Advent 4. hete Szerda

Advent 4. hete Szerda December 24.  

   
Elérkeztünk karácsony vigiliájához.Régebben ezen a napon böjtöltek a jámbor katolikus hívek, úgy készítették fel lelküket Üdvözítőnk születésének minél méltóbb megünneplésére. A vigilia jellegéből következően ezen a napon nem volt már hajnali mise, hiszen a vigilia=virrasztás az ünnepre való éjszakai ráhangolódást jelentette. Mi megtartottuk az idei advent utolsó rorate-ját, és az ünnepre készítő karácsonyi gyóntatás befejező szent idejét is lezárjuk ennek a szentmisének végén. Nagy kegyelem-áradás volt, hála érte Istennek. Az Egyház erre a szentmisére Keresztelő Szent János édesapját idézi. Szegény idős ember nagy árat fizetett azért, mert kilenc hónappal korábban kétkedve hallgatta az illat-áldozat oltára mellett megjelent Gábor főangyal örvendetes hírét, miszerint hamarosan fiút fogan a felesége, Erzsébet, akit eddig magtalannak tartottak falujukban. Azt is elmondta neki, hogy már anyja méhében betelik Szentlélekkel. Felnövekedve Illés próféta lelkületével telve előfutára lesz a Megváltónak. Kételkedése miatt némaságra ítélte az angyal, amíg mindez be nem teljesedik. A büntetés lejárt, amikor az írótáblára ráírta a név-vitát eldöntő kijelentő mondatot: „János a neve”. Most az édesapa is eltelt fia és felesége után harmadikként Szentlélekkel. Vajon mit mondhatott, ami miatt a reggeli zsolozsmában minden nap idézett ének karácsony vigiliájának miseszövegébe belekerült? „Áldott az Úr, Izrael Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét. Erős szabadítót támasztott minékünk szolgájának, Dávidnak családjából, amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által”. (Lk 1,66-70) Nem mutat rá konkrétan az ott álló Máriára, hogy felfigyeljenek a jámbor rokonok és szomszédok: íme, itt, ennek az aranyos fiatalasszonynak, Dávid király sarjának a szíve alatt él a megváltás eszközlője. Ő még rejtetten él, de emberként is él, elfogadta a megváltói küldetést, ami Isten szemében már beteljesítést jelent. Csak az ősi prófétai megnyilatkozásokra hivatkozik, amit a jelenlévők biztosan ismertek. Az apa tehát tanúságtevésben megelőzi fiát. E kijelentéssel neki sietnie kellett, mert idős lévén, nem éri meg a Messiás küldetésének kezdetét. Most pedig ő válik Jézus prófétájává. Megjövendöli előre: „Megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék”. (71-72) Ez a szent szövetség létrejött Isten és Ábrahám, majd Jákob, Júda és Dávid között. Hitvalló éneke ezután fia küldetését jelzi előre: „Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket, pedig a béke útjára vezérelje”. (76-79) E csodálatos hitvallás után hat hónap telt el Jézus Krisztus születéséig. Nekünk a születést ünneplő éjféli miséig tizenkét óra áll rendelkezésünkre, hogy felizzítsuk szeretetünk tüzét, és úgy álljunk majd az ünnepi oltár köré, hogy egész lényünk ujjongva fogadja a Betlehemi Kisdedet, fényét elvihessük a világnak, és az eltévedteket az Ő békéjének útjára vezérelhessük!