Szent Mór püspök
A 11. századi pécsi püspökről nem írtak legendát, vagy ha igen, az nem maradt ránk. Az egyéb irodalmi emlékekben szétszórva található adatokból mégis kirajzolódik előttünk szent alakja.
A
hagyomány szerint Mór magyar szülőktől született 1000 körül. Saját megjegyzése
szerint, ahogy az Szent András és Benedek legendájában olvasható, István király
uralkodása elején iskolás gyermek volt Szent Márton hegyén, a mai Pannonhalmán.
1030 körül már a kolostor apátja volt, s ebben az időben történhetett a király
és Szent Imre nevezetes látogatása, mely után 1036-ban a király akarata
kiszólította őt a kolostor csendjéből, és a pécsi püspökség élére állította.
Az
1046-os lázadás alatt, amely Szent Gellért és több püspök életét követelte,
Mórnak nem esett bántódása. Egyike volt a három püspöknek, akik
Székesfehérváron megkoronázták András királyt. 1055-ben Mór tanúként aláírta a
tihanyi alapítólevelet, mellyel I. András újabb bencés apátságot hívott életre.
1064 húsvétján püspöki székvárosa nevezetes esemény színhelye lett: a hercegek
kibékülése után Géza személyesen helyezte a koronát Salamon fejére, Mór püspök
pedig Salamonnak ajándékozta András remete ciliciumának egy darabját. Nem
sokkal ezután Mór első magyar íróként – természetesen latin nyelven – megírta a
két szent remete, András és Benedek életét. 1070 körül halt meg, valószínűleg
Pécsett.
Emberemlékezetet
meghaladó, folyamatos tiszteletét a Szentszék 1848. július 22-én hivatalosan is
jóváhagyta. A bullában IX. Pius pápa a következőket írta: „Életének
nyilvánvaló szentsége halálától fogva méltán részesült a hívek részéről
nyilvános egyházi tiszteletben: bár a régi kort sok homály fedi, bár az
országot ért sok csapás folytán a régi magyar egyház emlékei csaknem mind
hiányoznak, a történelemből és a hagyományokból ennyi világos. Azt pedig, hogy
a tisztelete mindmáig fennállt, bizonyítja mindazoknak az íróknak egybehangzó
tanúságtétele, akik Mórról úgy emlékeznek meg, mint boldogról és szentről.
Hozzájárul ehhez, hogy képét nem egyszer festették meg szent fölirattal. Vannak
1499-ből való misekönyvek, melyek Mór dicséretét zengik, a martirológiumokban
is szerepel a neve. Vannak tetteiről és rendkívüli életszentségéről tanúskodó
kommentárok. Mindezeket mérlegelve és igazolva látván Boldog Mór emberi
emlékezetet meghaladó nyilvános és egyházi tiszteletét, Pécs püspöke (akkor
Scitovszky János volt) alázattal kérte, hogy ez a tisztelet annak rendje és
módja szerint jóváhagyást nyerjen.”
Ez a
pápai jóváhagyás vetette meg Szent Mór újkori tiszteletének alapját. Egy év
múlva a püspök körlevélben jelentette be: „IX. Pius pápa Mórnak, a 11.
századi pécsi püspöknek nyilvános tiszteletét elrendelte és életbe léptette.
Szent Mór hitvalló és püspök egyházi ünnepét évente az egész pécsi
egyházmegyében a szerzetes templomokban is szentmisével és zsolozsmával október
negyedik vasárnapján kell megülni.” Az ünnepet 1913-ban rögzítették
október 25-re.
XI.
Pius pápa 1925. december 4-én a Pécsi Egyházmegye társvédőszentjévé
nyilvánította Boldog Mórt.
A Martyrologium
Romanum 2002. évi kiadása szentnek nevezi, ezért a „szent” jelzőt
használjuk a magyar kalendáriumban is.
Szent
Imre legendája így beszéli el Mór
kiválasztását a püspökségre:
„Egyszer,
amikor Szent István király fiával együtt imádkozni jött Szent Márton egyházába,
amelyet Pannónia Szent Hegyén alapított és a szerzetesek kiváló közösségével
ékesített, a király, ismerve gyermeke jeles érdemeit, azt a tiszteletet adta
fiának, amely őt illette. Amikor ugyanis az említett testvérek körmenetet
tartva kivonultak a király köszöntésére, tiszteletből a fiát küldte előre a
köszöntésre. A gyermek Imre pedig eltelve Szentlélekkel, ahogy az isteni
kinyilatkoztatás mindegyikük érdemeit megismertette vele, kinek-kinek
egyenlőtlenül osztotta a csókokat. Az egyiknek ugyanis egyet, a másiknak
hármat, egy harmadiknak ötöt, végül egynek hét csókot adott egymás után.
Ezt –
bár a többiek is észrevették – Szent István király szótlanul csodálta, a mise
végén azonban bizalmas beszélgetésben gondosan megtudakolta tőle, miért osztotta
egyenlőtlenül a csókokat. Szent Imre akkor mindegyikük érdemeit felsorolta
atyja előtt, tudniillik, hogy ki-ki mennyi idő óta tartott ki a megtartóztatás
erényében. Azt mondta, hogy ő ezen megfontolás alapján adott egyeseknek több,
másoknak kevesebb csókot, és állította, hogy akit hétszeres csókkal halmozott
el, az szűzi életet élt.
Ó,
minden erényt felélesztő Kegyelem, ki természetünk korlátait bőségesen
meghaladod, s a mély titkokat kinyilatkoztatod a kicsinyeknek! Te voltál Szent
Imre mestere, te adtál neki szabad bepillantást mások rejtett dolgaiba! Ennek a
belső kinyilatkoztatásnak a megléte pedig így vált ismertté:
Szent
István néhány nappal azután, hogy a Szent Hegyről eltávozott, csupán két
kísérőt véve maga mellé, oda visszatért, s a testvérek virrasztását és
imádságait titokban kikémlelte. Miután az éjszakai zsolozsmát befejezték, a
többiek nyugovóra tértek, s csak azok maradtak a templomban, akiket Szent Imre
elhalmozott csókjaival. Ezek szétoszlottak a templom rejtettebb szögleteibe, s
Isten színe előtt a zsoltárokkal virrasztottak. A szent király azonban odament
külön-külön mindegyikhez, felfedte előttük arcát, és az áldás szavaival
üdvözölte őket. A királyi felséget mindegyikük a csend megtörésével
köszöntötte.
Végül
a király egy Mór nevű testvérhez ment, akit Szent Imre hétszeres csókkal
tüntetett ki, de sem szelíd üdvözléssel, sem a királyi fenyegetés szavaival nem
tudott belőle választ kicsikarni. Reggel aztán, amikor a testvérek
összegyűltek, a király maga is jelen volt, és hogy Mór testvér lelkét az
alázatosság erényében kipróbálja, a nyilvános bűnvallomáskor igen sok olyan
dolgot vetett a szemére, ami a szerzetesi élettel ellenkezik. Vádaskodása ellen
Mór egyáltalán nem védekezett, hanem alázatosan állt, s reménykedve Istenhez
menekült, aki az emberi lelket vizsgálja. Ekkor aztán megismerte Szent István,
hogy fiának szavai megfontoltak voltak. Miután a történteket rendben és a
valóságnak megfelelően elmondta, Mórt dicséretekkel halmozta el, és hogy egy
főpapi szék dísze legyen, kevéssel ezután Pécsett a püspöki méltóságra emelte.”
Mindenható
Istenünk, tekints Szent Mór püspök érdemeire, és közbenjárására add, hogy
példája nyomán tiszta és alázatos szívvel szolgáljunk neked! A mi Urunk, Jézus
Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése