Advent 2. hete hétfő

Advent 2. hete hétfő

 
Iz 35,1-10 Lk 5,17-26

„Legyetek erősek, ne féljetek!  Íme, a ti Istenetek!"

Advent van, a Megváltó eljövetelével foglalkozunk a liturgiában, elmélkedéseinkben, mgánimáinkban egyaránt. Ma Izajás próféta látomását olvastatta az Egyház, amely a messiási boldog időkről szól. A szomorú jelenben elcsüggedt embereket biztatja: „Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, a ti Istenetek! Eljön a bosszú, Isten megtorlása, ő jön el, és megszabadít titeket" (4) „Örvendjen a puszta, és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom! Virulva viruljon és ujjongjon, ujjongva vigadjon!" (1-2) A próféta előbb Jeruzsálem pusztulásának és rabszíjra fűzött lakói pusztai gyaloglásának szomorú képét szemlélte látomásában százötven évvel korábban. Jeruzsálem elhagyta Istenét ócska bálványokért, tönkretette saját népének szegényeit, ezért kellett ilyen súlyosan fizetnie. Újabb hetven év múlva részesülnek vigasztalódva a hazatérés örömében. De a történelem ezzel nem zárul le, hiszen a bűnök ismétlődnek, velük járnak újabb büntetések. Az emberélet sivatag képét mutatja, mert magán segíteni gyarlósága miatt nem tud az ember. De íme, itt van a ti Istenetek! Ő adja a szabadulást: „Ő jön el, és megszabadít titeket". Ezt a vigasztaló üzenetet képekben mutatja be: „Akkor majd kinyílik a vakok szeme és a süketek füle megnyílik. Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve; mert vizek fakadnak a pusztában, és patakok a sivatagban" (5-6) Újabb képpel tetézi a változás gazdagságát: „a száraz vidék tóvá lesz, és a szomjas föld vizek forrásává". (7) Urunk Jézus ezekből a prófétai képekből válogat, amikor bejelenti, hogy benne megjelent a megígért Messiás, a csodás események valósággá válnak (Lk 4,18-19) Ma? A megművelt földek sivatagosodnak, az emberi kapcsolatok elhidegülnek, családok kötelékei szakadoznak, nemzetek csoportjai gyűlölködnek egymás ellen, - az emberi arcok mosolytalanná válnak, a szemek kiüresednek, a fülek nem hallják meg az egyre, szegényedők kétségbeesők segélykiáltását. A kiépített utakat, vasutakat nem járják biztos közlekedési eszközök, balgák szedik szét apáink vasútjait. Emberi ragadozók szedik áldozataikat mindenütt. Újdonság, hogy a gonoszság már a föld alatt is birodalmat alakított ki. Újra elszaporodtak azok a bűnök, amelyek az emberiséget már több ízben veszedelembe sodorták Mit kell tennünk? Vissza kell térnünk Istenhez és az általa küldött Megváltóhoz. Nincs több, nincs más! Ha ez megtörténik, akkor „örök örvendezés lesz a föld felett, vidámság és öröm tölti el őket, és elfut előlük a bánat és a sóhaj". (10)