2014. november 5., szerda

2014.11.05. Szerda



Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.11.05. Szerda
 
Pál apostol Éva nagyravágyásával állítja szembe Jézus Krisztus alázatát. Ezzel a nagy lázadással a sátán győztesnek érezte magát. Az emberek bukása, az összes születendő gyerek megszentelő kegyelem híján való indulása és születése lelkiismeret furdalást okozhatott az ős-szülőknek. Ők maguk is tudták ezt,mert Isten aznap alkonyattájt a meghitt beszélgetés helyett a számonkérést gyakorolta. Tény,hogy az ősszülők arcát látva igyekezett reményt kelteni szívükben. Az apostol Filippieknek írt levelének kétszeres idézésével hangsúlyozni akarta,hogy a Megváltó önkéntes megalázkodása kiérdemelte nemcsak a saját felmagasztalását, hanem hogy emberként, Második Ádámként (1Kor 15,45) a az ősszülők vétkét is helyreigazította. A pokol tornácán tett látogatás után az Úr a pokol területére lépett, hogy ott fogadja a sátán és egész tábora alázatát.Az apostol Jézus győzelmét hirdetve, egy hatalmas győzelem végére tett pontot. Jézus győzelme ugyanis az angyalok kezdeti döntésére utal. A mennyország kapujánál zajlott le az első ütközet a kettészakadt angyali nem vezére: Mihály és Lucifer, és a melléjük csatlakozott angyaltábor között. A kérdés, hogy imádják-e a Fiú-istent, ha megtestesül „a napba öltözött Asszony gyermekeként”. „Ekkor a sárkány odaállt a szülő asszony elé, hogy mihelyt megszül, elnyelje gyermekét. Fiút szült, fiúgyermeket, aki majd vaspálcával kormányozza mind a nemzeteket. Gyermekét elragadták Istenhez és az ő trónjához. Az asszony a pusztába menekült, ahol az Isten helyet készített számára, hogy ott éljen ezerkétszázhatvan napig. Ezután nagy harc támadt a mennyben. Mihály és angyalai megtámadták a sárkányt. A sárkány és angyalai védekeztek, de nem tudtak ellenállni, s nem maradt hely számukra a mennyben. Levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, aki maga az ördög, a sátán, aki tévútra vezeti az egész világot. A földre vetették, s vele együtt letaszították angyalait is. Ekkor harsány hangot hallottam az égben: ’Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt. De legyőzték a Bárány vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig. Ezért örüljetek, egek, és ti, akik benne laktok! De jaj a földnek és a tengernek, mert oda szállt le az ördög nagy haragjában. Tudja, hogy kevés ideje van hátra” (Jel 12,4b-12) Az apostol által említett égi és földalatti győzelem megtörtént,de vissza van a földi harc vége. Ebben nagy része van Pál apostolnak és többek között a filippi híveknek. „Kedveseim,ti mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket, nemcsak amikor köztetek vagyok, hanem sokkal inkább most, amikor távol kell lennem. Hiszen maga Isten ébreszti bennetek a szándékot, s hajtja végre a tettet tetszésének megfelelően. Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent, hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben. Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz, hogy Jézus Krisztus napján dicsőségemre váljatok. Akkor nem futottam hiába, és nem fáradtam fölöslegesen. Sőt, ha hitetek szent szolgálatáért véremet ontják is, örülök, együtt örülök mindnyájatokkal. Örüljetek hát ti is, örüljetek velem!” (Fil 2,12-18)Pál apostol örülne, ha kedves tanítványát,Timóteust küldhetné a filippi hívekhez. Mi még jobban örülhetünk annak a mennyei küldöttségnek, amelynek vezetője „a napba öltözött Asszony”, Jézus édesanyja egész emberségében és mennyei dicsfényben jött el Géza fejedelmünkhöz.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése