Ferenc pápa: Ne essünk kétségbe a rossz láttán, hanem éljünk reménységgel!
„A keresztények a nehézségek közepette sem válnak depresszióssá” – hangsúlyozta Ferenc pápa november 27-én reggel, a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. A pápa csütörtöki homíliájában figyelmeztetett arra, hogy a korrupció és a figyelmetlenség eltávolítanak az Úrral való találkozástól.
Babilon
és Jeruzsálem. Ferenc pápa csütörtöki homíliájában a napi liturgiából vett
szakaszokhoz fűzte gondolatait. A Jelenések könyvéből (Jel 18,1–2.21–23;
19.1–3.9a) felolvasott rész Babilonról, míg Szent Lukács evangéliumi szakasza
(21,20–28) Jeruzsálemről szól. Mindkét olvasmány figyelmünket a földi világ
vége felé irányítja. Két olyan város összeomlását beszélik el, amelyek nem
fogadták be az Urat, és eltávolodtak tőle.
A két
város összeomlása különböző okok miatt következik be. Babilon a gonosz, a bűn
jelképe, a korrupció miatt esik el. Úgy érezte, hogy a világ és saját maga ura.
Felhalmozódott benne a bűn, elveszítette azt a képességet, hogy reagáljon, és
rothadásnak indult. Ez történik egyébként a korrupt emberekkel is, akiknek
nincs erejük, hogy reagáljanak helyzetükre – mondta homíliájában a
Szentatya, majd így folytatta: „A korrupció némi boldogságot, hatalmat ad,
megelégszel önmagaddal: nem hagy helyet az Úr, a megtérés számára.”
A
„korrupció” szónak ma annyiféle jelentése van: nemcsak a gazdasági korrupció,
hanem olyan sok más bűn; a pogány szemlélet, a világias gondolkozás korrupciója.
„A legcsúnyább korrupció a világias lelkület, gondolkodás” – hangsúlyozta
Ferenc pápa. Hozzátette: „Ez a korrupt kultúra elhiteti veled, hogy a
Paradicsomban vagy, bőségben élsz. De belül ez a korrupt kultúra megrohadt.
Babilon jelképében benne van minden társadalom, minden kultúra, minden személy,
aki eltávolodott Istentől, eltávolodott a felebarát szeretetétől, és végül
rothadni kezd.”
Jeruzsálem
más okok miatt omlott össze. Jeruzsálem az Úr jegyese, de nem veszi észre a
Jegyes látogatásait, és megríkatja az Urat.
Babilon
korrupció miatt esik el; Jeruzsálem pedig figyelmetlenségből, mert nem fogadja
be az Urat, aki eljön, hogy üdvözítse. Nem érezte szükségét az üdvösségnek.
Megelégedett a próféták, Mózes írásaival. Ezek azonban lezárt írások voltak! Nem
hagytak helyet az üdvösség számára: kapui be voltak zárva az Úr előtt! Az Úr
kopogtatott az ajtón, de nem talált fogadtatásra, nem hallgatták meg, nem
hagyták, hogy üdvözítse őket. Így Jeruzsálem is elesett…
„Ez a
két példa arra késztet bennünket, hogy saját életünkre gondoljunk: a korrupt és
önelégült Babilonhoz, vagy a nemtörődöm Jeruzsálemhez hasonlítunk?” – tette fel
a kérdést a pápa. Hangsúlyozta: „Az egyház üzenete ezekben a napokban nem a
pusztulással végződik. Mindkét szövegben jelen van a remény ígérete. Jézus arra
buzdít bennünket, hogy emeljük fel fejünket, ne hagyjuk, hogy a pogányok
megrémítsenek bennünket. Ezeknek megvan az idejük, és türelemmel el kell
viselnünk őket, mint ahogy az Úr viselte kínszenvedését.”
Amikor a végre gondolunk, összes bűnünkkel, egész történetünkkel,
gondoljunk arra a lakomára, amelyet ingyen kínálnak fel nekünk, és emeljük fel
fejünket. „Csak semmi depresszió: reménység!” – buzdított a Szentatya. „De a
valóság csúnya: olyan rengeteg sok nép, város és ember szenved; olyan sok a
háború, a gyűlölet, az irigység, a világias lelkület, a korrupció. Igen, ez
igaz! Mindez elbukik! De kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy mindig emelt fővel
készülhessünk fel a lakomára, ami vár bennünket” – zárta csütörtök reggeli
homíliáját Ferenc pápa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése