hitetlen, hitleri gonoszság hozta létre vélt vagy valós ellenségei gyötrésére. Így ismerjük a történelemből: német koncentrációs tábor. A foglyok dolgoztak és szenvedtek. Maximilián Kolbe lengyel ferences atya hitvalló életéért, a Szűzanya forró tiszteletéért került ide. Amikor barakkjukból néhányan megszöktek, a parancsnok a foglyokat sorakoztatta és minden tízedik rabot éhségbunkerre ítélt. Kolbe atya nem volt „tízedik”. Az egyik elítélt keserves jajszavát hallva: „Mi lesz a feleségemmel és két kisfiammal”, önként kilépett a sorból és kérte a parancsnokot, hogy engedje meg, hogy átvállalja halálra sorsolt rabtársa helyett az éhhalált. Isten felkereste a poklot, mert a sátános önzés helyett megjelent az Isten alapvető szeretettörvénye: Tedd mindig azt, ami a másik ember javát szolgálja. Kolbe atya a szeretet hőse. Nem tudták éhséggel megölni, sem a lelkét megtörni. Korunk hős tanítója és példaképe ő.


2014. június 16., hétfő

Zsolozsma 163



Szent Ciprián püspök és vértanúnak „Az Úr imádsága” című értekezéséből

Közös és mindenkit átfogó a mi imádságunk

A békesség Tanítója és az egység Mestere semmiképpen sem akarta, hogy elszigetelődött, másoktól elkülönülő legyen az imádságunk. Nem akarta, hogy amikor imádkozunk, csak önmagunkért imádkozzunk. Nem azt mondjuk: Atyám, aki a mennyekben vagy, azt sem: A kenyeremet add meg nekem ma. Azt sem csak önmagának kéri az ember, hogy bocsássa meg a bűnét, hogy ne vigye őt kísértésbe, és szabadítsa meg őt a gonosztól. Közös és mindenkit átfogó a mi imádságunk, és amikor így imádkozunk, nem csupán egyért, hanem az egész népért imádkozunk, hiszen mi, az egész nép, egyek vagyunk. A békesség Istene és az egyetértés Mestere, aki az egységre tanított minket, azt akarta, hogy minden egyes ember mindenkiért imádkozzék, hiszen ő is egyedül hordozott mindnyájunkat. Az imádságnak ehhez a szabályához tartotta magát a tüzes kemencébe zárt három ifjú is. Egyek voltak az imában, és egy szív, egy lélek voltak az egyetértésben. Ezt tárja elénk a Szentírás tanúságtétele, amely megmutatja, miképpen imádkoztak ők, nekünk pedig példát ad, hogy mi is ezt kövessük imádságainkban, és így legyünk hasonlók hozzájuk, így olvassuk: Ekkor a kemencében mindhárman egy szájjal dicsőítették, magasztalták és áldották az Istent (Dán 3, 51). Szinte egy ajakkal szóltak Istenhez, pedig őket Krisztus még nem is tanította imádkozni. Éppen ezért volt az imádságuk hatékony és eredményes, mert a békés, az egyszerű, a lélekből fakadó imádság érdemszerző az Isten előtt. Látjuk, hogy az apostolok és a tanítványok is így imádkoztak Urunk mennybemenetele után: Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt (ApCsel 1, 14). Állhatatosan, egy szívvel-lélekkel imádkoztak; imádságuk buzgóságával és egységével nyilvánvalóvá tették, hogy Isten – aki otthont készít az egyetértőknek (Zsolt 67, 7) isteni és örök otthonába is csak azokat engedi be, akik tudnak másokkal egy szívvel-lélekkel együtt imádkozni. Lássuk mármost, szeretett testvéreim, milyenek azok a szent titkok, amelyeket az Úr imája magában rejt, milyen számosak, milyen jelentősek. Kevés szóban vannak összefoglalva, de e tömör mennyei tanítás folytán olyan nagy a lelki gazdagságuk, hogy a mi imádságainkból és kérnivalóinkból egyáltalán semmi sem maradt ki. Ti pedig, mondja az Úr, így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy (Mt 6, 9). Az újjáteremtett, az újjászületett és az Isten kegyelmével Isten tulajdonába visszahelyezett ember az Atya szóval kezdi az imádságot, hiszen már Isten gyermekévé lett. Így olvassuk: A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé legyenek: azoknak, akik hisznek benne (Jn 1, 11-12). Aki tehát hisz benne, és Isten gyermekévé lett, annak így kell kezdenie imádságát, hogy kifejezze ezzel a köszönetét, megvallja, hogy ő Isten gyermeke, hiszen Atyjának nevezi a mennyekben lakó Istent.


Jézus Szíve, az örök Atya Fiának Szíve



„Jézus Szíve, az örök Atya Fiának Szíve, irgalmazz nekünk!

A szív, amely a keblünkben dobog, hihetetlen erőfeszítéssel éjjel-nappal pumpálja testünk minden részébe a friss oxigént. Ezért a pihenés nélküli önfeláldozó munkájáért szinte minden nép a szeretet szimbólumának tartja a szívet. A zsidók az Ószövetség idején még a gondolkodás központjának is hitték. Az örök Atya, a Szentháromság első Személye, öröktől fogva birtokolja a végtelen nagy isteni természetet, a mindentudást és a mindenhatóságot. Mint tökéletesen kimerítő önismeretet szüli szellemi szüléssel az Igét, az egyszülött Fiút. Mint végtelen Szeretet neki ajándékozza az oszthatatlan isteni természetet. Amikor a Fiú megtestesül, dobogni kezd a Szíve, nemcsak pici testét kezdi éltető vérrel ellátni, hanem felkészül arra, hogy az egész emberiségbe állandó szolgálattal küldje Atyja és a maga kimeríthetetlen szeretetét. Fel tudja ezt fogni az ember? Mivel a legtöbb ember nem is gondol erre, Uram, irgalmazz nekünk!


2014.06.16. hétfő



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.16. hétfő

A mai napon Urunk Hegyi beszédéből ezt a pár sort idézteti a liturgia: „Hallottátok a parancsot: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is! Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is! S ha valaki egy mérföldre kényszerít, menj el vele kétannyira! Aki kér, annak adj, s annak, aki kölcsönt akar tőled, ne tagadd meg!” (Mt 5,38-42)
Jézus ezzel a tanács-sorozattal azt jelzi, hogy a mózesi törvények akkor igazságosak, ha csupán a bántalmazás mértékéig vesz elégtételt a megtámadott. Most azonban a megváltás ideje kezdődik. A megváltást Jézus vállalta, mégpedig a szeretet országának a mércéje szerint. Mit jelent ez? Az erőszakos bántalmazás a gőgös ember bűne. Ha a megbántott ugyanazt cselekszi, éspedig sikerrel visszaadja a bántást, nehéz lesz a jobb világot szolgálni, amint Jézus másutt így tanít: Mennyivel vagy különb, ha te ugyanazt a lelkületet élteted magadban, mint a támadód? A tékozló fiúról szóló példabeszédben Jézus nem a tékozló fiút emeli a szentség fokára, mert miután pimasz volt ifjú korában otthon, nem művelt semmi hasznosat a birtokban, aztán orcátlan kéréssel állt apja elé: „Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre szétosztotta köztük vagyonát” (Lk 15,12) Ez orcátlan kérés, sőt követelés, mert örökség csak akkor jöhet szóba, ha a tulajdonos meghal. Ez a munkakerülő ifjú még akkor is az apja nyakán élt, amikor a tisztességes fiúk már segítenek apjuknak. Az orcátlan követelés pedig előidézett egy komoly lelki traumát: Az én fiam ennyire szemtelen, hogy halálomra tervez? Jézus dicséri az édesapát, aki lesi, várja haza a fiát, „aki halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.”(32b) Ez az édesapa a Mennyei Atya megjelenítője.„Mindazok, akik ATYA NÉVEN SZÓLÍTANAK MEG, MÉGHA EGYETLEN EGYSZER IS, NEM FOGNAK ELVESZNI, HANEM BIZTOSAK LESZNEK ÖRÖK ÉLETÜKBEN A VÁLASZTOTTAK TÁRSASÁGÁBAN” (Az Atya szól gyermekeihez) Jézus a világ Megváltójaként jött a földre, az Atya abszolút pontos képmása. Elsősorban az Atya szeretetét akarja megvilágosítani, hiszen ha valaki ismeri az abszolút Szeretetet, az csak Jézus lehet. Amikor isteni születése történt az örökkévalóságban, azt így fejezi ki a zsoltáros: „Én szenteltem fel Királyomat a Sionon, szent hegyemen. Az Úr végzését hirdetem: Ő így szólt hozzám. A Fiam vagy, ma adtam neked életet. Kérd tőlem, és örökségül adom neked a népeket, birtokodul a föld határait” (Zsolt 2,6-8) a „szültelek” természetesen nem anyai szülést jelent, hiszen Istennek nincs teste. A szülni, születni ige teljes értelme: Élő jön ki élőből a természet hasonlóságára. Ez azt jelenti, hogy a szellemi létű Istenből egy szellemi létű Fiú lép ki, akinek Atyja szellemi létet ad. Mi, emberek merészeljük úgy érteni ezt, hogy a mi emberségünk szellemi létéből egy szellemi kép, az önismeretünk mintegy kilép, értelmünk láthatja, megismerheti, később is értékelheti. Erről szól Szent János evangéliumának bevezetője: „Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige (= kimondott Szó). Ő volt kezdetben az Istennél. Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. Az Ige volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. De akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, azoknak, akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából, nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be”.(Jn 1,1-5.9-14) „Az Ige megtestesült Názáretben, Kit Mária szűzen szült Betlehemben. Itt vagyon elrejtve kenyérszínben, Imádjuk mindnyájan egyetemben"(Ho 18,1)


2014. június 15., vasárnap

SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA



SZENTHÁROMSÁG VASÁRNAPJA

Az apostolok Jézus három éves igehirdetéséből megismerték a legnagyobb isteni titkot, hogy az egy Istenben három Személy van, azaz az egyetlen végtelen nagy isteni természetet nem egy, hanem három Személy birtokolja. Együtt gondolkodnak a végtelen isteni értelemmel és együtt akarnak az isteni mindenható akarattal. Jézus mindig az Atyáról beszél. Az Ószövetség hívei egy isteni Személyről tudtak. Őt olyannak ismerték, mint egy jó édesapát. Jézustól megtanulták, hogy nemcsak olyan, mint egy jó édesapa, hanem lényege szerint Atya, ősforrása a másik két isteni Személynek és az egész teremtett világnak. Tökéletes isteni önismereteként születik tőle a Fiú, és az Atya neki ajándékozza egész isteni természetét. Igaz, a Fiú azonnal vissza is ajándékozza Atyjának, így már közös kincsük lesz örökre. Ezért mondja Jézus: „Minden, ami Atyámé, enyém is.” (15) „Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön, befejeztem a művet, amelyet rám bíztál. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett” (Jn 17,3-5) Jézus nyilvános működése során többször említette a harmadik isteni Személyt, a Szentlelket. Az utolsóvacsorán Vigasztalóként mutatott rá. A mai evangéliumban viszont ezeket mondja: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, Ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek”. (12-13) Jézus ezzel utal arra, hogy a Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik. Miért mondja Jézus, hogy „még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek”? Azért, mert tudta, hogy szenvedései és kínhalála láttán tanítványai mindnyájan elvesztik istenségébe vetett hitüket. Másrészt elrémisztené őket a jövendő szenvedések híre. A szentleckében viszont olvassuk: „Még szenvedéseinkben is dicsekszünk, mert tudjuk, hogy a szenvedésből türelem fakad, a türelemből kipróbált erény, a kipróbált erényből reménység. Reményünkben nem csalatkozunk, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” (Róm 5,3-5) Pünkösdkor „szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel” (ApCsel 2,3-4) Ekkor megszűnt minden félelem. Csodálatos érzés, hogy ősi egyistenhitünk nyomán mi, magyarok is könnyen elfogadtuk, hogy az egy istenséget három személy birtokolja. A Mennyei Királynő így mutatkozik be Géza fejedelemnek: „Én Mária vagyok, Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának Édesanyja.” Nem okozott gondot a Szentlélekről szóló tanítás sem. Amíg a hitünk eleven volt, tudtunk még szenvedéseinkben is dicsekedni. Amikor azonban meggyöngítették, majd elrabolták hitünket, elerőtlenedett Isten- és emberszeretetünk is. Jött helyette félelem, hazugság és gyűlölet. Add vissza, Urunk, őseink nagy hitét.


Zsolozsma 162.



Szent Atanáz püspök leveleiből

Fény, ragyogás, kegyelem a Szentháromságban és a Szentháromságból

Sohasem volt haszontalan a régi hagyomány, a katolikus Egyház hitének és tanításának kutatása, tudniillik amit az Úr átadott, az apostolok hirdettek, és az atyák pedig megőriztek. Ezen alapszik ugyanis az Egyház, s ha valaki ettől eltávolodik, már nem lehet keresztény, és nem is nevezhető többé semmilyen jogcímen kereszténynek. Így tehát a Háromság szent és tökéletes, s az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben ismerjük meg. Semmi idegen vagy kívülről származó dolog nincs benne, és nincs összetéve teremtőből és teremtett dologból, hanem az övé a mindent teremtő és létrehozó erő. Természete egy és önmagával azonos, és tevékenysége is egy. Az Atya ugyanis mindent az Ige által a Szentlélekben cselekszik, s ily módon megmarad a Szentháromság egysége. Az Egyház így hirdeti az egy Istent, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat, és mindenben benne van (Ef 4, 6). Mindennek fölötte áll, mint Atya, azaz eredete és forrása mindennek; mindent áthat, mégpedig az Ige által; s végül mindenben benne van: a Szentélekben. Szent Pál, amikor a lelki dolgokról ír a korintusiaknak, mindent az Atyaistenre, mint Főre vezet vissza a következő módon: A lelki adományok különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a jelek is, de Isten, aki mindenben mindent végbevisz, ugyanaz (1 Kor 12, 4-6). Amit a Szentlélek kinek-kinek kioszt, azt az Atya adja az Ige által. Hiszen ami az Atyáé, mindaz a Fiú tulajdona is; ezért mindaz, amit a Fiú a Lélekben ad, igazában az Atya ajándéka. Ehhez hasonlóan, amikor a Lélek bennünk van, az Ige is bennünk van, akitől kaptuk a Lelket, s az Igében az Atya is. Így válik valóra: Atyám és én hozzá megyünk, és benne fogunk lakni.(Jn 14, 23) Ahol ugyanis fény van, ott van a ragyogás is; ahol pedig a ragyogás van, ott van a hatása is, és feltündököl a kegyelem. Szent Pál ugyanezt a korintusiakhoz írt második levélben így tanítja: A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, az Isten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal (2 Kor 13, 13). A kegyelem és az ajándék ugyanis, amely a Szentháromságban adatik, az Atyától a Fiú által a Szentlélekben adatik. Mert amint az Atya a Fiú által adja a kegyelmet, úgy az adományokban való részesedés csak a Szentlélekben lehetséges. De amikor ebben részünk van, az Atya szeretetét, a Fiú kegyelmét és a Szentlélek egyesítő erejét mondhatjuk magunkénak. 


Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív



Jézus Szíve, a Szűzanya méhében a Szentlélektől alkotott Szív, irgalmazz nekünk!

A Szűzanyát az angyal kegyelemmel teljesnek szólította. Mivel a legnagyobb kegyelem a szeretet, a lehető legnagyobb szeretet lakott benne. Isten Fia a megtestesüléskor semmi mást nem kért Atyjától, mint egy jó Édesanyát, ezzel azt akarta megmutatni, hogy Isten- Atyja szeretetét, amit a teremtéskor az embereknek ajándékozott, egy édesanya szíve mellett kezdhesse ember módon megismerni, majd születése után is legyen hová odahúzódnia veszélyek, meg nem értések idején. A Harmadik isteni Személy, akinek a származásától kezdve az Atya és a Fiú közösen ajándékozza meg az isteni Szeretettel, most viszonzásul megteremti a Fiú számára a legszeretőbb emberszívet. Édesanyák és szülötteik, tudjátok ezt és utánozzátok is? A mulasztóknak Uram, irgalmazz!


2014.06.15. vasárnap



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.06.15. vasárnap

Tudjuk, hogy a Biblia Ószövetségi részét az Istentől kapott kinyilatkoztatások alapján Mózes kezdte héber nyelven írni, csupa mássalhangzós és négy félhangzós írásjelekkel Kr.e.1250 évvel. Az első könyvének a címe: Teremtés. A kezdőszavak héberül: „Berésit bara Elochim et hassamájim veet haaresz” (Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet.) A zsidók túlszaporodásától rettegő fáraó parancsára minden zsidó kisfiút a Nílus folyóba kellett volna dobni. Mózes édesanya túljárt a fáraó eszén, és k gyékény kosárban a fáraó lányának fürdőhelyére tetette a csecsemőjét a sás közé. A csecsemőt észrevették és a királylány örökbe fogadta. Negyven éves koráig az akkori tudományokat mind megtanulta. Népe védelmében egy csapással agyonütött egy egyiptomi őrt, ezért menekülnie kellett. 80 éves korában juhokat őrizve látott egy égő, de el nem hamvadó vadrózsabokrot. Kíváncsian odament, de a tűzből parancs hangzott. „Mózes, Mózes!” Ne közelíts! Vesd le a sarudat, mert a hely, ahol állasz, szent föld! Én vagyok az Isten, atyáid Istene, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene.(Kiv 3,4-6) Isten az égő bokorból megmondta a nevét is: Én vagyok, aki vagyok” Önmagamtól, öröktől fogva vagyok, önerőmből birtokolom a végtelen nagy isteni lényeget, vagyis természetet. Nem változom soha semmiben.„Aki van, az küldött hozzátok. Jahve, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene küldött hozzátok” (14-15) tehát ők egyszer nem voltak, akaratom és ígéreteim szerint születtek, éltek, meghaltak, Én viszont változás nélkül vagyok. Amikor a tíz csapás után a fáraó végül elengedte a zsidókat, néhány nap teljes hadseregével múlva utánuk eredt, Isten megmutatta népének, milyen erős. Éjszaka kettéválasztotta a tenger vizét. A vízfalak között a menekülők átjutottak a Sínai félszigetre. Észrevették az egyiptomiak, hogy a menekülők már odaát vannak és a teljes haderővel berohantak a vízfalak közé a fáraó vezetésével. Isten szólt Mózesnek: emeld a botodat a tenger fölé! A nem látó, nem halló vízfalak összeömlöttek, a hadsereg belefulladt a vízbe. A Sínai hegy alatt megtörtént a nagy esemény: Isten szövetséget kötött Ábrahám népével. „Senki mást ne tekints Istennek, csak engem” (20,3) Amikor Mózes negyven nap és negyven éjjel a hegyen volt, az Úr megmutatta neki a világ teremtését, és amit látott és hallott, azt leírta.„Vajjómer ELOCHIM” Az Isten neve: Él. Az Elochim többes számú alak. Ebből nem szabad arra következtetni, hogy több-isten-hívő lett volna Ádám és Éva, meg az első idők nemzedékei. A méltóságot fejezi ki a többes szám, Hitünk legnagyobb titka, hogy az isteni természet, más szóval lényeg, végtelen nagy. Nem anyag, hanem tiszta szellem. Nincs összetétele értelemből és akaratból sem, hanem maga az istenség. Az isteni lényeg végtelenül értelmes: mindent tud, mindent ismer. Tudja azt, ami volt, ami van, ami lesz, sőt azt is, ami lehetne. Az isteni lényeg végtelen akarat is. Mindent megtehet, amit csak akar, ami jó. Ezt a végtelenül értelmes és végtelenül hatalmas isteni lényeget birtokolja önmaga erejéből az ATYA, majd isteni szüléssel ajándékozza Fiának. Ettől az örök pillanattól a Fiúé az egész istenség. Ő végtelen boldog ettől a végtelen nagy ajándéktól, de az Atya sem lehet isteni természete nélkül, a Fiú azonnal visszaajándékozza Atyjának. Az örök cél az örökös végtelen ajándékozás volt. Az isteni akarat működése során az immár közös kincset együtt ajándékozzák a Harmadik Isteni Személynek, aki azonnal vissza is ajándékozza. Ez a Szentháromság nagy titka. Az is titok, miért nem ajándékozza önmagát mindenki Istennek, a férj a feleségnek, ketten közös gyermekeiknek, pedig ezzel az ajándékozással minden család boldog lehetne.