2014. december 11., csütörtök

Zsolozsma XII.



Izajás próféta könyvéből 
26, 7-21
Az igazak hálaéneke. 

A feltámadás ígérete Az igaz ember útja egyenes, az igaz ember útján egyenes a járás, ítéleteid ösvényén járva vártunk rád, Urunk, neved s dicsőséged után sóvárgott a lelkünk. Utánad vágyódik a szívem éjjelente, téged kereslek lelkem mélyén már kora reggel. Majd ha ítéleted végrehajtod a földön, igazságot tanulnak a föld lakói. Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot művel, s nem törődik az Úr fölségével. Uram, magasra emeled a kezed, de ők nem látják meg. Majd egyszer meglátják, mennyire szereted ezt a népet, és megszégyenülnek; az ellenségeidnek készített tűz megemészti őket. Urunk, te adod meg nekünk a békét, mert a te műved mindaz, ami velünk történt. Urunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, nem te, de mi csak a te nevedet dicsérjük. A holtak nem kelnek életre, s az árnyak nem támadnak fel, mert megbüntetted s megsemmisítetted őket, még az emléküket is eltörölted. Gyarapítsd, Uram, népedet, gyarapítsd! Adj dicsőséget népednek, s terjeszd ki országa határait!A szorongattatásban téged keresünk, Urunk, az elnyomatás nyomorával te fenyítettél meg minket. Amint a vajúdó asszony, aki közel van a szüléshez, felkiált gyötrő fájdalmában, úgy voltunk mi is, Uram, színed előtt. Terhesek voltunk, s vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulást nem szereztünk az országnak, s nem születtek új lakói a földnek. Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek föl, és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok! Mert világosság harmata a te harmatod, és az árnyak országa szülni fog. Menj be a kamrádba, én népem, s zárd magadra az ajtót! Rejtőzz el egy rövid időre, míg el nem múlik a harag. Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából, és megbünteti a föld lakóit gonoszságukért. A föld felfedi a vért, és nem rejti tovább a megölteket. 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése