Schönberger Jenő karácsonyi pásztorlevele
Schönberger Jenő szatmárnémeti püspök pásztorlevelet adott ki karácsony ünnepe alkalmából – tájékoztatott Józsa János egyházmegyei sajtóreferens.
Krisztusban
szeretett Híveim!
Karácsonyt ünneplünk. Megelevenednek előttünk a karácsonyi képsorok, és halljuk az angyal híradását, amikor megjelent a pásztorok előtt, s beragyogta őket az Úr dicsősége. „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában.” (Lk 2,11)
Karácsonyt ünneplünk. Megelevenednek előttünk a karácsonyi képsorok, és halljuk az angyal híradását, amikor megjelent a pásztorok előtt, s beragyogta őket az Úr dicsősége. „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában.” (Lk 2,11)
A választott
nép Isten utáni sóvárgására, a bűn éjszakájában botorkáló emberiség
kimondhatatlan vágyakozására megérkezett a válasz Isten részéről: megszületett
a Messiás Betlehemben. Nem királyi palotában, még csak nem is a városban, hanem
egy városszéli istállóban. Az angyal azt adta meg jelként a pásztoroknak, hogy
gyermeket találnak majd, pólyába takarva és jászolba fektetve. A pásztorok
számára, akik Isten fényes ragyogását látták a legelőiken, elég ez a jel. Nem
ingatja meg hitüket a Messiás külső szegénysége, ők már belülről látnak. Azt
látják, hogy amit az angyal mondott, igaz. A pásztorok így örömmel térnek
vissza. Magasztalják Istent, és dicsérik őt azért, amit hallottak és láttak.
De
karácsony története nem csak arról beszél, hogy Isten emberré lett, hanem
születésének körülményei is tanítanak. Ma úgy mondanánk, mélyszegénységben, a
városból kitaszítottan, idegenben, egy szánalomra méltó helyen, istállóban
születik, hogy ezzel is kifejezze, éppen a szegényekkel, a kitaszítottakkal, az
elfelejtett és bűnös emberekkel vállal testvériséget. Több ez, mint olcsó
vigasz. Vajon nem azt akarja-e nekünk üzenni ezzel, látva az egyre több és
egyre jobban elszegényedő családot, az egyre több elfelejtett és magára maradt
időst, az egyre több hontalant, otthont kereső embert, hogy ez a mi világunk
az, amelybe ő újra bele akar születni? Merthogy ilyen messze megy el az Isten
jósága és szeretete. Ő még azt is felvállalta, hogy „a tulajdonába jött, de
övéi nem fogadták be” (Jn 1,11). Vajon ma is úgy járna, mint az első
karácsonykor? Azóta már tudjuk, hogy „mindazoknak azonban, akik befogadták,
hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik hisznek benne” (Jn
1,12).
Elnézem
a felületességre hajlamos világunk karácsonyi forgatagát, a rohanó embereket,
és elgondolkodom, hogy vajon mi űzi, hajtja őket, hogy annyi fáradtságot és
áldozatot vállaljanak az ünnepi készületért? Azt hiszem, nem járok messze az
igazságtól, ha azt mondom, nem más, mint egy titkos vágy az igazi szeretet és
béke után. Hogy legalább egy pár napra legyen más, mint egyébként lenni
szokott. Ó, bárcsak megértenénk, hogy napjaink karácsonyára is még mindig ez a
bibliai válasz: „Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid
városában” (Lk 2,11). Igen, titkos kívánságunk, hogy valami egészen más
történjék velünk, annyira jogos, hogy Isten maga is komolyan vette ezt, és
egyetlen Fiát mint Messiást a világba küldte, azzal a küldetéssel, hogy aki
befogadja, az átalakul, jobb emberré válik, és eltölti az igazi szeretet és
béke.
Olvastam
valahol, hogy egy kisgyerek milyen döbbenetes átalakító hatást gyakorolt a
züllött aranyásókra. Ezek az aranyásók különböző helyekről összeverődött
kalandorok voltak. Köztük olyanok is, akik már megjárták a börtönt. Többnyire
iszákosak, a társadalom aljára került emberek. Állandó volt közöttük a
káromkodás és a veszekedés. Valóságos poklot hordoztak a lelkükben… Egyszer az
egyikük egy épphogy tipegni tudó kisgyermeket talált az erdőben, és magával
vitte a telepre. Egyesek azt kérdezték tőle, hogy miért nem fojtotta meg, vagy
miért nem hagyta elpusztulni? De többen védelmükbe vették, és elhatározták,
hogy felnevelik. Lassanként mindannyian beletörődtek ebbe. Amint múlt az idő,
rendbe hozták nyomorúságos kunyhóikat, sőt virágot is ültettek köréje. A
gyermek előtt már nem mertek hangoskodni, és így egyre ritkábban káromkodtak és
civakodtak. A gyermek jelenléte öntudatlanul átalakította őket.
A kis
Jézus számunkra egy ilyen gyermek, aki – ha befogadjuk – minket is átalakít, és
jobbá tesz.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, boldog új évet.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek kegyelemteljes karácsonyi ünnepeket és Istentől áldott, boldog új évet.
† Jenő püspök
Szatmárnémeti,
2014 karácsonyán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése