2014.11.16. Vasárnap

Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.11.16. Vasárnap

„Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét”(Mt 25,14-18) a talentumot, mint értékmérőt ma is használjuk. Nem a régi anyagi értékek nyilvántartására, hanem az emberek szellemi képességeinek érzékeltetésére. Talentumos ember, azt jelenti, hogy egy vagy több tudományágban képes eligazodni, ezeket jól ismerni, sőt a csúcstechnológiákat még felül is múlhatja. Régen az anyagok értéke nem kilogrammban volt meghatározva, hanem talentumban. Nem mindenki tudja, hogy a babiloni birodalomban a talentum hány kilogrammot jelentett, és méltán elámul, ha a mai példabeszédben szereplő nagyúr öt talentuma milyen nagy érték. A pénzt ezüst talentumban számolták el. Egy talentum a mérlegünkön 30,3 kilogrammot nyom. Az ember elámul, hogy a gazdag ember legügyesebb szolgája mekkora hasznot hajtott urának távolléte alatt a mai ezüst áron számolva (1gr ezüst=120 Ft) Jézus meg dicséri a jól kereső szolgát. Megkapja a megfelelő dicséretet az is, aki a kapott két talentumot megduplázva adja vissza urának. Kemény büntetés jár viszont a lustának, aki semmi többletet nem tud urának felmutatni. A példabeszéd értelme: Isten minden földi életre indított embernek feladatot jelöl ki. Nem ezüstgömböt tesz a bölcsőjébe, hanem feladatokat és hozzá megfelelő testi vagy szellemi erőt. Amit kapott az újszülött, azzal kell gazdálkodnia. Isten ezt a másokért vállalt feladatot kéri számon mindenkin. A feladat önzetlen munkát jelent, amit az Úr szeretetszolgálatnak minősít, nem itt fizeti ki az ellenértéket, hanem akkor, amikor lejár a földi élet. Akkor hazahívja földre küldött gyermekét, megmutatja neki élete teljesítményét és a földön végzett szeretetszolgálatokat összesítve utalja ki örökre szóló mennyei boldogságban. Aki azonban a rábízott feladatokat nem vállalja, a másokért végzett szeretet szolgálatokat, a házasságot, gyermeknevelést, talentumait nem működteti, a képzést elhanyagolja, lustán csak saját magát szereti, az nem kap semmiféle jutalmat, sőt még magát a mennyországot sem élvezheti menhely szinten sem. Az élete megvolt, de az Úr a lusta önszeretetet semminek minősíti. A mai olvasmányban megmutatja az Egyház, hogy a családjáért vállalt ügyes, szorgalmas házimunka mekkora érték Isten szemében. A feltámadás után simogassuk meg sokat dolgozott Édesanyánk kezét, és idézzük nekik pompás himnuszként a Példabeszédek szerzőjének isteni jóváhagyással megőrzött dicséretét. Sok-sok jó tanítóm, tanárom, professzorom közül a talán legzseniálisabb egy alkalommal a klasszikus latin nyelvű előadását megszakítva mondta a következő meglepő dicséretet: Ne gondolják, tisztelendő urak, hogy a mennyországban azok a legnagyobb szentek, akiket szentté avattak. Ott vannak a szeretet hősei, az édesanyák és édesapák, akik rengeteget dolgoztak, felugrottak éjjel, ha felsírt valamelyik gyermekük. A szeretet honában mindegyik kapja az elismerést, mert a földi folyamatos szolgálattal kiérdemelték, hogy az ezüsttalentumok helyett megduplázva aranygömböket kapjanak.