Advent 2. hete kedd

Advent 2. hete kedd      

Iz 40,25-31;Mt 18,12-14 P

Példabeszéd az elveszett juhról.

Urunk Jézus egy egészen különleges témával kapcsolatban igazítja el tanítványait. Tudjuk, hogy Isten abszolút igazságos, megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat, amint megérdemlik. Ezt egyöntetűen örömmel veszi tudomásul minden tisztességes ember. Jézus is ezt tanítja, amikor arról beszél, hogy Isten minden embernek öröktől fogva kijelöli az egész életre szóló terve alapján a tervek megvalósításához szükséges testi képességeket. Ezekhez méretezi a lélek teremtésekor a szellemi erőket. Megteremti az új ember személyiségét, mert hiszen a személyé a test és a lélek is, az övé a tervek felismerése és végrehajtása is. Az elszámoltatáskor ezek alapján ítéli meg az Úr, hogy mit érdemel az illető személy a külön ítéleten, és majd a végítéletkor Egyik ítéleten sem áll majd senki mellett védőügyvéd, aki a földi bírók ítéletét igyekszik befolyásolni, vég nélkül fokozni az enyhítő körülményeket, és bagatellizálni a felelősséget. Az ítélőbíró maga Krisztus: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig” (Mt 28,18-20) Jézusnak sok példabeszéde szól arról, hogy Isten, mint egy gazdag ember, kioszt sok pénzt (minát, talentumot) szolgáinak,ami a testünk-lelkünk rengeteg képességét jelenti,majd idő múlva elszámolást tart: aki jó munkát  végzett, búsás jutalmat kap, a hanyag pedig örök tüzet. Ezek után meglepetésnek tűnik, hogy egy pásztornak a nyájából egy juh elbitangol, azt nem bünteti, hanem aggódva keresi, ha megtalálja, becézhetve vállára veszi: „Amikor pedig megtalálja, bizony, mondom nektek, jobban örül annak, mint a kilencvenkilencnek, amely el sem veszett. Ugyanígy a ti Atyátok, aki a mennyekben van, nem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsik közül” (Mt 18,13-14) Örülünk annak, hogy Atyánk másokhoz és hozzánk is ilyen irgalmas. Jézus itt nem ejt szót a nagy kártevőkről, akik nem elkóboroltak, hanem ellenségeinkhez, és a főellenséghez, a sátánhoz szegődtek. Jézushoz hasonlóan őket sem ítéljük el, de félő, hogy nem akarnak Jézus vállára kerülve hazajönni.