2014.10.31. Péntek

Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.10.31. Péntek

Az Efezusiakhoz írt levél végén Pál apostol kifejti, hogy az embernek állandóan készen kell lennie a hátrányos helyzetükből fakadó kegyelem-igényükkel, és kérniük kell a segítő és a megszentelő kegyelmeket. Isten ezen természetfeletti ajándékaival megerősítve tudjuk csak megóvni a lelkiéletünk épségét, és győzni az állandóan támadásra kész sátán felett. Ezért hangsúlyozza az apostol, hogy „nem annyira a test és a vér ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen” (Ef 6,12) Arra is felhívja a figyelmünket, hogy ez a keresztényi készenlét a földi hadseregek katonáinak a sorsához hasonló. Az állandó készültségben, szolgálatban, őrségben állás, fegyver hordozást is feltételez. A katonák reggeltől estig hordják az egyenruhát, hogy messziről látható legyen az állapotuk. Mi is mindig felkészülten várjuk az esetleges támadásokat. A szent könyvek hivatalos sorrendjében az Efezusiakhoz írt páli levél után Pál másik fontos levele következik: A FiIippiekhez írt levél. Pál apostol szokott módon vezeti be levelét: „Pál és Timóteus, Krisztus Jézus szolgái, a Filippiben élő összes szentnek Krisztus Jézusban, az elöljárókkal és a diakónusokkal együtt. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől és Urunktól, Jézus Krisztustól” (Fil 1,1-2) Az apostol mellett csak Timóteus neve szerepel. Ebből a tényből következtethetnek a címzettek, hogy az apostol fogoly. Ők Jézus Krisztus szolgái, és az apostolnak engedélyezhették, hogy egy fiatal, erős, egészséges tanítványa szolgáljon neki a fogságban. Az apostolt akkor már minden keresztény ismeri. Timóteus neve is eléggé ismert lehetett, ezért őt sem mutatja be a címzetteknek. A címzettek a Filippiben élő keresztények. Él a vezetők körében a hierarchia, a szent elsőség rendje. A vezető általában püspök,görögül episkoposz (felügyelő) A miséző pap címe: preszbüterosz (idősebb) Ezek a címek eleinte fordítva is szerepeltek. A diakónos szolgát jelent eredetileg, de a szegényekkel foglalkozó, a szentmisében a püspöknek vagy papnak segítő felszentelt férfiak és szegények gondozásán kívül a közösség anyagi teendőit is végezték. Kiemelt módon köszönti őket is a levél két írója az összes szentekkel, tehát megkeresztelt hívekkel együtt. A köszöntésnek fontos eleme a kegyelmet kérő fohász, hiszen a keresztségben a szent Isten fogadott gyermeke és egyben az üdvösség örököse minden megkeresztelt ember. A köszöntés után Pál apostol megindokolja a filippi egyházhoz fűződő ragaszkodását: „Valahányszor rátok gondolok, hálát adok Istenemnek, és mindig, minden imádságomban örömmel emlékezem meg rólatok mindnyájatokról, mert az első naptól mindmáig részt vállaltatok (Krisztus) evangéliumának hirdetésében. Bízom is benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi. Méltányos is, hogy így gondolkodjam rólatok, mindnyájatokról, mert szívembe zártalak titeket, hiszen ti osztoztok kegyelmemben, akár bilincsekben vagyok, akár az evangéliumot védelmezem és bizonyítom. Isten a tanúm, hogy mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. Könyörgök is azért, hogy szeretetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretekben, és a teljes tapasztalatban, hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára, s bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett Isten dicsőségére és tiszteletére” (Fil 1,3-11) Szent Pál a nagy diadalmenetre a végítéletre gondol, amikor Jézus mellé állhat a Mester jobbjára, és láthatja, hogy örül minden híve annak a boldogságcsomagnak, amely a jócselekedetekért jár. Mint a hit tudósa boldog lesz, hogy a tanítványai a helyes ismeretekből a teljes igazságot ismerik majd meg „és bővelkedni fognak az igaz élet gyümölcseiben”. Vele együtt fogok örülni,hogy a sok tanítás és más kegyelemosztás nem volt hiábavaló. Hála neked, Uram!