Zsolozsma XVII.

Izajás próféta könyvéből 

30, 27-33; 31, 4-9
Jeruzsálem megmenekül az asszír támadástól

 Nézzétek, közeleg az Úr neve messziről, haragja izzó, nehéz elviselni. Ajka tele van haraggal, nyelve olyan, mint az emésztő tűz. Lehelete, mint a megáradt patak, amely egészen a nyakig ér. Azért jön, hogy megrostálja a nemzeteket a pusztulás rostáján, és hogy a tévelygés zabláját vesse a nemzetek szájába. Az Úr hallatni fogja fölséges hangját, és megmutatja rettenetes karját, amellyel lesújt izzó haragjában emésztő tűz, orkán, zápor és jégeső alakjában. Mert az Úr szavára összetörik Asszíriát, lesújt rá ostorával. Minden alkalommal talál majd a harag vesszeje, amellyel az Úr verni fogja. Zengő éneketek olyan lesz akkor, mint az ünnepi éjszakán felhangzó ének, amikor a szívek örömtől áradnak, és mint a zarándokok éneke, akik fuvolaszó kíséretében fölmennek az Úr hegyére, Izrael sziklájához. Felvonulnak dobszóval, hárfát pengetve és körtáncot járva. Mert a Tófetben már régóta el van készítve egy mély és széles verem Melek számára, bőségesen van benne szalma és tűzifa. Az Úr lehelete, mint egy kénköves folyam, fogja majd meggyújtani. Ezt mondja nekem az Úr: „Amint az oroszlán és az oroszlánkölyök ordít a zsákmánya mellett, és ha szembeszáll is vele a pásztorok serege, nem retten meg hangjuktól, sem lármájuk nem ijeszti meg: úgy száll le majd a Seregek Ura, hogy harcoljon a Sion hegyén és halmán. Mint a repdeső madarait, úgy oltalmazza Jeruzsálemet a Seregek Ura. Megoltalmazza és megszabadítja, megkíméli és megmenti. Térjetek hát vissza ahhoz, Izrael fiai, akitől oly gonosz módon elpártoltatok. Igen, azon a napon mindenki eldobja majd ezüst és arany bálványait, amelyeket vétkes keze csinált.Asszíria meg elesik: de nem férfi kardjától. Egy kard semmisíti meg, amely nem emberé. Megfutamodik a kard elől, és ifjú harcosai rabszolgává lesznek. Félelmében elhagyja szikláját, s fejedelmei otthagyják a zászlót.” Az Úr mondta ezt, akinek a Sionon van a tüze, és Jeruzsálemben a kemencéje.