2014. november 11., kedd

2014.11.11. Kedd



Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.11.11. Kedd

A fiatal püspököt, Tituszt arra oktatja mestere és püspöki székbe helyezője, hogy tanításában az állapotbeli kötelességeket emelje ki. Isten ezeket kezdettől fogva szorgalmazta az ősszülőknél is, de a hosszú pogányság után a kereszténységben, a szeretet vallásában a tiszta szeretetnek újra érvényt kell szerezni.„Te azonban azt hirdesd, ami az üdvös tanításnak megfelel. Az idős férfiak józanok, tisztességesek, megfontoltak legyenek a hitben, szeretetben és türelemben” (Tit 2,1-2) A családok feje mindenütt a férfiak voltak. Ezért a példaadásra való odafigyelést velük kezdi. Az idősödők már nem tudtak olyan sokat dolgozni, mint a fiatalok. Ráértek elbeszélgetni. A meleg vidéken remekül termett a szőlő. A bor kéznél volt egész évben, mégpedig a magas cukorfokból meglehetős gazdag szesztartalom származott, ami nemcsak jókedvet, hanem kellemetlen szóváltásokat is okozhatott. Az idős férfiak élete erőt adhatott a fiatal férjeknek is a békés családi hangulat ápolására, az unokáknak pedig mesélgethettek: a mesék tanulsága igen alkalmas nevelő erő.Az idős asszonyok hasonlóképpen legyenek komoly magaviseletűek, senkit ne rágalmazzanak, ne igyanak sok bort, hanem tanítsanak a jóra” (3) Elsősorban imádkozzanak sokat. A kegyelem kiesdése Istentől mindig imával érhető el. A családnak a munka, a gyereknevelés, mosás, főzés területén igen nagy volt mindig az elfoglaltsága, a növekvő aprónép otthon játszott vagy lábatlankodott, hiszen óvoda és iskola abban az időben nem volt. A mesék mellett a hit igazságaival is komoly élményeket nyújthattak nekik a nagymamák, amikor a gyerekek azokra már fogékonyak voltak. A fiatalasszonyoknak jó útbaigazítást adhattak arra vonatkozóan, hogy a férjük az ételeket milyen formában kedvelik, hisz apró korától az édesanyám főztje volt a világ legfinomabb kosztja, azt igazán okos dolog volt megtanulni. A pletykamentes beszélgetés pedig nagy örömére szolgált a család komoly tagjainak: biztos, hogy rólam sem szól éles nyelvvel,ha minket mások gyengéivel nem szórakoztat.„A fiatal asszonyokat tanítsák arra, hogy ragaszkodjanak férjükhöz, szeressék gyermekeiket, legyenek komolyak, tiszták, háziasak, gyöngédek, a férjük iránt engedelmesek, nehogy az Isten szavát káromlás érje” (4-5)„Buzdítsd az ifjakat is, hogy mindenben fegyelmezetten éljenek. Magad járj elöl jó példával, a tanításban légy kifogástalan és komoly. Beszéded legyen találó, megcáfolhatatlan, hadd valljon szégyent az ellenfél, mivel semmi rosszat nem tud ránk fogni az ellenség” (6-8)„Megjelent ugyanis megváltó Istenünk kegyelme minden ember számára, s arra tanít minket, hogy szakítsuk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal, éljünk fegyelmezetten, szentül és buzgón ezen a világon. Várjuk reményünk boldog beteljesülését: a nagy Istennek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét, aki önmagát adta értünk, hogy minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgólkodó, választott népévé tegyen. Erről beszélj, erre buzdíts és figyelmeztess teljes határozottsággal. Senki meg ne vessen!”(11-15) A pappá szentelésem 63. évfordulójára készülődve eszembe jutott, hogy szerpapságra való három nap elteltével megkaptam a papszentelés kegyelmét, és már nemcsak érinthettem a legméltóságosabb Oltáriszentséget, de kezembe véve a kovásztalan búzakenyeret és a szőlőbort, ott érezhettem magam az utolsó vacsora termében és Uramtól kapott hatalommal kimondva szavait ma is érzem, mit tesz általam,kit veszek magamhoz, és kit nyújtok Testvéreimnek. Ezt sem kiérdemelnem, sem megszoknom nem lehet.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése