2014. december 5., péntek

A Megszentelt Élet Éve 6.



A Megszentelt Élet Éve



VITA CONSECRATA

2009. január 3-án a pesti ferences templomban P. Várnai Jakab definitor generalis megnyitotta a ferences Regula pápai jóváhagyásának 800 éves, jubileumi ünnepségsorozatát. Assisi Szent Ferenc Jézus hűséges követője volt életében, csodálatos, közkedvelt szent halála után. Mi, ferencesek, boldogan ünnepeljük rendalapítónkat. Isten minden ember részére pontos élettervet készített öröktől fogva. Ez határozza meg, ki mikor, melyik szülőktől kapja génjeit. A szülőpárnak fogalma sincs arról, mikor történik a foganás, milyen gének kerülnek át testükből gyermekük testébe. Isten Ádámtól, Évától gondosan irányította azt a folyamatot, hogy a Gondviselés által meghatározott célt az új ember el tudja érni. Az ivarsejtek egyesülése pillanatában Isten a semmiből teremti minden magzat számára a szellemi lelket. Ez a lélek a testtel együtt alkotja az ember lényegét, amelyet természetnek és állagnak is nevezünk. A szülőktől örökölt testet ez a lélek formálja. A léleknek két képessége van: az értelem, a szellemi megismerő képesség, és az akarat, a szellemi vágyó képesség. Ezek minden embernél különbözők. Isten ezeket is olyan erőkkel látja el, hogy a megfogamzott egyén céljának a lehető legjobban feleljenek meg. Ezt az immár jól előkészített új emberi természetet a Teremtő odaajándékozza egy új, ugyanakkor létrehozott személyiségnek, aki birtokolni fogja a természetet, irányítja, működik vele, hogy a kijelölt célját biztonságosan el tudja érni. Ezeket az erőket természetes adottságoknak mondjuk, mert hozzá tartoznak az ember természetéhez. Nem szoktuk ajándéknak mondani, bár maga az új ember ajándéknak is nevezhető, hiszen Istent senki és semmi nem kötelezheti, hogy milyen új embert indítson el útjára. Helyettem és minden megvalósult ember helyett bárki mást is választhatott volna az Úr. De ha már engem választott, ezeket a testi és lelki képességeket Istennek adnia kellett, mert ezekből áll az emberi természet. Vannak azonban olyan feladatai is az egyéneknek, amelyeket vagy egyáltalán nem, vagy csak nehezen tudna teljesíteni a már megkapott természetes képességekkel. Ilyen maga az üdvösség és minden eszköze. Ezek nem tartozékai az emberi életnek, de Isten erre a végcélra hívott meg minden embert. Ezt a természetünket felülmúló célt felismerni, elnyeréséért munkálkodni és célba is érni, szükségünk van természetes adottságainkon felül természetünket felülmúló, tehát számunkra természetfeletti ajándékokra. Ezeket nevezzük kegyelmeknek. A kegyelem tehát Isten természetfeletti ajándéka. Ajándék, nem fizetés, ezért kiérdemelni nem lehet. A kegyelmeket két csoportra osztjuk: a megszentelő kegyelemre és a tettre adott kegyelmekre. A megszentelő kegyelem egyedül képezi csoportját. A tettre adott kegyelmek viszont gazdag változatosságot mutatnak. Vannak felemelő, indító, követő és befejezést segítő kegyelmek. A felemelő kegyelem az az isteni ajándék, amely az egyszerű természetes cselekedetet természetfeletti értékké változtatja. Az indító kegyelem üdvös cselekedetre ösztökéli az emberi akaratot. A segítő kegyelem az üdvös cselekedet folyamatát támogatja. A kegyelemtanban tanult alapigazságokat a következőkben Assisi Szent Ferenc életében mutatjuk be. Így nyomon követhetjük lelki fejlődését. Mi magunk is biztatást nyerhetünk az üdvösség útjára. Loyolai Ignác katona korában erősen kötődött a földi élethez, kevesebbet foglalkozott az üdvösség dolgaival. Egy várostromban eltörött a lába. Ez a csapás ágyhoz kötötte. Nem volt más könyv a keze ügyében, mint a Szentírás és Assisi Szent Ferencről írt mű. Kelletlenül fogta kezébe, de az indító, majd követő segítő kegyelem megragadta lelkét: Így szólt: Ha Assisi Szent Ferencnek sikerült szentté lennie, nekem miért ne sikerülhetne?


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése