Ferenc pápa: Az igazi keresztény nem állhat meg félúton
A mai evangélium elveszett bárányról és drachmáról szóló közismert kettős jézusi példázatát elemezte Ferenc pápa november 6-án reggel a Szent Márta-házban tartott szentmise homíliájában.
A
Szentatya megállapította: a farizeusok és az írástudók megbotránkoztak azon,
hogy Jézus bűnösökkel találkozik, és együtt eszik velük.
Ez
valóságos botrány volt abban az időben ezeknek az embereknek. Képzeljük csak
el, mi lett volna, ha abban az időben lettek volna újságok! De Jézus éppen
azért jött, hogy megkeresse azokat, akik eltávolodtak az Istentől. Ez a két
példázat megmutatja nekünk – magyarázta a pápa –, milyen is az Isten
szíve. Az Isten nem torpan meg, nemcsak egy bizonyos pontig megy el, hanem
egészen a végsőkig, elmegy egészen a határig, és nem áll meg félúton, nem
mondja: „Mindent megtettem, a többi az ő dolguk.” Ő tehát mindig tovább megy,
és harcba száll.
A
farizeusok ellenben megállnak félúton. Nekik csak az számított, hogy a nyereség
és a veszteség mérlege számukra többé-kevésbé kedvező legyen, majd nyugodtan
továbbhaladtak. Azt mondják: „Igaz, elvesztettem három drachmát és elvesztettem
tíz bárányt, viszont annyi mindent nyertem!” Ilyesmi persze eszébe sem jut az
Istennek, hiszen ő nem nyerészkedő. Isten atya, aki mindenki megmentésére
indul, egészen a legvégsőkig. Ez az Isten szeretete. Szomorú dolog, ha egy
lelkipásztor ezzel ellentétben megáll félúton – mutatott rá a Szentatya.
Szomorú
dolog, ha egy lelkipásztor, miközben megnyitja az egyház ajtaját, ott marad, és
vesztegel – folytatta elmélkedését Ferenc pápa. – Szomorú dolog, ha egy
keresztény a szíve mélyén nem érzi annak szükségét, hogy elinduljon, és
elmondja mindenkinek, hogy jó az Úr! Mennyi eltévelyedés van azok szívében,
akik igaznak tartják magukat, mint az írástudók és a farizeusok! Hiszen ők nem
akarják bepiszkítani a kezüket a bűnösökkel. Emlékezzünk csak, mit is gondolnak
ők: „Ha próféta lenne, biztosan tudná, hogy ez egy bűnös asszony!” Igen, a
megvetés! Először kihasználták az embereket, aztán megvetették őket.
Az a
pásztor, aki megáll a félúton, vereséget szenved. A pásztor hordozza az Isten
szívét, menjen el a végsőkig, hiszen nem akarhatja, hogy bárki is elvesszen! Az
igazi pásztor, az igazi keresztény buzgalommal él, azt szeretné, hogy senki el
ne vesszen. Éppen ezért nem fél bepiszkítani a kezét. Nem fél! Oda megy, ahová
mennie kell. Kockáztatja az életét, kockára teszi a hírnevét, kockáztatja a
kényelmét, az állását, és kész elveszteni akár az egyházi karrierjét, de jó
pásztor marad. A kereszténynek is ilyennek kell lennie – figyelmeztetett a
pápa.
Olyan
könnyű megítélni a másikat, miként azt a vámosokkal és a bűnösökkel tették, de
ez lehetetlen a keresztény ember számára. Az Isten fiai számára! Az Isten fia a
határig elmegy, az életét adja másokért, miként azt Jézus tette. Nem lehet
nyugodt, miközben önmagát, saját kényelmét, hírnevét és nyugalmát kíméli.
Emlékezzetek csak – figyelmeztetett Ferenc pápa –, soha nem állhatnak meg a
pásztorok félúton! Soha nem állhatnak meg a keresztények félúton! Ellenkezőleg:
azt kell tennünk, amit Jézus tett!
A jó
pásztor, a jó keresztény – hangsúlyozta a Szentatya – kimegy, kilép önmagából,
útban van Isten felé az imádságban, az imádásban, a többiek felé, hogy elvigye
nekik az üdvösség örömhírét. A jó pásztor és a jó keresztény jól ismerik, mit
jelent a gyengédség. De ezek a farizeusok és írástudók nem ismerték azt, nem is
tudták, mit jelent gyengéden vállra venni a bárányt, és visszavinni a helyére,
a társaihoz. A félúton megmaradó keresztény és pásztor talán ismeri a
szórakozást, a nyugalmat és egy bizonyos békét is, de örömet, a paradicsom
örömét, amely az Istentől ered, amely a mentésünkre induló Atya szívéből fakad,
azt nem ismeri!
„Hallottam az izraeliták panaszát, és segítségükre sietek” – idézte a
pápa az ismert ószövetségi fordulatot, majd ezzel a buzdítással fejezte be
csütörtök reggeli homíliáját: Annyira szép ez! Ne féljünk attól, hogy
megszólnak bennünket, amikor azon testvéreink keresésére indulunk, akik távol
vannak az Úrtól. Kérjük ezt a kegyelmet mindnyájunk és anyánk, az egyház
számára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése