2014. október 19., vasárnap

Zsolozsma 288.



Szent Ágoston püspöknek Próbához írt leveléből


Imádságainkban erősítsük az örök élet utáni vágyat!Miért kapkodunk olyan nagyon, és miért keresgéljük, hogy mit is imádkozzunk, attól félve, hátha nem megfelelőképpen imádkozunk? Miért nem mondjuk inkább a Zsoltárossal: Csak egyet kérek az Úrtól, egy a vágyam: hogy az Úr házában lakjam életem minden napján, hogy az Úr gyönyörűségét láthassam, és szemléljem templomát! (Zsolt 26, 4). Ott ugyanis már nem jönnek és mennek a napok, és egyik kezdete sem lesz a másiknak a vége, hanem ott mindegyik vég nélkül együtt van. Hiszen ott nincs vége magának az életnek sem, és ehhez tartoznak azok a napok. Ennek a boldog életnek elnyerése végett tanított meg minket imádkozni maga az igazi Élet. Nem bőbeszédűségre, mintha csak akkor hallgatna meg, ha minél bőbeszédűbbek vagyunk. Hiszen maga az Úr mondta, hogy ahhoz imádkozzunk, aki mielőtt kérnénk, már tudja, hogy mire van szükségünk. Azért teszi mindezt Isten, aki tudja, hogy mire van szükségünk, mielőtt mi kérjük tőle, hogy megindítsa lelkünket, de értsük meg: Urunk és Istenünk nem a mi akaratunkat szeretné ezzel megtudni, mintha előbb még nem ismerné, hanem éppen azt akarja, hogy imádságunkban tartósan foglalkozzunk kérésünkkel, hogy ezáltal majd be tudjuk fogadni, amit már úgyis adni készül. Hiszen olyan nagyon nagy az, amit ad, mi pedig oly kicsik és kislelkűek vagyunk annak befogadására! Ezért szólít fel bennünket: Tárjátok ki a szíveteket, ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! (2 Kor 6, 13-14). Mivel olyan nagy dologról van szó, amit sem a szem nem látott, mert nem szín; sem a fül nem hallott, mert nem hang; sem az emberi szívbe nem hatolt (vö. 1 Kor 2, 9), hiszen éppen az emberi szívnek kell majd oda felhatolnia, legyünk annál fogékonyabbak befogadására, minél rendületlenebbül hiszünk benne, minél erősebben reméljük, és minél forróbban vágyakozunk utána. Tehát ilyen hitben, reményben és szeretetben imádkozzunk mindig e boldog élet után való állandó vágyakozással, így azután kérjük ezt Istentől szóbeli imádságban is, meghatározott órákban és időpontokban is, hogy a kijelölt alkalmak serkentsenek bennünket, és mi magunk is lássuk: mennyire haladtunk már előre ebben a vágyakozásban, és még buzgóbban törekedjünk e vágyakozás fokozására. Annál nagyobb előrehaladást érdemlünk ugyanis, minél forróbb lelkülettel törekszünk rá. Ezért mondja maga az Apostol is: Szüntelen imádkozzatok! (1 Tessz 5, 17) Mi másra biztatna ezzel, mint hogy szüntelenül kérjétek a boldog életet, vagyis a boldog örök életet attól, aki azt egyedül képes megadni? 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése