2014.10.28. Kedd

Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.10.28. Kedd

Az Efezusiakhoz írt levélben az apostol elmagyarázta olvasóinak, hogy keresztény testvéreinkhez Jézus Krisztus példája szerint kell viszonyulnunk. Érthető ez a figyelmeztetés, mert Jézus, az Isten megtestesült Fia minden bűnfolt nélkül tárja elénk az igazi szeretet példáját a megtestesüléstől haláláig és feltámadásáig. Így folytatja tanítását: „Valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban. Éljetek úgy, mint a világosság fiai. A világosság gyümölcse csupa jóság, igazságosság és egyenesség. Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében. Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket. Amit ugyanis titokban tesznek, azt még kimondani is szégyen. Mindarra, amit elítéltek, fény derül. s ami így világossá válik, fényforrás lesz. Ezért mondják: Ébredj, aki alszol, támadj fel a halálból, és Krisztus rád ragyog”(Ef 5,8-14) Beszélgetéseitek lehetnek közvetlen tanítások a hittan kérdéseiről, hisz nehezen nyílt lehetőség az elmúlt évtizedekben alaposan megismertetni a Biblia történeteit, a velük kapcsolatos isteni üzeneteket, a katekizmus igen bölcsen szerkesztett kérdéseit és a pontos fogalmakat. Tizennégy éve temettem el Zalaegerszegen azt a ferences atyát, aki kisfiú korában kiválóan olvasott, és a nagymamája maga mellé ültette, hogy amíg tésztát gyúr, rántást kever, unokája olvasson neki a Biblia történeteiből. Amikor felcseperedett az unoka, és felvételt nyert a Magyar Mária Ferences Rendtartományba, a bibliai tanulmányokat sokkal könnyebben magyarázta a tanítványainak, mint más hitoktatók. Vérében volt az égi üzenet. Ugyanezt mondhatom ősi kultúránk remekeiről, nagy költőink verseiről, balladáinkról, hőseinkről. Igen aggódtam mindig azokért, akik harctereken haltak meg: Volt-e idejük, erejük bánatot indítani a heves harcok indulataiért, más katonáknak okozott fájdalmaiért, gyors haláláért. Egyik 1956-os emlékünnepen tört fel bennem az aggodalom: Istenem, azok a pesti srácok vajon tanultak-e valamit a hittanból? Az ágyuk csöve előtt a tankok ügyes kilövésén kívül tudtak-e saját halálukra és az ítéletre gondolni? Csak akkor nyugodtam meg igazán, amikor Jézus utolsóvacsorai beszédében ezt olvastam: „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt”.(Jn 13,14-15) „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (14,12-13) Ezeket a gondolatokat a hősi halálon kívül nyugodtan alkalmazhatjuk a családokra is: a férj és a feleség odaadó, mindenki mást kizáró hitvesi szeretete, és kettejük gyermekeik felé áradó szülői szeretete is örök életet érdemlő áldozat. „Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így a férfi is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. Ezért az ember elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz. (Ter2,14) Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szerese hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket”. (Ef 5,22-33)„Isten, hazánkért térdelünk elődbe, Rút bűneinket jóságoddal född be. Szent magyaroknak tiszta lelkét nézzed, Érdemét idézzed.”(Ho 293,1)