2014. január 11., szombat

Krisztus Király 20.



Krisztus Király győzedelmes harcai 

A teremtés érdekes mozzanata, hogy Isten teremtő szava a fű és faféléket a földből a levegőre parancsolta, a szárnyasokat fajtájuk szerint a vízből hívta elő.

A Napba öltözött Asszony előtt ott lapult a sátán, és leste, mikor jön világra a Megváltó kisded. Adott pillanatban a jó angyalok Isten trónja elé mentették őt, édesanyját pedig a pusztába. A sátánt kemény küzdelem után levetették a földre, és Szent János apostol onnét látja felemelkedni a sátán két rémisztő segítőjét. Az első párduchoz volt hasonló: hét feje volt és azokon tíz szarv. Fejein koronák ragyogtak és istenkáromló szavak. A vízbe dobott sárkány szinte halálos sebből gyógyította ki egyik fejét. Aztán a földre küldte, hogy harcoljon Jézus ellen. A megtévesztett emberek istenként imádták. Aztán egy kisebb fenevad bújt elő a szárazföldből. Neki csak két szarva volt, de nagy erővel káromolta Istent. Megteszi, hogy minden kicsi és nagy, gazdag és szegény, szabad és szolga bélyeget viselhessen jobb kezén vagy a homlokán, és senki se vásárolhasson vagy adhasson el, ha nem viseli a vadállat bélyegét vagy nevét, vagy nevének számát. Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat nevének számát, mert ember száma az, és száma hatszázhatvanhat” (Jel 13,16-18) Aztán elérkezett az aratás órája. „Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült, akinek fején arany korona volt és a kezében éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló az egész földön. És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet. Ekkor egy másik angyal jött ki az égben lévő templomból, neki szintén éles sarlója volt. Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volta tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei. Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét és Isten haragjának nagy borprésébe dobta. Megtaposták a borprést a városon kívül, és vér jött ki a présből a lovak zablájáig, ezerhatszáz stádiumnyira.”(14-20) A gabona és a bor az Oltáriszentség alapvető újszövetségi motívumai. A megváltás eszköze Jézus emberi Teste és Vére. Külön hangsúlyozni kell, hogy ezek a szentségi jelek a mostani gyakorlatunkban is változatlanok, Jézus parancsa szerint alkalmazzuk a szentmisékben:„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!” Ebben benne találjuk Megváltónk mindent feláldozó szeretetét, és naponta edződünk arra, hogy a magunk önző énjét átitassuk Urunk eucharisztikus erejével.

Zsolozsma 7.



Szent Maximus torinói püspök beszédeiből 

Urunk megkeresztelkedésének titka

A szent evangélium elmondja, hogy Urunk elment a Jordán folyóhoz, hogy megkeresztelkedjék, és e folyóban akarta mennyei misztériumaival önmagát megszentelni. Jóllehet évek választanak el bennünket attól az időtől, mégis indokolt, hogy Urunk születésnapja után megtartsuk ezt az ünnepet is; és úgy vélem, hogy ezt az ünnepet is Urunk születésnapjának kell neveznünk. Akkor megszületett az emberek közé, ma ismét születik a szentségekben; akkor a Szűz révén jött a világra, ma pedig a misztérium révén született meg. Akkor mint kisgyermek született, akit édesanyja, Mária karjaival ölelt a keblére, most amikor mint misztérium születik meg, az Atyaisten e szavai fonják körül: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok! (Mt 3, 17.) Az Édesanya ölelő karjai közt édesgeti gyermekét, az Atya pedig kegyes tanúságtételével kedveskedik Fiának. Az Édesanya a napkeleti bölcsek elé tárja gyermekét, hogy imádjak, az Atyaisten pedig ünnepélyesen bemutatja a pogányoknak, hogy őt tiszteljék. Urunk, Jézus Krisztus eljött tehát keresztelkedni, és azt akarta, hogy szent testét a folyó vize mossa le. Azt mondhatná talán valaki: „Aki szent, az miért akar megkeresztelkedni?” Halld tehát! Krisztus megkeresztelkedik, de nem azért, hogy a víz tegye őt szentté, hanem azért, hogy ő szentelje meg a vizet, és hogy ez a tisztává lett víz azután már megszentelje mindazt, amit csak érint. Krisztus megszentelő ereje nagyobb, mint az elemek megszentelő ereje. Amikor ugyanis az Üdvözítő a vízben alámerül, már akkor az egész víz a mi keresztségünkre megtisztul; és megtisztul a forrás, hogy azután a jövő népeinek a megtisztulás kegyelmével szolgáljon. A keresztséggel Krisztus tehát előttünk jár, hogy a keresztény nép hűségesen kövesse őt. Így lesz érthető ez a misztérium: miként ugyanis egykor Izrael fiai előtt a tűzoszlop vonult át a Vörös-tengeren, hogy a nép félelem nélkül követhesse, úgy lépett ő is elsőként a vízbe, hogy az utána jövőknek már járt utat készítsen. Ez a tény, amint az Apostol mondja, a keresztség titokzatos előképe volt. Bizonyos szempontból meg inkább keresztség volt az, amikor felhő borította be az embereket, és hullámokon jártak. Mindezt Krisztus Urunk is megtette ugyanúgy, hiszen miként ő vezette annak idején tűzoszlopba elrejtőzve Izrael fiait, most ugyanúgy ment emberi testbe öltözve elsőként a keresztségre a keresztények előtt. Ő az az úgynevezett felhőoszlop, amelyik annak idején világosságot tárt az őt követő vándorlók szemébe, most pedig a hit fényét gyújtja meg a hívők szívében; akkor a tenger hullámait száraz úttá szilárdította, most pedig a hit útját biztosítja a keresztségben. 

2014.01.11. szombat Vízkereszt utáni idő



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.11. szombat Vízkereszt utáni idő


Az ima hatékonysága: „Az a bizalom, amellyel iránta vagyunk, azt jelenti, hogy bármit kérünk is akarata szerint, meghallgatja. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat bennünket, tudjuk azt is, hogy amit kértünk, azt már meg is kaptuk.” (1Jn 5,14-15)
Ez a mai szentlecke első üzenete, amelyet boldogításunkra nekünk ajándékoz. Ha Sámuel édesanyjának, Hannának történetét kezdjük olvasni, megtudjuk, hogy ez az asszony első és nagyon kedvelt felesége volt Elkána nevű zsidó férfinak, mindketten mélyen hívő emberek, házasságkötésük előtt is, utána is elzarándokoltak Silóba, ahol akkor az Úr szent sátora állt. Imádkoztak, főként azért, hogy adjon Isten a fiatal házasoknak fiú-gyermeket. Mivel évekig nem kapták meg az Úrtól, és a zsidók nagyon szeretik a gyermekeket, nem voltak boldogok. Elkána ezért elvett egy másik lányt is feleségül, aki három évenként fiúkat és lányokat szült férjének. Peninna kezdte lenézni Annát. sőt amikor Silóban bemutatták áldozatukat, és a soros pap a család tagjainak bőven adott részt az áldozatnak hozott fiatal marhából, Elkána Peninnának és szép számú gyermekeinek sok falat húst osztott, a kedvenc asszonynak pedig csupán egy darabot. Hanna egy alkalommal csak sírt, és nem evett az áldozati lakomából. Odament a szentsátor elé, sírva mondta csendes imáját. Az idős főpap, Éli, a hosszúra nyúlt csendes imát kemény szóval illette: „Meddig akarsz még itt maradni ilyen részegen? Igyekezz kijózanodni! De Hanna ezt válaszolta: Nem, uram! Szerencsétlen asszony vagyok, sem bort sem mámorító italt nem ittam, csak a szívemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tartsd szolgálódat semmirekellőnek! Mert nagy bánatomban és szomorúságomban imádkoztam ilyen sokáig! Éli így felelt rá: Menj békével! Izrael Istene teljesíti kérésedet, amelyet elé terjesztettél. Erre azt mondta:Bárcsak tetszésre találna szolgálód szemedben. Aztán az asszony elment útjára, evett, és az arca nem volt többé olyan, mint azelőtt” (1Sám 1,14-18) Egy év múlva megszületett a kért kisfiú. Anyja Sámuelnek nevezte el, ami annyit jelent: Isten meghallgatott. Három éves koráig szoptatta, aztán elvitte Silóba a szentsátorhoz, és ott hagyta őt örökre Isten szolgálatára. Sámuel hosszú időn keresztül ő irányította a zsidó nép életét. Öreg korában ő kente föl királlyá Sault, majd annak kegyvesztettsége után Dávidot. Édesanyja hálaéneke pedig sok gondolatot ébresztett Szűz Mária hálaénekében, amellyel megköszönte, hogy Jézus Krisztus Édesanyja lehetett. (Lk 1,46-55) A szentleckéből kiragyogó öröm: Amikor valaki látja, hogy testvére bűnt követ el, de ez a bűn nem jelenti számára a halált, imádkozzék érte, és életet szerez annak, aki a halállal, egyenlő bűnnel vétkezik. Van halált jelentő bűn is; nem az ilyenről mondom, hogy könyörögjön érte. 17Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal. (1Jn 5,16-17) Szent Pál jó tanácsa segít megérteni ezt a nehezen felfogható különbségtételt: Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. (halálosan, végleges döntéssel) A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. Ne adjatok teret az ördögnek”.(Ef 4,26-27) Ha dühös, haragos vagy, könnyen mondasz vagy teszel olyat, ami önmagában lehet halálos vétek. A düh, az indulat, amely a szeretetnek súlyos megsértése, halálos bűn önmagában, vagy azzá lesz, ha teljes józan tudattal, poklot is vállaló akarattal történik. A felindulás azonban rendszerint elhomályosítja az elmét, bénítja az akaratot, amit ilyenkor tesz vagy mond valaki, enyhíti a bűn nagyságát. Így szól a halálos bűn biztos fogalma: „Súlyosan az vétkezik, aki teljes tudattal, megfontolt akarattal mond vagy tesz valamit, ami önmagában nagy Isten sértés. (Délután kitör egy nagy vita. Elfajul, elvadul a téma. Szóban vagy tettben súlyosnak minősíthető, ha valaki ilyenkor megfontoltan tud cselekedni. A felindultság menti az illetőt. Estére megnyugszanak, bocsánatot kérnek,nem válik halálossá a bűn.)

2014. január 10., péntek

Krisztus Király 19.



Krisztus Király győzedelmes harcai

Jézus a megváltást egyedül vitte végbe.

A bűnökért egyedül szenvedet meg, mert az Isten elleni lázadást, a végtelen elleni sértést, bántást jóvátenni, elégtételt adni senki sem tudott. Nincs olyan értékű cselekedete a világ minden emberének, amelyre azt mondhatná bárki: ezzel lemostam magamról az irtózatos bűnt, sőt embertestvéreimet is tisztára mostam. Ilyen ember nem született és nem is fog születni soha. Éva ősanyánk hite megrendült a végtelenül jó, szeretetre legméltóbb Teremtőben, aki ezt a mérhetetlen látható világot csak azért teremtette, hogy az embert meggyőzze. A testedben olyan parányi vagy, hogy a csillagvilágban csak porszemnek tűnsz majd. A mérhetetlen csillagvilágot neked adom, a szemed gyönyörködjön benne. Az igazi hazád majd a picinek tűnő föld lesz. Azt kell megművelned, egyelőre csak egy jókora kertként, mert még az is túl nagynak tűnik számodra. Majd benépesíted gyermekeiddel, unokáiddal, és azok ivadékaival: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra, hogy (ő is) uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az egész földön, s minden csúszó-mászón, amely mozog a földön! Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet! Hajtsátok azt uralmatok alá!” (Ter 1,26-28) Mindezt INGYEN, csupán szeretetből, hogy te is hasonló módon gondolkozzál. „Halld Izrael: az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből!” (MTörv 6,4-5) „a második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (Lev 19,18)

Az ember története Isten terveiben

„Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!”(Ter 2,18) „Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”.(24) Szeress, tehát mindenedről mondj le mások javára! Így lehetsz boldog.

A sátáni terv: Vedd el Isten legfőbb jogait

„Tudja az Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: Tudni fogjátok a jót és a rosszat“ (3,5) (Ti lesztek az isten)

Éva elsőszülötte meggyűlölte öccsét

„Ám az Úr azt mondta neki: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Nemde, ha jól cselekszel, jutalmat nyersz, de ha rosszul, legott az ajtóban leselkedik a bűn! Kíván téged, de te uralkodj rajta!” (4,6-7) „Mit műveltél? Testvéred vérének szava hozzám kiált a földről. Ezért légy átkozott e földön, amely megnyitotta száját s befogadta öcséd vérét kezedből. Ha műveled, ne adja meg neked gyümölcsét! Kóborbujdosó légy a földön!” (10-12)
„Élet Ura, meghaltál lelkünkre, a sátánnak országa most dőlt le. Szűzanyádnak fájdalmát tekintsed, Add meg nekünk a mennyei kincset!” (Ho 67B,3)

A Jelenések könyvének krónikása pedig a mi korunkról,kereszténységet tagadó korról szomorúan jegyzi fel: „Ekkor, íme, láttam, hogy a Bárány a Sion hegyén állt, és vele a száznegyvennégyezer, akiknek homlokára volt írva az ő neve és az ő Atyjának neve. Egy hangot hallottam az égből, amely olyan volt, mint a nagy vizek zúgása, és mint a mennydörgés, s a hang, amelyet hallottam, olyan volt, mint a hárfákon játszó hárfásoké. Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt, és senki más nem tudta megtanulni azt az éneket, mint az a száznegyvennégyezer, akik meg vannak váltva a földről. Követik a Bárányt, amerre csak megy, ők megváltást nyertek az emberek közül, zsengééül Istennek és a Báránynak, és a szájukban nem találtatott hazugság, mert szeplőtelenül állnak Isten trónja előtt” (Jel 14,1-5)

Zsolozsma 6.



Alexandriai Szent Cirill püspöknek Szent János evangéliumáról szóló magyarázatából

A Szentlélek kiárad minden emberre

Amikor a mindent teremtő Isten elhatározta, hogy Krisztusban csodálatos módon helyreállít mindent, és újra visszaadja az embernek az elveszített ártatlanságát, megígérte, hogy bőkezűen adott sok ajándékával együtt megadja majd a Szentlelket is, hiszen nélküle nem lehet kincseinek békés és maradandó birtokosává tenni az embert. Isten meghatározta tehát az időt, amikor a Szentlélek le fog szállni ránk, tudniillik Krisztus eljövetelének idejét, és megígérte: Azokban a napokban – ez a Megváltó ideje – kiárasztom Lelkemet minden emberre (Jo 3,1) Amikor azután ez a nagylelkű bőkezűség beteljesedett, és az Atyaisten megismertette a világgal Egyszülöttét, akit a Szentírás asszonytól született embernek nevez (Gal 4, 4), megadta a Szentlelket is. Elsőnek Krisztus, mint a megújított teremtés első embere fogadta be őt. Keresztelő János így tanúsította ezt: Láttam a Lelket, amint az égből leszállt rá és rajta maradt (Jn 1, 32) Krisztusról annyiban mondhatjuk, hogy megkapta a Szentlelket, amennyiben emberré lett, s amennyiben mint ember befogadta őt. Ugyancsak nem esett nehezére, hogy miután emberré lett, az Atya így szólítsa meg: Fiam vagy nekem, ma adtam neked életet (Zsolt 2, 7); jóllehet a megtestesülés előtt is az Atyaisten Fia és az ő lényegéből születik öröktől fogva. Róla ugyanis, aki öröktől fogva az Atyától született Isten, azért mondja az Atya: ma adtam neked életet, hogy minket benne tegyen fogadott gyermekeivé. Krisztusban van összefoglalva az egész teremtés, amennyiben ember: így amikor azt mondjuk, hogy az Atya saját Lelkét adja a Fiúnak, azért történik, hogy benne mi nyerjük el a Szentlelket. Emiatt öltötte magára Ábrahám utódának testét, amint ez írva van, és lett mindenben testvéreihez hasonlóvá. Az egyszülött Fiú tehát nem a maga számára kapja meg a Szentlelket, hiszen az az ő Lelke, hanem általa és benne ajándékozza nekünk Isten a Szentlelket, amint már ezt előbb mondtuk. Emberré lévén magában hordoz minden teremtményt, hogy azt megújítsa és újból teljesen hiánytalanná tegye. Továbbá, ha helyesen következtetünk, és jól akarjuk érteni a Szentírás tanúságát, látható, hogy Krisztus nem magának kapta meg a Szentlelket, hanem önmagában minekünk: minden jó ugyanis általa jut el hozzánk.

2014.01.10. péntek Vízkereszt utáni idő



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.10. péntek Vízkereszt utáni idő

Az igaz taps

Amikor az apostolok visszatértek igehirdető és gyógyító körútjukról, nagy örömmel számoltak be Jézusnak elért eredményeikről. Legjobban az lelkesítette őket, hogy „még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben” (Lk 10,17) Ennek nyilván Jézus is örült, hiszen a világ fejedelme ellen indultak hadjáratra. Mégsem ezt emeli ki dicséretként: „Láttam a sátánt, mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben” (18-20) Szerencsére Magyarországon nem divat a templomi taps. A munkánk eredménye ilyen gyorsan nem szokott jelentkezni. Az igazi sikert az jelent számunkra, ha valakit sikerül meggyőzni arról, hogy a saját életének a célja ne valamilyen érzékelhető fizetség legyen, mert tudjuk, hogy csak a meg nem fizetett tudás,öröm,boldogságszolgálatok bízhatnak abban, hogy ezek a jótettek viszonzásul megkapják az örök élet boldogságát. Aranyszájú Szent Jánosnak igaza van abban, hogy a szeretet gyarapodása, a boldog családi élet, a családok szaporodása az jelzi, hogy eredményes az Isten igéjének hirdetése. Ha híveinknek négyszemközt van visszajelzése arról, hogy a szentbeszéd milyen hatással volt az ő lelkiéletükre, nagyon jónak találom. Különösen az megnyugtató, ha a hittani tudást gyarapíthattuk, ha a fogalmakat tisztán értik a híveink, mert az Isten országa az igazság és szeretet világa, és az igazság csak tiszta fogalmakkal ismerhető meg.

2014. január 9., csütörtök

Zsolozsma 5.



Szent Proklusz konstantinápolyi püspök beszédeiből 

A víz megszentelése

Krisztus megjelent a földön, és az elszürkült világot felékesítette, ragyogóvá, örömtelivé tette. Magára vállalta a világ bűnét és a világ ellenségét letaszította. Megszentelte a forrásvizeket, és az emberek lelkét megvilágosította. Csodát csodára halmozott. Ma ugyanis a szárazföld és a tenger osztozott az Üdvözítő kegyelmében, és az egész világot öröm járta át. A mai nap Karácsonynál nagyobb csodákat tár elénk. Az Üdvözítő születésnapján nagyon örvendezett a föld, mert az Urat hordhatta hátán a jászolban. Isten megjelenésének ezen a napján pedig a tenger ujjong tombolva, mert a Jordánon át a megszentelő áldás ömlött beléje. Karácsonykor a gyenge Kisded jelent meg előttünk, megmutatva a mi gyenge tökéletlenségünket: ma viszont a tökéletes Krisztus áll előttünk, burkoltan mutatva magát, aki tökéletes Istenként a tökéletes Istentől származik. Akkor a Király a test bíborát öltötte magára, most a Jordán vize öleli körül és öltözteti fel. Figyeljetek hát és lássátok az új csodát: az Igazság Napját, amint a Jordánban fürdik, a tüzet, amint a vízbe merül, Istent, amint megszenteli őt a szolga ember. Ma az egész teremtés így énekel himnuszt: Áldott, aki az Úr nevében jön (Zsolt 117, 26). Áldott, aki minden időben érkezik, hiszen nem most jött el először. Mondd csak világosan te, boldog Dávid: Kicsoda ő? Isten az Úr, ő ragyog felettünk (Zsolt 117, 27). Nemcsak Dávid próféta mondja ezt, hanem Pál apostol is megerősíti az ő tanúságát, midőn így ír: Megjelent megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, és tanít minket (vö. Tit 2, 11). Nem néhány embernek, hanem minden ember számára. Éppúgy megadja a keresztségben az üdvösséget a zsidóknak, mint a görögöknek, s mindenkinek feltárja a keresztség közös kincseit. Nézzétek és csodáljátok ezt az új áradást, amely nagyobb és sodróbb, mint a Noé korabeli vízözön volt. Az az áradás ugyanis elpusztította az emberiséget; a keresztségnek ez a vize viszont újra életre szólítja a holtakat annak erejéből, aki ma megkeresztelkedett. Az az olajágat hozó galamb, amely Noéhoz visszatért, az Úr Krisztus kenetének illatát jelezte; most a galamb képében érkező Szentlélek az irgalmas Urat mutatja meg nekünk. 

2014.01.09. csütörtök Vízkereszt utáni idő



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.09. csütörtök Vízkereszt utáni idő

A közösség életében széles körű örömöket ad az Úr, hogy együtt örüljön ifjú és öreg, nő és férfi, szegény és gazdag. 

Ilyen közös örömben kovácsolódnak össze igazán. Amikor Dávid király már nagyon öreg volt, népe egyre türelmetlenebbül várta, hogy sok fia közül melyiket jelöli utódjának. Kitörő örömmel fogadták döntését: Salamon üljön még életemben trónomra! „Lementek tehát Szádok pap, Nátán próféta, Benája, Jojáda fia, a keretiek és a feletiek, felültették Salamont Dávid király öszvérére, és elvitték a Gihonhoz. Aztán Szádok pap elővette a sátor olajos szaruját, és felkente Salamont, majd megfuvatták a harsonát, az egész nép pedig azt kiáltotta: Éljen Salamon király! Aztán az egész sokaság felvonult a városba. Közben a nép fújta a fuvolát, s olyan örömmel ujjongott, hogy a föld csak úgy zengett kiáltásuktól”. (1Kir 1,38-40) Izrael sokat harcolt különböző népek hadseregeivel. A harc mindig feszült aggodalommal kezdődik, hiszen senki sem tudja kiszámítani teljes biztonsággal a hadiszerencsét. Annál felszabadultabb és nagyobb az öröm a győzelem után. Amikor a nagyon fiatal Dávid bátyjait látogatta Saul király hadseregében, és látta, hogy egy óriási termetű filiszteus harcos hetvenkedve odaáll a két csapat közti térre, gyalázza a zsidó sereget, káromolja Istenüket, és háborús ütközet helyett párharcot ajánl, de nem mer vele senki kiállni, Dávid elcsodálkozott. Óriás? Erős? Akkora lándzsája van, hogy külön hadfi cipeli? A mindenható Isten sokkal erősebb. Én kiállok vele, mondta. Nyájamat őrizve megvédtem medvétől, oroszlántól. Ettől sem félek. Aztán valóban kiment ellene csupán bottal és parittyával felszerelve. Ügyes, jól begyakorolt mozdulattal kezelte parittyáját, az elhajított kővel homlokon találta a filiszteust, aki megingott, hasra esett, Dávid pedig kirántva Góliát kardját, levágta annak a fejét. Óriási öröm a zsidó csapatban, a filiszteusok rémülten menekülnek. A győztes hadfiak üldözik és ölik őket. A harc után hazafelé vonuló csapatok elé ünnepelni jönnek ki lányok, asszonyok. Ujjongva körtáncot lejtenek, boldogan énekelnek: „Megvert Saul ezret, Dávid pedig tízezret”. (1Sám 18,7) A babiloni fogságból kiszabadult zsidók örömét csodálatos együttérzéssel énekelte meg a zsoltáros: „Mikor az Úr megfordította Sion fogságának sorsát, olyan volt, mintha álmodnánk. Akkor szánk vígsággal telt meg, nyelvünk pedig ujjongással. Azt mondták akkor a nemzetek között: Nagy dolgokat művelt velük az Úr. Nagy dolgokat művelt velünk az Úr, azért örvendezünk. Akik könnyek közt vetnek, majd ujjongva aratnak. Csak mentek és sírtak, úgy vitték vetni vetőmagjukat; de ujjongva jönnek vissza majd, s úgy hozzák a kévéiket”. (Zsolt 126,1-3.5-6) Vannak viszont benső, csendes, titkos örömök is: „Amely szív ismeri saját bánatát, annak örömébe nem vegyül hivalkodás”. (Péld 14,10) Az egészségre is hasznos a szív öröme: „Vidám szív jót tesz a testnek, a nyomott kedély pedig elszárítja a csontokat”. (17,22) Néha elég örömforrás egy jó szó is: „A szívbeli bánat leveri az embert, de a szép szó felderíti”. (12,25) „A barátságos tekintet felvidítja a lelket, és a kedvező hír erősíti a csontokat”. (15,30) Isten nem irigyli tőlünk az a tiszta örömöt, csak a bűnös érzéstől óv. Ráfizetnek, „akik gonosztevésben találnak örömet, és gonosz hamisságon ujjonganak”.(2,14) Istenhez fohászkodik az igaz ember, hogy megpróbáltatásain ne örülhessenek ellenségei: „Nézz rám és hallgass meg, Uram, Istenem! Ragyogtasd fel szememet, hogy halálos álomba sohase merüljek, hogy sohase mondja ellenségem: Legyőztem! Ne örvendezzenek szorongatóim, hogy meginogtam”. (Zsolt 13,4-5) „Ítélj meg igazságod szerint Uram, én Istenem, hogy ne örvendjenek rajtam, és ne gondolhassák szívükben: Jól van, én lelkem! Ne mondhassák: Felfaltuk! Piruljanak el, jussanak szégyenbe mind, akik örülnek szerencsétlenségemen De ujjongjanak és örvendezzenek, akik igazamat óhajtják!”(35,24-27)

Vízkereszt utáni csütörtök



Jézus azt mondta tanítványainak mennybemenetele előtt:„Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Menjetek tehát és tegyetek tanítvánnyá minden népet.Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig”(Mt 28,18-20) 

Jézusé tehát minden hatalom, nemcsak a lelki, de az állami, gazdasági is. Minden hatalom az emberek üdvösségét kell, hogy szolgálja. Ez alól soha senkinek nincs fölmentése. Jézus pere Pilátus előtt folytatódott, miután a zsidó főtanács halálra ítélte. „Pilátus azt mondta neki: „Nekem nem válaszolsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy szabadon bocsássalak, és arra, hogy megfeszítselek? Jézus azt felelte: Semmi hatalmad nem volna fölöttem, ha onnan felülről nem adatott volna neked. Ezért annak, aki kezedbe adott, nagyobb a bűne”. (Jn 19,10-11) Mivel a vallási hatalom adta Jézust Pilátus kezére, a tanácstagok bűne nagyobb, de bűnös Pilátus is Jézus igazságtalan elítélése miatt. Jézus a feltámadása után felment a mennybe, de továbbra is kezében tart minden hatalmat. János apostol elragadtatásában szintén a mennybe emelkedett. Erről tudósít minket: „Megfordultam, hogy lássam a hangot, amely velem beszélt, és amikor megfordultam, hét arany gyertyatartót láttam, és a hét arany gyertyatartó között az Emberfiához hasonlót, bokáig érő ruhába öltözve, és a mellén arany övvel körülövezve. A feje és a haja fehér volt, mint a gyapjú, és mint a hó, és a szeme olyan, mint a tűz lángja. Lába hasonló volt a kemencében izzó sárgarézhez, és a hangja, mint a nagy vizek zúgása. Jobbjában hét csillagot tartott, és a szájából kétélű kard állt ki. Az arca olyan volt, mint a teljes fényében ragyogó nap. Amikor megláttam őt, a lába elé hullottam, mint egy halott. A jobbját rám tette, és azt mondta: Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó, az élő, bár halott voltam, de íme élek örökkön-örökké; nálam vannak a halál és az alvilág kulcsai”.(Jel 1,12-18) Mi ugyan ezt nem látjuk, de hisszük. Hitünket alátámasztja a hitehagyó Julián császár esete. A IV. században élt római császár pogány nevelést kapott. Ennek következtében keresztény hitét elvesztette, visszatért a római bálványok imádásához. Már-már újabb keresztényüldözést indított el, amikor háborúba keveredett a perzsákkal. A csatában nyílvessző fúródott a mellébe. Akkor rájött, ki az Úr felette. Két tenyerébe gyűjtötte ömlő vérét, és kiabálta: „Győztél, Galileai!” A gyalázott Jézus pedig a fentebb leírt pompában várta ítéletre. Aki a Bibliából és a történelmi tényekből képtelen okulni, megtapasztalja legkésőbb halála után, amit János apostol látott odafönn:„Ekkor láttam a megnyílt eget, és íme, egy fehér ló, és aki rajta ült, annak Hűséges és Igaz volt a neve, és igazságosan ítél és harcol. A szeme pedig olyan, mint a tűz lángja, és a fején számos korona. Olyan neve van rá írva, amelyet rajta kívül senki sem ismer. Vértől ázott ruhába volt öltözve, és ez a neve: Isten Igéje. Az égi seregek követték őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. Szájából kétélű kard nyúlt ki, hogy azzal verje meg a nemzeteket. Ő fogja kormányozni őket vasvesszővel és ő tapossa a mindenható Isten bosszuló haragjának szőlőprését. A ruhája és ágyéka fölé ez van írva: Királyok Királya és uralkodók Ura!” (Jel 19,11-16) A leírtakból egyértelműen következik,hogy Jézus számoltatja el a hatalom képviselőit aszerint, amint az apostoloknak mondta, hogy jézusi elvek alapján vezették a népet az igazság és a szeretet alkalmazásával a jólét biztosításában, vagy a hazugság és gyűlölet gyakorlásával ördögi elvek szerint.

2014. január 8., szerda

Zsolozsma 4.



A Szent Hippolytus áldozópapnak tulajdonított beszédből Urunk megjelenésének ünnepére 

Víz és Lélek

Jézus elment Jánoshoz és megkeresztelkedett nála. Csodálatraméltó dolog! A határtalan folyam, mely örömmel tölti el Isten városát – csekély kis vízzel mosakodik. A kimeríthetetlen forrás – amely végtelen és mindenkinek életet ad – kicsiny és múlandó vízbe merül alá. Ő aki mindenütt jelen van és semmi sem távoli számára, aki felfoghatatlan az angyaloknak és láthatatlan az embereknek – elment megkeresztelkedni, mert úgy látta jónak. „Akkor megnyílt az ég, és szózat hallatszott: Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik (Mt 3,17) Szeretet szeretetet, és a szellemi fény megközelíthetetlen fényességet szül. Ő, akit József fiának neveznek, – az az én Egyszülöttem – isteni valósága szerint.„Ez az én szeretett Fiam ez az éhező, aki megszámlálhatatlan ezreket táplál; az elfáradó, aki felüdíti a fáradozókat; ez, akinek nincs hova lehajtania fejét, pedig tenyerén hordoz minden népet; ez, aki szenved, pedig ő gyógyít minden szenvedést; akit arcul vernek, pedig szabadságot ajándékoz a világnak; akinek sebet ejtenek oldalán, pedig Ádám oldalát is helyreállítja. Kérlek titeket, jól figyeljetek rám! Meg szeretném magyarázni, hogy mi ennek az egésznek az értelme. Vissza akarok térni az élet vizéhez, elmélkedni akarok a lelki gyógyszerekben bővelkedő forrásról. A halhatatlanság Atyja a halhatatlan Fiút és igét küldte a világba. El is jött az emberekhez, hogy lemossa őket vízzel és Lélekkel, s újjászülje a lélek és test romolhatatlanságára, ránk lehelte az élet leheletét, és romolhatatlan fegyverzetbe öltöztetett. Ha tehát az ember halhatatlan lett, istenivé is lesz. Ha pedig a víz és a Szentlélek által a keresztség pillanatától kezdve istenivé változik, akkor a holtak feltámadása után az is egészen természetes lesz, hogy Krisztus társörököse legyen. Akárcsak egy kikiáltó, olyan erőteljes hangon hirdetem tehát: Jöjjön minden nép a halhatatlanság keresztségéhez! Ez az a víz, amely a Lélekkel van egybekapcsolva, ez az a víz, amely a Paradicsomot öntözi, a földet termékennyé teszi. Ezt sóvárogják a növények csírái, éneikül nem szaporodnak az állatok. És, hogy mindent röviden összefoglaljak: Ez az a víz, amelytől az újjászületett ember megelevenedik, ez az a víz, amellyel Krisztus megkeresztelkedett, amelybe a Szentlélek galamb képében alászállt. Aki hittel száll be ebbe az újjászületést biztosító fürdőbe, aki ellene mond az ördögnek és Krisztus mellett kötelezi el magát, aki Krisztust Istennek vallja, és megtagadja azt, ami vele ellentétes – az a szolgaságot leveti és magára ölti a fogadott gyermekséget. Az ilyen ember a keresztségből fényesen tér vissza, mint a Nap, ragyogva az igazságosság sugarait. És ami mindennél több: Isten gyermekeként és Krisztus társörököseként tér vissza.Övé a dicsőség és a hatalom jóságos és éltető Szentlelkével együtt, most és mindörökké. Ámen. 

2014.01.08. szerda Vízkereszt utáni idő



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.08. szerda Vízkereszt utáni idő

„Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentő való és ismeri Istent”(1Jn 4,7)

Isten úgy mutatta meg, hogy Ő a szeretet, hogy a Szentháromságban tökéletesen odaadta az egész isteni természetet Fiának, aki elfogadta és visszaajándékozta Atyjának, majd ketten egyetlen leheléssel adták a Harmadik Isteni Személynek, a Szentléleknek, Ő pedig ugyanígy visszalehelte az Atyának és a Fiúnak. Miután Jézus földi életében, tizenkét éves korában Mária számonkérésére teljes határozottsággal kinyilatkoztatta a jeruzsálemi templomban: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk. De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?”(Lk 2,48b-49) Itt rá kell mutatnom egy zsidó nemzeti különlegességre, amely törvényként élt akkor, de él ma is Izraelben. Amikor a Szentföldön voltam zarándokúton, az ottani hivatalos idegenvezető hívta fel a figyelmünket: A tizenkét éveseket bizonyos korlátolt felnőtti jogokkal és kötelességekkel ruházzák fel. Ettől kezdve a tizenkét éves fiú „anyja fejére nő”: az édesanyját a hidegebb megszólítással asszonynak kell mondania; ha utcán találkoznak, nem köszöntheti mély hajlongással; fel kell esküdnie hazája védelmére. Jézus is önállóan viselkedik az előbbieknek megfelelően. Csak szelíden teszi szóvá, hogy ez az általános népszokás Istentől adott törvény, amely már önálló erkölcsi állásfoglalásra jogosít/kötelez. Vissza is megy földi családjával otthonukba, és kivárja a megváltói feladatok elkezdésével a teljes nagykorúságot, de figyelmezteti Édesanyját és tisztelt, szeretett nevelőapját arra: Ő és minden ember, elsődlegesen Istennek felel, amikor már bizonyos érettséget elér. A szülők tisztelete és szeretete azonban megelőz minden más emberi kapcsolatot, kivéve a házasságot:„Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz”(az emberi test felbonthatatlan szervezet, ilyen kell, hogy legyen a házassági állapot)(Ter 2,24) Az apostol mintegy összegezi, hogy a szeretet milyen sokoldalúan örömforrásunk nekünk, hívőknek:
„Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást. Istent soha senki nem látta. Ha szeretjük egymást, bennünk marad az Isten, és a szeretete tökéletes lesz bennünk” (1Jn 4,11-12) „Abból tudjuk, hogy benne élünk, ő meg bennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk”(13) „Láttuk és tanúságot teszünk róla, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ Üdvözítőjéül.(14)„Aki vallja, hogy Jézus az Isten Fia, abban benne marad az Isten, és ő is az Istenben”.(15)„Megismertük és hittünk a szeretetben, amellyel Isten van irántunk”(16)„Az Isten szeretet, és aki kitart a szeretetben, az az Istenben marad, s az Isten is benne marad” (16b)„Abban teljesedett ki bennünk a szeretet, hogy bizalommal várjuk. Az ítélet napját, mert ahogyan ő, úgy vagyunk mi is ezen a világon”(17)„a szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet”(18) Az Atya nyolcvan éve hosszú üzenetet diktált egy missziós rendfőnöknőnek, Eugénia anyának. Ebben mondta: „Mindazok, akik Atya néven szólítanak, még ha egyetlen egyszer is, nem fognak elveszni, hanem biztosak lesznek örök életükben a választottak társaságában” (Az Atya szól gyermekeihez, 49.old.) Jézus feltámadása után az ötvenedik napon kiárasztotta Egyházára a Szentlelket sok féle kegyelemmel.(ApCsel 2.1-39)

2014. január 7., kedd

A év január 7. kedd



„Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van” 

Az igazság és a szeretet Isten Országának alapja. A levélrészletben János apostol az igazság egyik nagyon fontos tárgyát említette: Jézus Krisztus az Atya küldötteként jött a földre, hogy minket, embereket testvéreivé fogadjon, az Atya fogadott gyermekeivé tegyen, és saját társörököseivé avasson a mennyországban. Mi ezt tudjuk, hisszük, bennünk tehát az Isten Lelke él. (1Jn 4-6) Ma az apostol a másik fontos alapról, a szeretetről szól: „Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent, mert Isten a szeretet”. Ez a felszólítás Isten Országában szinte feleslegesnek tűnik. Az egymás szeretete ugyanis szívünkbe oltott ajándék. Legszebb példája az ember teremtésének leírása: „Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére, Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette. Isten megáldotta őket, és azt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet!” (Ter 1,27-28) A boldog, szeretettől áradó család képe ez. „Elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek”.(Ter 2,24) Mindezt úgy tudja igazán érteni és felelősen egész életében gyakorolni az ember, ha Istent igazán ismeri:„Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet” (8) Sokan úgy vélik, hogy a szeretet Isten részéről magától értődően könnyű ügy. Viszont az apostol rámutat, hogy a szeretet Istenben és emberben nagyon sok áldozatot követel: „Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk” (9). Jézus küldetése véres szenvedést jelentett, iszonyú megaláztatásokat és borzalmas kereszthalált. Neki meg kellett halnia, hogy mi örökké élhessünk, mégpedig a leggyönyörűbb környezetben, a mennyországban. Ezt tartotta Jézus szem előtt: „Bizony, bizony mondom nektek: ha a földbe hullott gabonaszem meg nem hal, egymaga marad, de ha meghal, sok termést hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, és aki gyűlöli életét ezen a világon, megőrzi azt az örök életre. Aki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is”. (Jn 12,24-26)„Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért” (1Jn 4,10) Isten tehát ebben is megelőzött és ma és mindenkor megelőz minket. De végre nekünk is bizonyítanunk kellene, hogy igyekszünk mi is mindent megtenni, hogy önzetlen szeretetre törekszünk Isten és egymás iránt.

Zsolozsma 3.



Aranyszavú Szent Péter püspök beszédeiből 

Aki értünk jött e világra, azt akarja, hogy megismerjük őt

Jóllehet az Úr megtestesülésének a titkában mindig világosan meg lehet látni istenségének jeleit, a mai nap mégis többféle módon mutatja be és tárja elénk azt, hogy Isten emberi testben jött el hozzánk. Bemutatja, nehogy a mindig sötétségbe burkolódzó halandóság tudatlansága miatt elveszítsük annak megtartását és birtoklását, amire egyedül a kegyelem tett érdemessé. Mert, ha értünk akart megszületni, nem akart előttünk ismeretlen maradni, és ezért úgy mutatja meg nekünk magát, hogy isteni jóságának nagy titka ne legyen alkalom egy nagy tévedésre. Akit tündöklő csillagként keresett a napkeleti bölcs, azt ma bölcsőben sírdogáló kisdedként találta meg. Ma pólyában a bölcs csodálja, világosan felismerve azt, akit oly sokáig kellett keresnie homályban a csillagok közt. Amit a napkeleti bölcs ma itt lát, az lelke mélyéig ámulatba ejti. Látja földön az eget, égben a földet, Istenben az embert, emberben az Istent, és parányi testbe zárva azt, akit az egész világ sem képes befogadni. S ezt látva már hisz és nem töpreng rajta, majd pedig titkos értelmű ajándékaival megvallja: tömjénnel az Istent, arannyal a királyt, mirhával azt, akinek majd meg kell halnia. Így hát a pogány, aki utolsó volt, elsővé lett, hiszen pogány bölcsek hite szentelte meg akkor előre a pogányok hitét. Ma Krisztus a Jordán folyó medrébe lépett, hogy lemossa a világ bűnét, hiszen ezért jött ő e világra, amint maga János is tanúsítja: Íme, az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. (Jn 1, 29). Ma a szolga fogadja Urát, az ember Istent, János Krisztust; fogadja, hogy bocsánatot nyerjen, és nem azért, hogy bocsánatot adjon. Ma, miként a Próféta mondja: Az Úr szava zúg a vizek árján (Zsolt 28, 3) Miféle szó ez? Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik (Mt 3, 17).Ma a Szentlélek galamb képében ott lebeg a vizek felett; miként az a másik galamb Noénak tudomására hozta, hogy a vízözön elvonult a világról, úgy most ennek a galambnak megjelenése jelezze, hogy véget ért a világ szüntelen hajótörése. Az csupán egy gallyacskát hozott a régi olajfáról, ez viszont egy új kenet egész bőségét önti az Engedelmesnek fejére, hogy beteljesítse azt, amit a Próféta előre megmondott: Ezért kent föl Isten, a te Istened, az öröm olajával társaid közül (Zsolt 44, 8) Ma tette Krisztus az első csodáját, amikor a vizet borrá változtatta. Csakhogy ezt a vizet a vér titkára kell értenünk, hogy Krisztus testének serlegéből nyújtson színtiszta italt a szomjazóknak, és így valóra váltsa a Próféta szavát: Színültig teli serlegem kicsordult (Zsolt 22, 5).

Vízkereszt utáni idő 2014.01.07. kedd



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.07. kedd Vízkereszt utáni idő

„Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal. Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg a színe előtt a szívünket. Ha szívünk vádol minket valamivel, Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt. Bármit kérünk, megkapjuk tőle, hisz megtartjuk parancsait, és ami tetszik neki, azt tesszük. Az az ő parancsa, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében és szeressük egymást parancsa szerint. Aki teljesíti parancsait, Istenben marad, és Isten is őbenne. Azt hogy ő bennünk marad-e, a Lélektől tudjuk, akit nekünk adott.” (1Jn 18-24) 

Nagy öröm olvasni a „tanítványtól, akit szeretett Jézus”, hogy nincs szükségünk sem írásban, sem szóban kifejezni szeretetünk tényét, hanem a szívünkbe kell nézzünk: miről tanúskodik őszintén a szívünk, az istenadta lelkiismeretünk. Amikor úgy érezzük, hogy az Atya szentháromságos szeretete, a mindenét fenntartás nélkül megosztó szeretet él bennünk is, és a megváltásért minden emberért kereszthalált vállaló Jézust utánozzuk mi is, akkor a szeretet kisebb tényeit sem kell bizonygatnunk. Ez a szeretet a mi szeretetünknek igazán megnyugtató bizonyítványa.A mai liturgiában szereplő karácsonyi örömhöz is János evangélista gondolatai juttatnak el minket. „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert az Isten szeretet”. (4,7-8) Hemzsegnek az új vallások, nemcsak nálunk, hanem szerte a világon is. Híveket toboroznak a katolikusok közül is. Az érvük: ők mennyire szeretik az Istent, minden nap olvassák az ószövetségi Bibliát. Felmondanak belőle egy szakaszt, amit megtanultattak velük, de ha Jézusról érdeklődöm, megakad a lelkes beszélgetés. A Szentlélek ismeretlen előttük. Miért tagadják a Szentháromságot? Nekik a Biblia csak az Ószövetség könyveit jelenti. Az Ószövetség bár többször is említést tesz róla, nem ismeri az Újszövetséget. Egyik ilyen jövendölést Jeremiás prófétánál olvassuk: „íme, jönnek napok,mondja az Úr, amikor újszövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. De nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetséget ugyanis megszegték, holott én uruk voltam ,mondja az Úr. Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok, mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek”. (Jer, 31,31-33) A zsidóknak adott szövetség Mózes közvetítésével, tehenek vérének széthintésével történt idegen földön, a Sínai hegy lábánál. Az is drága, mert élő állatot kellett leölni. Az újszövetséget viszont Isten megtestesült Fia, Jézus Krisztus kötötte Jeruzsálemben a szenvedése előtti estén, az utolsó vacsorán, amellyel az ezerkettőszáz-nyolcvan évig érvényben volt bárány-vacsorák sorát lezárta, és a saját istenemberi vérében kötött meg az akkor megalapított újszövetség népével. Megették a sült bárány húsát, ettek hozzá kovásztalan búzakenyeret. Ezután Jézus a maradék kenyérből kezébe vett egy szeletet: „Hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy a vacsora végén fogta a (harmadik) kelyhet is és azt mondta: Ez a kehely az újszövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak’”. (Lk 22,19-20) „Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte Fiát bűneinkért engesztelésül”. (1Jn 4,9-10) A hitetlenek rettegnek ettől a végtelen szeretettől, nekünk pedig kimondhatatlan örömet jelent. 

2014. január 6., hétfő

URUNK MEGJELENÉSE



A mai ünnepnek is csodálatos, mély jelentősége van. A csillag az égen jelenti azt az égi világosságot, mely a magasból jön, hogy a mélységekbe vezessen. Az a csillag, mely besugároz egy világot, jelenti az evangéliumot s missziójának határtalanságát; a három napkeleti bölcs pedig képviseli a nemzeteket, melyek az isteni Megváltónak hozományát képezik. Mikor ezt a három bölcset a jászol előtt térdelni látjuk, el kell gondolnunk, hogy ez a katholikus egyház, a «regnum Dei» csírájában, magvában, «simile grano sinapis», mely később terebélyes fává nő; bemutatott hódolatuk pedig az imádás, odaadás, amellyel a szívek viszonozni fogják az isteni Megváltó szeretetét.

(PO ÖM, XVII., Élet Igéi II., Az Úr ünnepei, 67. old.)

Zsolozsma 2.



Nagy Szent Leó pápa beszédeiből

Az Úr az egész földön kinyilatkoztatta üdvösségét

Az irgalmas, gondviselő Isten elhatározta, hogy az idők teljességében segítségére jön a romlásba jutott világnak. Krisztusban előre elhatározta minden nép megszabadítását. Belőlük ígért egykor Ábrahámnak, a szent pátriárkának megszámlálhatatlan ivadékot, akik tőle nem test szerint, hanem hite termékenységéből származnak. Ezért hasonlította őket az ég csillagaihoz, hogy az összes nemzet atyjától ne földi, hanem mennyei utódokat reméljenek. Lépjen, lépjen csak be a pogányság egész sokasága az ősatyák családjába, és az Ábrahám Ivadékának adott áldást – amelyet a test szerinti gyermekek elutasítottak – az ígéret fiai kapják meg! A három bölcs személyében az összes nemzet imádja a mindenség Alkotóját! Legyen ismert az Isten nemcsak Júdeában, hanem az egész földön, hogy mindenütt Izraelben nagy legyen az ő neve (Zsolt 75, 2) Mi tehát, szeretteim, akik már jártasak vagyunk az isteni kegyelem titkaiban, lelki örvendezéssel ünnepeljük zsengéink napját és a pogányok meghívásának kezdetét! Adjunk hálát az irgalmas Istennek, aki – az Apostol szerint – arra méltatott minket, hogy részünk legyen a szentek fényességében. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, és helyet adott nekünk szeretett Fia országában (Kol 1, 12-13). Hiszen már Izajás próféta így jövendölte meg: A nép, amely sötétségben jár, nagy fényességet lát. Akik a halál országának árnyékában laknak, azoknak világosság támad (Iz 9, 1). Ugyancsak ő mondja róluk Istenhez beszélve: A nemzetek, amelyek nem ismertek téged, segítségül hívnak, és a népek, amelyek nem tudtak rólad, hozzád menekülnek (Iz 55, 5).Ezt a napot Ábrahám látta és örvendezett (Jn 8, 56), mert felismerte, hogy az ő hitének gyermekei nyernek majd áldást utódában, Krisztusban. Hitével előre látta, hogy így nemzetek atyja lesz és magasztalta az Istent: meg volt győződve, hogy Isten elég hatalmas ígéretének beváltására (Róm 4, 20-21). Ezt a napot énekelte meg Dávid a zsoltárokban: Térjen hozzád minden nemzet, melyet csak alkottál, boruljanak le előtted, Uram, és magasztalják nevedet (Zsolt 85, 9)És másutt:Megmutatta szabadító hatalmát, és kinyilatkoztatta igazságosságát a nemzeteknek (Zsolt 97, 2).Mindezt abban látjuk megvalósulni, hogy az Úr messze vidékről meghívta a három bölcset, és csillag által vezette őket, hogy megismerjék és imádják az ég és föld Királyát. A csillag buzdít minket is, hogy töltsük be azt a szolgálatot, amelyet ő teljesített: lehetőségeink szerint szolgáljuk azt a kegyelmet, amely mindnyájunkat Krisztushoz hív. Szeretteim! Ebben a törekvésben segítenetek kell egymást! Tündököljetek tehát a világosság fiaiként, mert Isten országába az igaz hit és a jócselekedetek által lehet eljutni; a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki az Atyaistennel és a Szentlélekkel él és uralkodik mindörökkön-örökké. Ámen. 

2014.01.06. hétfő Vízkereszt



Evangelii Gaudium – az evangélium öröme!

2014.01.06. hétfő Vízkereszt

„A pogányok is társörökösök"

A mai nagy ünnep központi témája: Szent Pál apostol örömmel írja az efezusiakhoz: „Testvéreim! Bizonyára hallottatok Isten kegyelmi adományáról, amelyben a ti javatokra részesültem. Kinyilatkoztatásból megismertem Krisztus titkát, amelyről korábban nem tudtak az emberek, de most a Lélek a szent apostoloknak és prófétáknak kinyilatkoztatta. E szerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek, és az evangélium által részesei az ígéreteknek” (Ef 3,2-3.5)Amikor a hazáját és nemzetét vélte szolgálni Saul, nagyon féltette a kiváltságaikat azoktól, akik nem Ábrahám leszármazottai voltak. Pedig ez a féltékenység teljesen jogtalan volt. A zsidók ősapja, Ábrahám, maga is bálványimádó volt hatvan éves koráig. Isten kiválasztotta őt, hitet adott neki az egy Istenben, megáldotta őt, jövendő utódait, mindenkit, aki maga is áldja Ábrahámot. Ezzel áldottá tette az Ószövetség idejét. Ezt a kiváltságos áldást végül kiterjesztette maga a fölséges Isten minden népre ezzel a záradékkal: „Tebenned nyer áldást a föld minden nemzetsége”. (Ter 12,3) Ezzel az áldással Saulnak találkoznia kellett ifjú korában. Ha mégis azt hangoztatja a fenti levélrészletben, hogy ő külön kinyilatkoztatást kapott arról, hogy a pogányok is részesülnek az evangélium áldásaiban, akkor arra érthetjük, hogy Jézus a damaszkuszi tanítvány,Ananiás által üzente neki: „Választott edényem ő nékem, hogy hordozza nevemet a pogányok, a királyok és Izrael fiai előtt”. (ApCsel 9.15) Ábrahám nyomán Izajás próféta is beszél arról a boldog korról, amikor Jeruzsálem fölött új világosság ragyog majd föl: Isten új fényét látja ő is, mint Bálám próféta mondta Moáb királyának füle hallatára: „Csillag támad Jákobból és királyi pálca kél fel Izraelből”. (Szám 24,17) Amikor a Megváltó földre érkezik, „Kelj föl, és tündökölj Jeruzsálem, mert elérkezett a világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted. Népek jönnek világosságodhoz, királyok a benned támadt fényességhez. Hordozd körül tekintetedet, és lásd, mind egybegyűlnek és idejönnek hozzád. Fiaid messze távolból érkeznek, és leányaidat karon fogva hozzák”. (Iz 60,1-4) A mai evangélium pedig ezt a beteljesült örömöt mondja el nekünk: „Amikor Heródes király idejében Jézus megszületett a júdeai Betlehemben, íme, napkeletről bölcsek jöttek Jeruzsálembe, és tudakolták: Hol van a zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy hódoljunk előtte”. (Mt 2,1-3) Jeruzsálem elfeledte Mózes írását, a másnap reggelt átaludták nem látva az újra felfénylett keleti csillag ragyogását. A legtöbbjük ma sem ismeri. Népünk Istennek legyen hála, jól ismerte és ma is ismeri. Hiszünk ennek a csillagnak.