Advent 2. vasárnap

Advent 2. vasárnap

 
Iz 40,1-5.9-10; 2Pét 3,8-14; Mk 1,1-8

„Menj föl egy magas hegyre, te, ki jó hírt viszel Sionnak, emeld föl erősen hangodat, te, ki jó hírt viszel Jeruzsálemnek" 

Izajás próféta sok keserű igét mondott és írt Jeruzsálem és népe ellen. Isten üzente mindezt általa, hogy térjen vissza Urához, Istenéhez. El kellett mondania, hogy vétkei miatt sok keserves szenvedés vár rájuk. De közben Isten szelíd szóval azt is üzente: „Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg" ezt mondja Istenetek". (Iz 40,1) Jeruzsálemnek el kellett pusztulnia Izajás halála után százharminc év múlva. A romok hetven évig hirdették Isten igazságos ítéletét. Ennek lejártával a maradék zsidóság hazatérhetett. A fájdalom könnyeivel elvegyültek az örömkönnyek, amikor Izajás könyvéből felcsendült ez az üzenet: „Vigasztaljátok meg népemet, ezt mondja Istenetek". A hazatért nép pedig Istenének és magának is felépítette házait. Igaz, öt évszázadon át adófizető közösség maradt a zsidó nép, de élt. Akkor újra hallhatta az isteni üzenetet: „Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért". (2) Ezt az üzenetet már Keresztelő János érces hangja kiáltotta át a Jordán völgyéből az ezerkétszáz méterrel magasabban épült Jeruzsálem felé. Izajás próféta a maga idejében már hallotta ezt a rokon-hangot, az utolsó ószövetségi próféta hangját, és le is írta: „Készítsetek utat az Úrnak a pusztában, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át!"(3)„Menj föl egy magas hegyre, te, ki jó hírt viszel Sionnak, emeld föl erősen hangodat, te, ki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld föl hangodat! Ne félj! Hirdesd Júda városainak: íme, a ti Istenetek!" (9) S Keresztelő János hirdeti bátran: „Nem ismertem őt, de aki azért küldött, hogy vízzel kereszteljek, azt mondta nekem: Akire látod a Lelket leszállni és rajta maradni, ő az, aki Szentlélekkel keresztel. Én láttam, és tanúságot tettem arról, hogy ő az Isten Fia". (Jn 1,33-34) „íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit". (Jn 1,29) Végül pedig az új és végleges hang, a római katolikus Anyaszentegyház kiáltja az elpogányosodott, hitevesztett világnak: „Isten, az Úr, íme, eljön hatalommal, karjával mindent uralma alá vet. Vele van győzelmének jutalma, és színe előtt a bőséges zsákmány. Úgy legelteti nyáját, mint a pásztor. Karjaiba veszi bárányait, ölében hordozza őket, az anyajuhokat pedig nagy gonddal vezeti". (Iz 40,10-11) Egyházanyánk nekünk, sötét vermek mélyébe taszított magyaroknak kiáltja legjobban: Jézus jön hozzánk, az Isten Fia! Ő veszi kézbe sorsunkat. Ő öleli át a magzatokat, kézen fogja gyermekeinket, és megáldja drága kezével a magyar édesanyákat. Ezt kérem, kérjük karácsonyi ajándéknak!