2014.11.24. Hétfő

Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

 2014.11.24. Hétfő

Az idei szentmise olvasmányok között az egyházi év utolsó hetében nem szerepel a napba öltözött Asszony és születendő Fia története. Sokszor elmélkedhettünk arról, hogy Szent Pál, részint az Apostolok cselekedetei könyvében, részint a saját leveleiben hogy érti meg az ábrahámi áldás utolsó néhány szavát: „Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége”(Ter 12,3b) Az Ószövetség óriási áldást jelentett az ősbűn utáni elbutulás felszámolásában. A sátán Évát azzal csábította el Isten oldaláról, hogy gyerekes ostobaságot sugdosott a fülébe: Isten becsapott benneteket. Azért tiltja el tőletek az élet fájának gyümölcsét, mert az az istenné válás titkát rejti. Ha „esztek belőle, ti is olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat”(Ter 3,5)Hangsúlyozom, de nem vagyok meggyőződve, hogy elégszer: ez az utolsó félmondat nem azt jelenti, hogy tudom, mi a jó és mi a rossz, hanem azt: ti szabjátok meg az erkölcsi törvényeket, ti döntitek el, mi a jó és mi a rossz, mindketten istenek lesztek. Ezzel indult el az emberek elbutítása, amely Ábrahám idejében a legtöbb embert bálványimádóvá tette. Köztük volt Ábrahám és egész családja is. Az Egyetlen és Igaz Isten, kiválasztotta, hogy családja, majd hatszáz év alatt milliónál nagyobb számú tömeggé nőtt nemzetsége szülje meg a Megváltó Istenembert, Jézus Krisztust. A Jelenések könyve ezt a fontos születést mutatja be, mint a Sátán első kísérletét, hogy a Megváltót már születése pillanatában elnyelje. A Kisdedet akkor és később sem tudta megsemmisíteni. Nem is fogja soha. A nagy per végén a megváltást segített megszerezni az embereknek. A poklok mélyén kellett térdre rogynia Jézus lelke előtt. Ezt is túlélte, és folytatja gazemberségeit napjainkban is. Az utolsó kísérleteit a két vadállattal a Jel 13,1-17-ben olvashatjuk. János látomása: „Láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, akik viselték az ő és az Atya homlokukra írt nevét. Aztán szózatot hallottam az égből, mint nagy vizek zúgását vagy szörnyű mennydörgés robaját. A szózat, amelyet hallottam, emlékeztetett arra, ahogyan a hárfások pengetik hárfájukat. Új éneket énekeltek a trón előtt, a négy élőlény és a vének előtt. Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer. Ezek azok, aki asszonnyal nem szennyezték be magukat, szüzek maradtak, és mindenüvé követték a Bárányt, bárhová ment. Ők a megváltottak az emberek közül, az Isten és a Bárány első termése. Ajkukon nincs hazugság: szeplőtelenek” (14,1-5) a sátán minden korszakban folytatja ügyködéseit. Jelen korban a tíz parancsolatot nem részleteiben kezdi ki, hanem tagadja a parancsokat megfogalmazó igaz Istent. Ez rögtön felhatalmazza arra, hogy a más lakását, földjét és másféle jószágát, de még a feleségét is lelkiismeret furdalás nélkül elvegye. Az isteni megfogalmazású igazságot sem kell kímélni: ha nincs Isten, nyugodtan hazudhat az ember. Hazudik reggel, délben és este. Nem is kellett hazánk kétharmados megcsonkítását indokolni csak odatenni a magyar küldöttség elé a bizottság térképét és rámutatni: Nincs Magyarország, hisz a térképen nincs rajta. Az 1945-ös urak új alap-szabálya: „Ami a tied, az az enyém is; de ami az enyém, ahhoz neked nincs semmi közöd. A „Ne paráználkodj!” Értelmetlen parancs. Rabold el a lányt, és futtasd. Tönkremegy? Ki mer hozzá szólni? Ne ölj? Ha Isten lenne, félni kellene tőle, hogy behajtja fenyegetését: Apádat és anyádat tiszteld! Ha Isten élne – mondja a hitetlen -- gondoskodnom kellene róluk, tagadjunk le mindent. De Isten van, és mindig lesz. Isten minden bűnt megbocsát, ha megbánod és jóváteszed az okozott károkat. Jó lesz időben kijózanodni.