Hívom a családokat 2014 márciusában – Bíró László püspök levele
Hívom
a családokat, házaspárokat, jegyeseket és szerelmeseket, a családokat szerető
szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett
áll!
Egyik
barátom negyvenéves érettségi találkozójukról beszámolva elmondta, hogy azok
között, akik eljöttek, csak ketten voltak, akik ma is első házasságukban élnek.
A többség két, néhány osztálytárs pedig három házasságot tudhat maga mögött.
Van, aki egyedül maradt, noha volt házassága, más pedig meg sem próbálkozott
vele. Barátom megkérdezte osztálytársát, aki büszkén beszélt vállalkozása
sikereiről és három házasságából származó 7 gyerekéről, hogy boldognak,
megelégedettnek érzi-e magát. Tudod öregem – hangzott a válasz –, a boldogság
nagyon relatív fogalom, mindenkit más tesz boldoggá. Anyagilag jól állok, bár
állhatnék még jobban is. Az első feleségem helyett találtam jobbat, a második
talált helyettem jobbat, a harmadikkal egész jól kijövök, azt hiszem, nincs már
esélyem egy jobb negyedikre, tehát meg kell vele elégednem. És a gyerekeim?
Örülök, hogy mindent meg tudok adni nekik, amire szükségük van, a
boldogságukról meg gondoskodjanak majd maguk. Tudom, hogy te még mindig csak az
első asszonynál tartasz, félő, hogy már nem is viheted sokra. De ha neked ez a
boldogság, … nem irigyellek. A volt osztálytársak ebben aztán meg is egyeztek:
nem irigylik egymást.
A
„sikeres” vállalkozó azért nem irigykedik, mert barátomnak már kevés esélye van
arra az útra lépni, amelyen ő kereste (de nem találta meg) a boldogságot, másik
barátomnak pedig nincs oka irigyelni társát, aki kudarcos házassági kísérletei
után sem mondhatja magát boldognak. Mindkettőjükben ott élt a vágy a
boldogságra, a meghitt házastársi kapcsolatra, az egyikükben azonban az eszmény
eltorzult, élete kisiklott, sőt mások boldogságát is zátonyra futtatta. Minden
ember szíve mélyén szeretné megtalálni a párját, akivel egybeforrva kereshetik
életük értelmét, akivel egységben, magukat kölcsönösen egymásnak ajándékozva
törekedhetnek életük célja felé. A házasság már az őskorban megjelent, mielőtt
még kialakult volna a társadalom. Nem a társadalom hozta létre a házasságot,
hanem a házasságokból születő családokból alakult ki a társadalom. Isten az
embert teremtésekor megajándékozta az életre szóló társ utáni vággyal, Ő
alkotta a férfit és a nőt olyannak, hogy egymást kiegészítve tudjanak boldogok
lenni. Az ember értelmes természetével adott törvényről, a természetes erkölcsi
törvényről van szó. „A házasságra szóló meghívás már a férfi és a nő
természetében adva van, ahogyan ezek a Teremtő kezéből kikerültek. A házasság
nem pusztán emberi intézmény, jóllehet a századok folyamán a különböző
kultúrák, társadalmi struktúrák és szellemiségek szerint számtalan változáson
ment keresztül. E változások nem érintik a maradandó és általános vonásokat.”
(KEK 1603)
Beszéljétek
meg, milyen lenne olyan társadalomban élni, amelyben a házasság és család
intézménye nem létezne! Miért nem találja meg az „igazit” az, aki csak a maga
boldogágát tartja szem előtt?
Aki
megismeri a minden ember szívébe írt természetes erkölcsi törvényben
foglaltakat, szabad akaratával dönthet: megtartja-e a törvényt, vagy ellene
cselekszik. „vessetek el minden tisztátalanságot és a különféle gonoszságokat,
és fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, mely meg tudja menteni
lelketeket. Cselekedjetek az ige szerint, s ne csak hallgassátok önmagatokat
ámítva. … Aki gondosan beletekint a szabadság tökéletes törvényébe, és megmarad
abban, s annak nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója, az
boldog lesz tette által.” (Jak 1, 21-25) A jó megtételére és a rossz kerülésére
az ember belülről, lelkiismeretének szavára érez késztetést, míg a jogi
törvények csak külsőleg kényszerítenek, akaratunk ellenére is érvényesíthetők.
Bárhogyan is próbálja szabályozni egy társadalmi csoport a házasságot, ha a
szabályzás ellent mond a természetes erkölcsi törvénynek, más szóval
összeütközésbe kerül az emberi természettel, válságba fogja sodorni a
házasságokat és a családokat.
„A
házasság és a család intézményének méltósága nem mindenütt egyforma fénnyel
ragyog, mert a többnejűség, a válás járványa, az úgynevezett szabad szerelem és
egyéb erkölcsi eltévelyedések elhomályosítják; továbbá a hitvesi szerelmet igen
gyakran megszentségteleníti az önzés, a hedonizmus és a meg nem engedett
fogamzásgátlás. Ezeken kívül a mai gazdasági, társadalom-pszichológiai és
polgári állapotok is súlyos zavarokat okoznak a családban. A Föld egyes részein
a népesség növekedéséből származó aggasztó problémákat lehet megfigyelni.
Mindez szorongással tölti el a lelkiismeretet. Mindazonáltal a házasság és a
család intézményének jelentősége és ereje abból is kiviláglik, hogy a mai
társadalom mélyreható változásai a velük járó nehézségek ellenére is, újra meg
újra, különféle formákban megmutatják ennek az intézménynek igazi természetét.”
(GS 47)
Soroljatok
fel olyan jogi, egészségügyi, közigazgatási szabályzásokat, amelyek
összeütköznek a természetes erkölcsi törvényekkel! Hogyan tudjátok
gyerekeiteket segíteni abban, hogy megértsék a természetes erkölcsi
törvényeket?
Korunkban
gyakran beszélnek a házasság és a család válságáról. Valóban, ha csak azt
tekintjük, hogy a megkötött házasságok hány százaléka bomlik fel néhány évvel
az esküvő után, arra következtethetünk, hogy sok házasság fut zátonyra.
Ilyenkor az egyes házasságok válságáról, de nem a házasság intézményéről van
szó. Ha megvizsgáljuk az okokat, hamar kiderül, hogy már a párkapcsolat
létrejöttekor sem volt minden rendben. A természetes erkölcsi törvény figyelmen
kívül hagyása válságba sodorja az embert, az ember pedig magával viszi válságát
házasságába és családjába. Nagyon fontos, hogy a házasságra készülők
hallgassanak lelkiismeretük szavára és tudjanak szabadon a jó és igaz mellett
dönteni. Ezért hárul nagy felelősség azokra, akik a fiatalokat felkészítik
házasságukra. Ők segítik a fiatalokat a természetes erkölcsi törvény
megértésében, és abban, hogy „igen”-jük biztos alapokra épüljön.
Sokan
azért, mert a saját házasságuk nem sikerült, a házasság intézményének
kudarcáról, válságáról beszélnek. Mondjatok példát családi, baráti, ismerősi
körben olyan házasságokra, amelyek a mai viszonyok között is biztosítani tudták
az egész család boldogulását, a házasság intézményének erejét! Mit gondoltok,
mi a titkuk?
Megkérdeztem
barátomat: minek köszönheti, hogy „még mindig csak az első asszonynál tart?”
Akkor, amikor már elhatároztuk, hogy összeházasodunk – válaszolta –, de még nem
voltunk jegyesek, elpanaszoltam lelkiatyámnak, hogy szerelmes lelkesedésemet
kezdi beárnyékolni a szorongás: vajon képes leszek-e egy életen át hűséges
szeretetben élni? Hiszen én már óvodás koromban is „szerelmes” voltam, mindig
volt egy-egy lány, akiért lelkesedtem. Most mi a biztosíték arra, hogy soha
többé nem fog lángra gyújtani egy lány sem, hogy örökre hűséges maradok?
Lelkiatyám hosszan hallgatott, aztán megkérdezte: Mondd, akarod, vagy nem? Hát
persze hogy akarom – válaszoltam –, mindig is eszményképem volt az férfi, aki
szívében sem tör soha házasságot, ahogy az az evangéliumban (Mt 5, 28)
olvasható. Az atya erre felemelte a hangját: Akkor meg ne nyavalyogj, hanem
cselekedj! Különbséget tudsz tenni a jó és a rossz között, szabad akaratod van,
választhatsz. Ne nyavalyogj, hanem bízzál Istenben, akard és tedd a jót! És én
– fejezte be barátom –, akartam. Hála Istennek még mindig csak az első
asszonynál tartok!
Bíró László
az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke