2014. december 10., szerda

Zsolozsma XI.



Izajás próféta könyvéből
 25, 6 – 26, 6

A messiási lakoma. 

A megváltottak győzelmi énekeA Seregek Ura minden nemzetnek bőséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat és erős színbor. És leveszi e hegyről a gyászleplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön. Ő, az Úr mondta ezt. Azon a napon majd így beszélnek: „Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Ő az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén! Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat eltapossák a trágyalében. És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét. Magasba nyúló, erős falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja.” Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: „Erős városunk minekünk Sion, kőfalak és sáncok védelmezik. Tárjatok kaput, hadd vonuljon be az igaz nép, amely őrzi a hűséget. Szíve állhatatos, és megőrzi a békét, hiszen tebenned remél. Örökkön-örökké az Úrban bízzatok, mert mindenkor erős Isten az Úr. Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta, úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szűkölködők talpa.” 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése