KRISZTUS KIRÁLY

KRISZTUS KIRÁLY

 
„Övé legyen az elsőség mindenben

1925-ben XI. Pius pápa rendelte el Krisztus Király ünnepét. Az Anyaszentegyház szentévet ünnepelt. A fél világ éppen hogy túl volt az első világháború borzalmain. Hazánk harmadára csökkentett területén próbálta elindítani önálló életét. A Trianon-i békekötés iszonyú sorba taszított ötmillió magyart a kiagyalt új határok mögött. A győztesek úgy vélték, nekik minden szabad. Fölöttük nincs ítélő hatalom, gondolták, mondták nagy fennen. A pápa az egyházi év végére elrendelte a Krisztus Király ünnepet, hogy felébressze a hitet a tisztességes katolikusokban: Krisztus a világmindenség tökéletesen Ura, minden földi hatalom törvényhozója és ítélő bírája. A nem-hívő, vagy gyenge hitű emberek pedig vegyék tudomásul, hogy fölöttük is Ő az tökéletesen Úr, aki örök törvényei alapján ítél mindenki felett. Mivel az emberek szeretik az igazságokat és a tényeket saját érdekeik szerint csűrni-csavarni, kizárólag Isten egyértelmű és változtathatatlan igazságait sorolom fel e nagy igazság mellett. Izajás próféta írja: „Gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk; az uralom az ő vállán lesz, és így fogják hívni nevét: Csodálatos, Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme. Uralma növekedésének és a békének nem lesz vége”. (Iz 9,5-6) Mikeás próféta kicsit később már ténylegesen megjelöli születése helyét: „De te, Errata Betleheme, kicsiny vagy ugyan Júda ezrei között, mégis belőled származik majd nekem Izraelnek jövendő uralkodója, származása az ősidőkre, a régmúlt időkre nyúlik vissza. Ő akkor nagy lesz a föld széléig. És ő lesz a béke”. (Mik 5,1.3-4) Amikor Jézus hivatalosan bemutatkozott Jeruzsálem népének diadalmenetében, a nép így kiáltott: „Áldott a király, aki az Úr nevében jön! Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban”. (Lk 19,38) Amikor a zsidók megtagadták a Messiás-királyt Pilátus előtt, a helytartó kíváncsian megkérdezte Őt: „Te vagy a zsidók királya? Ő azt felelte: Te mondod”. (Lk 23,3) Magyarul: Igen. Ezt aztán Jézus keresztjére fel is írta: „Ez Jézus, a zsidók királya”.(Mt 27,37) a pogány jobb-lator kegyelemtől ihletve micsoda felvilágosultan fogalmaz Jézus uralmáról: „Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz országodba. Ő azt felelte neki: Bizony, mondom neked, még ma velem leszel a paradicsomban.” (Lk 23,42-43) Jézus meghalt, de harmadnap feltámadt. Aztán a negyvenedik napon dicsőségesen felemelkedett a mennybe, „ott ül az Atyaisten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat”. A benne hívők megdicsőülve, tagadói megszégyenülve találkoznak majd ott a legtisztább valósággal. Éljen Krisztus Király,éljenek a benne hívők. Ellenségei térjenek meg.