Izajás próféta könyvéből
46, 1-13
Az Úr és
Babilon bálványai Leroskad Bel, összetörik Nebó.
Bálványaikat állatokra, barmok
hátára rakják, úgy viszik súlyos teherként, kimerült állatok hátán. De
leroskadnak a bálványok, mind térdre rogynak, nem tudják megszabadítani azokat,
akik viszik őket, sőt maguk is fogságba jutnak. Hallgassatok ide, Jákob háza,
és ti mindnyájan, akik Izrael hazából megmaradtatok, akiket anyátok méhétől
fogva hordozok, akiknek terhét az anyaöltől kezdve viselem. Én öreg korotokig
ugyanaz maradok, s míg meg nem őszültök, hordozlak titeket. Mint eddig is
tettem, továbbra is viszlek, fenntartalak és megmentelek benneteket. Kivel
vethettek egybe, és kivel mérhettek össze? Ki mellé állíthattok oda, kihez
hasonlíthattok? Azok, akik kiöntik az aranyat erszényükből, és lemérik mérlegen
az ezüstöt, aranyművest fogadnak, hogy istent csináljon nekik, aztán leborulnak
előtte és imádják. Majd vállukra veszik és úgy cipelik, aztán leteszik
állványára, hogy veszteg maradjon. Nem is mozdul el helyéről; ha kiáltanak
hozzá, nem felel, a nyomorúságtól nem ment meg senkit. Gondoljatok erre, és
szégyenkezzetek, vegyétek szívetekre, ti pártütők! Emlékezzetek a régmúlt
időkre, hogy én vagyok az Isten, és nincsen más; hogy nincs senki hozzám
hasonló. Én kezdettől fogva kijelentettem a jövendőt, és előre megmondtam, amik
meg se történtek még. Azt mondom: Tervem valóra válik, és amit akarok, mindent
végbeviszek. Elhívom kelet felől a ragadozó madarat, messze földről a
kiválasztott férfit. Ahogy mondom, úgy teszek; mihelyt eltervezem, már végre is
hajtom. Hallgassatok hát ide, ti csüggedt szívűek, akik úgy érzitek: messze van
még a győzelem. Közel hozom győzelmemet, már nincs is messze, és nem késik
szabadításom. Szabadulást szerzek Sionnak, és dicsőséget adok Izraelnek.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése