2014.11.17. hétfő

Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.11.17. hétfő

 
„Jézus Krisztus kinyilatkoztatása, amelyet azért adott neki az Isten, hogy szolgáinak megmutasson mindent, aminek csakhamar be kell következnie. Elküldte angyalát, így adta tudtul szolgájának, Jánosnak, aki tanúskodik Isten Igéjéről és Jézus Krisztus tanúságtételéről: mindenről, amit látott. Boldog, aki olvassa, és aki hallgatja ezeket a prófétai szavakat, és meg is tartja, ami bennük meg van írva, mert az idő közel van” (Jel 1,1-3) Ez a három vers bevezetőül szolgál az egész könyvhöz. A kinyilatkoztatást Jézus adja és róla is szól. A könyvet a szerző istentiszteleti felolvasásra szánta, és boldog lehet mind a felolvasó, mind a hallgató, mert Isten terveibe pillanthatnak be. Az események egy része ugyanis a megvalósulás állapotában van vagy meg fog történni, azért mondja: az idő közel van. „János a hét ázsiai egyháznak. Kegyelem és békesség nektek attól, aki van, aki volt, és aki elő, meg a hét lélektől, aki trónja előtt áll és Jézus Krisztustól, a hűséges tanútól, a halottak elsőszülöttétől és a föld királyainak a fejedelmétől- Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön örökké! Ámen. Íme, közeledik a felhőkben, látni fogja minden szem, még azoké is, akik átszúrták! A föld minden népe veri majd a mellét. Igen. Ámen” (1,4-7) a hét ázsiai egyház az egész Katolikus Egyházat jelenti, hiszen a hét kezdettől fogva misztikus szám. A hét lélek az angyalok táborát képviseli. Szükségük van a kinyilatkoztatásra, hiszen ők sem ismerik Isten titkait, csak a megtörtént eseményekből, vagy ha az Úr követként küldi őket választottaihoz, Gábrielt Dániel prófétához, majd Zakariás paphoz, végül Szűz Máriához. Az Egyház jövője a földön élő és sokszor üldözött, zaklatott Egyházunk sorsa fontos téma volt, amit jó volt úgy megismerni, mint Isten tervét, amely győzelemmel végződik. Gyakran használt kifejezés Jézus istenségének egyik szimbólumában: Én vagyok az alfa és az ómega. Jézus képeire írva mindenki biztosan tudja, hogy Jézus Krisztus szentképét kívánták megjeleníteni. Egy modernebb és újszövetségi kifejezés az ószövetségi Jahveh, = aki van mintájára. A szentmise olvasmánya ezután közvetlenül a hét levél közül az elsővel, az efezusi egyháznak szólóval folytatódik: „Az efezusi egyház angyalának ezt írd: Aki a hét csillagot jobbjában tartja, s aki a hét arany gyertyatartó közt jár, a következőket mondja: Tudok mindenről, fáradozásaidról és kitartásodról. Tudom, hogy nem tűröd a gonoszokat: próbára tetted, akik apostolnak mondják magukat, noha nem azok. és hazugnak találtad őket. Hűséges is vagy, szenvedtél a nevemért, és nem fáradtál bele. De van egy kifogásom ellened, az hogy kezdeti szeretetedtől eltértél. Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek, és elmozdítom gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot. Azt viszont hogy gyűlölöd a nikolaiták tetteit, a javadra lehet írni – én is gyűlölöm őket” (Ef 2,1-6) (A nikolaiták gnósztikus eretnekek voltak, akik azt tartották, hogy az isteni titkokat maguktól tudják, tanítványaiknak bizonyos kérdések-válaszok formájában át tudják adni, tehát nincs szükségük kinyilatkoztatásra. Ezt az átadást didaszkáliá-nak hívták. Azért veszedelmes, mert a gőgös ember magát tartja a hit forrásának, és a maguk szája íze szerint szabadon fogalmazzák a kiötlött tanításukat. Velük szemben mondja a Lélek az isteni igazságot: „Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak: A győztesnek az élet fájáról adok enni, amely az Isten paradicsomában van” (7) Hallottuk, Isten, a te szent igédet. Szívünkbe véssük sok kegyes intésed. Azt fogjuk követni, soha meg nem vetni, Csak te add szent malasztod, legyen rajtunk áldásod” (Ho 261,1)