2014. november 4., kedd

2014.11.03. Hétfő



Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.11.03. Hétfő

Pál apostol a különböző isteni kegyelmek tárgyalása után a Filippi-levélben rátér a lelkiélet egy másik fontos területére. A szenvedések világába vezet el bennünket. Amikor elmélkedni kezd erről, maga is ezt az átmenetet éli. A tanítás, küzdelem, testi kínzások világából át kell lépnie a kiszolgáltatottság és magára hagyatottság világába. A dolgozó ember nehéz munkával gyötri a testét, de akkor ezt egészséges erőfeszítésnek és az alkotás természetes velejárójának tekinti és nem szenvedésként éli meg. Gondoljunk Pál és Barnabás apostol lisztrai gyógyítására. Egy születése óta béna férfi hallgatta Pál apostol beszédét. Az apostol észrevette rajta, hogy hinni kezd, ezért rákiáltott: Állj rá egyenesen a lábadra. Az talpra ugrott és kezdett járni. A tömeg ismerte betegségét, ezt az eseményt így magyarázta: Az istenek leszálltak hozzánk emberi alakban. Barnabást Zeusznak nézték, Pált pedig Hermésznek. A pogány pap feldíszített bikát vezetett áldozatnak. A két apostol kézzel-lábbal tiltakozott, Zsidók viszont felismerték, a tömeg meg megkövezte Pált. A kőszórást elégnek ítélték, azt hívén Pál meghalt, ezért otthagyták. Tanítványai köréje álltak, Pál eszméletre tért majd eltávoztak. Nem mondta a halálos bántalmazást szenvedésnek. A következő napon Barnabással együtt elmentek Derbébe.(ApCsel 14,6-20) Amikor a Filippieknek írja levelét, már szenved. Van reménye a szabadulásra, de nem tudja, sorsa mire fordul:„Bizakodom és reménykedem, hogy semmiben sem vallok szégyent, sőt nyíltan megmondom, hogy Krisztus, mint mindig, most is megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Ha meg tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent. Nem tudom tehát, hogy mit válasszak. Mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal egyesüljek. Mert ez mindennél jobb volna. De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van. Ebben a meggyőződésben biztosra veszem, hogy megmaradok, sőt előhaladásotokra és hitből fakadó örömötökre maradok meg, mindnyájatok javára. Így még több okotok lesz arra, hogy dicsőségtek Krisztusban növekedjék a javamra, ha újra elmegyek hozzátok. Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan. Így akár elmegyek és látlak titeket, akár távol maradok, azt hallhatom rólatok, hogy egy lélekkel helytálltok. egy szívvel munkálkodtok az evangéliumi hitért, s az ellenfelektől nem ijedtek meg. Ez lesz számukra a kárhozatnak, számotokra meg az üdvösségnek Istentől adott bizonyítéka. Nektek az a kegyelem jutott, hogy ne csak higgyetek Krisztusban, hanem szenvedjetek is érte. Hiszen ugyanazt a harcot kell megvívnotok, amit nálam láttatok, és amiről most hallotok” (20-30) „Ha ér valamit a Krisztusban adott buzdítás, a szeretetből fakadó intelem, a lelki közösség, a bensőség és együttérzés, akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértetek, ugyanúgy szerettek, és egy lélekként ugyanarra törekedtek. Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki se keresse csak a maga javát, hanem a másét is.”(2,1-4) Jézus is ilyen figyelmeztetéseket adott apostolainak, amikor észrevette, hogy azon vitatkoznak, ki a nagyobb közülük. (Lk 14,7-14; Mk 10,35) „Jézus, világ Megváltója, Üdvözlégy, élet adója, megfeszített Istenfia, szent kereszted szívem hívja. Jézus, add, hogy hozzád térjek, veled haljak, veled éljek. Által szegve kezed, lábad, átvert tested roskad, bágyad, mezítelen tépett melled. Ó siratlak, ó ölellek! Virágoknak szép virága, honnét orcád sárgasága? Hegyes töviskoronázott, édes orcád vérrel ázott. Aszú földet harmatozván, vérzel, a keresztfán. Úgy piroslik tested róla, int a most nyílt piros rózsa. Szent karjaid széjjeltárod, tán az embereket várod, kiken vérrel könyörültél, betegekért betegültél”



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése