2014. október 7., kedd

2014.10.07. kedd



Evangelii Gaudium - az Evangélium öröme

2014.10.07. kedd

A tegnapi elmélkedésben arra mutattam rá, hogy az ószövetségi választott nép milyen súlyos lelki válságba került, amikor szembesült a valósággal.
 

Elvesztette vezető szerepét az üdvösség terén. Kétezer évet adott az Úr Izraelnek. Olyan kinyilatkoztatásokat kapott, mint egyetlen más nép sem az Ábrahámnak adott felismerés pillanatától Jézus elítéléséig, hogy azokból bőven meg kellett volna érteniük a teljes igazságot, csak egyetlen Úr van, az Isten. A mindentudó és mindenható. Övé az igazság és a jóság. Minden létező dolog és személy tőle kapja a létet és a beteljesülést. Az összes létező alkalmazkodik hozzá, csak az értelmes angyalok és emberek kerülnek kísértésbe, hogy a Tőle kapott értelemmel és akarattal visszaéljenek, fellázadjanak és a trónját is elorozzák. Isten ezt nem nem tűrheti. Ábrahámot hatvan, más olvasat szerint hetvenöt évesen választja ki az Úr, hogy a szánalmas bálványimádással felhagyjon, felismerje az egyetlen Istent, és szolgáljon egyedül neki. De a nagy változás hogy történik majd, azt a történelem során Isten adja és mutatja meg. Ábrahám a feleségére hallgat húsz-harmincévi várakozás után: segítenünk kell az Úrnak, hogy a megígért változás megvalósulhasson: az okos felfedezésekkel élni kell. Ha nem tud szülni a feleséged, add oda a férjednek, mellékfeleségnek a feleséged szolgálóját, majd megoldódik minden. Ábrahámnak tetszett az ötlet. Meg is született a kisfiú. Három éves volt, amikor az Úr az öreg feleségnek megadta a lehetőséget, hogy megszülje azt a fiút, aki majd a Megváltó őse lesz. Isten négyezer éve élteti a szolgáló fiát is, meg a szabad asszonytól Isten akarata szerint született fiút, Izsákot is. Mindkettő élhetne boldogan, de nem él boldogan, mert dolgozik a bosszú, hogy Istennek lett igaza, az emberi okoskodás pedig termeli a bosszút. A kétezer éve megszületett Ábrahám utódja, akit Isten rengeteg előjellel biztosan felismerhetővé tett. Ám azoknak, akiknek joga és kötelessége volt a megszületett Messiást felismerni, a választott népnek bemutatni, harminc éves korában kiállni mellette, ő az emberiség Megváltója,akiről szól az Ábrahámnak adott áldás:„Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,3) Amikor Isten Fiát Szűz Mária szűzi méhébe fogadta a Szentlélek erejéből megtestesülten, és kilenc hónap múlva a földi életre készen meg kellett szülnie, Isten a római császárral rendeltetett el egy egész nagy földrészt érintő népszámlálást, amire Szűz Máriának, mint Dávid király késői leszármazottjának el kellet mennie személyesen Názáretből Betlehembe és az akkor hatszáz éves prófétai jövendölésnek így teljesülnie kellett:„De te, (Betlehem) Efrata, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled születik majd nekem, aki uralkodni fog Izrael felett”. (Mik 5,1a) Ezt a napkeleti bölcsektől megtudta Heródes király, aki Ábrahám unokájának, Ézsaunak leszármazottja volt. Bosszút akart állni Istenen és a zsidókon, hogy Ézsau helyett Jákob lett a messiási áldás birtokosa. Ezért meg akarta öletni a világ Megváltóját. Nem sikerült neki, mert Jézusnak felnőttként kellett meghalnia az egész emberiségért. Ám Kaifás, az éppen illetékes főpap nem tisztázta Jézus születésének helyét, helyette ítéletet hozott a főtanáccsal közösen, hogy a Názáreti Jézus nem lehet a Messiás. Meg kell halnia. Pál apostol sem jutott el könnyen a fölismerésig: a Názáreti Jézus Betlehemben született. Minden jövendölés beteljesült benne, ami a Messiásra vonatkozott az ószövetségi Bibliában. Saulnak megadta, hogy ismerje meg a teljes igazságot:„Nem embertől tanultam, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatásából. Hallhattátok már, hogy azelőtt, még, mint zsidó, milyen magatartást tanúsítottam: könyörtelenül üldöztem az Isten Egyházát és a romlására törtem. A zsidó vallásosságban számos fajdámbeli kortársamat felülmúltam, mert buzgó követője voltam atyáim hagyományainak. De amikor úgy tetszett annak, aki már születésemtől kiválasztott és kegyelmével meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem a pogányoknak; nem hallgattam a testre és a vérre, és Jeruzsálembe sem mentem föl apostolelődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. Három év múltán az után fölmentem Jeruzsálembe, hogy megismerkedjem Péterrel és nála maradtam tizenöt napig. Más apostolt nem is láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét” (Ga 1,1-19)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése