Zsolozsma 281.

Alexandriai Szent Cirill püspöknek Aggeus próféta könyvéhez írt magyarázatából

 
Nevem megdicsőült a nemzetek között Üdvözítőnk eljövetelével fönséges templom jelent meg, amely összehasonlíthatatlanul csodálatosabb minden eddiginél. Mindenki beláthatja, hogy ez az új templom a réginél annyival kiválóbb és magasztosabb, amennyivel felülmúlja a mózesi törvény istentiszteletét az Istennek Krisztus evangéliuma szerinti imádása, vagyis amint felülmúlja az árnyékot az igaz valóság. Egyébként úgy vélem, hogy erről még többet is lehetne mondani. A múltban csak egyetlen templom volt, mégpedig Jeruzsálemben, és ott is egyetlen nép, az izraeliták népe mutatta be az áldozatokat. Miután Isten Egyszülöttje hozzánk hasonlóvá, emberré lett, aki a Szentírás szava szerint Isten és Úr, ő ragyog felettünk (Zsolt 117, 26), megszámlálhatatlan sok templommal és imádkozóval telt meg a földkerekség. Ezek az imádók jó illatú lelki áldozatokkal imádják a mindenség Istenét. Azt hiszem, ez az, amit Malakiás jövendölt Isten nevében: Én vagyok a Nagy Király, mondja az Úr, és nevem megdicsőült a nemzetek között. Jó illatú áldozatot mutatnak be mindenütt, tiszta ételáldozatot a nevemnek (Mal 1, 11. 14). Igaz tehát az a jövendölés, hogy nagyobb lesz az új templomnak, vagyis az Egyháznak a dicsősége. Üdvözítő Istenünk kijelenti, hogy a templomért fáradozóknak, a templom építőinek ünnepi ajándékul és mennyei jótéteményként elküldi majd Krisztust, mindnyájunk békéjét, aki által szabad utunk van az egy Lélekben az Atyához (Ef 2, 18). Így szól ugyanis: Békét adok ezen a helyen, a lélek békéjét jutalmul mindenkinek, aki dolgozik a templom felépítésén (Agg 2, 9). Maga Krisztus is azt mondja az evangéliumban: Az én békémet adom nektek (Jn 14, 27). Pál magyarázza meg, miként válik ez az Istent szeretők javára: Krisztus békéje, mondja, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket (Fil 4, 7). Így imádkozott bölcsen Izajás: Urunk, Istenünk, add meg nekünk a békét, és akkor mindent megadtál nekünk (Iz 26, 12). Mert akik egyszer szerencsések lehettek Krisztus békéjében részesülni, azok könnyen megmenthetik lelküket, és az erényes élet feladatainak tökéletes teljesítésére összpontosíthatják figyelmüket. Megígérte tehát Isten, hogy minden templomépítőnek megadja majd a békét. Lehet, hogy az egyik az Egyház építésén dolgozik papi szolgálatot végezve, a másik meg a szent isteni titkok magyarázójaként elöljáró lesz Isten házában. Ismét más pedig a saját lelke megszentelésén fáradozik, hogy mint élő lelki kő épüljön be a szent templomba, Isten hajlékába a Lélek közreműködésével (Ef 2, 22), az ilyen feltétlenül élvezi azt a nagy előnyt, hogy könnyen elnyeri lelke üdvösségét.