„Az egyház mi vagyunk mindnyájan, senki ne okozzon botrányt”

„Az egyház mi vagyunk mindnyájan, senki ne okozzon botrányt” – Ferenc pápa a szerda délelőtti általános kihallgatáson

Október 29-én, szerdán délelőtt Ferenc pápa folytatta katekézisét az egyházról, az egyház, látható és spirituális valóság címmel. Az előző katekézisekben az egyház spirituális természetére világítottunk rá: az egyház Krisztus teste a Szentlélekben – mondta. Amikor az egyházra utalunk, azonnal közösségeinkre gondolunk, plébániáinkra, egyházmegyéinkre, azokra a struktúrákra, amelyekben általában összegyűlünk, és azokra az összetevőire, azokra az intézményi vezetőire, akik kormányozzák. Ez a látható valóság az egyház. Fel kell tennünk a kérdést: két különböző dologról van szó, vagy az egyetlen egyházról? Ha mindig ugyanarról az egyetlen egyházról beszélünk, akkor hogyan értelmezhetjük a kapcsolatot látható és spirituális valósága között?

Amikor az egyház látható valóságáról beszélünk, nem csak a pápára, a püspökökre, a papokra, a szerzetesnőkre és az Istennek szentelt személyekre kell gondolnunk. Az egyház látható valóságát sok férfi és nő alkotja, világszerte azok a megkeresztelt személyek, akik hisznek, reménykednek és szeretnek. Sokszor halljuk: „De az egyház nem teszi ezt, vagy azt” – mondd meg, ki az egyház? „A papok, a püspökök, a pápa…” Nem, az egyház mi vagyunk, mindnyájan! Mi, mindnyájan! Minden megkeresztelt az egyházat alkotja, Jézus egyházát. Mindenki, aki azt teszi, amit az Úr megparancsolt, vagyis a legutolsók, a szenvedők mellé áll és megpróbál vigaszt és békét nyújtani nekik.

Megérthetjük tehát, hogy az egyház látható valósága nem mérhető le, nem ismerhető meg a maga teljességében: hogyan lehet megismerni mindazt a jót, amit tesz? A szeretet annyi művét, a házastársi hűségeket, a gyermekek nevelésére fordított sok munkát, a hit átadását, a betegek szenvedését, akik felajánlják szenvedésüket az Úrnak. Mindezt nem lehet lemérni, annyira nagy!

Hogyan lehet megismerni mindazokat a csodálatos dolgokat, amelyeket rajtunk keresztül Krisztus művel szívünkben és minden személyben? Látjátok: az egyház látható valósága is túlhalad erőinken, titokzatos valóság, mert Istentől jön – mondta a pápa.

Ahhoz, hogy megértsük az egyházban a látható és spirituális valósága közötti kapcsolatot, nincs más út, minthogy Krisztusra tekintsünk, akiből az egyház felépíti testét, és aki révén létrejön a végtelen szeretet aktusában. Krisztusban is, a Megtestesülés misztériumának erejében felismerünk egy emberi természetet és egy isteni természetet, amelyek ugyanabban a személyben egyesülnek csodálatos és megbonthatatlan módon. Ez ugyanúgy érvényes az egyházra. És amint Krisztusban az emberi természet teljes mértékben eleget tesz az isteni természetnek és szolgálatában áll az üdvösség beteljesedésének céljából. Az egyház is misztérium, amelyben az, ami nem látszik, fontosabb, mint az, ami látszik és csak a hit szeme ismerheti fel.

Feltehetjük a kérdést: a látható valóság hogyan állhat a spirituális valóság szolgálatába? Ezt is úgy érthetjük meg, ha Krisztusra tekintünk. Krisztus a példakép, az egyház példaképe, mert az egyház az ő teste. Példakép minden keresztény számára. Ha Krisztusra tekintünk, soha nem tévedünk.

Kedves testvérek – mondta végül a pápa – gyakran, mint egyház megtapasztaljuk törékenységünket és korlátainkat. Mindnyájan bűnösök vagyunk. Senki sem mondhatja magáról, hogy „én nem vagyok bűnös”. Ez a törékenység, ezek a korlátok, bűneink joggal okoznak bennünk mély fájdalmat, főleg, amikor rossz példát mutatunk, és botrányt okozunk. Milyen rossz példa, ha rosszat mondunk a másikról. Ez nem keresztény viselkedés: ez bűn. „Ha ez az ember magát kereszténynek mondja, akkor én inkább ateistává válok” – gondolhatják azok, akik látják a rossz példát.

Tanúságtételünk az, ami megmutatja, hogy mit jelent kereszténynek lenni. Kérjük az Urat, hogy ne okozzunk soha botrányt. Kérjük a hit ajándékát, hogy megérthessük kicsinységünk és szegénységünk ellenére: az Úr valóban kegyelme eszközévé és az egész emberiség iránti szeretete látható eszközévé tett bennünket. Igen, válhatunk botrány okává, de lehetünk tanúság tevők is, akik életünkkel ezt mondjuk: Jézus azt akarja, hogy így cselekedjünk – fejezte be szerda délelőtti katekézisét Ferenc pápa.