2014. október 28., kedd

„Ne álljunk meg az egyház ajtajában, hanem lépjünk be és váljunk részévé” – Ferenc pápa homíliája



„Ne álljunk meg az egyház ajtajában, hanem lépjünk be és váljunk részévé” – Ferenc pápa homíliája Szent Simon és Szent Júdás Tádé apostol liturgikus ünnepén


Az egyházat Jézus kétezer évvel ezelőtt alapította, amikor kiválasztott 12 oszlopot, hogy felépítse rá az egyházat, saját magát téve meg alapnak és szegletkőnek. Azután szélesre tárta az egyház kapuit mindenki számára, megkülönböztetés nélkül, mert Krisztus számára az a fontos, hogy szeressen és meggyógyítsa a szíveket, nem pedig az, hogy a bűnöket méricskélje – mondta október 28-án, kedden reggel a Szent Márta házban bemutatott szentmisén Ferenc pápa. Utalt a napi evangéliumi szakaszra (Lk 6,12-16), amely elbeszéli az egyház születésének történetét. Pál Efezusiakhoz írt levelének a sorai (2,19-22) pedig úgy mutatják be az egyházat, mint egy épületet, amely jól „növekszik” alapjain. A pápa felhívta a figyelmet azokra a cselekedetekre, amelyek az egyház alapításának állomásai: Jézus felmegy a hegyre imádkozni, utána lejön, tanítványaihoz megy, kiválaszt tizenkettőt, és ezzel egyidejűleg befogadja és meggyógyítja azokat, akik pusztán csak meg akarják érinteni őt.

Jézus imádkozik, Jézus hív, Jézus kiválaszt, Jézus elküldi a tanítványokat (a misszióba), Jézus meggyógyítja a tömeget. Ebben a templomban Jézus, aki a szegletkő, elvégzi mindezt a munkát: Ő az, aki így viszi előbbre az egyházat. Amint Pál mondta, ezt az egyházat az Apostolok alapjára építették. Jézus választotta ki a tizenkettőt. Mindnyájan bűnösök voltak. Nem Júdás volt a legnagyobb bűnös – mondta a pápa, majd így folytatta homíliáját: „Nem tudom, hogy ki volt a legbűnösebb… Szegény Júdás volt az, aki bezárkózott a szeretet előtt és ezért árulóvá vált. De mindnyájan elmenekültek a kínszenvedés legnehezebb pillanatában, és egyedül hagyták Jézust. Mindnyájan bűnösök voltak, de Jézus kiválasztotta őket”.

Jézus azt akarja, hogy benne legyünk az egyházban, nem, mint vendégek vagy idegenek, hanem mint polgárjoggal rendelkezők. Az egyházban nem átutazóban vagyunk, hanem az egyházban gyökerezünk. Életünk az egyházban van.

Ennek az egyháznak a polgárai, egymás honfitársai vagyunk. Ha nem lépünk be ebbe a templomba és nem veszünk részt ennek építésében, hogy a Szentlélek bennünk lakhasson, nem vagyunk az egyházban. Az ajtóban állunk és benézünk: „Milyen szép, ez igen, ez igazán szép”. A keresztények, akik nem mennek tovább az egyház recepcióján, portáján túl: ott állnak az ajtóban. „Igen, katolikus vagyok, de nem túlságosan, csak így…”

Ez olyan viselkedésmód, amelynek nincs értelme azzal a totális szeretettel és irgalommal szemben, amelyet Jézus táplál minden személy iránt. Ennek bizonyítéka Krisztus viselkedése Péterrel, akit az egyház élére állít. Akkor is, ha az első oszlop elárulja Jézust, Jézus megbocsát neki és megőrzi számára helyét.

Jézust nem érdekelte Péter bűne: a szívét kereste. De ahhoz, hogy megtalálja ezt a szívet és meggyógyítsa, imádkozott. Jézus imádkozik mindnyájunkért, meggyógyít mindenkit. Nem érthetjük meg az egyházat e nélkül a Jézus nélkül, aki imádkozik, aki meggyógyít. A Szentlélek értesse meg velünk ezt az egyházat: ereje Jézus értünk mondott imájában van, amely képes arra, hogy mindnyájunkat meggyógyítson – mondta kedd reggeli homíliájában Ferenc pápa.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése