2014. november 2., vasárnap

2014.11.02. Vasárnap



Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.11.02. Vasárnap

Sok emberben visszás érzelmeket ébreszthet a mai nap. A halál napja a legtöbb embertestvér számára az emberi élet tragédiájának tűnik. Az ember fél a haláltól. Nem akar meghalni, mert „Isten a halált nem alkotta, nem leli örömét az élők pusztulásában” (Bölcs 1,13) Valóban a Teremtés könyvében csak akkor említi a Szentírás, amikor Isten közli Ádámmal„a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz” (Ter 2,17) Isten amikor az ember lelkét teremtette és a kész testébe lehelte, a lélekbe azonnal beleteremtette az istengyermekségünk nagy ajándékát, a megszentelő kegyelmet. Éva lelkével is ugyanezt tette. Megadta nekik azt az óriási kiváltságot, hogy minden gyermeke fogantatásakor az ősszülőkre való tekintettel a magzatba lehelt lélekbe is beleteremti ezt a kegyelmet: ezzel őket is gyermekévé fogadja és a mennyország örökösévé teszi. Mivel Éva a sátán kísértése alkalmával elcsábult, nemcsak a saját isten-gyermeksége veszett el, hanem az összes ember „kegyelem-jussa” is. Csak Jézus megváltói halálával nyertük vissza ezt az egyedüli óriási adományt, illetőleg akkor kapjuk meg rá való tekintettel, amikor megkeresztelnek bennünket. Nem csoda, ha az emberek megrémülnek a haláltól, ha életük során sem a szüleik nem kereszteltették meg őket, sem maguk nem igényelték, nem kérték a szent keresztséget. Legkésőbb a halál pillanatában mindenki megtapasztalja ennek az óriási hiányát, és azt, hogy van Isten. Akinek a lelkéről hiányzik ez a csodálatos ajándék, azt nem engedik be a mennyei örömök honába, a külső sötétségre kerül.(Mt 22,11-14) Ezért mindezt a halál pillanata előtt pótolni kel. Ne halogassa senki sem, mert a kegyelem hiánya a halál beállta előtt pótolható. Azok, akiket megkereszteltek, ha el is hanyagolták hitük szerinti életformát, a szentgyónással mindent pótolhatnak. Ha valaki hajthatatlan, istentagadó, azzal szeretettel kell beszélni, hangoztatva a teljes döntési szabadságot. Utolsó pillanatban, amikor a beteg még él, a lélek a testtel egységben van, az érte mondott imádságok hatására megkapja a megtérés kegyelmét, és el is nyeri. Bánata ébred, az ítélő Krisztustisztulásra ítéli. Szerettei szeressék őt a kegyelem eszközeivel. A hívő emberek ezt az ajándékot ne vonják meg senkitől.
 
 Bánk atya
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése