A nép megkülönbözteti a pásztorokat a zsoldosoktól

A nép megkülönbözteti a pásztorokat a zsoldosoktól – Ferenc pápa homíliája Krisztus Király ünnepén

Jézus számára uralkodni nem azt jelenti, hogy a világ felfogása szerint parancsolunk, hanem azt: engedelmeskedünk az Atya akaratának, hogy beteljesedjen szeretet- és üdvösségterve. Ezt a gondolatot fejtette ki homíliájában Ferenc pápa, november 23-án, vasárnap, Krisztus Király ünnepén a Szent Péter téren bemutatott szentmisén, amelynek során a szentek sorába iktatott hat személyt.

Az új szentek közül négyen olaszok, névszerint: Giovanni Antonio Farina püspök, Ludovico da Casoria ferences, Nicola da Longobardi rendalapító, Ronconi Amatusz, ferences harmadrendi hitvalló.

Két új szent, Kuriakose Elias Chavara rendalapító, valamint Eufrasia Eluvathingal kármelita nővér pedig az indiai Kerala államból származnak.

Az üdvösség azzal kezdődik, hogy követjük azokat az irgalmassági cselekedeteket, amelyek révén Krisztus megvalósította országát, amely az igazság, az élet, az életszentség, a kegyelem, az igazságosság, a szeretet és a béke országa – mondta homíliájában Ferenc pápa a mintegy 50 ezer hívőnek, akik a borús, esővel fenyegetőző időjárás ellenére megtöltötték a Szent Péter teret és meghatottan vettek részt a hat boldog szentté avatási szertartásán.

Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa kérésére válaszolva Ferenc pápa latinul elmondta a szentté avatási formulát.

Ma az egyház új szenteket állít elénk példaképül, akik Istennek és a testvéreknek szentelt odaadásukkal Isten országát szolgálták és annak örököseivé váltak. Mindegyikük rendkívüli kreativitással válaszolt Isten és felebarátaink szeretet-parancsolatára. Magukat nem kímélve szolgálták az utolsókat, a szükséget szenvedőket, a betegeket, időseket, zarándokokat. Előnyben részesítették a kicsinyeket és a szegényeket – ez volt az Isten iránti feltétel nélküli szeretetük mércéje és visszatükröződése. Az Istennel való mély és személyes kapcsolatban keresték és találták meg a szeretetet. Ebből a kapcsolatból árad ki a valódi szeretet testvéreink iránt – mondta homíliájában Ferenc pápa.

A pápa utalt az első olvasmányra, Ezekiel próféta szavaira, amelyek arról szólnak, hogy a Pásztor szereti, és gondját viseli juhainak (Ez 34,11-12.15-17). Krisztus valóban juhainak Nagy Pásztora és lelkünk őrzője – fejtette ki Ferenc pápa, majd így folytatta homíliáját:

„Akik az egyházban arra kaptunk meghívást, hogy lelkipásztorok legyünk, nem távolodhatunk el ettől a modelltől, ha nem akarunk zsoldosokká válni. Erre vonatkozóan Isten népe csalhatatlan megérzéssel rendelkezik: felismeri a jó pásztorokat és megkülönbözteti őket a zsoldosoktól, kufároktól”.

Feltámadása után, amely győzelmét jelzi, Jézus tovább folytatja országa építését, amelyet a világ megalapításának kezdetétől fogva készít. Az Atya az, aki apránként mindent a Fiúnak vet alá és ezzel egyidejűleg a Fiú mindent alávet az Atyának, és végül önmagát is aláveti annak, aki mindent alávetett neki. Így teljes a kölcsönösség az Atya és a Fiú között. Jézus nem a világ szerinti király: Számára az uralkodás nem parancsolást jelent, hanem azt, hogy engedelmeskedik az Atyának, átadja magát Neki, hogy beteljesedjen szeretet- és üdvösségterve. A pápa utalt Pál apostolnak a Korinthusiakhoz írt első leveléből vett szakaszra (1Kor 15,20-26.28). „Mint utolsó ellenséget, a halált semmisíti meg. Mikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú maga is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben”.

Az evangéliumi szakasz (Mt 25,31-46) arra emlékeztet bennünket, hogy a testvéreinkről való gondoskodás, az irántuk való gyöngédség a mi életünk szabályai is. E szerint ítélkeznek majd felettünk, ez lesz ítélethozatalunk „jegyzőkönyve”. Ettől függ majd, hogy beléphetünk-e vagy sem Isten országába. Jézus, győzelmével megnyitotta számunkra országát, de tőlünk függ, hogy belépünk-e oda.

Már most, ebben az életben elkezdődik Isten országa, ha konkrétan testvérünk mellé állunk, aki kenyeret, ruhát, befogadást, szolidaritást, katekézist kér tőlünk. És ha valóban szeretjük testvérünket, akkor ösztönözve érezzük magunkat arra, hogy megosszuk vele legértékesebb kincsünket, magát Jézust és evangéliumát.

A pápa végül annak a kívánságának adott hangot, hogy az új szentek példájukkal és közbenjárásukkal növeljék bennünk annak az örömét, hogy az evangélium útján járunk, azt az elhatározást, hogy életünk iránytűjévé tesszük azt.

Kövessük az új szentek példáját, hitüket és szeretetüket, hogy a mi reménységünk is halhatatlanságot ölthessen magára. Ne hagyjuk, hogy egyéb földi és múlékony érdekek eltereljék figyelmünket. Vezessen bennünket a mennyek országa felé haladó úton Mária, Mindenszentek Királynője – fejezte be homíliáját Ferenc pápa.