2014.11.12. Szerda

Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.11.12. Szerda

A Titushoz írt levél befejezéseként az apostol arról a viszonyulásról szól, amelyet ki kell alakítania a keresztény katolikus püspöknek a hívekkel és világi hatóságokkal. „Figyelmeztess teljes határozottsággal. Senki meg ne vessen! Figyelmeztesd őket, hogy vessék alá magukat a fölöttes hatóságoknak, engedelmeskedjenek és legyenek készen minden jóra. Senkit ne szidalmazzanak, legyenek békeszeretők és barátságosak, s tanúsítsanak kellő szelídséget mindenki iránt. Hiszen egykor mi magunk is balgák, engedetlenek és tévelygők voltunk, mindenféle szenvedély és gyönyör hatalmában tartott bennünket; gonoszságunk, irigységünk miatt utálatra méltók voltunk, és gyűlöltük egymást. Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket. Nem azét, mer igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében, akit Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven árasztott ránk, hogy kegyelmével megigazuljunk, s az örök élet reménybeli örököseivé váljunk.” (Tit 2,15b-3,1-7) Szent Pál és Titusz idejében még nyilván nem írtak illemkódexeket, és az apostol sem ilyesmit akart írni. Azt tudta, hogy nem jó találkozni durva, modortalan, faragatlan embertársakkal. Nem igazi öröm, ha érezzük, hogy találkozásunk, ügyintézésünk alkalmával ridegen intézik el ügyünket. Ilyenkor legalább különbséget tudunk tenni az üres illem és a keresztény szeretet között. Helyes az, ha a szeretet átjárja az illemszabályokat. Jó, ha komolyan vesszük Pál apostol kétezer éves megállapítását: nem jó, ha gonoszságunk, irigységünk miatt utálatra méltók vagyunk és gyűlöljük egymást. „Igaz beszéd ez, s kívánom, hogy erről megbizonyosodj: Akik hisznek az Istenben, igyekezzenek a jóban példát adni. Ez válik az embereknek javukra és hasznukra. Kerüld azonban az oktalan vitát, a nemzetségfákat, a veszekedést, a törvényen való szóharcot, mert ez hiábavaló és hasztalan dolog. A tévtanítót néhány figyelmeztetés után kerüld, hiszen tudod, hogy az ilyen ember megromlott, bűnben él saját magát ítéli el.Ha majd elküldöm Artemászt vagy Tichikuszt, azonnal gyere hozzám Nikopoliszba,mert az a tervem, hogy a telet ott töltöm. Zénászt, a törvénytudót és Apollót lásd el mindennel az útra, hogy ne szenvedjenek hiányt semmiben.Tanulják meg a mieink is, hogy másokkal a kényszerítő szükségben jót tegyenek, különben gyümölcstelenek lesznek. Köszöntenek mindnyájan, akik itt vannak. Köszöntsd azokat, akik szeretnek bennünket a hitben! Kegyelem mindnyájatokkal.”