2014. október 22., szerda

2014.10.22. Szerda



Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.10.22. Szerda

Szent Pál vigasztalással fejezi be a megkeresztelkedett pogányoknak adott tanítását: „Ezért már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten családjának tagjai. Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus. Ő tatja össze az egész épületet, belőle nő ki az Úr szent temploma. Ti is benne épültök egybe a Lélek közreműködésével az Isten hajlékává” (Ef 2,19-22) Akit Isten gyermekévé fogadott, annak megadja a méltóságot, hogy Jézus Krisztus fogadott testvére és társörököse legyen a mennyországban is.Pál apostol is így lett a krisztusi közösség tagja, és a régebbi tagok be is fogadták. Barnabás vette először észre, hogy ezt a folyamatot el kell indítani, mert sokan félhettek az egykori Krisztus-üldözőtől. Ő vitte el az antióchiai közösségbe, bemutatta és segített igazi testvérré válnia. Először ott mondták ki rá is: keresztény azaz krisztushoz tartozó ember (christianus) Pál, az üdvösség művének szolgálatában. „Ezért vagyok én, Pál értetek, pogányokért Jézus Krisztus foglya. Bizonyára hallottatok isten kegyelmi adományáról, amelyben a ti javatokra részesültem. Kinyilatkoztatásból ismertem meg a titkot, mint föntebb röviden megírtam. Ha elolvassátok, megérthetitek, hogy betekintettem Krisztus titkába, amelyről korábban nem tudtak az emberek úgy, ahogy most a Lélek a szent apostoloknak és prófétáknak kinyilatkoztatta. Eszerint Jézus Krisztusban a pogányok is társörökösök, tagjai az egy testnek és részesei az ígéretnek, az evangélium révén. Ennek lettem szolgája Isten kegyelmi adományából, amelyet hathatós erejével juttatott nekem. Nekem, az összes szent közül a legkisebbnek jutott osztályrésül a kegyelem, hogy Krisztus felfoghatatlan gazdagságát hirdessem a pogányoknak, és felvilágosítsak minden embert, hogyan valósult meg ez a titok, amely kezdettől fogva el volt rejtve az Istenben, a mindenség teremtőjében, hogy most az Egyház által az Isten sokrétű bölcsessége nyilvánvalóvá legyen a mennyei fejedelemségek és hatalmasságok előtt. Ez volt az ő örök szándéka, amelyet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban megvalósított, a benne való hit által bizalmunk és biztonságos utunk Istenhez” (Ef 3,1-12) Jézus az apostolok nevelése idején a zsidó és a pogány népeket szembeállította. Vigyázott arra, hogy Izrael földjéről ne lépjen pogány területre, bár életében már hivatalosan megszűntek a régi országhatárok. A nép számon tartotta az ősiséget, de Jézus is hangoztatta, hogy most még csak Izrael elveszett juhaihoz küldetett. Mt 14,21-28) Ez a tilalom megszűnt, amikor a zsidó főtanács hivatalosan kidobta a nemzet közösségéből, szigorúan követelték a római helytartótól, hogy a Golgotán feszítsék keresztre, mert a kivégzések helye már nem tartozott Jeruzsálemhez. Pál apostol hangoztatja, hogy ő „a pogányokért Jézus Krisztus foglya. (Ef 3,1) Nem iskolai tanító, nem rabbi képzőben végzett főiskolai tanár, a zsidó előkelőségek dísze, hanem az addig lenézett pogányok tanítója, majd leveleivel az egész kereszténységnek két ezer éve fontos professzora. Péter, a krisztusi Egyház sziklaalapja és minden pápa legelseje írja róla: „Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek, ahogy szeretett Pál testvérünk írta nektek ajándékul kapott bölcsességében minden olyan levélen, amelyben ezekről a dolgokról beszél. Vannak bennük nehezen érthető dolgok, ezeket a tudatlan és állhatatlan emberek kicsavarják a saját vesztükre, akárcsak a többi Írást is” (2Pét 3,15-16) Szükségünk van a jó katolikus nevelőkre, elsősorban édesanyákra és édesapákra, akik megtudják szerettetni a Mennyei Atyát.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése