„Az egyház legyen szegény, Istennel dicsekedjen, ne önmagával” – Ferenc pápa hétfő reggeli homíliája
„Sokat adni a nyilvánosság előtt, mert van olyan gazdagság, mely magamutogatásból él és a hiábavalóságnak örvend. A kevésből adni, anélkül hogy észrevegyék, hacsak nem az Isten, mert Ő a minden, akiben az ember bízik. Az özvegyasszonynak Jézus előtt játszódó evangéliumi történetében, aki az utolsó két fillérjét dobja a templom perselyébe, miközben a gazdagok nagyobb összeget adnak a maguk fölöslegéből – Ferenc pápa az egyháztörténelemben mindig jelenlevő két tendenciát látott meg. A hiúságtól megkísértett egyház és a szegény egyház, melynek nem kell más gazdagság miként az ő jegyese, miként a templomnak ez az alázatos asszonya”.
„Szívesen látom ebben a személyben az egyházat – szólt személyes hangon a pápa – mert az egyház bizonyos értelemben egy kicsit özvegy, hiszen a jegyesét várja, aki majd visszatér. Van ugyan jegyese az Eucharisztiában, az Isten Szavában, a szegényekben, de mégis csak várja a jegyesét, nemde? Ez az egyház magatartása" – mondta a pápa. Ez az özvegy nem egy fontos személy, nevét nem említik az újságok, senki sem ismerte. Nem volt diplomája, semmije. Nem ragyogott a saját fényétől. Éppen emiatt látom ebben az asszonyban az egyház alakját. Az egyház nagy erénye az legyen, hogy ne a saját fényében pompázzon, hanem abban a fényben, amit a jegyese sugároz. Ami tőle jön. Amikor pedig az egyház saját fényét akarta, elhibázta azt”.
„Igaz másfelől – ismerte el a pápa – hogy néha az Úr kérheti az egyházát, hogy öltözzön saját fényébe, de ekkor Krisztus küldetésében jár, azért hogy megvilágítsa az emberiséget, ám a fénye legyen az Úrtól alázatosságban kapott világosság”.
„Az egyházban végzett mindenféle szolgálatunk csak ebben segítenek bennünket, befogadni azt a fényt. Enélkül nem jól megy a szolgálat: az egyházat gazdaggá vagy hatalmassá teszi, vagy hatalmat keres, vagy utat téveszt, mint ahogy az gyakran megtörtént a történelem során és a mi életünkben is, amikor egy másik fényt akartunk, nem az Úrét, hanem a mi fényünket”.
„Amikor azonban az egyház hűséges az ő jegyeséhez – hangsúlyozta Ferenc pápa – akkor örvendezik, hogy tőle kapja ezt a fényt, mint özvegy, a várakozás állapotában, ahogy a Hold is az eljövendő Napot várja”.
„Amikor az egyház alázatos, amikor szegény, amikor megvallja nyomorúságát – amiből van mindannyiunknak – akkor az egyház hűséges. Ha azt mondja: Sötét vagyok, de fény támad onnét, akkor ez nagyon jót tesz nekünk. Kérjük tehát ezt az özvegyet, aki már biztosan a mennyben van, kérjük tőle, tanítson meg bennünket arra, hogy olyan egyház legyünk, mely elveti magától mindenét, semmi se maradjon magának. Mindent az Úrért és a felebarátért. Alázat! Anélkül, hogy dicsekednénk a saját fényünkkel, mindig keressük azt a fényt, ami az Úrtól jön” – fejezte be homíliáját Ferenc pápa a hétfő reggeli szentmisén.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése