2014.10.21. Kedd

EVANGELII GAUDIUM - AZ EVANGÉLIUM ÖRÖME

2014.10.21. Kedd

Szent Pál bemutatta, mit jelentett az, hogy a földre zuhant sátán hatalmából mindenki átkerült Isten szent népébe, mert a keresztség által Isten megadta nekünk a legnagyobb ajándékát, a megszentelő kegyelmet.Részletesen elmagyarázza, hogy a keresztség által milyen mennyei adományokban részesültünk.„Gondoljatok arra, hogy azelőtt születéseteknél fogva pogányok voltatok. A körülmetéltek, akiknek testét késsel metélték körül, körülmetéletlennek hívnak benneteket. Abban az időben Krisztus nélkül éltetek, kívül álltatok Izrael életformáján; a szövetségekből, s ígéreteiből idegenként kizárva, remény híján és Isten nélkül éltetek a világban. Most azonban ti, akik „távol” voltatok, Krisztus Jézusban „közel” kiderültetek Krisztus vére árán”(Ef 2,11-13) Ezek szerint a zsidók nehezen nyugodtak bele, hogy az ő körülmetéltségük nem tudott nekik megigazulást nyújtani sem a csonkítás alatt, sem utána. A szertartást végezve csak azt jelezte a sebhely, hogy az illető körülmetélt felnőtt, vagy a nyolc napos kisfiú Ábrahám környezetéhez tartozik. Ez azt jelenti, hogy hisz a Megváltóban, és várja eljövetelét, de nemcsak várja, hanem egész életével igyekszik neki tetsző életet élni, mint Mózes, a próféták. Megkapták előre a megváltás kegyelmét, de a mennyországba nem juthattak be haláluk után, hanem csak Jézus kíséretével, amikor az Úr a mennybe ment. Addig csak közel kerültek hozzá és várták Őt. Akik viszont hallgatták az evangéliumi örömhírt, és örültek annak, hogy a megváltás megtörtént, hittek Jézusban, majd kérték a keresztség szentségét, azokat azonnal megkeresztelték a kérő szóra. Az első pünkösdkor Szent Péter beszéde után a fentről leereszkedő lángnyelvek elegendő tanúskodást jelentettek felkészültségükről. (ApCsel 2,1-4) Ettől kezdve a Jézus messiási küldetését elfogadó körülmetéltek és az apostoli szentbeszédeket hallgató, azokból hitet merítő pogányok teljesen egyenrangú jelöltek lettek a megigazulásra, amit a jézusi vízkeresztség adott meg nekik.„Ő –Jézus-, a mi békességünk a kettőt eggyé forrasztotta, és a közéjük emelt válaszfalat ledöntötte, az ellenségeskedést kiküszöbölte saját testében, a törvényt ugyanis parancsaival és rendelkezéseivel érvénytelenítette. Mint békeszerző, a két népet magában eggyé, új emberré teremtette, és egy testben mind a kettőt kiengesztelte az Istennel kereszthalála által, amellyel az ellenségeskedést megölte. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, a távollevőknek, és békét a közellevőknek. Az ő révén van mindkettőnknek szabad utunk az egy Lélekben az Atyához” (Ef 2,14-18) Megnyugtató üzenetként ide kívánkozik a zsidóság részére, hogy ők, Ábrahám utódai Isten akaratából hozzá kétezer év óta hivatalosan külön jellel odakapcsolt nép, büszke közellevők, Pál apostolnál egy síkra kerültek a távollevőkkel. Ábrahám hadvezérré emelkedve Szodomát és négy szövetségesét kimentette a négy ellenséges király kezéből unokaöccse, Lót miatt. Megünnepelték a volt foglyok. Hazafelé vonulva háromszáztizennyolc szolgájával, mint győztes hadsereggel találkozott az eléje vonuló Melkizedekkel, Sálem (Jeruzsálem) királyával, aki Ábrahám Urának, a Magasságbeli Istennek főpapja volt. Kenyeret és bort hozott, és hálaáldozatot mutatott be Istenüknek a győzelemért. (Ter 14) Jézus, az Isten Fia, a Megváltó, test szerint Édesanyja révén Ábrahám fia. Kereszthalálával az egész világot váltja ki a sátán hatalmából. A nagy szenvedést visszaütés nélkül állja, de előtte „vágyva vágyta” hogy az Ószövetség bárány vacsoráján az ősi kenyeret saját Testévé, a bort Vérévé változtatva megkösse az Újszövetséget az egész emberiséggel. (Lk 22,14-20) ASzentírás tele van titkokkal. Milyen kár, hogy nem minden istenszerető jön rá, hogy ezek a titkok adják a megoldásokat. Én a papságomat alázattal köszönöm.