A Szentatya beszéde az evangélium hirdetéséről

November 22-én reggel kilenc órakor Ferenc pápa a VI. Pál teremben fogadta a Róma közeli Sacrofanóban a napokban tartott Olasz Nemzeti Missziós Találkozó résztvevőinek közel nyolcszáz fős közösségét.

A pápa emlékezette őket a Menj Ninivébe, a nagyvárosba! témájukra, Jónás próféta küldetésére, aki végül is elviszi Ninivébe az Isten irgalmát, és a város megtér.

Isten irgalma megváltoztatja az egyes emberek, sőt népek történetét – hangsúlyozta a pápa. Rögtönözve felidézte „János és András apostol meghívását, akik az Úrral való személyes találkozásuk után lelkesedéssel eltelve viszik el ’első misszionáriusként’ a hírt testvéreiknek és barátaiknak: Megtaláltuk a Messiást!” Az Egyháznak ma is a kijáratban kell állnia, hogy elvigye az örömhírt, kivétel nélkül mindenkinek. Tegye ezt erőszak nélkül, hallgassa meg a szegények és a távoliak kiáltását, találkozzon velük és hirdesse nekik az evangéliumot”.

„A katolikus Egyház, főként az olasz egyház ezen a téren nagyon sokat tett… Naponta találkozom a Szent Márta-ház kápolnájában egy-egy személlyel, akik mesélik: ’Évek óta Amazóniában dolgozom…’, ’Sok éve Afrikában élek…’, számos pap, szerzetes és világi hívő. De ti is ebből a vérből vagytok, nemde? Őrizzétek is meg, és adjátok tovább az újabb nemzedékeknek!” – buzdított a Szentatya.

Felidézte „egy idős, betegeskedő pappal való találkozását, aki felszentelése óta, hatvan éve Amazóniában szolgál”. Egy brazil püspök azt mesélte neki, „hogy Amazónia egyházmegyéinek hivatalos látogatása során gyakran keresi fel a temetőket, ahol számtalan misszionárius sírját látja”. A pápa ezt hallva arra gondolt: „Ezeket már most szentté lehetne avatni!”

„A misszió az egész egyház feladata – hangsúlyozta a pápa – minden keresztényé. Nem csak a felnőtteké. Ez a küldetés a gyermekeké is, akiknek a kis gesztusai nevelnek bennünket a misszióra. Keresztény hivatásunk azt kéri tőlünk, hordozzuk ezt a missziós lelkületet, azért hogy megvalósuljon az egész Egyház missziós megtérése. Az olasz egyház számos fidei donum, azaz missziós papot, szerzetest és világi hívőt adott a világnak, akik életüket az Egyház építésére ajánlották fel a távoli földrészeken. Arra buzdítalak benneteket, hogy ne hagyjátok elrabolni tőletek a reménységet és az álmot, hogy megváltoztassátok a világot az evangélium kovászával. Kezdjétek ezt az emberi és egzisztenciális perifériákból kiindulva.

A kilépés azt jelenti: legyőzitek a kísértést, hogy csak magatok közt beszéljetek, elfeledve a távoli sokaságot, akik az irgalom, a vigasztalás és a reménység szavait várják tőletek. Tegyétek ezt úgy, mint Jézus, aki maga is a periférián élt, távol a római birodalom hatalmi centrumától és távol Jeruzsálemtől. Szava mégis egy történelmi fordulat, egy spirituális forradalom kezdetét hozta, annak örömét, hogy az Úr meghalt értünk és feltámadt. Ez az a kincs, amit szeretnénk megosztani a világgal” – fejezte be Ferenc pápa az Olasz Nemzeti Missziós Találkozó résztvevőihez intézett beszédét.