2014. december 14., vasárnap

Advent 3. vasárnap



Advent 3. vasárnap 
 
Gaudete vasárnap "Örvendjetek az Úrban"
 
Iz 61, 1-2a. 10-11; 1Tessz 5, 16-24; Jn 1, 6-8. 19-28

„Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét”

Izajás próféta meghívásának történetét könyve hatodik fejezetében írja le. A hatvanegyedik fejezetben visszatér küldetésének céljához, mintegy pontosítja azt: „Az Úr Lelke nyugszik rajtam. Azért kent föl az Úr és küldött engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, és meggyógyítsam a megtört szívűeket. Hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadságot a börtönök lakóinak. Hogy hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét”. (Iz 61, 1-2) Meghívása mennyei látomással kezdődött: Isten dicsőségét látta, akit körülröpdöstek a hatszárnyú szeráfok, és közben hangos szóval kiáltották: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége”. (6, 3) a fiatal férfi ámul, majd megrémül:”Jaj nekem, végem van! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim”. (5) Sem Isten, sem angyalai nem harsogják diadalmasan: Bizony így van, te portestű ember! Hanem jótékonyan csipővashoz nyúl az egyik mennyei lény, parazsat csíp fel az oltár tűzéből, odaszáll hozzá, és a mennyei tűzzel megtisztítja ajakát. Isten, pedig költői kérdést tesz föl: „Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?” Izajás pedig azonnal ugrik: „íme, itt vagyok, engem küldj!” (8) Még hozzáteszi: nincs sok remény a javulásra, de meg kell próbálni! Az életmű csúcsán talán erre az emlékre utal Izajás, amikor fentebbi szavaival a kezdettől rajta nyugvó Szentlélekre hivatkozik, majd állandó kemény valóságnak vallja a sok rosszra kerítő szegénységet, a gyógyulni nem tudó, nem akaró megtört szíveket, a drogok és más szenvedélyek foglyait, a börtönök elítéltjeit: Hirdess nekik, fiam kegyelmet!- mondja az Úr. A próféta, pedig most már okosan megérti, hogy eme állandó bajok miatt nem nyafogni és jajgatni kell, hanem Isten kegyelmének esztendejét kell meghirdetni. Újra, meg újra! Sok száz évvel később Szent Pál hangoztatja: „Legyetek mindig derűsek. Imádkozzatok szüntelenül. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg!” (1Tessz 5, 16-20) Most, két és félezer évvel később az állandósult erkölcsi nyomorról szólnak a hírek, és kis ideje a gazdasági nyomor is beköszöntött. Mit tesz a bajoktól sújtott ember? Jajong: Tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom”, ráadásul istentelen emberek még az irgalmas Istent is elködösítik előlünk! Mi az én tennivalóm ebben a világban? „Nagy örömmel örvendezem az Úrban”(Iz 61, 10) és hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét. „Mert amint a föld megtermi növényeit, és a kert veteményeket sarjaszt, úgy sarjasztja ki az Úristen az igazságot, és a magasztalást minden nép színe előtt” (11)„a békesség Istene szenteljen meg titeket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig. Hűséges az, aki meghívott benneteket, ő majd végbe is viszi”. (1Tessz 5, 23-24)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése