2014. november 17., hétfő

Ferenc pápa: Az egyház nem a választottak mikroklímába zárt csoportja



Ferenc pápa: Az egyház nem a választottak mikroklímába zárt csoportja


„Jézusra tekintve megfeledkezni a szegényről, aki segítséget kér – ez az egyház kísértése minden korban: körülvenni magát egyházi mikroklímával, ahelyett, hogy megnyitná az ajtókat a szociálisan rászorultak előtt” – hangsúlyozta a Szentatya hétfő reggeli homíliájában a Szent Márta-házban.


A jerikói vak történetét magyarázva a pápa megállapította, hogy éppen ez a vak képviseli a Lukács-evangélium szereplőinek első csoportját. Ez az ember nem latolgatott semmit, csak az üdvösséget akarta, szeretett volna meggyógyulni, és ezért olyan erősen kiabált, hogy az áthallatszott az őt körülvevő közöny falán. Végül elérte a célját, mert sikerült Jézus szívének ajtaján kopogtatnia. Az apostolok ellenkeztek ezzel az emberrel, csitítgatták, hogy ne keltsen zavart, és miközben ezt tették, valójában távol tartották az Urat a perifériától.

„Ez a periféria nem érhette el az Urat, mert ez a kör, noha jóakarattal, de mégis bezárta előtte az ajtót. Gyakran megtörténik ez velünk, hívőkkel. Rátalálunk az Úrra, és észre sem vesszük, hogy egyházi mikroklímát teremtünk. Nemcsak papok, püspökök, hanem a hívek is azt mondják: »Mi vagyunk azok, akik az Úrhoz tartozunk.« De miközben az Úrra figyelünk, nem vesszük észre, mire is van szüksége az Úrnak: nem nézünk rá arra az Úrra, aki éhezik, szomjazik, aki börtönben van és kórházban. Az Úrra, aki kirekesztett. Ez a légkör nagyon sok kárt okoz.”
A keserűséggel áthatott, ironikus szavak után Ferenc pápa arról a csoportról beszélt, amely az evangéliumban eleve kiválasztottnak érzi magát. Ők az Úrral vannak, és ezért meg akarják őrizni ezt a kis világot, így mindenkit eltávolítanak, aki megzavarná az Urat, még a gyerekeket is. Elfelejtették  azt a szeretetet, amely kezdetben felébredt bennük.


„Amikor az egyházban a hívek, a szolgáló papság egy olyan csoporttá válik, mely nem egyházi, hanem egyháziaskodó, mert kisajátítja az Úr közelségét, akkor az a kísértés éri őket, hogy elfelejtik az első szeretetet, azt a csodaszép szeretetet, amit akkor éreztünk, amikor az Úr meghívott és megváltott bennünket, ezt mondva: »Szeretlek téged!« A tanítványok kísértése ez: elfelejteni az első szeretetet, vagyis elfelejteni a perifériákat, ahol korábban voltak, még ha szégyenkeznek is miatta.”

„A történet harmadik csoportja – folytatta a pápa – az egyszerű nép, mely dicséri az Istent a vak gyógyulásáért. Milyen sokszor látunk ilyen egyszerű embereket, sok idős nénit, akik áldozatot hozva mennek el imádkozni a Mária-kegyhelyekre. Nem kérnek előjogokat, csak kegyelmet. Ez a hűséges nép képes követni az Urat anélkül, hogy kiváltságot kérne, képes időt vesztegetni az Úrra, és leginkább ők nem feledik, hogy az egyház a gyerekek, a betegek és a bebörtönzöttek egyháza.”

„Kérjük az Úr kegyelmét – zárta hétfő reggeli homíliáját a pápa –, hogy legyünk a meghívottak között, de soha ne távolodjunk el az egyháztól. Soha ne lépjünk be a tanítványok egyháziaskodó mikroklímájába, akik eltávolodnak Isten egyházától, mely szenved; kegyelmet, hitet és Isten igéjét kéri. Kérjük a kegyelmet, hogy Isten hűséges népe lehessünk anélkül, hogy bármilyen kiváltságot kérnénk az Úrtól, amely eltávolít bennünket Isten népétől.”



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése